162. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A tevila (a rituális fürdőben való alámerülés) szabályai

A tevila (a rituális fürdőben való alámerülés) szabályai (14 pontban)
1. Ha férje a városban van, kötelessége az asszonynak, hogy a maga megszabott idejében merüljön alá a mikvavizében, hogy egy éjszakán se mulasztassa el Vele a »szaporodjatok és sokasodjatok» parancsának teljesítését, mert íme Józsuánál is úgy találjuk, hogy megbűnhődött, amiért Izráelt (Jerichó ostrománál) egy éjszakára a szaporodás parancsának teljesítésétől visszatartotta. Annak az asszonynak, aki csak azért késik a mikvában való alámerüléssel, hogy a férjének fájdalmat okozzon, nagy a büntetése, az irgalmas mentsen meg attól!
2. Tilos a hetedik napon a csillagok feltűnte előtt alámerülnie, még ha közel az est alkonyathoz megy a mikvába alámerülni, úgy, hogy mikorra hazatér már öreg este legyen, szintén tilos. Sőt ha késett is és nem bukott alá a hetedik napot követő este, hanem csak azután akar alámerülni, szintén tilos nappal alámerülnie. Még abban is meg kell szigorítani, hogy ne közvetlen alkonyat előtt menjen a mikvába; hogy már este legyen, mire hazaér, hanem csakis akkor szabad alámerülnie, mikor már este van. A menyasszonyok, akik menyegzőjük előtt mennek alámerülni a mikvavizében, alámerülhetnek a nyolcadik napon is, vagy később is, nappal. Kényszerűség esetében, ha a hetedik napon megy is a mikvába, alámerülhet már nappal is, sőt már reggel a napkelte után is, de a chuppát (mennyezetet) ne állítsák fel, míg a csillagok fel nem jöttenek. De ha csak az esküvő után merül alá, habár ez az első alámerülése a férje kedvéért, ugyanaz a szabály lép érvénybe reá, mint más asszonyra.
3. Ott ahol vétlen kényszer esete forog fenn, pl. fél a hideg miatt vagy mert nincs meg a személyes biztonsága, vagy hogy az alámerülés helye a városon kívül van, este pedig becsukják a város kapuit, az alámerülhet a nyolcadik napon nappal is, de a hetedik napon ne merüljön alá nappal, még ily kényszer esetben sem. Az, hogy kényszeresetben szabad a nyolcadik napon alámerülnie, csak akkor áll, ha a chafifa előző fürdőt is közvetlen alámerülése előtt tartja, de ha a nyolcadik nap sabboszra vagy jomtov (ünnep) napra esik, amikor az előző mosásfürdőt már egy nappal az alámerülés előtt kellene vennie, továbbá az alámerülése másnap is nappal volna, ez tilos, mert két könnyítést egyszerre egy dologban nem engedhetünk meg, (hogy az alámerülés is nappal legyen meg, hogy az előző mosás-fürdő is távol időre essék az alámerüléstől.)
4. Az alámerülés idején nem szabad semmi más dolgon állnia. Ha ez a víz, melyben alámerül mély és kénytelen volna a lépcsőn állni, tegyen kérdést a törvénytudónál.
5. Ne merüljön alá oly helyen; hol tartania lehet attól, hogy meglátják az emberek, mert ezáltal siethetne az alámerülésében és tartanunk kell attól, hogy (kapkodásában) nem jól merült alá. Megtörtént esetben, ha már alámerült és határozottan tudjuk, hogy alámerülését szabályosan végezte, érvényes az alámerülése.
6. Amikor alámerül, kell, hogy egy tizenkét évnél meg egy napnál idősebb zsidó nő álljon mellette, hogy az nézze, nem maradt-e a feje hajából valami úszva a víz felszínén. Ha nem kaphat erre nőt, állhat mellette a férje is, hogy nézze, jól merült-e alá.
7. Szabad alámerülnie sabbosz estéjén is (lásd fentebb a 86. fejezetben), ha akkorra esett alámerülésének ideje, úgy, hogy előbb nem merülhetett alá és férje a városban van. De ha férje nincs a városban, vagy már előbb is alámerülhetett volna, tilos sabbosz estéjén alámerülnie. Ha szülés után van, különbözők a szabályok, hogy szabad-e sabbosz estéjén alámerülnie vagy nem, tegyen tehát kérdést a törvénytudónál. Olyan asszonynál, akinek alámerülése már előbb esedékes volt, de nem merült alá, mert férje nem volt a városban, de megérkezett erev sabboszra (pénteken), vannak helyek, ahol megtiltják, hogy ilyen esetben sabbosz estéjén merüljön alá. Olyan helyen, ahol e tekintetben még nincs megállapodott szokás, nem kell megszigorítani. Azokon a helyeken, hol ezt sabbosz estéjére megtiltják, a sabbosz kimenetele után való este se merüljön alá. Ha özvegy megy férjhez, tilos első alámerülését sabbosz estéjén tartania, mert első nemi érintkezése nem történhetik sabboszon (l. fentebb 149. fej.). Sabbosz kimenetelének estéjére azonban, vannak, akik megengedik, hogy alámerüljön.
8. Miután alámerült, amíg még a vízben áll, mondja el ezt a bróchót (áldásmondatot): Dicsértessél stb., aki megszentelt bennünket a parancsolataival és parancsot adott nékünk az alámerülésre. Tartsa be szigorúan, hogy az áldásmondás előtt fedje be testének az alsó részét valamilyen kendővel, vagy legalább a karjait öltse egymás fölé a testén elválasztásképen. És ne nézzen a vízbe, amikor az áldást mondja. Ha ott, ahol alámerül, lábaival felkavarhatja a vizet, jobb ezt még a bróchó előtt megtennie. Némelyek az áldásmondás után még egyszer alá szoktak bukni, helyes szokás, de ügyeljen arra, hogy ez az alámerülés is szabályszerű legyen.
9. Miután a mikvában szabályszerűen alámerült, szabad bemennie a fürdőhelyiségbe felmelegednie, még ha gőzfürdő is az. De vannak, akik megtiltják, hogy visszamenjen és újra kádfürdőt vegyen s ez az általános szokás. Ellenben megengedik, hogy testének a felmelegedése céljából meleg vizet öntsenek reá. De ahol ezt is megtiltják, ott egyének nem engedhetik meg maguknak.
10. Az asszonynak az alámerülés dolgában szemérmesnek kell lennie, hogy titokban tartsa, alámerülése estéjét, ne menjen oda emberek szeme előtt, hogy észre ne vegyék rajta a szándékát. Aki nem így cselekszik, arra mondatott (M.V.27. 21): »átkozott, ki állattal hál.« Arra is ügyeljen hogy ha kijön az alámerülés helyéről, először egy társnőjével találkozzék és azt érintse, hogy ne kerüljön mindjárt valami tisztátalan az útjába, pl. kutya vagy szamár, vagy sertés, vagy ló, vagy kiütéses ember és hasonlók, vagy a tórában tudatlan, vagy bálványimádó. Ha Istenfélő asszony az, kinek ilyen akadt az utjába, menjen vissza és bukjék alá újra. Annak, aki az alámerülése után mikvából jövő nővel találkozik, tartania kell valamily botlástól, – amitől Isten óvja! – hogy attól meneküljön, mondja el ezt a két írásverset (héberül): Elönti szégyennel az előkelőket és tévelyegteti őket pusztán, melyen út nem vezet (Zsolt. 107. 40.). – Elönti szégyennel az előkelőket és meglazítja a hatalmasok övét (Jób 12.21.
11. Vannak, akik megtiltják és vannak, akik megengedik a mikvavizének a megmelegítését. Sok helyen elterjedt már az a szokás, hogy megengedik. De olyan helyen, hol ez nem szokás, nem is szabad megengedni. Ott, ahol meg szokták engedni, ügyelni kell arra, hogy mikor sabbosz estéjén merülnek alá benne, ne legyen a víz egészen meleg, hanem csak langyos (l. fentebb 86. fej.).
12. A folyókban való alámerülés tekintetében sok nagy törvényszabályozónak az a nézete, hogy a bennök való alámerülés csak akkor érvényes, ha a vizük csekélysége miatt biztosra vehető, hogy nem esőzéstől vagy hóolvadástól dagadt meg a vize, mert az esővíz és hóvíz csak akkor tisztítanak, ha arra gyűjtettek és a mikvamedencében állanak, de ha folynak a földön, nem tisztítanak. Forrásvíz azonban akkor is tisztít, ha folyik. Csak kényszer esetén olyan helyen, ahol mikva nincsen, szokták megengedni, támaszkodnak azokra a törvényszabályozókra, kik maguk is azon nézeten vannak, mint az, aki azt mondotta: Ha látják is, hogy a folyó vize esőzéstől emelkedett, növekedésének a kútforrása mégis a mélységből fakadó forrása, mert esőzés idején nedves a levegő (a föld), a források vize még a föld mélységében gyarapszik és erősödik, tehát úgy van, hogy a folyóban a víz nagyobbrészt a forrásából fakad és a felülről hulló eső el-eltűnik benne, tisztít tehát akkor is, ha folyik. De olyan helyen, hol mikva van, távol legyen bárkitől – azt megengedni. Még ott is, ahol nincs, amennyire csak lehet meg kell nehezíteni, hogy ha az eső vizétől nagyon megduzzadt a folyó, várjanak az alámerüléssel két vagy három napig, míg megint rendes medrébe jut. És jobb, hogy hacsak lehet, ne ott merüljön alá benne, ahol szélesebb lett a medre, hanem ott, hol rendes medrében folyik, mert itt némileg könnyebben vehető.
13. Olyan folyóvízben azonban, mely teljesen esőáradatból keletkezett, néha ki is szárad, ámbár esőzés idején más folyóvíz is ömlik bele, mindamellett, mert néha teljesen megszűnik, semmiképpen sem engedhető meg, hogy abba tisztulás céljából merüljön alá az asszony, amikor folyik, mindaddig míg a felgyülemlett víz egy helyen meg nem áll.
14. A mikvának (rituális fürdőnek) nagyon sok a szabálya, ezért mindenütt, ahol mikvát állítanak, csak egy általánosan elismert, tórában és Istenfélelemben nagy szakavatott rabbi utasítása szerint és ellenőrzése mellett készíttessék azt. És mihelyst bármi változást észlelnek benne, akár kicsinyt, akár nagyot, kérdezzék meg azonnal a törvénytudóját. Valamint akkor is, ha ki kell meríteni, hogy kitisztítsák, kérdezzék meg, hogy miként kell eljárniok.

  • Küldés emailben

Fejezetek