103. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A jomtov (ünnep) örömének szabályai

A jomtov (ünnep) örömének szabályai (14 pontban)
1. Miként micvakötelesség a sabbosz napját megtisztelni és gyönyörűséggé tenni, éppúgy parancskötelesség az ünnepnapokat is megtisztelni és gyönyörűséggé tenni, mert így mondja az Írás (jes. 58. 13.): “az Örökkévaló szentségének megtisztelve”, továbbá minden ünnepnél azt mondja a tóra: szent gyülekezet legyen”.
2. Miben álljon a megtisztelése? Abban, amit mestereink – áld. eml.! – mondottak: kötelessége az embernek erev jomtovkor (az ünnepet megelőző napon) megnyiratkozni, hogy ne undort keltően lépjen az ünnepbe. Kötelessége továbbá erev jomtov (ünnep előtti napon) miként erev sabboszkor (pénteken) meleg vízben megfürödni, a fejét lemosni és a körmeit lenyírni. Ugyanígy kötelessége erev jomtov-, éppen úgy, mint erev sabbosz napján az ünnep tiszteletére otthon kenyérkalácsot dagasztani. Tilos továbbá erev jomtov délután mincha idején túl éppen úgy, mint erev sabboszkor délután enni, hogy este az ünnepi lakomát étvággyal egye. Ha erev jomtov sabboszra esik (az ünnep első napja vasárnap) egye a harmadik sabbosz lakomát a kis mincha ideje előtt. Ugyanez a szabály az ünnep első napján is, mert ez az ünnep második napjának erev jomtovja (előző napja). (L. fent. 72. fej. 10. p.).
3. Miben álljon az ünnep gyönyörűsége? Abban, amit bölcseink – áld. eml.! – mondottak: Kötelesség ünnepnapon két lakomát enni, egyet este és egyet nappal, de harmadik lakomát nem szokták rajta megtartani. Kötelesség a jomtovot a lakoma előtt egy serleg borral megszentelni (kidussal köszönteni) és éppen úgy kell két teljes kenyérkalácsra áldást mondani, mint sabbosz napján. Élvezzen kiki tehetsége szerint több húst, bort, csemegét, édességet (l. fent. 72. fej. 7. és 8. pontját).
4. Minden jomtov (ünnep) estéjén a kiddus (megszentelő áldás) elmondása után az ünnep örömére a === áldást is el kell mondani, kivéve a peszach ünnep 7. és 8. estéjén, amikor azért nem mondjuk el a === áldást, mert nem önálló ünnepnap (tehát nem új öröm). A nők az ünnepi gyertyák meggyújtásakor nem mondják a === áldást egyik ünnepen sem, némelyek mégis elmondják (kivéve pészach ünnepünk 7. és 8. napján), ne akadályozzuk őket benne (l. Seélat Jaabec).
5. Köteles mindenki megörvendeztetni a feleségét és a gyermekeit és mindenkit, aki hozzája tartozik, és mindegyiket, ahogy megilleti. A kicsinyeknek adjon diót és édességeket, a nőket vagyoni erejéhez képest ruhákkal és ékszerekkel, a férfiakat hússal és borral lássa el. Ünnepen több fogás eledelt szoktak enni, mint sabbosz napján, mert az Írás jomtov napjánál említ örömöt és nem sabbosznál. Az ünnepi ruhák is drágábbak, szebbek legyenek, mint a sabbosz öltözete.
6. Peszach második napján készítsenek a lakomához valamit külön Eszter lakomájának emlékére, mely ezen a napon volt, mert aznap akasztották fel Hámánt.
7. Sovuosz első napján tejes ételt szoktak enni, aminek több oka is van, jelét az ünnepi szakasz e szavaiban is látják (M. IV. 28. 26.): === új lisztáldozat az Örökkévalónak heteitek ünnepén, e mondat héber szavainak kezdőbetűi a === = tejből szót adják. Mézes ételt is egyenek, mert a tórát az Írás mézhez is hasonlítja (Én. én. 4. II.): »Méz és tej a nyelved alatt« (Pri chadas a Kolbo nevében). Mivel pedig tejes ételt esznek és húst is kell enni, mert micvakötelesség húst enni ünnepen, vigyázni kell, hogy ezáltal valamily tiltott dolgot el ne kövessenek. (L. fent. 46. fej. 7. II. és 12. pontjait.)
8. Habár parancskötelesség ünnepnapokon az evés és az ivás, de azért ne egyék és ne igyék az egész napon, mert hiszen megmondotta a tóra (M. V. 16. 8.): Záróünnepe legyen az Örökkévalónak, a te Istenednek, habár azt is írja M. IV. 29. 35.): záróünnep legyen nektek, amit bölcseink – áld. eml.! – már régen így magyaráztak: a felét az Örökkévalónak, a felét magatoknak. Ezért tóratanulással is kell foglalkozni. (Beca 15. b.)
9. És amikor az ember maga eszik és iszik, köteles enni adni az árvának és az özvegynek a többi szerencsétlen szegényekkel, mint a tóra mondja (M. V. 16. 14.): És örülj az Örökkévaló, a te Istened színe előtt, te és a levita és az idegen, az árva és az özvegy stb. De aki elzárja udvarának ajtait, eszik, iszik ő maga, a felesége meg a gyermekei, de nem ad enni és inni a szegényeknek és az elkeseredett szívűeknek, az nem az ünnepi parancs öröme, hanem a gyomornak örömünnepe; az ilyenre mondja a próféta (Hósea 9. 4.): Lakomáik a gyász kenyere nékik, mind aki eszi, tisztátalan lesz, mert a kenyerük – a lelküknek (vágyaiknak szól). Az ilyen öröm csak gyalázat nekik, mert mondva vagyon (Mal. 2. 3.): Ganajat hintek arcotokra, ünnepeitek ganaját.
10. Ha az ember ünnepnapon eszik és iszik, ne töltsön sok időt a bor mellett, tréfával és könnyelműséggel és ne mondja, hogy minél többet gyarapítja ezeket, annál jobban és többel teljesíti az öröm parancsát. Mert az ittasság, a mulatozás és a könnyelműség nem örömélvezet, hanem balgaság és esztelenség és nem balgaságot, esztelenséget rendelt nekünk a parancs, hanem örömöt afölött, hogy a mindenség Teremtőjét szolgálhatjuk, mint mondva vagyon (M. V. 28. 47.): »azért, mert nem szolgáltad az Örökkévalót, a te Istenedet örömmel és vidám szívvel«. Ebből következtetheted, hogy Istent szolgálni örömmel kell és nem lehet az Örökkévalót szolgálni sem mulatozással, sem könnyelműséggel, sem ittassággal.
11. A jámboroknak életmódja, kik az Örökkévalót mindig szem előtt tartják és őt minden útjukon felismerik, hogy örömük idején annál jobban és annál inkább áldják és dicsőítik a Szentet, – áldassék! – aki megörvendeztette őket. És mondja az ember örömének és élvezésének idején a szívében, ha ilyen az öröme ennek a világnak, mely hiú és mulandó, mert gond és fájdalom követik, milyen leszen a jövendő világnak, mely állandó, mert nem követi a gond és bánat! és imádkozzék a Szenthez, – áldassék! -: hajlítsa meg szívét, hogy őt szolgálja és teljesítse akaratát és örvendeztesse meg a jövendő világnak örömével és érdemesítse őt a jövendő világnak életére és hogy fényre derüljön az örök élő Király színének világosságától.
12. Minden ember tartozik ügyelni a háza népére, hogy ne járjanak olyan helyen, ahol Isten őrizz! – könnyelműek társasága által maguk is könnyelműekké válhatnának, hanem hogy csak szentek, szentségesek legyenek a szentséges napon.
13. Az ünnep hétköznapba vagy félünnepbe való kimenetelének esti (a 18 áldásmondás imájában) az === imát is elmondják, utána havdalat mondanak egy serleg borra, de nem mondanak áldást a gyertyák fényére és nem az illatos fűszerre.
14. A három zarándokünnepet követő napon, melyet iszru chagnak (utóünnepnek) mondunk, valamivel többet kell ennünk-innunk (mint más hétköznapon). Az a szokás, hogy e napon nem böjtölnek, még a vőlegény és menyasszony sem az esküvőjük napján, sem az árva szülője halálának évfordulóján. A sovuosz ünnepet követő napon a törvény értelmében sem szabad böjtölni, mert a szentély fennállása idejében, ha sabboszra esett a sovuosz ünnepe, csak a rákövetkező napon vágták a (magán) áldozatokat. Peszach és szukkot ünnepen ily esetben a félünnep első napján mutatták be ez áldozatokat.

  • Küldés emailben

Fejezetek