129. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A roshasana (újév) szabályai

A roshasana (újév) szabályai (23 pontban)
1. Roshasanatól jomhakipurimig minden kaddis imában megismétlik a === szót, vagyis úgy mondják === (és nem a -vav kötőszóval ===) és mert a kaddisban 28 szónak kell lennie (a betoldott szó miatt), az egész esztendőben úgy mondják === most pedig ===.
2. Roshasana és Jomkipur napján valamennyi (Semóné eszrét) tefillát meghajolva és lehajtott fővel mondják, de mivel a === Ábrahám pajzsa áldás mondásánál és a === »Hálát adunk« szakasz elején és végén meg kell hajolni, azért mielőtt ez imahelyekhez ér, egyenesedjék ki, hogy úgy tudjon meghajolni, ahogy bölcseink – legyen áldássá az emlékük! – azt elrendelték. Nem is szabad meghajolni azoknak az áldásszakaszoknak az elején, vagy a végén, ahol bölcseink – áld. eml.! – azt el nem rendelték. Ezért jobb egyenes tagokkal és alázatos szívvel és könnyekkel imádkozni. Azt a szokást, hogy némelyek hangosan szoktak imádkozni, meg kell szüntetni, mert ellenkezőleg halkan kell imádkozni, mint az egész esztendőn át. Némelyek megengedik, hogy egy kissé felemeljék a hangjukat, de ne nagyon, ügyelni kell arra, hogy az imát pontosan ejtsék ki és ne változtassanak semmi pontozaton, keressen kiki olyan rendes (sziddur), vagy ünnepi (machazor) imakönyvet, amely egészen pontos, hogy abból imádkozzék.
3. A tefilla imában az egész esztendőben === és === szavakkal fejezik be az illető imaszakokat, kivéve roshasanatól jomhakipurim utánig, amikor azt kell mondani === mert e napokban a Szent – dicsértessék! – megmutatja uralmát, hogy ítéljen a világ fölött. Aki tévedett és azt mondotta === vagy kétséges előtte, hogy === vagy === -ot mondott-e, ha ezt még mondása közben (amennyi idő alatt a === szavakat kimondja) vette észre, mondja utána: === és nem kell előlről ismételnie. Ugyanez a szabály a === áldásnál is. De ha ennyi időnél később vette észre a === bróchónál ejtett tévedését, előlről kell kezdenie az egész imát, (még ha csak kétséges is előtte), mert az első három bróchó (áldásmondat) egynek számít (mint fentebb 19. fej. 2. p.-ban mondottuk). Még az előimádkozónak is előlről kell megismételnie a tefilla hangos recitálását és a kedusát is el kell másodszor is mondani, de a === áldásnál az egyeseknek sem kell még ugyanazt az áldásszakaszt sem megismételniök, mivel a === szót amúgyis megemlítik ebben az áldásban. Ha az esztendő folyamán tévedett és === vagy === szavakkal fejezte be a bróchókat, nem kell megismételnie.
4. A sabbosz esti (maariv) imában a tefilla hét áldását magában foglaló === imaszakaszban a === helyett szintén a === -t mondanak. Ha az előimádkozó tévedett és most is === mondott és még mondás közben észreveszi tévedését, mondja mindjárt utána === és folytassa. De ha később veszi észre, ne ismételje. (Pri chadas és Pri megadim. 582. fej.).
5. Ha a tefillában elfeledte betoldani a === vagy a === vagy a === mondatokat és csak akkor vette észre, mikor már a === szavakat elmondotta, mivelhogy a »Sém«-t (Isten nevét) már kimondotta, fejezze be a bróchót, folytassa rendje szerint, nem kell ismételnie. Ugyanez áll arra, ki az === szakaszt feledte el és már befejezte a === -sal, sőt ha csak a === áldáskezdetet mondotta, fejezze azt be a === -sal és folytassa a === stb.
6. A Semone eszrét (18 áldásszakaszt) e napokban az === bróchóval fejezik be, de vannak, akik nem változtatnak a szövegen és akkor is a === szavakkal fejezik be az áldást. A kadisokban azonban azt kell mondani === stb.
7. Ha ros-hasana sabboszra esik, némely helyen az esti imát a === stb. zsoltárokkal kezdik, mint más sabbosz estén, másutt meg a === zsoltárral és vannak, hol a === zsoltárral. Minden község a maga szokásához ragaszkodjék.
8. Az első estén a maariv ima befejezése után mindenki a === szavakkal “Jó esztendőre írassál be stb.” köszönti a felebarátját, a nőknek így mondják ===. Nappal már nem mondják, mert a beírás délelőtt már véget ért. Vannak, akik a második estén is szokták mondani, mert az ítélet beírása néha csak a második napon ejtetik meg.
9. Az esti lakománál a jó esztendő előjeleként különböző szokásokat gyakorolnak: mézbe mártják a === áldás kenyerét és miután egy olajbogyó nagyságának megfelelő darabot ettek === belőle, ezt mondják stb., »Legyen kegyes akaratod, hogy jó és édes esztendőt újíts reánk!« Azután egy kevés édesalmát mártanak a mézbe, elmondják rá a kellő === bróchót, megeszik és azután mondják a === stb. Szokás valamely állatnak a fejét enni és azt mondjuk: === stb. »Legyen kegyes akaratod, hogy főként járjunk elől.« Lehetőleg bárányfejet szerezzenek, hogy ez Jicchak bozótba akadt kosának is emléke legyen. Olyan zöldséget is esznek, aminek a neve az ország nyelvén jót jelent, mint németül Mö(e)hren: sárgarépa és azt mondják utána: »Legyen kegyes akaratod, hogy szaporodjanak érdemeink.« Halakat szoktak venni enni is annak jelzésére, hogy gyarapodjanak és szaporodjanak, miként a halak. – Ne főzzék a halakat ecetben, mert ros-hasana napján nem esznek savanyított és keserű dolgokat, hanem kövér húst és mindenféle édességet esznek. Diót és mandulát sem szoktak enni, mert a === (dió) szónak számértéke a (bűn) szó számértékével egyenlő, de még inkább, mert köhögési ingert és neszt okoznak, ami zavar az imánál. Az asztalnál ebédszünet közben tanuljanak tórát. Némelyek a Misna ros-hasana traktátusát szokták tanulni.
10. Helyes, hogy a házasfelek ros-hasana két éjszakáján tartózkodjanak a nemi érintkezéstől, még ha sabboszra esik is. Ha az az est a nő tevilájának – tisztulása mikva fürdőjének – határideje, ne mulassza el az idejét, hanem a férfi merüljön reggel a mikvában alá, hogy megtisztuljon tisztátalanságától.
11. Ros-hasana napján, mikor az === stb. »Atyánk, királyunk, vétkeztünk előtted« imát mondja, ne üssön öklével a mellére, mint hétköznapon, vagy jomhakipurim napján, mert roshasana, jomtov és ünnepen nem mondják a bűnvallomást, hanem gondoljon a jelentésére: Apánk, Királyunk, vétkeztünk előtted, azaz: Apáink vétkeztek előtted, mert bálványokat szolgáltak, de nekünk nincs királyunk, csak te, azért Atyánk, Királyunk, tégy velünk jót a neved kedvéért (ez az első három mondata).
12. Mikor a széfer tórát (könyvét) a frigyládából kiveszik, az === tulajdonságát felsoroló írásverseket szokták elmondani, a === -nál kell kezdeni és mondja: »Az Örökkévaló elvonult előtte és hirdette az Örökkévaló« stb. Némely helyen sabbosz napján nem mondják a 13 tulajdonságát felsoroló írásverseket, – sem az utána következő === -ot stb.
13. A sófarhangok időmértéke: Eleve ez a szabály; a terua (riadó) = kilenc kisebb rövid hangból áll, a sevárim (törthangok) három egymást követő megtört hang, minden egyes törthang olyan hosszú legyen, mint a teruá rövid hangjából három, amiből következik, hogy a sevárim is kilenc kisebb hangidő. Vigyázni kell nagyon arra, hogy a sevárim hangjait ne húzzák, – nyújtsák annyira, hogy egy-egy sever, törthang kilenc rövid hang fúvásának idejéig tartson, mert ezzel így még megtörtént esetben sem tett eleget a kötelességének. A tekiák hosszúra nyújtott egyszerű hangok. Amikor a sófarhangok rendje: tekiá, sevárim, teruá, tekiá, mindegyik tekiának olyan hosszú időt kell igénybe vennie, mint a sevárim és a teruá hangok ideje együtt, vagyis 18 rövidebb hang idejét. Amikor a sófar hangok rendje: tekia, sevárim, tekiá: a tekia hangok mindegyikének annyi ideig kell tartani, amennyi időt a sevárim igénybe vesz, vagyis kilenc rövid hangidőt. Ugyanígy a tekiá, teruá, tekiá rendjében. A muszaf (délelőtti pót) ima előtt történő fúvásnál a sevarim hangokat a terua hangokkal egy lélegzetvétellel kell fújni. Ezért, aki előmondja, a kettőt egyszerre diktálja: sevarim-terua. A muszaf ima ismétlése közben történő fúvásoknál két lélegzetvétellel fújja, mégse tartson köztük szünetet, hanem közvetlenül kövessék egymást. Aki előmondja, akkor is együtt, egymásután mondja mindkettőt.
14. Mikor a sófárfúvó a bróchókat mondja, a közönség ne mondja most Isten neve említésénél === dicséretet (l. fentebb, 6. fej. 8. p.), hanem hallgassák figyelemmel a bróchókat és minden áldásmondat végén mondják rá áhítattal az amen-t és tilos ez időtől kezdve mindaddig, míg a muszaf ima közben történő fúvások elhangzottak, beszélni, ezért ne hirdesse a szolga (===): »Ima közben illő a hallgatás«, ha máskor meg is szokta tenni.
15. A sófárfúvások rendje közben a közönség a === stb.-t szokta mondani, mely az ünnepi imakönyvben kinyomtatva látható, de ügyelni kell arra, hogy az abban említett angyal neveket ne mondják ki szájukkal. Sok községben nem is mondják a === -t és ez a helyesebb. A lényeg, hogy sófárhangok teljes szívvel való bűnbánatra – megtérésre serkentsenek. Amint azt Rambam (rabbi Mose ben Maimon), áldássá legyen az emléke! – írta (a bűnbánatos megtérés szabályainak 3. fej. 4. p.-ban) és ezek a szavai: Habár a sófár fúvása ros-hasana napján az Írás törvénye, rendelete (tehát nem szorul indokolásra) mégis intőjelet is látunk benne, mely azt mondja: Ébredjetek alvók alvásotokból és szendergők serkenjetek fel szendergésetekből, vizsgáljátok meg tetteiteket, térjetek meg bűnbánattal és gondoljatok Teremtőtökre! Azoknak szól ez, akik az idő hiúságaiban elfeledték az örök igazságot és életéveiket hiábavalósággal, üres hiúságban tévelyegve töltik, ami nem használ, nem is ment meg. Tekintsetek magatokra, javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiket, hagyja el minden egyes közületek a maga gonosz útját és gondolatát, amely nem jó, stb. Ez a szava hozzánk.
16. Mikor az előimádkozó a tefilla ismétlésének az === imánál a === »és mi térdet hajtunk« szavakat mondja, a közönség vele együtt hajt térdet és hajlik meg, de nem borul arcra csak jomhakipurim napján, az === rendjében. Az előimádkozó is térdet hajt, de neki a tefilla alatt tilos a lábait felvenni a helyükből, ezért az a szokás, hogy kissé távolabb álljon az emelvénytől és így legyen a térdhajlásra helye lábainak az elmozdítása nélkül; akik mellette állnak, segítsék őt a felállásban, hogy ne legyen kénytelen a lábait elmozdítani. A tefilla ismétlése közben ne az előimádkozó fújja a sófárt, kivéve, ha biztos abban, hogy gondolatát nem zavarja meg ezáltal.
17. A tefilla ismétlése közben történő fúvásoknál elütők a szokások arra nézve, hogy mennyit fújjanak. Minden község a maga hagyományos szokásaihoz ragaszkodjék. Ugyanígy különbözők a szokások a tefilla után való sófárfúvások tekintetében is. Amikor a hagyományos helyi szokás szerint befejezték valamennyi (100) hang fúvását, el kell rejteni a sófárt, hogy ne fújjanak többet vele, még annak, aki a második napon akar sófárt fújni sem szabad az első napon azért fújni, hogy gyakorolja.
18. Ha === körülmetélés van, azt a haftára (ünnepi prófétai olvasmány) után, a sófárfúvás előtt kell elvégezni. Jele ennek: Gondolj Ábrahám szövetségére (ez a körülmetélés) és Jicchak áldozatul való megkötözésére (ez a sófár, a kosnak a szarva). Sabbosz napján === után történjék a körülmetélés. Ha a gyermeket a szülő anya mellett kell körülmetélni, akkor a mila a zsinagógából való távozás után történjék meg.
19. Aki a sófárfúvás kötelességét már teljesítette és mások számára kell fújnia, szintén elmondhatja a bróchókat (áldásmondatokat). Mindamellett sokkal helyesebb, ha az mondja el a bróchókat, akinek a kötelességét még teljesítenie kell. Aki nők részére fújja, – és maga már hallotta, ne mondja maga a bróchókat, hanem a nő mondja el, a nők t. i. tulajdonképpen eredetileg mentesek volnának a sófárfúvás kötelessége alól, mert ez határidőhöz szabott parancskötelesség. Vannak, akik azt mondják, hogy aki már megfelelt a kötelességének, egyáltalán ne fújja a sófárt nők részére és aki nők részére akarja fújni, az fújja nekik, mielőtt ő maga hallotta a zsinagógában a fúvásokat, mondja el a fúvásokra a bróchókat és vegye szándékába, hogy a fúvásával maga is eleget tegyen a kötelességének. Csak a nap első három órájában ne tegye, mert akkor egyes egyéneknek még nem szabad fújni. Vagy fújja nekik abban az időben, amikor a zsinagógában fújják, vagy akkor, mikor a zsinagógában a fújást befejezték, de vegye szándékába, hogy az ott hallott fúvásokkal még nem teljesíti a maga kötelességét, hanem csak azokkal a sófárhangokkal, melyeket ő fúj a nők előtt és mondja el a bróchókat is reájuk. Ha azután vissza is megy a zsinagógába a muszaf imára és az abban a tefillában elrendelt sófárfúvásokat meghallgatni, ez a megszakítás nem kényszerítő ok arra, hogy a bróchókat megismételje, mert valamennyi sófárhang fúvása egy micva teljesítése. Ha a nő gyenge és már a sófárfúvás előtt kell ennie, – ehet.
20 Mikor a zsinagógából kijönnek, menjenek nyugodtan, méltóságteljesen, örömmel és vidám szívvel bízva abban, hogy imáinknak és sófárfúvásainknak a hangját az Örökkévaló meghallgatta irgalommal és egyenek és igyanak, ahogy az Örökkévaló jóságos keze megadta. Mindamellett óvakodjanak attól, hogy túlzottan bőséges lakomát egyenek, az istenfélelem ragyogjon az arcukon. Tanuljanak, vagy mondjanak tóraszavakat az asztalnál. Az asztali ima »bencsen« után ne aludjanak, hanem menjenek a zsinagógába és a mincha (délutáni) imáig mondjanak a közönséggel zsoltárokat. Akinek nehéz a feje, alhatik egy keveset, mielőtt a zsinagógába megy.
21. A mincha (délutáni) ima után valamely folyóvízhez mennek, (hogy megemlékezzenek Jicchak áldozatul való megkötése érdeméről, mert az áll a midrásban: Mikor Ábrahám apánk Jicchak fiával annak áldozatul való megkötözésére ment, a sátán folyó alakot öltött, hogy őt akadályozza, és Ábrahám apánk nyakig vízben ment át a folyón és mondotta: »Segíts meg engem Istenem, mert lelkemig hatolt a víz!« Másik oka továbbá, hogy elismerjük aznap magunk fölött uralkodónak a Szentet – dicsértessék! – a királyokat pedig folyó mellett szokás felkenni, mintegy jelzésére annak, hogy (mint a folyó vize) folyjék szüntelen uralma, meg ne szakadjon). Jobb, ha ez a folyó a városon kívül van és halak is vannak benne (emlékére annak, hogy bennünket ezekhez az élő halakhoz hasonlítottak, amint ezeket hálóba fogják, úgy fog bennünket is a Halál és az Ítélet hálója, annál inkább gondoljunk tehát bűnbánatos megtérésre. Még más oka, hogy a rossz szem éppenúgy ne kapjon erőt rajtunk, mint a halakon, hanem szaporodjunk és sokasodjunk, miként a halak. Vannak, kik azzal indokolják, hogy a halaknak nincsen szempillájuk, állandóan nyitva a szemük, könyörögjünk mi is Ahhoz odafönn, akinek állandóan nyitva a szeme). Ha nincsen ott olyan folyó, amelyben halak vannak, más folyóhoz vagy kútforráshoz mennek, ahol a === ki olyan hatalmas, mint Te« stb. írásverseket (Micha 7. 18.) mondják, amint azt az imakönyvekben a === (vesd a tengernek mélyébe minden bűnöd) imarendjében találjuk. Meg szokták ott a ruha széleit rázni, ami általában intelem arra, hogy az ember gondoljon a vétkeinek a levetésére, mindazonáltal kutassa át és vizsgálja meg útjait, hogy ruhái legyenek fehérek és minden bűntől mentesek. Ha az első nap sabboszra esik, a második napon mennek a folyóhoz.
22. Ha azután visszatért a zsinagógába, de még van idő a maariv (esti) imáig, óvakodjék baráti társaságtól is, hogy e napon – Isten mentse! – üres fecsegés bűnébe ne jusson, hanem foglalkozzék tórával, olvasgassa a zsoltárokat, vagy erkölcsoktató műveket, mert szent e nap a mi Urunknak.
23. Rós-hasana két ünnepnapját egy hosszú napnak tekintik és egy szentséget képeznek (l. 99. fej. 2. p.). Azért vitás a törvényt szabályozók között az, hogy a második estén a kiddusnál, az ünnepi gyertyák meggyújtásánál, vagy a második napon a sófárfúvásnál el kell-e a === áldást is mondani, vagy nem, némelyek szerint, mert a két nap egy szentség és az első napon már mondott minderre === -t, a második napon nem kell már ezt az áldást elmondania. Ezért az a szokás, hogy a második este kiddusához valamily új gyümölcsöt tesznek az asztalra, hogy a kiddusnál mondott áldás a gyümölcsre is vonatkozzék, vagy öltsön új ruhát magára. Ha ilyenekkel nem rendelkezik, az nem akadály, mondja csak el a === áldást a kiddusnál, (mert mi azoknak a törvényt szabályozóknak a véleményének a lényegéhez igazodunk, kik szerint a === áldást el kell mondani.). Ugyanígy mondja el a nő is a második este az ünnepi gyertyák meggyújtásánál (ha egyáltalában szokott === áldást is mondani, akkor mindenesetre), ha csak lehet, öltsön ő is új ruhát, vagy tegyen oda új gyümölcsöt, hogy a === bróchója erre is vonatkozzék. Ha nincs neki, nem akadály. Szintúgy a sófárfúvó, ha csak teheti, öltsön az ünnep második napján új ruhát. Ha az ünnep első napja sabboszra esik, nincsen erre szükség, mert hiszen még nem mondották a sófárra a === áldást.

  • Küldés emailben

Fejezetek