13. Egység 66. – 2009. április

A Rebbe és a napenergia

28 év után idén április 8-án lesz a „Napáldás” ceremónia



Ki mondta, hogy fontos a napenergia?


Egy gyors kvízjátékkal indítanánk. Idézet következik, azután pedig egy egyszerű kérdés. „Ez az ország Isten segítségével önellátóvá válhatna az energia terén. A baj az, hogy nem tudjuk kellőképpen kihasználni Isten ajándékait. … Létezik egy olyan energiafajta, ami a lehető legrövidebb idő alatt kinyerhető: a napenergia, ami nem szennyezi a környezetet, olcsó és kimeríthetetlen. … A háztartásokat is képes ellátni működtetni, és óriási üzemeket is. Az Egyesült Államok igazán meg van áldva a sok napsütéssel, különösen délen. … Isten gazdagon megáldotta ezt az országot, a mi kötelességünk, hogy ezzel a gazdagsággal megfelelően élni tudjunk.” 


Ki mondta ezt és mikor mondta? A lehetséges válaszok:

  1. Al Gore 2006-ban;
  2. Barack Obama 2008-ban;
  3. Nigel Savage 2009-ben;
  4. Menachem Mendel Schneerson rabbi, a hetedik lubavicsi Rebbe 1981-ben.


A helyes válasz a d betűvel jelölt. Schneerson rabbi hosszasan beszélt arról a parancsoló szükségről, hogy az Egyesült Államoknak át kell térnie a napenergia kihasználásra – 1981. április 11-én, a Chábád egyik farbringen-jén, a brooklyni Crown Heightsben. 

Hihetetlennek hangzik, ugye? Hét évvel azelőtt, hogy Jim Hansen professzor megfújta volna a riadót a globális klímaváltozás ügyében az USA szenátusa előtt tett emlékezetes felszólalása alkalmával, egy chászid rebbe (akinek történetesen villamosmérnöki diplomája is volt) figyelmeztette követőit, hogy Amerikának át kellene állnia a napenergiára. 

Akad persze olyan vélekedés, amely szerint a lubavicsi Rebbe csakis azért volt képes megelőzni e területen a világ vezetőit és a téma szakértőit jó negyedszázaddal, mert ő próféta volt és géniusz. 

Hogyan tudhatta a Rebbe?


A Rebbe mindenképpen nagyság volt a zsidó vezetők között is, de én most nem szeretnék fejtegetésekbe bocsátkozni az ő különféle képességeiről. Arra szeretnék inkább rámutatni, hogy egyáltalában nem kellett prófétának és géniusznak lennie ahhoz, hogy 1981-ben kimondhassa: valami nagyon nem stimmel azzal, ahogyan az Egyesült Államok kielégíti energiaszükségletét, és ahogyan használja az energiát. 

Amerika akkoriban épp a közepén volt egy gazdasági válsághullámnak, amit a második nagy olajárrobbanás indukált, és még csak alig tért magához az iráni túszdráma sokkhatásából – a frissen megalakult Iráni Iszlám Köztársaság ugyanis éppen a kőolajjal zsarolta az Egyesült Államokat. Az aztán tényleg bolond egy helyzet volt, hogy az egész gazdasági léte ennek a nagyhatalomnak, a kőolaj elképesztően instabil árától függjön – ráadásul ez a kőolaj legnagyobbrészt olyan diktatórikus rendszerű államok földjében lelhető csak fel, amelyek nyíltan ellenségesek a nyugati világgal. Ennél csak kell legyen jobb megoldás is! 

Hogyan láthatta tehát azt Schneerson rabbi 28 évvel ezelőtt is már, amit annyi más okos ember még nem? Az üzenet dátuma (1981. április 11.) talán támpont lehet ennek megfejtésében. A lubavicsi Rebbe ezt, a napenergiával foglalkozó üzenetét a Birkát HáChámá után három nappal mondta el. 

28 évben egyszer


Ez az igencsak ritka zsidó ünnep – minden 28 évben csak egyszer van – alkalmat ad nelünk, hogy a nap áldásairól megemlékezzünk, azokat ünnepeljük. Amint a Birkát HáChámá forrásául szolgáló legfontosabb talmudi szöveg mondja: „Ha valaki látja a napot ciklusának kezdetén… annak azt kell mondania: “Aacute;ldott légy [Örökkévaló], aki a teremtés munkáját elvégezted.” És mikor van a nap a ciklusának kezdetén? Ábáje azt mondta: “Minden huszonnyolc évben újrakezdődik a nagy szoláris ciklus, és a Niszán hó[napban esedékes] napéjegyenlőség a Saturnus órájára esik, kedd este, azaz a szerda előestéjén.” (Talmud, Bráchot 59b) 

A nap áldásának jelentősége


Birkát HáChámá minden generációban egyszer alkalmat ad nekünk arra, hogy köszönetet mondjuk az energia forrásáért, mely az életet táplálja, mely a növényeink növekedését adja, és amely – fosszilizált formában – az autóinkat hajtja, otthonainkat fűti és a vállalkozásainkat mozgásban tartja. Ahogyan Arthur Waskow rabbi rámutatott, ezen alkalmakkor kell feltennünk azt a kérdést is: „Vajon a mi generációnk bölcsen élt-e ezzel az ajándékkal?” 

Birkát HáChámát követő sábeszkor Schneerson rabbi éppen ezt tette. Arra hívta fel hallgatóit, hogy ezt a kevéssé ismert, de igen drága hagyatékát a hagyományunknak, ezt az ünnepet használják arra, hogy végiggondolják, vajon az ő generációjuk kellő bölcsességgel használta-e a nap áldásait. 

Ismét eltelt 28 év, de rosszabbul, mint az eddigiek


A következő Birkát HáChámá heteken, napokon belül esedékes, április 8-a napkeltekor, idén, 2009-ben. Hogyan éltünk a nap ajándékaival az elmúlt 28 évben? 

Sajnos úgy, hogy megrontottuk ezt a bioszférát. A sokmilliárd éves, fosszilizálódott napfény kőolaj, szén és földgáz formájában való elfogyasztása üvegházhatást idéz elő. Szűnni nem akaró fogyasztási mániánk – a fosszilis energiaforrások elégetése autóinkban, otthonainkban és üzemeinkben – az oka az éhínségnek és az aszálynak a szaharai övezetben, Afrikában, a Banglades lakóit otthonukból elűző árvizeknek, annak, hogy egyre nő a kiveszőfélben lévő fajok száma – a Földön nem történt ilyesmi tízezer évek óta már. Ha nem változtatunk ezen sürgősen, az egyre szélsőségesebb és korábban példa nélküli időjárási körülmények pusztulással fogják fenyegetni a gyermekeinket. 

Ha a fosszilis energiaforrásokra hagyatkozás taktikája néhányak szemében már 28 évvel ezelőtt is ostobaságnak tűnt gazdasági és geopolitikai értelemben is, ma, előttünk az igazságuk már oly világos, mint a nap. 

A nappal ellentétben, amelynek élettartama legalább még egy milliárd évre szól, a kőolaj, a földgáz és a szén korlátos forrás. Igen hamarosan szükség lesz rá, hogy megújulni képes energiaforrásokat fedezzünk fel, amelyek készen állnak majd, hogy energiával lássa el a világot már másnap, ha az olaj forrása kimerül. Máskülönben annak a napnak a katasztrofális következményei a világgazdaságra nézvést olyanok lesznek, hogy ahhoz képest a mai recesszió tréfa csupán. 

Hogyan tovább?


1991 óta Amerika három közel-keleti háborút vívott – életek ezrei árán. Irán az olajból szerzett jövedelmét évtizedek óta arra fordítja, hogy elérje áhított célját, az atombombát. Aligha lehet másnak nevezni, mint idiotizmusnak azt, ha dollármilliókat lapátolunk másokat elnyomó, a terrort finanszírozó rezsimek olajvállalkozásaiba – ez ma már több mint nyilvánvaló kell legyen mindenki előtt. 

A legutóbbi Birkát HáChámá alkalmából a lubavicsi Rebbe – egyikeként a keveseknek – komolyan szembenézett a kérdéssel: „Vajon a nap áldásaival bölcsen élünk-e?” A mostani alkalommal mi sem kerülhetjük el ugyanezt a kérdést. 

Meg kell kérdeznünk magunktól, közösségeinktől és vezetőinktől: olyan hatékonyan használjuk-e az energiát, ahogyan lehetne? Megteszünk-e mindent azért, hogy tiszta és megújulni képes forrásokra térjünk át, melyek közvetlenül a napenergiát hasznosítják? Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy meggyőzzük a kormányainkat és az ipar szereplőit, hogy fektessenek pénzt a nap- és szélenergia felhasználásába? 

Valóban továbbra is arra bátorítanánk a fosszilis energiatartlékok fölött gubbasztó rezsimeket, hogy óriási vagyonokat halmozzanak fel kevesek kezében, elnyomják a népüket és elhanyagolják emberi erőforrásaikat? Véres háborúkat szeretnénk vívni a fogyatkozó fosszíliautánpótlást rejtő földek uralmáért? Szeretnénk továbbra is egyik okozója lenni a globális klímaváltozásnak? 

Nem választanánk-e inkább a széles körben hozzáférhető, a környezetet nem szennyező és ráadásul majdhogynem ingyenes energia útját? Nem fektetnénk-e inkább pénzt a kifogyhatatlan bőségben rendelkezésünkre álló napenergia – és a hozzá kapcsolódó, nap mozgatta, természet hajtotta szél- és vízenergia – kihasználásának finomabb módozatait kereső kutatóintézetekbe? 

Ha most, április 8-án képesek leszünk őszinte válaszokat adni ezekere a kérdésekre, és aztán azoknak megfelelően cselekedni is, akkor – ha az Örökkévaló úgy akarja – a következő Birkát HáChámá alkalmával (2037-ben) úgy tekinthetünk majd vissza, hogy elmondhassuk, a nap áldásait a béke, a gyarapodás és a Föld gyógyulása érdekében használtuk fel. 

Julian Sinclair rabbi

 

  • Küldés emailben

Fejezetek