18. 📖 A lubavicsi rebbe gondolatai – Likuté Szichot

A szukká és a titokzatos vendégek

A szukkot: otthonos viszony az istenséggel

 

Körülvéve a micvával

A Tóra azt parancsolja:[1] „Sátrakban lakjatok hét napon át; mindenki, aki bennszülött Izráelben, lakjék sátrakban.” Ennek a micvának a magyarázatakor a bölcseink azt mondják:[2]„Úgy kell élnetek [a szukkában], ahogy [az otthonotokban] éltek.” Az ünnep hét napja alatt[3]minden hétköznapi rutintevékenységünk a sátorban zajlik. Ahogy bölcseink magyarázzák: „Mert e hét napra a szukkát úgy kell tekintenünk, mint állandó lakhelyet, mint ideiglenes otthonunkat… Az ember eszik, iszik, pihen… és tanul a szukkában.”
Bölcseink rámutatnak, hogy a „micvák elrendelésének egyedüli célja az ember pallérozása”: a micvák megtartásával az ember felemeli saját magát és a környezetét is. A legtöbb micva csak bizonyos részét érinti a létezésünknek, és csak bizonyos dimenzióit a környezetünknek. Amikor felvesszük a tfilint, azzal felmagasztosul az ember feje, szíve,[4] a karja és persze az a bőrszíj is, amit igénybe veszünk. De amikor a szukkába beköltözünk, a micvában az egész test érintett: az ember életének legalacsonyabb rendű megnyilvánulásai is eszközzé lesznek az Istennel való kapcsolatában.[5]
A szukka micvájának üzenete nem önmagában való: hatással van arra, miképpen fogunk viselkedni az elkövetkezendő évben. A Tóra röviden enniyt mond erről:[6] „Minden útjaidban ismerd meg őt.” Bölcseink ehhez hozzáteszik:[7] „E rövid versre épül a Tóra minden alapja.” Mert az istenség nem csak a zsinagógában van jelen, vagy a tanházban, hanem az életünk minden területén, minden kis sarkában. Ez válik kézzelfoghatóvá szákmunkra a sátorban lakozás micvája révén.

 

Spiritualitással tölteni meg az anyagi világot

Valahányszor egy fizikai eszközökkel kapcsolatos micvát teljesítünk, kapcsolatot teremtünk köztük és a micva spirituális hozadéka között. Attól kezdve ezek a tárgyak tásmisé micvá („a micvához használatos eszközök”) lesznek. Minthogy a spiritualitással létrejött kapcsolatuk megmarad, az olyan tárgy, amit micva teljesítéséhez használtunk, alantas célokra többé nem használható.[8]
A szukká felépítéséhez igénybe vett anyagi eszközök és a hozzájuk kapcsolódó spirituális hatás között még mélyebb az összefüggés. Bölcseink azt mondják:[9] „Amint az áldozat odaszenteltetik a mennyek javára…, úgy a szukká is szentté lesz a mennyek javára.”[10]
A szukká mélyebb kapcsolatot teremt anyagiak és szellemiek között, mint ami sok más egyéb micva alkalmával létre jöhet. A legtöbb más esetben az anyagi eszköz és a spirituális hatás közötti viszony, amit a micva teljesítése megteremt, nem hatja át az anyagi eszköz teljes valóját. Ezért azután – bár kellő tisztelettel illik bánnunk velük – ezek az eszközök nem lesznek szentté: nem válnak eggyé a spirituális világgal. Az odaszentelés azt jelentené, hogy a fizikai tárgy mindenestül szentséggel átitatottá lesz, s ez a fajta mélyeb kapocs születik meg a sátorban lakozás micvájának teljesítése által.

 

A „békesátor”

Bölcseink a szukká micváját az egység fogalmával társítják, amint az látható ebben a megfogalmazásban:[11] „békétek sátra”, és ebben a kijelentésben:[12] „Az egész Izrael megfér egyetlen sátorban.”
Miért kapcsolódik össze a szukká fogalma a békességgel és az egységgel? A chászid gondolkodásban azt a magyarázatot leljük, hogy a szukká parancsolatának megtartása transzcendens, spirituális fényt hoz ebbe a világba, melynek a megnyilatkozása eltöröl minden kölünbséget ember és ember között, és alapvető egységet teremt közöttük. A világunkat a megosztottság jellemzi. A szukká micvája arra rendeltetett, hogy elárassza a világot az egység isteni állapotával, mely lényege szerint idegen a sokféle különbség által megosztott világban.
Egy másik értelemben mondhatjuk, hogy ez a micva feloldja azt a különbséget, mely a spirituális és az anyagi létezés között áll fenn. Földi nézőpontból ugyanis ez a két dimenzió szöges ellentétben látszik állani egymással. Az Isten nézőpontjából azonban az anyagi és a spirituális létezés mind csak kifejezője az Ő lényegének, és képesek egymásba olvadni teljes harmóniában.

 

Az utolsó szukká

Bölcseink[13] úgy magyarázzák, hogy a sátorban lakozás által elnyerhetjük a Jeruzsálemi Szentély újjáépítésének kegyelmét, amint ebből a versből látszik: „[Jeruz]sálemben lesz az ő sátora…”[14] A végső egyesülés az anyagi és spirituális világ között az Üdvösség korszakában következik majd be, különösen pedig a Jeruzsálemi Szentélyben, ahol az isteni jelenlét láthatóan megmutatkozik. Teljesedjék be minél hamarább!

 

* * *

 

Nem egyedül örvendezünk

 

Szukkoti vendégeink

Az ünnepeink mindig az „öröm, a felüdülés és a boldogság”[15] ünnepei. A boldog ember természetes késztetése, hogy az örömét megossza másokkal. A belső megelégedettséget magányban is élvezhetjük, de a túláradó örömünnep csak mások társaságában képzelhető el. Boldogságunk kifejezésében rabbijaink szerint különös fontossággal bír, hogy az örömünket megosszuk másokkal, azaz hogy az ünnepi étkezéshez vendéget hívjunk.[16] Ez a micva Szukkot, „az örvendezés ünnepe”[17] idején különösen fontos.A Zohár tanítása szerint a szukkoti vendég nem csak az, aki látható formában vesz részt az ünnepi lakomán, hanem az is, aki a spirituális világból van jelen. Szukkot idején – a szukka alatt – velünk tart az ünneplésben hét előkelő vendég (uspizin): Ábrahám, Jichák, Jáákov, Mózes, Áron, József és Dávid király.[18]
Az előző lubavicsi rebbe, Joszef Jichák Schneersohn rabbi ezen felül azt tanította, hogy a szukkoti lakomát chászid uspizin is látogatja. Magyarázata szerint az általános chászid irányzat első két nemzedékének mesterei, Jiszráél Bál Sem Tov (1698-1760) és Dov Ber rabbi, a Mezericsi Mágid (?-1772), illetve az őket követő öt chábád chászid szellemi vezető a szukká chászid vendégei. Szokása volt a szukkában meg is mutatni: „Itt ül a Báál Sém Tov, amott a mezericsi mágid, ott az álter rebe, ott a miteler rebe, emitt a Cemách Cedek, ott a Máhárás, és itt Sálom Dov Ber rabbi.” (Chászidok úgy tartják, hogy ez azóta kiegészült vele és vejével a legutolsó lubavicsi rebbével, akik Smini áceret és Szimchát Tóra napjára esnek.)Bár az uspizin a Szukkot minden napján együtt tesz látogatást a sátorunkban, minden nap másikuk jelenléte domináns az ünnepen,[19] s az ő életük tanulságaiból vehetünk leckét a saját istenszolgálatunkban.

 

 

[1] 3Mózes 23:42.

[2] Szukká 28b.

[3] A diaszpórában a Smini Áceret is a szukkában telik, bár erre a micvára nézvést nem mondunk áldást.

[4] A tfilin a homlokra és a balkarnak a szívvel egyvonalban lévő pontjára kerül.

[5] A micva héber szava (jelentése: ’parancsolat’) rokona a héber/arám cávtá (’kapcsolat’). A micva megtartásával kapcsolatot teremtünk azzal, aki a parancsolatot adta. Lásd még: Likuté Torá, Párását Bechukotáj 45c.

[6] Példabeszédek 3:6.

[7] Bráchot 63b.

[8] Mögilá 26b., Sulchán Áruch, Orách Chájim 21:1.

[9] Szukká 9a – idézi Sulchán Áruch HáRáv 638:1.

[10] Ezért tilos a szukká építéhez felhasznált anyagokat más célra használnunk az ünnep ideje alatt (Sulchán Áruch HáRáv 638:15–16).

[11] Lásd a napi liturgiában.

[12] Szukká 27b.

[13] A Máhársá a Pszáchim 5a-t kommentálva. Lásd még Tárgum és Midrás a Zsoltárok 76:3-hoz.

[14] Zsoltárok 76:3.

[15] Így szól róluk az ünnepi liturgia.

[16] Lásd például Maimonidészt (Misné Torá, Az ünnepi pihenés szabályai 6:18.), aki szerint az ünnepi örömünket mintegy megkoronázza a vendég.

[17] Az ünnepi liturgiából.

[18] A fenti felsorolás a Zohár egyik listáját követi (3:103b.), mely az előkelő vendégeket azon Szféra alapján rangsorolja, amit az illető vendég képvisel. Másutt (különösen 1:261a.) azuspizin kronológiai rendben szerepel, egy harmadik helyen (3:255a.) Józsefet Salamon királlyal cseréli fel a Zohár. Az ezügyben tapasztalható véleménykülönbségről bölcseink között a Talmud a következőket mondja (Éruvin 13b.): „Ezek és ezek az élő Isten szavai.” Tehát – bár a mi felsorolásunkban az uspizin a Szférák rendje szerint szerepel – a személyes istenszolgálatban a fentebb említett egyéb szempontok is fontossággal bírnak.

[19] Ezt jelzi például az, ahogy az invitációt hagyományosan kiterjesztjük az uspizinra is: „Lépjen be…, és vele együtt… is!” Bár ez az invitáció nem szokásos a lubavicsiek között, tanulságokat vonhatunk le belőle a személyes istenszolgálatunkra nézve.

  • Küldés emailben

Fejezetek