5. 📖 Misna- Sábát traktátusa

A szombati tűzesetek

16. fejezet

Ez a fejezet a szombati tűzesetekről szól. A Bölcsek megtiltották, hogy szombaton tűzből tárgyakat mentsünk, nehogy valaki felizgassa magát a tulajdona miatt, és megfeledkezzen róla, hogy szombat van, és eloltsa a tüzet1. Mindazonáltal vannak olyan dolgok, amelyek esetében kivételt tettek. Ez a fejezet arra tanít, hogy mit és hogyan lehet megmenteni a tűz elől.

1. misna

A Tóratekercsek és szent iratok mentése

(א) כָּל כִּתְבֵי הַקּוֹדֶשׁ מַצִּילִין אוֹתָן מִפְּנֵי הַדְּלֵיקָה, בֵּין שֶׁקּוֹרִין בָּהֶן וּבֵין שֶׁאֵין קוֹרִין בָּהֶן.

36. §. Ha tűz üt ki szombaton egy magánterületen, például egy házban vagy egy udvaron, és ott vannak szent iratok, amelyek nem kaptak még lángra, akkor minden szent iratot – azaz a Biblia bármelyik részét: a Tórát, a Próféták könyveit, illetve a Szent Iratokat – meg lehet menteni a tűztől, és el lehet őket távolítani a házból vagy az udvarról, akár olvasnak belőlük rendszeresen szombatonként (a Tórából és a Próféták könyveiből), akár nem olvasnak belőlük, például a Szent Iratokból, amelyeket nem szabad olvasni szombaton, bármilyen nyelven legyenek is írva.

וְאַף עַל פִּי שֶׁכְּתוּבִים בְּכָל לָשׁוֹן, טְעוּנִים גְּנִיזָה.

Rábán Simon ben Gámliél véleménye szerint2, még hétköznap is tilos nem héber betűkkel írt szent iratokból olvasni, és ezek nem is menthetők a tűztől, Mindazonáltal gondjukat kell viselni, és a többi, már használaton kívüli szent iratokkal együtt kell elhelyezni, és nem szabad gazdátlan helyre letenni őket.

וּמִפְּנֵי מָה אֵין קוֹרִין בָּהֶם? מִפְּנֵי בִיטּוּל בֵּית הַמִּדְרָשׁ.

37. §. És miért nem olvasunk belőlük (a Szent Írásokból) szombaton? A tanház elhanyagolása miatt. Mivel a Bölcsek régente szombatonként beszédet mondtak az embereknek a tanházban: tanították, hogy mit szabad és mit nem, és megfeddték őket esetleges rossz viselkedésük miatt. Ha szombaton is szabad lett volna az Írásokból olvasni, akkor a tanházban összegyűlt emberek nem figyeltek volna a beszédre, szívesebben olvastak volna az Írásokból. Ez a megkötés csak a beszéd tényleges idejére vonatkozik, máskor szabad olvasni belőlük (Gömárá).

מַצִּילִין תִּיק הַסֵּפֶר עִם הַסֵּפֶר, וְתִיק הַתְּפִילִּין עִם הַתְּפִילִּין, וְאַף עַל פִּי שֶׁיֵּשׁ בְּתוֹכָן מָעוֹת.

38. §. Amikor egy Tóra-tekercset kimentenek a tűzből, a tekerccsel együtt a tekercs tokját is megmentik, amelyben a tekercset tartják. Hasonlóképpen meg szabad menteni: a töfilin tasakját a töfilinnel együtt, még ha pénz is van bennük, a tokban vagy a tasakban, akkor is szabad megmenteni.

וּלְהֵיכָן מַצִּילִין אוֹתָן? לְמָבוֹי שֶׁאֵינוֹ מְפוּלָּשׁ. בֶּן בְּתֵירָא אוֹמֵר: אַף לַמְפוּלָּשׁ.

39. §. És hova szabad menteni őket? Mármint mindazokat a dolgokat, amelyeket a misna a tűztől megmenthetőként említ. Egy nem-nyitott területre, vagyis egy olyan zsákutca-szerű területre, amely három oldalról zárva van ugyan, a negyedikre pedig, amely közterületre nyílik, egy vékony léc van rögzítve. Mivel ez így megfelel a közös magánterület követelményeinek és éruvot lehetett volna rajta létesíteni – így szabad az említett dolgokat ide menteni, noha valójában nem volt éruv. Ben Btérá azt mondja: még a nyitottra is, azaz egy nyílt térségre, tehát olyanra, amelyiknek a negyedik oldalára nincs vékony léc rögzítve, hanem teljesen nyitott. A háláchá nem ért egyet Ben Btérával.

2. misna

A három étkezésre elegendő eledel megmentése

Miután az előző misna megtanította nekünk, hogy a szent iratok abból a célból, hogy a szombaton kiütött tűztől megmentsük őket, kivihetők a magánterületről, ez a misna arra tanít, hogy ételt is meg lehet menteni, de csak az adott szombatra elegendő mennyiségűt. Ebben a vonatkozásban a szent iratok és az ételek más-más módon kezelendők:

A Bölcsek a szent iratok dolgában azok szent mivolta folytán voltak engedékenyek, és megengedték, hogy még egy olyan udvarra is ki lehessen vinni őket, ahol nem csináltak éruvot. Ezzel szemben ételt csak olyan udvarra engedtek kivinni magánterületről, ahol előzőleg már csináltak éruvot3.

(ב) מַצִּילִין מְזוֹן שָׁלֹשׁ סְעוּדוֹת, הָרָאוּי לָאָדָם לָאָדָם, הָרָאוּי לַבְּהֵמָה לַבְּהֵמָה.

40. §. Három étkezésre való ételt szabad kimenteni szombaton a tűzből, azaz csak annyit, amennyi az adott szombatra elegendő, ami nem több háromszori étkezésre valónál, mivel szombaton háromszor kell étkezni4, olyat, ami embernek való, embernek, és olyat, ami állatnak való, állatnak.

כֵּיצַד?

Hogy kell ezt értenünk?

נָפְלָה דְּלֵיקָה בְּלֵילֵי שַׁבָּת, מַצִּילִין מְזוֹן שָׁלֹשׁ סְעוּדוֹת;

Ha sábesz, azaz péntek este az étkezés előtt üt ki a tűz, akkor három étkezésre valót, tehát annyit, amennyi az összes szombati étkezésre kell.

בְּשַּׁחֲרִית – מַצִּילִין מְזוֹן שְׁתֵּי סְעוּדוֹת; בַּמִּנְחָה – מְזוֹן סְעוּדָּה אַחַת.

Ha a tűz szombat délelőtt, étkezés előtt üt ki, akkor már csak két étkezésre valót, ha pedig szombat délután, a harmadik étkezés előtt, akkor csak egy étkezésre valót.

רַבִּי יוֹסֵי אוֹמֵר: לְעוֹלָם מַצִּילִין מְזוֹן שָׁלֹשׁ סְעוּדוֹת.

Rabbi Joszé azt mondja: Bármikor ki lehet menteni három étkezésre valót. Mivel szombaton kötelesség háromszor étkezni, ezért szerinte ennyi ételt bármikor ki lehet menteni a tűzből, akár péntek este, akár szombat délelőtt vagy délután. A háláchá nem rabbi Joszé álláspontját fogadja el. (Maimonidész, A szombat szabályai 23:21.)

3. misna

Nagyobb mennyiségű étel megmentésének szabályai

(ג) מַצִּילִין סַל מָלֵא כִּכָּרוֹת, וְאַף עַל פִּי שֶׁיֵּשׁ בּוֹ מֵאָה סְעוּדוֹת, וְעִגּוּל שֶׁל דְּבֵילָה, וְחָבִית שֶׁל יַיִן.

41. §. Ki szabad menteni szombaton a tűzből egy cipókkal teli kosarat, mivel ez egyetlen fordulóval elintézhető, még ha száz étkezésnyi van is benne, vagy egy préselt fügetömböt, vagy egy hordó bort, annak ellenére, hogy egy préselt fügetömb vagy egy hordó bor több, mint amennyi egy szombatra szükséges.

וְאוֹמֵר לַאֲחֵרִים: בּוֹאוּ וְהַצִּילוּ לָכֶם.

42. §. Illetve megengedett, hogy a ház tulajdonosa, azt mondja a többieknek: „Gyertek és mentsetek magatoknak!” Azaz kinyilvánítja, hogy az ételnek nincs gazdája, úgyhogy menthetik; mindenki vihet magának annyit, amennyi saját magának kell arra a szombatra, vagy ami egyszerre kivihető, még ha az sok étkezésre elegendő is5. Ezek az emberek azért vihetik ki az ételt, mert annak nincs tulajdonosa.

וְאִם הָיוּ פִּקְחִין, עוֹשִׂין עִמּוֹ חֶשְׁבּוֹן אַחַר הַשַּׁבָּת.

Ez olyan istenfélő emberekre vonatkozik, akik nem akarnak más kárából hasznot húzni. Mivel tudják, hogy a tulajdonos nem a maga jószántából nyilvánította gazdátlannak azokat a dolgokat, ezért mindent visszavisznek neki. Azt azonban nem kívánják, hogy a fáradozásuk ne nyerjen jutalmat, ezért a misna arra tanít minket, hogy ha alaposan járatosak a törvényben, akkor tudják, hogy ezért a fáradságukért fizetséget kérhetnek6, azért, mert megszerezték ugyan a gazdátlan státusú dolgokat, de ezeket most visszaadnak. Szombat után elszámolhatnak vele, azaz elfogadhatnak egy bizonyos összeget a fáradozásukért.

לְהֵיכָן מַצִּילִין אוֹתָן? לֶחָצֵר הַמְעוֹרֶבֶת. בֶּן בְתֵירָא אוֹמֵר: אַף לְשֶׁאֵינָהּ מְעוֹרֶבֶת.

43. §. Hova mentsék őket (mármint az étel-italt)? Az udvarra, ahol van éruv, mivel a Bölcsek szigorúbbak voltak az étel esetében, mint a szent iratoknál. Ben Btérá azt mondja: Még akkor is szabad ételt udvarra menteni, ha az udvaron nincs éruv. A háláchá az első véleményt fogadja el.

 

4. misna

Ruhák mentése

(ד) וּלְשָׁם מוֹצִיא כָל כְּלֵי תַּשְׁמִישׁוֹ, וְלוֹבֵשׁ כָּל מַה שֶּׁיָּכוֹל לִלְבּוֹשׁ וְעוֹטֵף כָּל מַה שֶּׁיָּכוֹל לַעֲטוֹף.

44. §. És oda, a fent említett udvarra viheti az ember minden dolgát, amely arra a szombatra kell neki, és viselhet mindent, amit tud, beburkolhatja magát mindenbe, amibe be tudja burkolni magát7.

רַבִּי יוֹסֵי אוֹמֵר: שְׁמֹנָה עָשָׂר כֵּלִים. וְחוֹזֵר וְלוֹבֵשׁ וּמוֹצִיא, וְאוֹמֵר לַאֲחֵרִים: בּוֹאוּ וְהַצִּילוּ עִמִּי.

45. §. Rabbi Joszé azt mondja: az illető egyszerre csak tizennyolc ruhadarabot vihet ki, mert ennyi ruhadarabot szokás viselni hétköznap8, és visszamehet és kivihet több fordulóval, amennyit csak bír, tehát annyi ruhát menthet meg amennyit csak tud. Mondhatja is a többieknek: „Gyertek, és mentsetek velem!”9

A misnában említett első vélemény szerint viszont (és ez a háláchá is), csak annyi ruhát menthet ki, amennyit egyszerre viselni tud, nem veheti le őket abból a célból, hogy visszaforduljon újabb ruhadarabokért (amint ételből is csak három étkezésre elegendőt menthet ki, és nem mehet vissza többért)10.

 

5. misna

A tűz megelőzése és oltása

(ה) רַבִּי שִׁמְעוֹן בֶּן נַנָּס אוֹמֵר: פּוֹרְסִין עוֹר שֶׁל גְּדִי עַל גַּבֵּי שִׁידָּה תֵּיבָה וּמִגְדָּל, שֶׁאָחַז בָּהֶן אֶת הָאוּר, מִפְּנֵי שֶׁהוּא מְחָרֵךְ.

46. §. Rabbi Simon ben Nánász azt mondja: rá szabad teríteni egy kecske bőrét egy sidára, tévára vagy migdálra (ládafélék), amely tüzet fogott, de még nem teljesen ég, mert a kecskebőr csak megperzselődik, de nem ég el, minek folytán megvédi az ilyen ládákat az elégéstől.

וְעוֹשִׂין מְחִיצָּה בְּכָל הַכֵּלִים, בֵּין מְלֵאִים בֵּין רֵיקָנִים, בִּשְׁבִיל שֶׁלֹּא תַּעֲבוֹר הַדְּלֵקָה.

Valamint, csinálhatnak válaszfalat bármilyen edényből, akár tele van vízzel, akár üres, hogy a tűz ne menjen át rajtuk, azaz hogy a tűz ne terjedjen tovább. Noha ez a válaszfal végső soron eloltja a tüzet, mégis szabad szombaton ilyen válaszfalat készíteni, mert a tüzet közvetett úton szabad eloltani.

רַבִּי יוֹסֵי אוֹסֵר בִּכְלֵי חֶרֶס חֲדָשִׁים מְלֵאִין מַיִם, לְפִי שֶׁאֵין יְכוֹלִין לְקַבֵּל אֶת הָאוּר, וְהֵן מִתְבַּקְּעִין וּמְכַבִּין אֶת הַדְּלֵקָה.

47. §. Rabbi Joszé megtiltja, hogy vízzel telt új agyagedényekből készítsenek válaszfalat, mert azok nem állják ki a tüzet – mivel újak, nem bírják a nagy hőséget –, megrepednek és eloltják a tüzet. Azaz rabbi Joszé álláspontja szerint még közvetett módon, anyagi veszteség esetén sem szabad eloltani a tüzet. A háláchá11 azonban nem rabbi Joszé álláspontját követi.

 

6. misna

Tűzoltás nemzsidó által

A nem zsidóknak nem parancsoltatott meg a szombat megtartása, és a zsidó nem felelős a nemzsidó szombati pihenéséért, illetve csak akkor, ha az illető a szolgája. Egy zsidó nem mondhatja egy nemzsidónak, hogy végezze el őhelyette a szombaton tiltott munkát, mert ez svut – rabbinikus tilalom. Ez azért van így, nehogy a zsidók könnyelműen vegyék a szombatot, és nehogy végül maguk is végezzenek tiltott munkát.

A Möchiltá azt tanítja, hogy a tiltás burkoltan benne van a „Semmiféle munkát ne végezzetek azokon – báhem…” versben12, ahol a báhem szót „általuk”-ként értelmezzük, s ilyenformán a vers azt jelenti, hogy nemzsidók által, zsidó ne végezzen munkát.

Ez a misna a nemzsidók által történő tűzoltásról szól.

(ו) נָכְרִי שֶׁבָּא לְכַבּוֹת, אֵין אוֹמְרִים לוֹ: “כַּבֵּה“, וְאַל תְּכַבֶּה“, מִפְּנֵי שֶׁאֵין שְׁבִיתָתוֹ עֲלֵיהֶן;

48. §. Ha egy nemzsidó jön szombaton, hogy eloltsa a zsidó házában keletkezett tüzet, nem mondhatják neki, hogy „Oltsd el!”, mert egy nemzsidót tiltott munkára utasítani a svut tilalma alá esik, és azt sem, hogy „Ne oltsd el!”, hiszen az ő szombati pihenése nem kötelező, azaz a zsidó nem felelős egy nemzsidó szombati pihenéséért, a nemzsidó tehát a maga jószántából cselekszik13.

אֲבָל קָטָן שֶׁבָּא לְכַבּוֹת, אֵין שׁוֹמְעִין לוֹ, מִפְּנֵי שֶׁשְׁבִיתָתוֹ עֲלֵיהֶן.

49. §. Ha viszont egy kiskorú zsidó jön, hogy eloltsa a szombaton keletkezett tüzet, nem hallgatnak rá, azaz nem engedik meg neki, hogy oltson, mert a gyerek szombati pihenése kötelező rájuk nézve. A nagykorú zsidó felelős a kiskorú zsidó szombati pihenéséért.

A Gömárá elmagyarázza, hogy a misna egy olyan esetről szól, amikor a kiskorú az apja belegyezésével cselekszik, azaz tudja, hogy az apja örülni fog, ha eloltja a tüzet, ezért az apja nevében cselekszik, és ezért kell megakadályoznunk benne. Egy nemzsidó ezzel szemben elolthatja a tüzet, mert bár tudja, hogy a zsidó örülni fog ennek, valójában mégis a maga javára teszi, mert tudja, hogy megjutalmazzák a fáradságáért.

 

7. misna

A veszély megelőzése

(ז) כּוֹפִין קְעָרָה עַל גַּבֵּי הַנֵּר בִּשְׁבִיל שֶׁלֹּא תֶּאֱחוֹז בַּקּוֹרָה, וְעַל צוֹאָה שֶׁל קָטָן, וְעַל עֲקְרָב שֶׁלֹּא תִשָּׂךְ.

50. §. Szabad ráborítani egy agyagtálat a lámpásra szombaton, hogy a lángja ne kapjon bele a gerendába, például egy alacsony mennyezetű ház esetén, de csak úgy, hogy maradjon hely a lámpás és a tál között, azért hogy a tál el ne oltsa a lángot; és egy állat székletére a gyermek miatt nehogy beszennyezze magát vele14; és egy skorpióra is szabad tálat borítani, hogy ne csípjen – igaz, a skorpió csapdába kerül a lefordított tál alatt, de ezt a munkát nem maga a munka céljából végezték.

אָמַר רַבִּי יְהוּדָה: מַעֲשֶׂה בָּא לִפְנֵי רַבָּן יוֹחָנָן בֶּן זַכַּאי בַּעֲרָב, וְאָמַר: חוֹשֵׁשְׁנִי לוֹ מֵחַטָּאת.

51. §. Rabbi Jehudá azt mondta: Ilyen eset került egyszer Rábán Jochánán ben Zákáj elé Arábiában: Valaki egy tálat borított egy skorpióra, és ő, azt mondta: féltem az elkövetőt a bűnáldozattól. Azaz attól tartott, hogy az illetőnek a skorpió csapdába ejtése miatt bűnáldozatot kell bemutatnia. Rabbi Jehudá azért helyezkedik erre az álláspontra, mert szerinte nem biztos, hogy a skorpió életveszélyt jelent, és akkor viszont igenis öncélú munkának számít az ilyesfajta csapdázás15.

 

8. misna

Nemzsidó által végzett szombati munka

Ez a misna arra tanít, hogy ha egy nemzsidó önmaga kedvéért tiltott munkát végez szombaton, a zsidónak szabad, hogy hasznára váljon. Ha azonban a nemzsidó a zsidó kedvéért csinálta, még ha a maga jószántából is, a zsidónak nem szabad, hogy haszna legyen ebből a munkából szombaton.

(ח) נָכְרִי שֶׁהִדְלִיק אֶת הַנֵּר, מִשְׁתַּמֵּשׁ לְאוֹרוֹ יִשְׂרָאֵל; וְאִם בִּשְׁבִיל יִשְׂרָאֵל – אָסוּר.

52. §. Ha egy nemzsidó lámpást gyújt szombaton, mert szüksége van rá, a zsidó használhatja a fényét, mivel a nemzsidó nem egy zsidó kedvéért gyújtotta meg a lámpást, de ha zsidónak gyújtotta meg, akkor tilos.

מִלֵּא מַיִם לְהַשְׁקוֹת בְּהֶמְתּוֹ, מַשְׁקֶה אַחֲרָיו יִשְׂרָאֵל; וְאִם בִּשְׁבִיל יִשְׂרָאֵל – אָסוּר.

53. §. Ha a nemzsidó a magánterületnek számító kútból egy közterületen lévő vályúba vizet merít, hogy megitassa állatát, akkor a zsidó adhat az állatának inni a nemzsidó után a vízből, és nem vesszük számításba azt a lehetőséget, hogy a nemzsidó esetleg a zsidóra való tekintettel több vizet merített16. De ha a nemzsidó azért húz vizet, hogy inni adjon egy zsidó állatának, akkor a zsidónak tilos használnia a vizet.

עָשָׂה גוֹי כֶּבֶשׁ לֵירֵד בּוֹ, יוֹרֵד אַחֲרָיו יִשְׂרָאֵל; וְאִם בִּשְׁבִיל יִשְׂרָאֵל – אָסוּר.

54. §. Ha egy nemzsidó rámpát vetett, azaz lejtős járópallót fektetett a hajó és a part közé, hogy azon keresztül kiszálljon a hajóból, és a szárazföldre lépjen, a zsidó is lemehet utána, de ha a nemzsidó a zsidónak fektette le a rámpát, akkor tilos a zsidónak azt használnia.

מַעֲשֶׂה בְּרַבָּן גַּמְלִיאֵל וּזְקֵנִים, שֶׁהָיוּ בָּאִין בַּסְפִינָה, וְעָשָׂה גוֹי כֶּבֶשׁ לֵירֵד בּוֹ, וְיָרְדוּ בּוֹ רַבָּן גַּמְלִיאֵל וּזְקֵנִים.

55. §. Történt egyszer, hogy amikor Rábán Gámliél és az öregek (a Bölcsek) egy szombati nap17 hajón érkeztek, egy nemzsidó rámpát vetett, hogy kiszálljon a hajóról a szárazföldre, és Rábán Gámliél meg az öregek lementek rajta, miután a nemzsidó kiszállt.

 

1 Sábát 117b.

2 Misna, Mögilá 1:8.

3 Az előzőekben elmagyaráztuk, hogy a Bölcsek azért tiltották a dolgok mentését úgy általában, nehogy a mentés izgalmában elfeledkezzen valaki róla, hogy szombat van, és eloltsa a tüzet. Ezek a megszorítások csak arra a házra vonatkoznak, amelyben a tűz keletkezett. Más házak esetében, amelyek közel vannak a tűzhöz, és félő, hogy átterjed rájuk, a tulajdonosok bármit kivihetnek az udvarra, amelyen csináltak érúvot, mivel esetükben nem kell attól tartani, hogy esetleg eloltják a tüzet. (Toszáfot, Sábát 115a.)

4 Sábát 117b.

5 Van olyan vélemény, miszerint más emberek több edénnyel is vihetnek, és többször is visszamehetnek menteni, mert ők nem zavarodnak össze, és nem kell attól tartani, hogy eloltják a tüzet (Máhárit; lásd Toszáfot Jom Tov).

6 Ez ugyanis nem szombati bérmunka, mivel eredetileg nem ezért jöttek menteni.

7 Az egyik vélemény szerint, mivel a ruhadarabokat magára öltve viszi ki, még egy olyan udvarra is kiviheti őket, amelyen nem csináltak éruvot. Egyes vélemények szerint ez egy független mondat, és nem vonatkoztatható az „És odaviheti…”-re. Egy másik vélemény szerint még ruhadarabokat sem szabad olyan udvarra kivinni, amelyen nem csináltak éruvot, hanem csak olyanra, amelyen csináltak (lásd Toszáfot Rabbi Ákivá Eiger).

8 A Talmud ezeket a Sábát 120a-ban sorolja fel: 1. zakó, 2. szvetter, 3. bőröv, 4. alsónadrág, 5. ing, 6. öv, 7, kipa, 8. kalap, 9-10. egy pár cipő, 11-12. egy pár zokni, 13-14. egy pár kesztyű, 15-16. egy pár törlőkendő, 17. Tálit (imasál), 18. sál.

9 Az étel mentésével kapcsolatban az előző misna azt tanította, hogy „Gyertek, és mentsetek magatoknak!”, és nem azt, hogy „Gyertek, és mentsetek velem!” A megfogalmazás azért más, mert ha ételről van szó, előfordulhat, hogy a többiek törvényi státusa nem azonos a károsultéval, azaz például ha a károsult még nem evett aznap, a többiek viszont igen, akkor nyilvánvaló, hogy a károsult többet menthet, mint a többiek, és viszont. A ruhadarabok mentése dolgában azonban a többiek törvényi státusa megegyezik a károsultéval (Rán, Bártenura). Egy másik magyarázat szerint az eltérés oka a következő: ha ételről van szó, a károsult nem menthet ki többet három étkezésre elegendőnél, amiből az következik, hogy az étel többi része gazdátlan, és a többiek szempontjából ez olyan, mintha a víz színén hányódó gazdátlan tárgyat találtak volna. A károsult tehát így szól hozzájuk: „Gyertek, és mentsetek magatoknak!” Ruházat dolgában viszont a károsult maga is menthet annyit, amennyit akar, mármint magára öltve, levetve, és újabb ruhadarabokért visszamenve. A ruházat nem gazdátlan, tehát a károsult e szavakkal fordul a többiekhez: „Gyertek, és mentsetek velem!”, azaz segítsenek neki menteni, az ő nevében cselekedjenek (Toszáfot Rabbi Ákivá Eiger).

10 Ez Maimonidész véleménye (A szombat szabályai 23:25.), a Rán szerint azonban ez a kitétel – nevezetesen hogy felöltheti, kiviheti, levetheti, visszamehet, felöltheti, kiviheti és levetheti, és ezt akár egész nap csinálhatja – az összes véleménynek megfelel. Ha ez így van, akkor miért nem érvényes ez az engedély az étel-italra is? Ennek az az oka, hogy az ételt a kezében viszi ki az ember, és ha megengednénk a károsultnak, hogy kivigye, letegye, majd még egy fordulóra visszamenjen, akkor tarthatnánk attól, hogy a holmija miatti aggodalmában eloltja a tüzet. Ugyanakkor a ruhanemű esetében, mivel azt csak magára öltve viheti ki, figyelni fog, és nem felejti el, hogy nem szabad oltani. Egy harmadik értelmezés (Sönot Élijáhu) szerint a „visszamehet és kiviheti” csak a misna első véleményének felel meg, míg rabbi Joszé azt állítja, hogy a károsult csak tizennyolc ruhadarabot menthet ki, és nem mehet vissza továbbiakért.

11 Maimonidész, A szombat szabályai 12:4.

12 2Mózes 12:16.

13 A Gömárá azt mondja, hogy tűz esetén még azt is szabad mondani, hogy „Aki kioltja [a tüzet], nem veszít általa”.

14 Noha egy udvarról, ahol emberek ülnek, szabad eltávolítani az excrementumot, ez a misna egy olyan udvarról beszél, ahol senki sem tartózkodik: innen az excremetum nem mozdítható el szombaton, de szabad rá tálat borítani, nehogy egy gyermek bepiszkítsa magát vele. (Gömárá)

15 A háláchá erre vonatkozóan így szól: Mérgező teremtményeket, amelyek marása ölhet – például mérges kígyó vagy veszett kutya –, szabad szombaton elpusztítani, de minden más, sérülés okozására képes állatot csak akkor, ha üldöz valakit. Ha nem üldözik az illetőt, akkor az boríthat tálat rájuk, hogy ne marjanak. Ha valaki menet közben véletlenül rájuk lép és eltapossa őket, annak nincs következménye (Maimonidész kommentárja a Misnához, Bártenurá).

16 Ez a háláchá arra az esetre vonatkozik, amikor a nemzsidó nem ismeri a zsidót. Ha azonban ismeri, akkor a zsidó nem itathatja utána az állatát szombaton, nehogy a nemzsidó őmiatta húzzon több vizet. A lámpás esetében viszont, ahol a több vagy kevesebb lehetősége nem jön számításba, mivel a lámpás száz embernek ugyanúgy szolgál, mint egynek, ezért, mivel a nemzsidó önmagának gyújtotta meg, a zsidó még akkor is élhet a lámpás fényével szombaton, ha ismerik egymást.

17 A Toszeftá kifejti, hogy a hajó szombat előestjén, az est beállta előtt futott be a kikötőbe, noha a kiszállás már szombaton történt. Ha ugyanis egy hajó a tengerről érkezik szombaton, akkor szombaton csak akkor szabad kiszállni róla, ha a hajó már az est bejövetelekor a szombati határokon belül volt, ugyanis aki a szombati határokon túlról érkezik szombaton, nem távozhat a helyéről.

  • Küldés emailben

Fejezetek