9. 📖 XIV. –A zsidó és a nem zsidó világ találkozása mentén

A szentség könyve: A tiltott testi kapcsolatok szabályai, A betérés szabályai

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Kdusá: A szentség könyve

A tiltott testi kapcsolatok szabályai

A betérés szabályai

 13. fejezet

A szövetség három kritériuma

  1. § Izrael három aktussal lett a[z Istennel kötött] szövetség részesévé: a körülmetéléssel, az alámerüléssel és az áldozat felajánlásával.
  2. § A körülmetélés Egyiptomban történt [még a pászkaáldozat előtt], amiről az van írva[1]: „Körülmetéletlen ne egyék belőle.” Mózes, a mi tanítónk metélte körül a népet. Mert Lévi törzse kivételével az egész [nép] elhanyagolta a körülmetélés szövetségét Egyiptomban. Ezért mondja [az Írás dicsérőleg a lévitákról][2]: „[Ők] óvják szövetségedet.”
  3. § Az alámerülésre a pusztában került sor, a Tóra adásakor, ahogyan írva van[3]: „Szenteld meg őket ma és holnap, és mossák meg ruháikat.” Áldozati felajánlásokat [is hoztak ekkor], ahogyan írva van[4]: „És előre küldte Izrael gyermekeinek ifjait, és bemutattak égőáldozatokat.” Az egész zsidó nép képviseletében mutatták be ezeket.

 

A betérés

  1. § Hasonlóképpen minden jövendő nemzedékben [érvényes a rendelkezés], hogy mikor egy nemzsidó be kíván lépni a szövetségbe, és menedéket akar találni az Isteni dicsfény szárnyai alatt, és hajlandó magára venni a Tóra [parancsolatainak] igáját, alá kell vetnie magát a körülmetélésnek, a bemerülésnek, és áldozatot kell vinnie; ha pedig nő, a bemerülés és az áldozat a kötelező a számára. Ahogyan írva van[5]: „Amilyenek ti vagytok, olyan legyen a jövevény”. ennek a jelentése pedig ez: ahogyan ti [lettetek részévé a szövetségnek] körülmetélkedés, bemerülés és az áldozat által, úgy legyen az eljövendő nemzedékekben is, aki áttér, annak át kell esnie a körülmetélésen és a bemerülésen, és áldozatot kell vinnie.

 

A betérő áldozata

  1. § Miből álljon az áldozat, amit a betérőnek [be kell mutatnia]? Állatot égőáldozatul, vagy gerlicepárt, vagy két galambfiókát. Mindkét [galambot] fel kell áldozni égőáldozatul. Manapság, amikor nincs [templomi] áldozat, [a betérőnek] a körülmetélkedésnek és az alámerítkezésnek kell alávetnie magát. Ha a Templomot újjáépítik, áldozatot is vinnie kell majd.

 

A körülmetélés és a merítkezés

  1. § Ha a betérő körülmetélkedett, de nem merítette alá magát, vagy alámerítette magát, de nem metélkedett körül, nem tekintendő betértnek, amíg mindkét aktus meg nem történik. Az alámerülésnek három férfi jelenlétében kell megtörténnie. Minthogy a bíráknak jelen kell lenniük, a bemerülésnek nem szabad szombaton vagy ünnepnapokon történnie, sem éjszaka. De ha mégis akkor [éjjel] történt meg, betértnek kell tekinteni.
  2. § A kiskorút a bíróság fennhatósága alatt merítjük alá, ugyanis érdem az az ő számára[6]. Ha állapotos asszony merül alá, a gyermeknek [később] nem kell újra megmerítkeznie.

Ha [a betérő] egymagában merül alá – vagy csak két bíró jelenlétében –, az áttérése nem érvényes. Ha jön, és azt mondja: „Betértem az ilyen és ilyen nevű bírák jelenlétében, és alámerítettek”, a szava nem hiteles, nem köthet zsidó emberrel házasságot, csak ha tanúkat hoz [akik az állítását igazolni tudják].

 

Betérés bíróság előtt

  1. § Ha egy zsidó vagy egy betért nő volt a [nemzsidó férfi] felesége, és vannak tőle gyermekei, majd ő kijelenti, hogy „egymagamban tértem be”, ebben az esetben hitelesnek fogadjuk kijelentését a saját magára nézve, hogy ezzel minősítse önmagát, de nem hisszük el neki annyira, hogy a fiait [úgy] minősítse [mint akik két zsidó személytől születtek]. Tehát neki magának még egyszer alá kell merülnie a bíróság előtt.
  2. § [A következő rendelkezés alkalmazandó] a betért asszonyra, akiről tudjuk, hogy Izrael törvényei szerint éli az életét minden időben, például megmerítkezik ciklusa után, elválasztja a terumát a tésztától, és effélék; valamint a betért férfira, aki Izrael útját követi, például megmerítkezik, ha magfolyása volt, és teljesít minden parancsolatot. Az ilyenek igaz betérteknek tekintendők, még ha nincs is tanújuk, aki az áttérést igazolni tudná. De ha el akarnának vegyülni a zsidó néppel, nem engedjük nekik a házasságot, csak ha tanút hoznak, vagy a jelenlétünkben megmerítkeznek. Ez azért van így, mert eredetileg mégis nemzsidóként ismertük őket.
  3. § Ha viszont azzal áll elő valaki, hogy idegen volt, de bírák jelenlétében betért, a szavát el kell fogadni. [Ennek az az oka, hogy] ugyanaz a száj, ami kitiltotta őt, be is fogadta őt.

Mikor kell alkalmazni a fenti szabályt? A talmudi időkben, Izrael területén. Mert [akkoriban] minden ott élőről feltételezni lehetett, hogy zsidó. A diaszpórában azonban bizonyítékát kell adnia az áttérésnek. [Csak] azután vehet feleségül zsidó nőt. Azt mondom, hogy ez olyan kiegészítő szigorítás, ami a leszármazási vonalak tisztaságának védelmére szolgál…

  1. § Senki se gondolja, hogy Sámson, aki a zsidó nép megmentője volt, és Salamon, Izrael királya, „akit az Úr kedvel”[7], idegen asszonyt vett volna feleségül, aki nem tért át. Ehelyett a dolog a következőképpen magyarázandó: e micva teljesítésének megfelelő módja az, ha a betérni készülő férfi vagy nő előáll [ezzel a szándékával], mi megvizsgáljuk az betérése indítóokait. Talán azért jön, mert anyagi nyereséget remél a dologból, vagy tekintélyét kívánja gyarapítani, vagy félelemből lép a mi hitünkbe. Férfi esetében megvizsgáljuk, nem egy zsidó nő iránti érdeklődése áll-e esetleg a háttérben. Nő esetében megvizsgáljuk, nem egy zsidó férfi iránti érdeklődése áll-e esetleg a háttérben.

Ha nem találunk rejtett szándékot, megismertetjük velük a Tóra igájának terheit, és hogy micsoda nehézség a hétköznapi ember számára betartani a parancsolatokat, hogy meggondolják, nem akarnak-e visszalépni. Ha elfogadják ezt, és nem kívánnak visszalépni, és látjuk, hogy valóban a szeretet vezérli őket, befogadjuk őket, ahogyan írva van[8]: „Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem győzködte tovább.”

  1. § Ezért nem fogadtak be betérőket a bíróságok Dávid és Salamon királyok idejében. Dávid uralkodása idején [attól tartottak], hogy [az áttérni kívánók] félelemből keresik az áttérést, Salamon idejében pedig [attól tartottak], hogy az Izrael által élvezett hatalom, gazdagság és pompa indítja őket [az áttérésre]. [Elutasították az ilyen áttérőket, mert] az olyan idegen, aki valami evilági hiábavalóság miatt kíván áttérni, nem igaz szívű áttérő.

Természetesen sokan tértek át egyszerű emberek [és nem bírák] előtt Dávid és Salamon idején is. A legfelsőbb Szánhedrin óvatosan kezelte az ilyen személyeket. Minthogy alámerítették magukat, nem utasították el őket, de nem is engedték egészen közel magukhoz, amíg az [áttérés] eredménye nem volt látható [az életmódjukon]…

  1. § Ezért mondják a bölcseink: „Olyan nehéz viselni az áttérteket a zsidó népnek, mint egy leprafoltot.” Mert a legtöbb áttérőnek hátsó szándéka van, és tévelygésbe viszi a zsidókat. Nézzük csak, mi történt a pusztában az aranyborjú imádásakor és Kivrot-háTáávánál. Hasonlóképpen, a legtöbb [zúgolódás, amivel] a mi népünk kísértette Istent, az elkeveredett sokaság lázítására kezdődött.

 

14. fejezet

A betérés folyamata

  1. § Mi az eljárása annak, amikor igaz betérőt fogadunk magunk közé? Ha azért jön a nemzsidó, hogy áttérjen, megvizsgáljuk [elhatározásának] hátterét. Ha nem találunk titkolt szándékot mögötte, azt kérdjük tőle: „Miért határoztál úgy, hogy áttérsz? Nem tudod-e, hogy ma a zsidókat üldözik, bántalmazzák, nyomorgatják, nehézségeket szereznek nekik és szenvedés az osztályrészük?”

Ha erre azt feleli: „Tudom. Bár részese lehetnék ezeknek is mind”, azonnal befogadjuk.

  1. § Átvesszük vele hitünk alapjait, azaz azt, hogy egy az Isten, és a hamis istenek imádatának tilalmát. Ezeket részletesen ismertetjük. Átvesszünk vele néhány könnyebb micvát és néhány nehezebbet. Ezeknek nem mélyedünk el az apró részleteiben. Tájékoztatjuk arról, hogy bűn [nem meghagyni] a leketet[9], a sikchát[10] és a peát[11] mezőföldön, és nem felvinni a második tizedet. Megismertetjük a micvák [megsértéséért] járó büntetéssel.

Hogyan zajlik ez? Azt mondjuk neki: „Mielőtt a mi hitünkre tértél, ha ettél [a marha] kövérjéből, nem járt érte neked égi halálbüntetés. Ha megszentségtelenítetted a szombatot, nem járt érte megkövezés. Most, hogy áttérsz, ha eszel a kövérjéből, égi halál a büntetésed. Ha megszentségteleníted a szombatot, megkövezés a büntetésed.”

Nem mélyedünk el ezekben a részletekben, nehogy aggodalmában elforduljon a jó úttól a rossz út felé. Mert kezdetben kedvességgel és hívogató szavakkal bátorítjuk, ahogyan írva van[12]: „emberi kötelékekkel vontam őket”, azután folytatja: „szeretet köteleivel”.

  1. § Ahogyan megismertetjük a parancsolatok [iránti engedetlenségért járó] büntetésről, úgy megismertetjük az [engedelmesség] jutalmával is. Elmondjuk neki, hogy ha megtartja ezeket a micvákat, életet nyer az eljövendő világban. Mert csak az lehet tökéletesen igaz ember, aki mestere a bölcsességnek, és ezeket a parancsolatokat megtartja és ismeri.
  2. § Elmondjuk neki: „Tudnod kell, hogy az eljövendő világ el van rejtve Izrael igazai számára. Az, hogy Izraelt ebben a világban szenvedni és nélkülözni látod, [annak az oka] az a jó, ami el van rejtve a számukra. Mert nem élvezheti a javak bőségét ezen a földön, ahogy a pogányok. Mert az ő szívük gőgös, tévelyegnek, és elveszítik az eljövendő világ jutalmát, ahogyan [Mózes írta magukról a zsidókról][13]: »És meghízott Jesurún és kirúgott.«
  3. § És nem hoz az Örökkévaló rájuk túlsok szenvedést, hogy el ne vesszenek. Mert más népek elvéshetnek, és ők [vagyis a zsidók] megmaradnak.”

Ezen a témán hosszabban időzünk, hogy megjutalmazva érezhesse magát. Ha [a leendő betért] visszakozik, és nem kívánja elfogadni [a micvákat], elmegy a maga útján. Ha viszont elfogadja [hogy betartja őket], nem váratjuk tovább, hanem körülmetéljük azonnal. Ha már [régebben] körül volt metélve, bemetszést ejtünk a körülmetélés helyén, hogy vért vegyünk onnan. Megvárjuk, amíg egészen felgyógyul, és azután bemerítjük őt.

  1. § Három [bíró] áll fölötte, és tudat vele néhány könnyebb parancsolatot (micvot) és néhány nehezebbet, amíg a vízben áll. Ha a betérő nő, akkor nők merítik be a vízbe a nyakáig, a bírák kívül várakoznak. [Azután a bírák belépnek, és] tudatnak vele néhány könnyebb parancsolatot (micvot) és néhány nehezebbet, amíg a vízben ül. Azután a jelenlétükben alámeríti magát. Azután elfordítják a feküket, és kimennek, hogy ne lássák, amikor kijön a vízből.

[1] 2Mózes 12:48.

[2] 5Mózes 33:9

[3] Uo. 19:10.

[4] Uo. 24:5.

[5] 4Mózes 15:15

[6] És szabad érdemet szerezni valakinek, a saját tudta nélkül is (lásd Talmud, Kötubot 11a.).

[7] Utalás 2Sámuel 12:25-re.

[8] Rút 1:18.

[9] A bibliai előírás szerint (3Mózes 19:9.), ha valaki véletlenül aratás közben elhagy a termésből, akkor azt meg kell hagynia a szegényeknek.

[10] A bibliai előírás szerint (5Mózes 24:19.), ha valaki véletlenül a learatott termőföldön hagyott egy kéve termést, akkor azt meg kell hagynia a szegényeknek.

[11] A bibliai előírás szerint (3Mózes 19:9.) a termőföld szélét a szegénynek kell meghagyni.

[12] Hóséá 11:4.

[13] 5Mózes 32:15.

  • Küldés emailben

Fejezetek