177. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A tiszta (házi állat) elsőszülöttének szabályai

A tiszta (házi állat) elsőszülöttének szabályai (15 pontban)
1. Az a zsidó, akinek tiszta marhája elsőszülöttet ellett, köteles azt megszenteltnek kijelenteni és azt mondani: Íme ez szentelt legyen, mert mondva vagyon (M. V. 15. 19): a hímet szenteld az Ö-ó-nak, a te Istenednek. – Ha ő nem szentelte meg, szentelt lett magától az anyja méhétől is. Oda kell adni a kohennak, akár nincsen testi hibája, akár ha hiba esett rajta; akár ha már hibásan született. De ne adja a kohennak, amíg nagyon kicsiny, ez nem volna a kohen megtisztelése, hanem gazdájuk foglalkozzék velük, míg kissé megnőnek, azaz apró jószágnál harminc napig, borjúnál ötven napig. Ha nem talál kohent, foglalkozzék maga vele és nevelje addig, míg kohenra akad.
2. Ha időközben mondja neki a kohen: add nekem, majd én foglalkozom vele, ha hibátlan, nem szabad odaadnia, mert ez úgy tűnnék, mintha a kohen tenne jót a Jiszróéllal (hogy neveli) azért, hogy neki adja, ez pedig tilos, mert ez olyan, mint ha megrabolna másokat, De ha időközben hiba esett rajta és a kohen azt mondja neki: add nekem, hogy megehessem, oda szabad adnia, mert hiszen azonnal levághatja.
3. Ha a kohen nem akarja elfogadni, mert a mostani időkben nagy fáradság azt fölnevelni, míg hiba esik rajta, nem szabad ezt megtennie, mert úgy tűnnék, mintha megvetné a papi adományokat. Mindamellett tilos, hogy a Jiszróél azért adja a kohennak, hogy vele bosszantsa, vagy bosszút álljon rajta, mert ha ezért teszi, a kohennak nem kell elfogadnia. Ugyanígy ha az a Jiszróélnak a bűnös mulasztása, mert el tudta volna adni a marhát nemzsidónak, mielőtt ellett és nem adta el, akkor sem köteles a kohen elfogadni az elsőszülöttet, hanem nevelje maga, míg hiba esik rajta és azután adja a kohennak (l. Pitché tesuva a Chut hasani 26. nevében).
4. Az elsőfajzottat mostanában a gazdának magánál kell tartania, míg valami hiba esik rajta és ha hiba esett rajta, meg kell mutatnia három írástudónak, akik közül legalább az egyiknek járatosnak kell lennie annak a felismerésében, hogy az valóban állandó hiba-e, ezek megengedhetik. Azután vágassa le és ha kóser-evésre alkalmas, megehetik, Jiszróél is. De nem szabad eladnia mészárszékben és nem szabad súlyra kimérnie, nem szabad belőle kutyáknak adnia és nem adhatja el és nem adhatja oda nemzsidónak.
5. Ha az első fajzáson testi hiba esett és vannak a helységben arra alkalmas egyének, akik azt megengedhetik, meg kell nekik azt azonnal mutatni, ha pedig már élvezetre megengedettnek nyilvánították, ne tartsák soká, csak ha első évében engedték meg, várhatnak vele addig, míg egy éves lesz. Ha pedig az első év vége felé vagy utána jelentették ki megengedettnek, ne tartsák tovább harminc napnál. Ha valaki ezt megszegte és továbbtartotta, mulasztása az állatot nem tette alkalmatlanná.
6. A kohen köteles az elsőszülöttet addig nevelni, míg hiba esik rajta, de más zsidónak (Jiszróélnak) eladhatja, akár van hibája, akár nincsen, de ennek a zsidónak mint megszentelt állattal kell foglalkoznia és nem is szabad oly célból megvennie, hogy rajta nyerészkedjék.
7. Az elsőfajzottat nem szabad a lábain keresztül (fogva) lenyúzni, azaz a bőrét lábain át épségben lehúzni, mert megalázásnak látszanék, hogy amíg a bőr legkisebb része is még rajta van a megszentelt állaton, máris tűzfújtatót szándékozik belőle csinálni.
8. Ha levágatta és tréfónak (evésre alkalmatlannak) találtatott, a bőrét és húsát hasznosítani tilos és el kell temetni. Ugyanez a szabály, ha magától döglött meg, el kell temetni. Lepedőbe szokták kötni és a temetőben mélyen elföldelni. (Tesubot Maharil a Maharja nevében.)
9. Az első fajzást, akár nincs testi hibája, akár pedig van, tilos megnyírni, vagy munkára felhasználni. Ha magától hullott is ki gyapja, tilos annak bármikor bármily hasznát venni, de a testén lévő gyapját, ha testi hibája miatt vágták le, szabályos levágása megengedetté teszi, éppen úgy, mint megengedetté teszi a húsát és a bőrét.
10. Az elsőfajzás haszonélvezete csak testi hiba folytán válhatik megengedetté, ezért tilos valamely boltozatüregbe zárni, hogy abban magától kimúljék, mert ezzel megszenteltet veszejtene el.
11. Tilos testi hibát ejteni az első fajzáson, vagy alkalmat, okot adni arra, hogy hiba essék rajta, pl. tésztát tenni a fülére, hogy a kutya onnan levegye és azzal együtt a fülét is leharapja és hasonlót, avagy tilos azt mondani a nemzsidónak, hogy hibát ejtsen rajta. Ellenben szabad odaadnia nemzsidónak, hogy nevelje és őrizze.
12. Aki nemzsidótól vesz marhát és nem tudni, ellett-e már vagy nem, most pedig zsidó (Jiszróél) házában ellett, akkor az elsőszülöttség kétsége forog fenn és ha a nemzsidó szándékosság nélkül mondotta is, hogy már előbb is megellett, nem használ, a szarvak gyűrűhasadékainak a jele sem használ, sőt ha teje van, sem használ, kivéve, ha látták, hogy borjút szoptat. Ha teje van és beszélgetés közben, tehát nem azért, hogy árúját dicsérje, – mondja a nemzsidó, hogy már ellett, ez használ a marháknál, de a kecskéknél nem.
13. A kohaniták és leviták is tartoznak a tiszta háziállat elsőszülöttének a megszentelésére, de a kohen elkülönítheti és megtarthatja magának, de neki is mint megszentelt állattal kell vele bánnia.
14. Ha nemzsidónak is van része az állat tulajdonjogában a zsidóval, ugyanígy aki nemzsidótól kapja nevelésre az állatot, oly megállapodással, hogy szülöttein osztozkodnak, ezek mentesek az elsőszülött megszentelésének kötelezettségétől, mert mondva. vagyon (M. II. 13. 2.) : »minden anyaméhnek megnyitóját Izrael fiainál«, mikor az egész Izrael tulajdonából való. Ha nemzsidó veszi át nevelésre a zsidó állatát oly megállapodással, hogy szülöttein osztozkodnak, több törvényszabályozó nézete szerint ez a megállapodás sem használ, hanem kell, hogy a zsidó az anyaállatot eladja a nemzsidónak.
15. Parancskötelesség a tiszta háziállatot nemzsidónak eladni, vagy azzal társulni a tulajdonjogában, mielőtt megellenék, hogy az elsőszülött megszentelésének kötelességétől mentesüljön, ha ezzel meg is akadályozza az elsőszülött megszentelését, még mindig jobb így, semhogy bűnbe essék azzal, hogy megnyírja és dolgoztatja. Ha a még anyja méhében levőt adja el a nemzsidó tulajdonába, nem használ vele semmit, mert érvénytelen oly dolog eladása, mely még nem is jött a világra, hanem az anyát kell a nemzsidó tulajdonába adnia. Ez a tulajdonbaadás íj módon történjék: Egyezzék meg a nemzsidóval az anyamarha vételárában és adja neki bérbe azt a helyiséget is, ahol a marha tartózkodik. A nemzsidó pedig adjon egy perutát (kisebb ezüst pénzegység) – a zsidó pedig mondja ezt neki: Ezzel a perutával birtokba veszed azt a helyet, ahol a marha áll, a hely pedig birtokodba adja a marhát. Vagy így cselekedjék: miután a marha vételárában megállapodtak, adjon neki a nemzsidó egy perutát és vezesse a nemzsidó a marhát is a maga birtokába (udvarába) vagy mellékútra, úgy hogy a neki eladott marhát a vezetéssel és a pénze által már birtokába vette. Ha azután vissza is adja a zsidó tulajdonába, a visszaadás nem változtat az eladás megtörténtén.

  • Küldés emailben

Fejezetek