31. 📖 Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

A purimi étkezés micvájának teljesítése levessel

31. A purimi étkezés micvájának teljesítése levessel
Kérdés: A gettó zsidói még a terror napjaiban is igyekeztek tartani a lelket magukban, különösen a zsidó ünnepek idején. 5702 purimján (1942. március 3-án) a zsidók éppen készülődtek az ün-nep megtartására a háláchá előírásai szerint – már amennyire ezt a körülmények lehetővé tették. Azonban a németek gyilkos dühvel betörtek a gettóba, rikácsolva és ordítozva, hogy ők majd gondos-kodnak róla, hogy ez a zsidó ünnepnap a gyász és a gyötrelem napjává változzék át.
Rendszerint napi ezer gettólakót vittek el kényszermunkára különböző helyszínekre, a többségüket mindig a Kovnó melletti re-pülőtérre, ahol a munka jóval vesződségesebb volt, és a munkáso-kat sokkal többet zaklatták és heccelték a munkafelügyelők, mint máshol.
Amint az ezer munkás kora hajnalban elhagyta a gettót, a többi gettólakó minden egyes óra elteltével könnyebben lélegzett. Mihelyt a németek feltöltötték rabszolgamunkás-kvótájukat, a get-tóban maradtak rendszerint kiengedtek kissé.
Ezen a purimon azonban a zsidók reménye, hogy egy kis ün-nepi hangulatban lehet részük, szilánkokra törött, amikor a néme-tek, mintegy három órával azt követően, hogy a kényszermunkáso-kat elvitték a munkába, betörtek a gettóba, rikácsoltak és ordítoz-tak, elkezdték összefogdosni a zsidókat az utcákról, a házakból, s közben ütötték-verték és gyalázták őket. A gettóban maradt összes többi rabot elvitték valamifajta rabszolgamunkára, hogy szándéko-san tönkretegyék a purimi ünnepi hangulatot, és hogy újra bebizo-nyítsák, hogy a zsidók számára nincs remény. Engem is elvittek az átkozott gonosztevők többi testvéremmel együtt, és késő éjjelig dol-goztattak. Napszállta felé, amikor kaptunk néhány percnyi szüne-tet, hogy együnk, azt reméltük, hogy teljesíthetjük a purimi étkezés micváját. Döbbenten tapasztaltuk, hogy csupán egy csajka jusznek-et, fekete lócsontleves kaptunk, de hozzá kenyeret egy morzsányit sem. Rabtársaim megkérdezték tőlem, hogy ezzel a kenyér nélkül elfogyasztott fekete levessel teljesíthető-e valami módon az ünnepi purimi étkezés micvája. Mert mi végtére is azt akartuk, hogy a purimról való ünnepi hangulatú megemlékezéssel borsot törjünk a német gonosztevők orra alá, akik szándékosan azon voltak, hogy tönkretegyék a mi örömünket.
Válasz: Azt feleltem rabtársaimnak, hogy ezzel a fekete levessel is teljesíthetik a purimi ünnepi étkezés micváját. Még azok szerint a háláchikus szaktekintélyek szerint is, akik azt tartják, hogy a purimi étkezéskor kenyeret is kell enni, ez csak ott követelhető meg, ahol van kenyér, ám ahol lehetetlenség kenyérhez jutni, ott – e szakte-kintélyek véleménye szerint – a követelmény kenyér nélkül is kielé-gíthető. Amikor ezt kifejtettem zsidó testvéreimnek, felragyogott a tekintetük, mivel ily módon lehetőségük nyílt arra, hogy teljesítsék, akárcsak a múltban mindig, a purimi ünnepi étkezés rabbinikus pa-rancsolatát. Szívük megtelt reménnyel, hogy végül tanúi lehetnek majd gonosz elnyomóik bukásának.

  • Küldés emailben

Fejezetek