13. 📖 Misne Torá – a zsidó jogtár

A Szentély építésének törvényei

A Szentély építésének törvényei

Ebben a szövegben hat micvá található: három tevőleges parancsolat és három tiltó parancsolat. Ezek a következők:

    1. egy szentély felépítése,

    2. az oltár nem készülhet faragott kőből,

    3. az oltárhoz ne vezessenek lépcsők,

    4. a Szentély tisztelete,

    5. őrzése minden oldalról,

    6. figyelése minden pillanatban.

A következő fejezetek magyarázatot adnak ezekre a micvákra.

1. fejezet

1. Tevőleges parancsolat az Örökkévaló Házának felépítése a célból, hogy ott áldozatokat mutassunk be; évente háromszor zarándokolunk oda, miképpen írva van (2Mózes 25:8.): „És készítsetek számomra szentélyt.” A Mózes által épített szentélyt a Tóra leírja: ideiglenes volt, miképpen írva van (5Mózes 12:9.): „Mert még nem jutottatok ahhoz [a nyugalomhoz és birtokhoz].”

2. Miután [a zsidók] beléptek az Országba, Gilgálban emeltek Szentélyt arra a tizennégy évre, míg meghódították és fölosztották [az országot]. Onnan Sílóba mentek, kőből épült Házat emeltek és a Hajlék függönyét terítették fölé. Nem volt tetőzete. A silói szentély 369 évig állt. Amikor Éli meghalt, elpusztult.

[Majd] Nóbba érkeztek, és ott szentélyt építettek. Amikor Sámuel meghalt, [a Szentély] elpusztult. Ezután Gibeónba mentek, és ott szentélyt építettek. Gibeónból az örök helyhez mentek [Jeruzsálembe]. Nób és Gibeón napjai összesen ötvenhét év.

3. Mióta a Szentély felépült Jeruzsálemben, azóta egyetlen más helyen nem lehet az Örökkévalónak házat építeni vagy áldozatot bemutatni.

Nincsen Szentély egyetlen más nemzedéknek, csak Jeruzsálemben és csak a Mórija-hegyen, miképpen írva van (1Krónikák 22:1.): „Mondta Dávid: Ez legyen az Örökkévalónak, az Istennek háza és ez égőáldozatnak való oltár Izráel számára”, s miképpen írva van (Zsoltárok 132:14.): „ez nyugvóhelyem mindenkorra.”

4. A Salamon által emelt építményt részletesen leírja a Királyok könyve. Az Eljövendő Templom ugyan említve van Ezékiel könyvében, de nincs részletezve és nincs megmagyarázva. Ezért Ezra idejében a nép a Második Szentélyt Salamon építményének mintájára építette, és bizonyos részeiben Ezékiel leírását követte.

5. A következő dolgok fontosak a szentély megépítésekor:

    a. a kodes [a szentélycsarnok],

    b. a kodes hákádásim [a Szentek Szentje],

    c. legyen a szentélycsarnok előtt egy hely, melynek neve ulám [előcsarnok].

    Ennek a háromnak a neve Héchál [Templom].

Készítsünk válaszfalat a Templom körül, [kissé] távolabbra, a pusztai [szentély] udvarát övező szőttes vászonfalakhoz hasonlatosat. Mindaz, amit e válaszfal körülvesz, a Találkozás Sátrának udvarához hasonló és ázárának [templomudvar] nevezik.

Az egész [területet] együtt a Mikdás [Szentély].

6. A következő felszerelést készítsük a Szentélynek:

    oltár az égőáldozatnak és más áldozatoknak;

    az oltárhoz felvezető rámpa, ami az előcsarnok előtt, attól délre van;

    egy medence és talapzata, melyben a papok [mosással] megszentelték kezüket és lábukat a [templomi] szolgálatra. [Ez] az előcsarnok és a oltár között helyezkedett el, kissé délre, a Szentélybe való belépéskor bal oldalon;

    oltár a füstölőáldozatnak;

    a Menóra, és

    asztal [a színkenyérnek].

    [Utóbbi] három a szentélycsarnokban állt, a Szentek Szentje előtt.

7. A Menóra délen állt, a bejárattól balra. Jobbra állt asztal, melyre a színkenyeret helyezték. Mindkettő a Szentek Szentje előtt állt, míg a füstölőoltár hátrább [állt], e kettő között.

A templomudvaron jelzőcöveket kell állítani: meddig [jöhet] Izráel, és meddig a pap [aki nem vehet részt a templomi szolgálatban].

És építeni kell helyiségeket a Szentély különféle szükségleteire. Ezeket a helységeket liskának [kamra] nevezik.

8. A Templom és a templomudvar építéséhez nagyméretű köveket használjunk. Ha nem találunk köveket, építsük téglából.

Az építkezésen használt köveket nem faraghatjuk meg a Templom-hegyen: faragjuk meg és csiszoljuk [a Templom-hegyen] kívül, és [utána] vigyük oda, miképpen írva van (1Királyok 5:31.): „és fejtettek nagy köveket, becses köveket, hogy alapozzák a házat faragott kövekkel.” Továbbá ez is írva van (uo. 6:7.): „sem kalapács, sem fejsze, sem bármi vasszerszám nem hallatott a háznál, amikor épült.”

9. Az építménybe beépített fa nem látszódhat, csak a kő, a tégla és a vakolat.

És nem emelhetünk fából [ácsolt] kamrákat sehol a templomudvarban, inkább csak kőből vagy téglából.

10. Becses kövekkel kövezték ki az udvart.

Az ágyazatból kimozdult kövek alkalmatlanok, még ha helyükön maradnak is, mivel megsérültek. Ezért a papnak tilos rálépni a [templomi] szolgálat ideje alatt, míg [ismét] nem ágyazták vissza a földben.

11. A legjelesebb micvá, ha megerősítjük az építményt és megmagasítjuk a közösség erejéhez mérten, miképpen írva van (Ezrá 9:9.): „emeljük fel Istenünknek házát.”

Díszítsék fel és szépítsék erejükhöz mérten. Nagy micvá, ha lehetőség szerint arannyal borítják és minden tekintetben feldíszítik.

12. Nem építhetjük a Szentélyt éjszaka, miképpen írva van (4Mózes 9:15.): „azon a napon pedig, amelyen felállították a hajlékot.” [E verset a következőképp magyarázzák:] Nappal emelhetjük, de éjjel nem.

Foglalatoskodhatunk építésével napkeltétől a csillagok előjöveteléig.

Mindenki köteles építeni és segíteni, személyesen és pénzzel, férfiak és nők, miképpen a pusztai szentély [esetében]. Az iskolásgyermekek azonban ne szakítsák félbe a tanulást. A Szentély építésével nem törhetjük meg az ünnepnapot.

13. Az oltár nem épülhet másból, csakis kövekből.

Habár a Tórában írva van (2Mózes 20:24.): „Földből oltárt készíts nekem”, [vagyis] az oltár érintkezzen a földdel, és ne épüljön boltív vagy barlang fölé.

Habár a Tórában írva van (2Mózes 20:22.): „Ha pedig kőoltárt építesz…”, a szóbeli hagyomány arra tanít, hogy ez nem mérlegelés [tárgya], hanem kötelezettség.

14. Bármelyik kő, amelyik legalább annyira sérült, hogy megakadhat benne egy köröm, hasonlóan a vágókéshez, alkalmatlan az oltár vagy a rámpa [építésére], miképpen írva van (5Mózes 27:6.): „Ép kövekből építsd az Örökkévaló, a te Istened oltárát.”

Honnan hozták az oltár köveit? Szűztalajból. Ástak, ameddig olyan rétegig jutottak, melyet nem használtak sem földművelésre, sem építésre, és onnan emelték ki a köveket, vagy pedig a Földközi-tengerből [hozták], és azokból építették.

Ugyanígy, a Templom és a templomudvar kövei is épek voltak.

15. A Templomból és a templomudvarból [származó] sérült vagy töredezett kövek alkalmatlanok, azokat nem lehet kiváltani [és profán célra használni], hanem el kell rejteni.

16. Ha bármelyik követ vas érintett, alkalmatlan az oltár vagy a rámpa építésére, még ha nem is sérült meg, miképpen írva van (2Mózes 20:22.): „mert kardodat emelted reá, és ezzel megszentségtelenítetted.”

Aki sérült vagy vas által érintett kőből építi az oltárt vagy a rámpát [megszeg egy parancsolatot, ezért] megkorbácsolják, miképpen írva van (uo.): „ne építsd faragott kövekből.”

 Aki sérült kővel épít, tevőleges parancsolatot szeg meg.

Bármelyik kő, ha megsérült vagy vas érintette miután beépítették az oltárba vagy a rámpába, az a kő alkalmatlan, de a többi alkalmas.

Az oltárt kétszer egy évben lemeszelték: Peszah és Szukkót idején. Amikor meszelték, rongyot használtak és nem vas[tárgyat], nehogy megsértse a követ és alkalmatlanná tegye.

17. Nem készíthetünk lépcsőt az oltárnak, miképpen írva van (2Mózes 22:23.): „ne menj fel lépcsőkön oltáromra”; inkább építsünk dél felől emelkedőt az oltárhoz, [ami] kisebbedik és csökken az oltár tetejétől a földig. Ennek neve: keves [rámpa].

Aki lépcsőn megy fel az oltárhoz [megszeg egy parancsolatot, ezért] megkorbácsolják.

Ugyanígy, aki egyetlen követ is lerombol az oltárból, a Templom egészéből, vagy az előcsarnok és az oltár között [fekvő területen], megkorbácsolják, miképpen írva van (5Mózes 12:3-4.): „Romboljátok le oltáraikat, … Ne tegyetek így az Örökkévalóval, a ti Istenetekkel.”

18. A Menóra és tartozékai, az asztal és tartozékai, a füstölőáldozat oltára, és valamennyi szent edény csak fémből készülhet. Ha fából, csontból, kőből vagy üvegből készült, alkalmatlan.

19. Ha a közösség szegény, ónból is készítheti. Ha [később] meggazdagszik, készítsék el aranyból.

Az égőáldozat oltárának medencéit, nyársait és gereblyéit, valamint a [Templomban használt] mérőedényeket, erejükhöz mérten, készítsék aranyból.

Az udvar kapuit is vonják be arannyal, erejükhöz mérten.

20. A [Templomban használt] eszközöket eredendően szent célra kell készíteni. Ha eredetileg profán célra készültek, nem használhatók szent célra.

Olyan [szent célra készült] eszköz, melyet nem használtak erre, használható profán célra. Ha már egyszer használták [a Templomban], nem használható profán célra.

[Azok a] kövek és gerendák, melyeket egy zsinagóga [építéséhez] faragtak, nem használhatók a Templom-hegy építkezésén.

2. fejezet

1. Az oltár helye nagyon pontos[an meghatározott], ami sohasem változhat, miképpen írva van (1Krónikák 22:1.): „Ez égőáldozatnak való oltár Izráel számára.”

A Szentély [eljövendő helyén] kötözték meg Izsákot, miképpen írva van (1Mózes 22:2.): „menj el Mórija földjére” és említve van a Krónikákban (2Krónikák 3:1.): „És elkezdte Salamon építeni az Örökkévaló házát Jeruzsálemben, a Mórija hegyén, ahol [az Örökkévaló] megjelent atyjának Dávidnak, azon a helyen, melyet előkészített Dávid a jebúszi Ornán szérűjén.”

2. Közismert hagyomány, hogy az a hely, ahol Dávid és Salamon az oltárt építette, Ornán szérűje, ugyanaz a hely, ahol Ábrahám oltárt épített és megkötözte Izsákot.

Ez az a hely, ahol Noé [oltárt] épített, amikor kilépett a bárkából.

Ez [annak] az oltár[nak a helye], ahol Káin és Ábel áldozatot mutatott be.

Itt mutatott be áldozatot Ádám, az első ember, és innen teremttetett meg, miképpen bölcseink mondják: „Az ember bűnbánatának [meglelésének] helyén teremttetett.”

3. Az oltár méreteinek igen pontosnak kell lenniük. Formáját egyik [nemzedék] tanította a másiknak. A [babilóni fogságból visszatért] száműzöttek által épített oltár az Eljövendő Korban épített oltár mintájára épült. Nem szabad csökkenteni vagy növelni a méretét.

4. Három próféta tért vissza a néppel [Izrael földjére] a fogságból.

Az egyik bizonyosat tudott mondani nekik az oltár helyéről.

A másik bizonyosat tudott mondani a méreteiről.

A harmadik bizonyosat tudott mondani [a halakha tanítása alapján arról, hogy lehetséges] áldozatokat bemutatni [ezen] az oltáron, noha a Templom még nem [épült még meg és nem] volt ott.

5. Az oltár, melyet Mózes és amelyet Salamon épített, és az, amelyet a [fogságból visszatért] száműzöttek építettek, és az, amelyik majd felépül [az Eljövendő Korban], mind tíz könyök magas. Habár a Tórában ez áll (2Mózes 27:1.): „három könyök legyen a magassága”, ez arra a felületre vonatkozik, melyen az áldozathoz a tüzifát elrendezték.

Az oltár, melyet a [fogságból visszatért] száműzöttek építettek, és az, amelyik majd felépül az Eljövendő Korban, harminckét könyök hosszú és harminckét könyök széles.

6. Az oltár magasságának tíz könyöke [nem következetes mérésen alapult], néha a „könyök” mértéke öt arasz, néha a „könyök” mértéke hat arasz. Az összes többi esetben a [Templom] építésnél [megadott] könyök mértéke hat arasz.

Az oltár egészének magassága ötvennyolc arasz.

7. Ilyen volt [az oltár] mérete és alakja:

Öt arasz fölfelé és öt arasz befelé: a talapzat.

Területe harminc könyök és két arasz [hosszú] és harminc könyök és két arasz [széles].

Harminc könyök fölfelé és öt arasz befelé: a párkány.

[Tizennyolc arasz fölfelé: ez a tűzifa helye.]

Területe huszonnyolc könyök és négy arasz [hosszú] és huszonnyolc könyök és négy arasz [széles].

[Ugyanott: egy üreges, négyszögletes építmény minden sarokban – a négy szarv.]

A szarvak helye egy könyök [hosszú] és egy könyök [széles] minden oldalon.

Ugyanígy, a hely, ahol a papok jártak, egy könyök minden oldalon.

[Ezek szerint] a tüzifa helye huszonnégy könyök és négy arasz [hosszú] és huszonnégy könyök és négy arasz [széles].

8. Mindegyik szarv öt arasz magas. Mindegyik szarv egy könyök hosszú és egy könyök széles. A négy szarv belül üreges.

A tüzifa helye tizennyolc könyök magasan [volt a párkány felett]. Az oltár magasságának fele hat könyökkel [volt] a párkány szélétől lefele.

9. Bíborszín pántot kötöttek az oltár közepe körül [hat arasznyira a párkány széle alatt], hogy elválassza az [oltár] felső [részére hintett] vért [az oltár] alsó [részére hintett] vértől.

Magassága a földtől a tüzifa helyéig egy arasz híján kilenc könyök.

10. Az oltár talapzata nem futott körbe mind a négy oldalon mint a párkány. A talapzat az [oltár] északi és nyugati oldalán futott, egy könyöknyi [helyet] foglalt el a déli oldalon és egy könyöknyit a keleti oldalon. Az [oltár] délkeleti sarkán nem volt talapzat.

11. Az [oltár] délnyugati sarkában két furat, mint két vékony orrlyuk). Ezeket sitinnek [lefolyó] nevezték, mivel az [oltárra hintett] vér bennük folyt le, [majd] összekeveredett a [Templom alatt húzódó] csatornában, s onnan folyt a Kidrón folyóba.

12. Lentebb, az oltár sarka alatti padlózatban, volt egy hely, egy könyök [hosszú] és egy könyök [széles], [rajta] egy márványlap, melyre karikát szereltek. [Ezt felemelték,] lementek a sitinhez és megtisztították.

13. A rámpát az oltártól délre építették. Hossza harminckét könyök, szélessége tizenhat könyök volt. Harminc könyöknyi helyet foglalt el az oltárig a földön, [további] egy könyöknyit a talapzat [felé] és egy könyöknyit a párkányzat [felé].

Volt egy kis rés a rámpa és az oltár között, ezért az [áldozati állat] tagjait dobni kellett, hogy elérjék az oltárt.

A rámpa magassága egy hatodkönyök híján kilenc könyök, azonos [magasságban] a tüzifa [szintjével].

14. Két kisebb rámpa indult belőle, az egyik a talapzathoz, a másik a párkányhoz, egy hajszálnyi választotta el őket az oltártól.

A rámpa nyugati oldalán nyílás volt, egy könyök [hosszú] és egy könyök [széles], melynek neverivúvá. Ide helyezték a vétekáldozatnak alkalmatlan madarakat, míg alakjuk szétbomlott, majd kivitték az égetés házába.

15. Két asztal állt a rámpa nyugati oldalán:

    Az egyik márványból, amelyre az [áldozati állat] tagjait helyezték,

    a másik ezüstből, melyre a szolgálati eszközöket helyezték.

16. Amikor az oltárt építjük, teljesen tömören kell épíeni, mint egy oszlopot, és nem lehet benne egyetlen üreg sem.

Ép köveket kell hoznunk, kisebbeket és nagyobbakat egyaránt. Készítsünk keveréket mészből, szurokból és olvasztott ólomból, és öntsük ki [az oltár] méretének megfelelő nagy formába, és építsük felfelé [szintről szintre].

Helyezzünk a forma délkeleti sarkába fa- vagy kőtömböt, az [oltár] talapzat [hiányzó részével] megegyező méretűt.

Ugyanígy, helyezzünk [tömböket] minden sarokba, míg el nem készül. Ezután a tömböket eltávolíthatjuk az építményből, a délkeleti sarkot talapzat nélkül hagyva, a szarvakat pedig üregesen [hagyva].

17. Az oltár, a négy szarv, a talapzat és a négyzetes forma elengedhetetlen.

Bármelyik oltár, melynek nincs szarva, talapzata, rámpája és nem négyzetes a formája, alkalmatlan, mivel ez a négy elengedhetetlen.

[Az oltár] hossza, szélessége és magassága nem kötött, ha [területe] nem kisebb mint egy könyök [hosszú] és egy könyök [széles] és magassága három könyök. [Hasolóképp] a tüzifa helyének mérete [sem kötött].

18. Az oltár építménye sérült, ha egy arasznyi megsérül – akkor alkalmatlan. Ha egy arasznyinál kevesebb [sérül], alkalmas, abban az esetben, ha a többi kő nem sérült.

3. fejezet

1. A Menóra formája pontosan meghatározott a Tórában.

Négy kehely, két bimbó és két virág volt a Menóra [középső] szárán, miképpen írva van (2Mózes25:34.): „A lámpatartón négy mandulavirág alakú kehely legyen, bimbóival és virágaival.” Továbbá, egy harmadik virág volt a Menóra talpa felett, miképpen írva van (4Mózes 8:4.): „vert aranyból a szára, valamint a virága vert munka volt.”

2. Három lába volt [a Menórának].

Hat [átlós] ág indult a Menóra [középső] szárán lévő három bimbóból, három [ág] az egyik oldalon, három a másikon.

Mindegyik ágon három kehely, egy bimbó és egy virág volt. Mindegyik vertművű munka, mandulaalakú díszítéssel.

3. A kelyhek száma: huszonkettő.

    A virágoké: kilenc.

    A bimbóké: tizenegy.

Bármelyik dísz [hiánya] a többit alkalmatlanná tette. Ha csak egy is hiányzott a negyvenkettőből, mind [a többi] alkalmatlanná vált.

4. Milyen esetben áll ez? Ha aranyból készült [a Menóra]. Ha viszont más fémből [készült], ne legyenek rajta kelyhek, bimbók és virágok.

Ha a Menóra aranyból készült, [súlya] egy kikkár legyen a mécsesekkel együtt. Egyetlen [arany]tömbből kell kikalapálni.

[Ha] más fémből [készült], nem szükséges pontosan [kimérni] súlyát. Üreges is lehet.

5. [A Menóra] nem készülhet eltört edények részeiből, akár aranyból készültek, akár más fémből.

6. A [Menóra] koppantói, hamvgyűjtői és olajcsészéi nem értendők bele az egy kikárba. Mivel írva van (2Mózes 25:36.): a Menóra „tiszta arany” és utána [a Tóra] megismétli (uo. 38.): „És koppantói és hamvgyűjtői tiszta aranyból legyenek.”

De nincs írva: „mécsesei tiszta aranyból legyenek”, mivel a mécseseket a Menórához rögzíítették és részei voltak az egy kikkárnak [amelyből a Menóra készült].

7. A Menóra hét ágából [egyetlen egynek a hiánya] alkalmatlanná tette a többit. A hét mécses közül [egyetlennek a hiánya] alkalmatlanná tette a többit, akár aranyból, akár más fémből készült [a Menóra].

Valamennyi mécsest [tartósan] rögzítették az ágakhoz.

8. A Menóra hat ágához erősített hat mécses mindegyikét a Menóra [középső] ága fölött lévő mécses felé fordították.

A középső mécsest a Szentek Szentje felé fordították és nyugati mécsesnek nevezték.

9. A kelyhek formája alexandriai serlegre hasonlított, széles szájuk és keskeny talpuk volt. A bimbók keroszi almákra hasonlítottak, kissé hosszúkásak, tojásdadok és mindkét végük lekerekített. A virágok olyanok, mint az oszlopok virágdíszei, kihajló peremű csészékhez hasonlatosak.

10. A Menóra magassága tizennyolc arasz:

    Lábai, [talapzata], és [legalsó] virága három arasz magas,

    Két díszítetlen arasz,

    Egy arasz, rajta kehely, bimbó és virág,

    Két díszítetlen arasz,

    Egy arasz bimbóval és két kifelé induló ággal, egyik az egyik, másik a másik oldalon, kifelé húzódva míg elérték a Menóra teljes magasságát,

    Egy díszítetlen arasz,

    Egy arasz bimbóval és két kifelé induló ággal, egyik az egyik, a másik a másik oldalon, kifelé húzódva míg elérték a Menóra teljes magasságát,

    Egy díszítetlen arasz,

    Egy arasz bimbóval és két kifelé induló ággal, egyik az egyik, a másik a másik oldalon, kifelé húzódva míg elérték a Menóra teljes magasságát,

    Két díszítetlen arasz.

    Maradt három arasz, három kehellyel, egy bimbóval és egy virággal.

11. A Menóra előtt kő feküdt, három lépcsőfokkal, melyekre fellépett a pap, hogy meggyújtsa a mécseseket. Ide helyezte az olajcsészéket, a koppantókat és a hamvgyűjtőket, amikor meggyújtotta [a mécseseket].

12. A [színkenyér] asztala tizenkét arasz hosszú és hat arasz széles. Hossza párhuzamos a Ház hosszával, szélessége [párhuzamos] a Ház szélességével.

Ugyanígy, a Szentély valamennyi berendezésének hossza párhuzamos a Ház hosszával, szélessége [párhuzamos] a Ház szélességével, kivéve a frigyládát, melynek hossza a Ház szélességével párhuzamos.

Ugyanígy, a Menóra mécsesei szemben [álltak] a Ház szélességével, észak és dél között.

13. Az asztal mellett négy aranyrúd állt, végeik villában végződtek. Ezek tartották a két rend színkenyeret: kettő az egyiket, kettő a másikat. Ezeket a Tóra keszotávnak nevezi.

14. [Volt továbbá] huszonnyolc aranyrúd, [mindegyik hosszában] kettészelt üreges nádszálhoz hasonlatos. Tizennégy [tartozott] az egyik rendhez és tizennégy a másik rendhez. Ezeket [a Tóra]menákijotávnak nevezi.

Két füstölőtál volt, ebbe helyezték a tömjént az asztalon, a [két] rend [színkenyér] mellett. Ezeket [a Tóra] kápótávnak nevezi.

A sütőformát, melyben a színkenyér készült, [a Tóra] keárotávnak nevezi.

15. A tizennégy aranyrúd [szerepe]: az első cipót az asztal felszínére helyezték. Három rudat helyeztek az első és a második cipó közé, és ugyanígy három rudat a többi cipó közé. Az ötödik és a hatodik cipó közé csak két rudat helyeztek, mivel a hatodik az utolsó. Tizennégy rúd kellett az egyik rendhez és a tizennégy a másik rendhez.

16. Két asztal állt az előcsarnokban, a Ház bejáratával szemben.

Az egyik márványból [készült], erre tették a színkenyeret, amikor behozták.

A másik aranyból [készült], erre tették a színkenyeret, miután kivitték. [Ugyanis] a szentséget növelni, és nem csökkenteni kell.

17. A füstölögtető oltár mérete egy könyök [hosszú] és egy könyök [széles].

A Templomban állt, pontosan [félúton] észak és dél között, az asztal és a Menóra között, a templomudvar felé. Ez a három a Templom első harmadán túl, a párochet [függöny] előtt állt, amely elválasztotta a szentélycsarnokot a Szentek Szentjétől.

18. A mosdómedencének tizenkét csapja volt, és így valamennyi pap, aki résztvett a napi áldozat bemutatásában, egyidőben megszentelhette [mosással kezét és lábát].

Olyan szerkezetet készítettek, hogy mindig tele volt vízzel. [Maga a szerkezet] nem volt szent, ezért a megmaradó víz nem vált alkalmatlanná [jövőbeni használatra] az éj elmúltával. [Erre azért volt szükség, mert] a mosdómedence szent felszerelés volt és megszentelt[e tartalmát]. Minden, amit megszentel egy szent felszerelés, alkalmatlanná válik [jövőbeni használatra] az éj elmúltával.

4. fejezet

1. A Szentek Szentjének nyugati részén állt egy kő, erre helyezték a frigyládát. Előtte cserépedényben manna és Áron vesszeje.

Amikor Salamon felépítette a Házat, tudta, hogy végül elpusztul. [Ezért] készített egy helyet, ahová elrejtheti a frigyládát, mélyen [a Templom alatt], [egy] labirintus-szerű [rejtekhelyet].

Jósijáhú krály megparancsolta, hogy rejtsék el [a frigyládát] azon a helyen, melyet Salamon épített, miképpen írva van (2Krónikák 35:3.): „És meghagyta a levitáknak, akik értelmeztek egész Izráelnek, akik szentek voltak az Örökkévalónak: tegyétek a szent ládát a házba, melyet épített Salamon, Dávid fia, Izráel királya; nincsen nektek vállatokra való teher; most szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket.”

És elrejtették vele együtt Áron vesszejét, a cserépedényt [a mannával] és a felkenésre használt olajat. Mindezek [a szent tárgyak] nem tértek vissza a Második Szentélybe.

Ugyanígy, az urim és a t;res] könyök.

    A legfelső kiszögellés négy könyök széles volt.

10. A falak közötti üres helyek neve: cella. Öt cella vette körül a szentélycsarnokot északon, öt délen, és három nyugaton.

    Három szint [cella] volt, egyik szint a másik felett.

    Tizenöt cella délen: öt, felette [újabb] öt, felettük [újabb] öt.

    Ugyanígy, tizenöt [cella] volt északon.

    Nyolc cella volt nyugaton: három, felette [újabb] három, felettük kettő egy szinten.

    Összesen harmincnyolc cella.

11. Mindegyik cellának három nyílása volt: egy a jobboldali cella felől, egy a baloldali cella felől, egy a felette levő cella felől.

    A második szint északkeleti sarkában lévő cellának öt nyílása volt:

    Egy a jobboldali cella felől,

    egy a fölötte lévő cella felől,

    egy a lépcső felől,

    egy a kis kapura nyíló cella felől,

    egy pedig a Templom felől.

12. A cellák tetejére vezető lépcső az északkeleti sarokból emelkedett az északnyugati sarok felé. A lépcsőn nyugat felé mentek fel, végigmentek az északi oldal teljes hosszán míg érintették nyugatot.

    [Miután] érintették nyugatot, dél felé fordultak.

    Végigmentek a nyugati oldal teljes hosszán, délig.

    [Miután] érintették délt, kelet felé fordultak. Kelet felé mentek, míg érintették a padlástér nyílását, mivel a nyílása délen nyílt.

13. A padlástér nyílásánál két cédrusgerenda volt, melyen feljutottak a padlástér tetejére.

Jelzőcövekek választották el a szentélycsarnok és a szentek szentjének tetőzetét.

Nyílásokat nyitottak a padlástérből a szentek szentjének belsejébe, melyeken mesterembereket eresztettek le ládákban, hogy ne legeltessék szemüket a szentek szentjének belsejében.

Egy évben egyszer, Peszáchkor, kimeszelték a Templomot.

 

  • Küldés emailben

Fejezetek