14. 📖 A lubavicsi rebbe gondolatai – Likuté Szichot

A rossz átalakítása

A ROSSZ ÁTALAKÍTÁSA

Chászid gondolatok Jom Kipur jelentőségéről,
a lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi nyomán

 

A zsidó szív: “Szentély a mikrokozmoszban”

A Jom Kipur-i istentisztelet fontos része az Ávodá (281-293. oldal), amely költői formában felsorolja a Szentélyben szolgáló főpap feladatait Jom Kipur napján. A Szentélyben bemutatott áldozatokról való megemlékezés jelenleg is, mikor nem áll a Szentély, igen nagy jelentőségű, hiszen az áldozatbemutatás több volt, mint egyszerű szertartás. A Szentély szertartásainak párhuzamait megtaláljuk a zsidó szívben lévő szellemi “szentélyben”. A tényleges áldozatbemutatás például a szellemi fejlődés folyamatának külső megnyilvánulása.
Noha az áldozatok bemutatásának szellemi jelentősége egész évben érvényes volt, ezek jelentősége megnőtt Jom Kipur napján, amikor az áldozatot maga a főpap mutatta be, hiszen abban a pillanatban az egész zsidó népet képviselte.
A főpap a szolgálat során két áldozatot mutatott be: az állatáldozatot a Szentély udvarán, és a füstölőáldozatot a Szentélyben. Az állatáldozat szó héber neve korbán a káráv gyökből származik, melynek jelentése “közel” (Széfer Hábáhir 109.). Az állatáldozat bemutatásával közel kerülünk az Örökkévalóhoz, és “állati természetünkből”, ösztöneinkből fakadó vágyainkat magasabb szintre emeljük, és ezáltal közelebb visszük őket az Örökkévalóhoz.
A füstölőáldozat még mélyebb kapcsolatot hoz létre, mint az állatáldozat. Ezt tükrözi a füstölőáldozat héber elnevezése, a ketoret, ami az arámi kátár gyökből származik, jelentése “kötelék”. A füstölőáldozat során olyan kötelék jön létre, amely teljesen összekapcsolja az embert az Örökkévalóval.

 

A legalsó szint

A Szentélyben bemutatott áldozati állat csak kóser lehetett – az állatáldozat során a Teremtésnek csak azokat az elemeit lehet magasabbra emelni, melyek természetüknél fogva alkalmasak a tökéletesítésre. A füstölőáldozatnak azonban része volt a pézsma is (Maimonidész véleménye szerint: Misné Torá, Hilchot Klé HáMikdás 1:3.), egy nem kóser állatból származó illatszer. Ez arra utal, hogy a ketoret még a Teremtésnek azon elemeire is képes hatni, melyeket általában (pl. az állatáldozattal) nem lehet magasabb szellemi szintre emelni.
A füstölő-áldozathoz használt füstölők között megtaláljuk a chelbenát is, mézgát (fakérgéből szivárgó nyúlós anyag). Bölcseink szerint az áldozat során bemutatott többi illatszerrel és fűszerrel ellentétben, ennek kellemetlen szaga volt (Krétot 6b.). Ez a zsidó nép között is jelenlévő bűnösöket jelképezi – azt, hogy ok is részei annak a köteléknek, mely a füstölő-áldozattal jön létre Örökkévaló és a zsidó nép között.
A Zohár szerint a füstölőáldozat célja az volt, hogy elpusztítsa a jécer hárá, a rossz ösztön tisztátalanságát (Zohár Chádás, Sir Hásirim). A Kábálá bölcsei megjegyzik: erre utal az is, hogy a füstölőáldozathoz felhasznált illatszerek, fűszerek száma tizenegy, mely szám a kábálá szerint a gonoszsággal van kapcsolatban.

 

A sátánnak nincs ereje e napon

A Jom Kipur-i füstölőáldozat különösen fontos volt. A nap szellemi csúcspontja, amikor a főpap belépett a Szentek Szentélyébe, erre az áldozatra összpontosul és éppen ezért az áldozatot különös gonddal készítették elo (ld. Krétot uo.), és nem a Szentély aranyoltárán mutatták be, mint az év többi napján.
A füstölő-áldozat szerepe a Jom Kipur-i szertartásban azonban ennél jóval bonyolultabb. A héber betűk számértékének, a gemátriának a figyelembevételével bölcseink magyarázzák, hogy a gonosznak nincs ereje Jom Kipur napján. A Sátán, ???? (hászátán) szó betűinek számértéke 364, míg az év 365 napból áll. Évente egy napon, Jom Kipurkor, a Sátánnak semmiféle hatalma sincs (Jomá 20a.).
Akkor hát miért olyan fontos a füstölőáldozat bemutatása a Szentélyben pont azon a napon, amikor a gonosz erői egyébként is tehetetlenek? Joggal gondolhatnánk, hogy mivel a ketoret célja az ember gonosz hajlamának semlegesítése, minden más nap jóval alkalmasabb lenne erre, mint éppen Jom Kipur napja.

 

Két különbség

Erre a kérdésre a Jom Kipur-i és az év többi napján bemutatott füstölő-áldozat összehasonlítása adja meg a választ:
Jom Kipur napján a máále ásán (egy erős füsttel égő fűszernövény) elhagyása halálbüntetést vont maga után. Ezt a fűszernövényt az év összes többi napján bemutatott füstölőáldozathoz is hozzá kellett keverni ugyan, de Maimonidész szerint (Hilchot Ávodát Jom HáKipurim 5:25.) mégse büntették halállal, ha esetleg kimaradt.
Ez a különbség rávilágít a kétféle füstölőáldozat szellemi célja közötti különbségekre: A máále ásán azt a célt szolgálta, hogy a füstölőáldozat valóban füstölögjön, ami azért volt szükséges, mert a felszálló füst jelképezte a Teremtés legalacsonyabb (rossz szagú vagy nem kóser) elemeinek tökéletesítését és felemelkedésüket a legmagasabb (áldozati) szintekre.
Az év többi napján ez a fűszernövény fontos volt ugyan, de nem volt nélkülözhetetlen, hiszen a füstölőáldozat célja nem a gonosz átalakítása, hanem semlegesítése volt.
Jom Kipur napján a létezés valamennyi eleme – beleértve a legalacsonyabb szinten lévőket is – magasabb szintre emelkedik és hozzákapcsolódik az Örökkévalóhoz. Éppen ezért volt elengedhetetlen, hogy a Jom Kipur-i füstölőáldozatban máále ásán is legyen, hiszen ennek felszálló füstje jelképezte a szellemi szolgálat e módját, és ezért járt halálbüntetés annak, aki kihagyta.
Ugyanez az oka annak, hogy a Jom Kipur-i füstölőáldozatot a Szentek Szentélyében mutatták be, ott, ahol az Örökkévaló végtelen jelenléte a maga teljességében feltárult. Csakis az Örökkévaló végtelensége képes úgy átalakítani a rosszat, hogy az szent dolgot fejezzen ki.

 

A motiváció: szeretet vagy félelem?

 A Szentély többi szertartásaihoz hasonlóan, ez a két áldozat közötti különbségek is jól tükrözik az egyén két fajta szolgálatát az Örökkévaló előtt: a kétféle füstölőáldozat párhuzamba állítható a kétféle tsuvával – azzal a tsuvával, amely a félelemből, és azzal, amely a szeretetből fakad.
A félelemből fakadó tsuvá öntagadásban nyilvánul meg: a bűnbánót ugyan továbbra is csábítják a világi kísértések, de akaratával dacolva legyűri sóvárgását az Örökkévalótól való félelmében. Ezzel szemben a szeretetből fakadó tsuvá valójában az ön-átalakítás folyamata, melynek során újraalakítjuk alaptermészetünket. Sóvárgásunk irányát megváltoztatjuk, ami már nem saját vágyaink beteljesítésére irányul, hanem arra, hogy minél közelebb kerüljünk az Örökkévalóhoz és az Ő akaratát teljesítsük.
E két tsuvá hatásában is különbözik: A félelemből fakadó tsuvá hatására “a szándékosan elkövetett bűn olyanná válik, mint a nem szándékosan elkövetett vétek”. A szeretetből fakadó tsuvá hatására “a szándékosan elkövetett bűn olyanná válik, mint az erény” (Jomá 86b.).
Miért e különbségtétel?
 A félelemből fakadó tsuvá csupán ideiglenesen hatástalanítja és küzdi le a gonosz kísértést, de nem győzi le véglegesen. A vétkes megbánást érez ugyan, de nem küszöbölte ki a problémát. Szíve mélyén továbbra is vonzódik a világi hívságokhoz, csak vágyait kordában tartja. Az Örökkévaló is hasonlóan reagál: visszatartja a vétek következményeit, de nem semmisíti meg azokat teljesen.
Ezzel szemben a szeretetből fakadó tsuvára, ami az egyéniség teljes megváltoztatását vonja maga után, az Örökkévaló is hasonlóképpen válaszol: a bűnt, az ellene irányuló nyílt lázadást, pozitív erénnyé változtatja.

 

Az áldások éve

Év közben a tsuvát főleg a félelem táplálja. Jom Kipurkor azonban a nap szentsége minden zsidót áthat – mindannyiunkat elfog a vágy, hogy visszatérjünk az Örökkévalóhoz és eggyé legyünk Vele. Ez az érzés a szeretetből fakadó tsuvá aktív kifejezése. Így, Jom Kipur-i szolgálatunk hatása hasonló a főpap Szentek Szentélye beli szertartásához.
Amikor a főpap befejezte a szolgálatát a Szentek Szentélyében, rövid imát mondott, melyben az Örökkévaló áldását kérte a zsidó népre. Vajha a mi Jom Kipur-i szolgálatunk is elérné, hogy az Örökkévaló megáldja népét. Írassunk be egy jó és boldog évre, és bárcsak részesülhetnénk már ebben az évben a legnagyobb áldásban, a Messiás eljövetelében.

  • Küldés emailben

Fejezetek