179. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A kölcsön szabályai

A kölcsön szabályai (15 pontban)
1. Parancskötelesség Izrael szegényeinek kölcsönt adni, mint mondva vagyon (M. II. 22. 24.): Ha pénzt adsz kölcsön népemnek, a szegénynek, ki veled van, stb. Habár az áll = = = ha, bölcseink, – legyen áldássá emlékük! – hagyományképpen azt a magyarázatát kapták őseiktől, hogy ez a »ha« nem önkéntes akarat, hanem kötelesség. Így mondjuk a Mechiltában (Mózes II. könyvének halachikus magyarázatában: »ha pénzt adsz kölcsön népemnek«, ez kötelesség, te azt mondod kötelesség, hátha nem az, hanem csak önkéntes egyéni jog (mert az áll: ha), azért mondja (M. V. 15. 8.): »kölcsönözve kölcsönözz neki«, ez tehát kötelesség és nem önkéntes akarat. Annak pedig, hogy azt írja: »ha«, a magyarázata: Ha pénzt kölcsönzessz, először is népemnek kölcsönözz és nem az idegennek, és a népemből kinek?
Annak, aki veled van. Ebből következtetve mondották (bölcseink): az a szegény, aki rokona, előnyben részesítendő más szegénnyel szemben, városa szegényei más városok szegényeivel szemben. És nagyobb érdem a szegénynek való kölcsönzés parancsának teljesítése, mint a kéregető szegénynek nyújtandó alamizsna parancsának a teljesítése, mert ez már előbb rászorult a kéregetésre, az pedig nem jutott arra a fokra. A tóra pedig haragszik arra, aki vonakodik kölcsönt adni a szegénynek, mint mondva vagyon (M. V. 15. 9.): és rossz volna a szemed szűkölködő testvéredre stb. Arra meg, aki szorultsága idején kölcsönt ad a szegénynek, azt mondja az Írás (Jes. 58. 9.): »Akkor hívd és az Ö-ó meghallgat«.
2. Ha a gazdag rászorul a kölcsönre, még annak is micvakötelesség kölcsönt adni, néki szóval is használni és neki megfelelő tanáccsal szolgálni.
3. Tilos tanúk nélkül kölcsönt adni, még a tóratudósnak is, ha csak zálogra nem veszi a kölcsönt. Aki adóslevélre ad kölcsönt, még dicséretesebb.
4. Tilos az adóst szorongatni, ha tudja, hogy nem tudja megfizetni. Még elmenni előtte is tilos, mert szégyenkeznék, ha meglátja hitelezőjét, és jövedelméből nem futja, hogy őt kifizesse. Erre mondja a tóra (M. II. 22. 24.):» Ne légy vele szemben, mint hitelszorongató.«
5. És amiként tilos az adóst szorongatni, akképpen tilos az adósnak is visszatartania felebarátja pénzét, ami megvan a kezében és azt mondani néki, amikor megvan a pénze: »menj, gyere máskor«, mert írva vagyon( Pldb. 3. 28.): »ne mondd felebarátodnak: menj és gyere máskor!«
6. Tilos az adósnak felvenni a kölcsönt és azt szükségtelenül kiadni, míg egészen elveszhet, hogy a hitelező nem talál semmit, amin behajthatná, bármily nagyon gazdag ember is a hitelezője. Aki így cselekszik, azt joggal gonosztevőnek nevezik, mint írva vagyon (Zsolt. 34. 21.): »A gonosztevő kölcsönöz és nem fizet« és meghagyták bölcseink (Atyák fej. II. 17. ) »Felebarátod pénze ép oly drága legyen előtted, mint a magadé«. Ha a hitelező ismeri az adósnak ezt a rossz tulajdonságát, hogy nem vigyáz másoknak a pénzére, jobb, ha nem hitelez neki, mint ha hitelezne néki és azután szorongatni volna őt kénytelen és mindannyiszor megszegje a »ne légy vele, mint hitelszorongatója« tilalmát.
7. Aki zálogra ad kölcsönt, óvakodjék attól, hogy azt használja, mert az olyan volna, mintha kamatot venne. Ha a szegénynek ásójára, fejszéjére, vagy hasonlóra adott kölcsönt, aminek több a kölcsöndíja és kevesebb a kopáskára, bérbeadhatja az adós engedélye nélkül is és behajthatja a bérlete díját a maga követelésére, mert általában feltehető, hogy ez az adósnak is kellemes. De van, aki azt mondja, hogy csakis másoknak adhatja bérbe, a hitelező maga azonban a bérletdíj betudásával se használja a zálogot, mert meggyanúsíthatnák, hogy ingyen használja a kölcsöne miatt.
8. Ha a hitelező zálogot akar venni az adóstól, nem a kölcsönzés idején, hanem később, csakis törvényszék (három tóratudós) szavára teheti.
9. Amennyire csak lehet, tartózkodjék az ember mindig a kezességtől és másnak rábízott vagyontárgya őrzésétől.
10. Akinek adóslevele van a felebarátjától, de az annyira régi, hogy már elmosódik, menjen el a rabbiszékhez és hitelesíttesse.
11. Tilos kifizetett adóslevelet a házban tartani, mint írva vagyon (Jób 11. 14.): »Ne tartogass hajlékodban jogtalanságot.«
12. Amint óvatosan kell, hogy őrizze az ember másnak a rábízott jószágát, épp oly gondosan, sőt még jobban kell őriznie a nála letett zálogot, mert olybá számít, mintha fizetett őre volna a zálognak. És miként a megbízott nem adhatja át másnak őrizetre a rábízott letétet, miként azt a 188. fejezetben fogjuk I. s. kifejteni, akként a hitelezőnek sem szabad másnak a kezére bízni a zálogot, sem elzálogosítani a tulajdonosa beleegyezése nélkül.
13. Ha valaki zálogra ad kölcsönt a felebarátjának azzal, hogy ha a meghatározott időre meg nem fizeti, a zálogtárgya a hitelező tulajdonába jut, ügyeljen arra, hogy már a kölcsönadás alkalmával jelentse ki neki: »ha a meghatározott időre a zálogot ki nem váltod, az már mostantól kezdve az én tulajdonom.«
14. Aki tudja, hogy tartozik a felebarátjának, de ha ez a felebarátja azt mondja neki: »én meg biztosan tudom, hogy nem tartozol nekem«, akkor mentesül kötelezettsége alól, mert felebarátja azt ezzel elengedte neki.
15. Ha az adós megbízott útján akarja a tartozását megfizetni a hitelezőnek, mihelyst átadta a pénzt a megbízottnak a kezébe, az a pénzt a hitelező részére már birtokába vette; és ha az adós megbánja és vissza akarja venni a pénzt a megbízott kezéből azzal, hogy majd később fizeti meg, tilos visszavennie, mert annyi, mintha a tulajdonos tudta nélkül venné el most már kölcsönbe a pénzét, – és a megbízottnak is tilos, hogy visszaadja az addig adósnak.

  • Küldés emailben

Fejezetek