69. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A Mincha (delutáni ima) szabályai

A Mincha (delutáni ima) szabályai (9 pontban)
1. Azt mondta rabbi Chelbó rab Huma nevében (Berach. 6.): Fordítson az ember mindig gondot a mincha (délutáni) imára, mert Elijáhu is a mincha imánál nyert meghallgatást, mint az Írás mondja (Kir. I. 18. 36.): »És volt a mincha idején, odalépett Elijáhu«. A mincha imának azért van ily jelentősége, mert míg a reggeli imának ismert a megállapított ideje, mikor reggel felkél az ágyából, imádkozzék az ember azonnal, mielőtt a maga dolgaival volna elfoglalva, ugyanúgy ismeretes az esti (maariv) imának a megszabott ideje az este, mikor az ember már hazamegy és szabad a munkájától, de a délutáni imának az ideje olyankor van, mikor még hosszú a nap és az ember munkájával foglalkozik és mégis rá kell szánnia magát arra, hogy elforduljon minden munkájától és imádkozzék, azért nagy a jutalma.
2. A mincha imának tulajdonképpeni ideje (kétszer 12 órára, este 6 órától este 6 óráig számított napon) 9 1/2 óra, azaz délután 3 1/2 órától tovább, ez a »kis mincha« ideje. Szükség esetén, pl.: ha az embernek el kell utaznia, vagy ennie kell, imádkozhatik mindjárt a déli 12 1/2 óra után, ezt nevezik a »nagy mincha« idejének. Ideje tart 1 1/4 óráig az est beállta előtt, de nem tovább, ezt nevezik a fél mincha időnek. Mert a »kis minchától« este hat óráig még két és fél óra van, ennek az időtartamnak a fele pedig ötnegyed óra. Megtörtént esetben érvényes az imája, szükség esetén pedig elmondhatja azt a csillagok feljöttéig. A községek nagy részében most az a szokás, hogy a mincha imát közvetlen az est beállta előtt mondják. (Feldmann Mecudat Dávid jegyzete a Jalk. Gersuni 233. pontja szerint e szokást chaszid jámborságnak tartják, Elija Rabba szerint azonban vallásos chaszid embernek a félmincha ideje előtt kell minchát imádkoznia.) A jelzett órák idő órák, azaz a nap keltétől nyugtáig tartó időt eszerint 12 egyforma időrészre, időórákra beosztva, ha a nappal 18 óráig tart, másfél napóra lesz egy időóra.
3. A »kis mincha« ideje előtt, azaz félórával előtte tilos belekapni az evésbe, bármily kis ebédbe is, de vannak, akik ha azt nem rendes étkezésének számítja, megengedik, hogy alkalmilag igyék vagy egyék gyümölcsöt, vagy akkor az öt gabonafajtából főzött eledelt, de helyesebb ezt is szigorúbban venni. Eképpen tilos a »kis mincha« előtt fürdőbe menni, vagy nyiratkozni. Nagy lakomába, pl. lakodalmi, vagy a körülmetélés lakomájába stb. tilos még a »nagy mincha« ideje előtt, azaz a délnaptól kezdve belefogni, hanem várják meg a nagy mincha idejét és előbb imádkozzanak. Hol az embereket – Schülbe – a zsinagógába hívni szokták, aki el szokott menni a zsinagógába, hogy a közösséggel imádkozzék, annak szabad közvetlen a kis mincha ideje előtt és utána is kis lakomába kapnia, de mihelyst hívják a zsinagógába, abba kell hagynia, hogy imádkozhassék. A kis mincha idejéhez közel tilos nagy lakomába belefogni, még ott is, hol az embereket a zsinagógába hívják, sőt még röviddel a nagy mincha ideje előtt is szigorúan kell venni.
4. A mincha ima előtt is meg kell mosni a kezeket a csuklóig, éppen úgy, mint a sacharisz (reggeli) imánál, mint fentebb a 12. fej. 5. és 6. pontjában kifejtettem. (1. Chajje Adam 33. fej. 6. p. a Tanja S. A. 92. fej. a 23. pontjában a helymutatóban). Ugyanígy meg kell mosni a kezeket a maariv ima előtt is, ha a mincha után szünetet tartott és a muszaf ima előtt, ha a sacharisz után szünetet tartott.
5. Ne mondják a mincha előtt === imát, míg minjan (tíz felnőtt férfi) nincs a zsinagógában, hogy az előimádkozó kadist mondhasson arra, amit már a 10 felnőtt jelenlétében mondottak. Ha elmondották az === imát, mielőtt a minjan teljessé lett, mondjanak el egy zsoltárt és csak azután mondjon az előimádkozó kadist. Az előimádkozónak az === ima előtt kell magára öltenie taliszát (imaköpenyét), hogy az === és a kadis között szünetet ne tartson, ha nem volt talisza, mielőtt az === -t elmondotta, vegye magára, azután mondjon néhány írás vagy zsoltárverset, melyek után már mondhat kadist.
6. Ha az idő későre jár és már közel az est, kezdje az előimádkozó mindjárt a kadis után hangosan a Semóné eszré (18. áldásmondat) imáját, de a közönség ne mondja vele, hanem hallgassa a kedusáig, ill. === bróchóig, feleljen arra === -t, azután imádkozzanak valamennyien csendesen. Ha oly késő az idő, hogy tartaniok kell attól, ha megvárják, míg az előimádkozó a === áldást mondja, nem fejezhetik be az est beálltáig a tefillát, akkor mondják el az előimádkozóval együtt szóról-szóra egyidejűleg a === bróchóig, azután folytassák csendben. De ha csak lehet, jobb ha legalább egy ember felel az előimádkozó elmondott bróchóira === -t.
7. Ki akkor ér a zsinagógába, mikor a közösség már a Semóné eszré imát mondja, imádkozzék velük ő is előbb Semóné eszrét és csak a Semóné eszré után mondja el az === zsoltárimát. De ha nem tudná a Semóné eszré imát addig befejezni, míg az előimádkozó az ima ismétlésében a kedusáig ér, viszont ha vár addig, míg az előimádkozó az egész Semóné eszrét a kadissal befejezi, elmúlik az ima kiszabott ideje, akkor várjon, míg az előimádkozó a tefilla ismétlését megkezdi, imádkozzék halkan és mondjon minden szót együtt az előimádkozóval, mondja vele a kedusa szövegét, a === -t is, ahogy az előimádkozó mondja, fejezze be vele egyidejűleg a === majd a === bróchókat, és a === imarészt, hogy a közönséggel egyidőben hajoljék meg. Csak böjt napon ne mondja az előimádkozóval az === bróchót, hanem mondja a === bróchójában, mint a többi magában imádkozó egyén. Szintaképpen ha a maariv (esti) imát akarja együtt mondani a közösséggel és ha vár, míg az előimádkózó a mincha tefillát elismétli, a maariv imát magában kellene elmondani, akkor a mincha Semóné eszrét mondja együtt az előimádkozóval. Ha közel a kedusához jő a zsinagógába, várjon addig, míg az előimádkozó a === áldást elmondotta, feleljen rá ament és imádkozzék azután magában. Ha el is mulasztja a === után az áment és a === hálaimát is (pedig azok kötelezők), mindamellett jobb így, semhogy a maariv imát ne mondhassa a közösséggel, annál inkább, ha a mincha ima ideje van múlóban (1. fentebb 20. fej. II. p.).
8. Ha a mincha ima estig elhúzódott, ne mondják el már a Tachanun könyörgést, mert éjszaka nem mondanak Tachanunt. Vigyázni kell és gondoskodni kell arról, hogy a mincha ima ne húzódjék bele az estbe, mert akkor nem szabad a === betoldással kadist mondani arra az imára, melyet még nappal mondottak, mert az est már a következő nappalhoz tartozik.
9. Ha valaki erev sabbosz (péntek) napján minchához megy a zsinagógába, ahol azonban a közönség már fogadta a sabboszt vagy ünnepet, azaz, hogy a sabbosz zsoltárt, az ünnep fogadására pedig már a === felhívását már elmondották ne imádkozzék minchát ebben a zsinagógában, hanem menjen ki és a zsinagógán kívül imádkozzék minchát. Ha pedig hallja, hogy az előimádkozó a === felhívást mondja, ne feleljen a közösséggel, mert ha felel rája, nem mondhatja már el a hétköznapi Semóné eszrét (ha tévedésből mégis felelt, mondja el a sabbosz esti tefillát kétszer l. fentebb 21. fej.). Ha még a sabbosz és ünnep fogadása előtt érkezett, bár nem képes befejezni a Semóné eszré imát addig, míg a közösség a sabboszt és ünnepet fogadja, elmondhatja a hétköznapi mincha tefillát, mert még mengengedett időben kezdette.

  • Küldés emailben

Fejezetek