5. 📖 Modern etikai kérdések a zsidó jog szemszögéből

A jesiva múltja és jelene Magyarországon

A jesiva múltja és jelene Magyarországon

A legősibb zsidó iskola és oktatási rendszer

A Tóra, a zsidó nép megfoganója

A zsidóság és a tanulás hagyománya két évezredek óta összefonódó hagyomány. A „Könyv” és a zsidó nép egyszerre születtek. A zsidó nép születése ugyanis nem egy közös földrajzi helyhez vagy nyelvhez, hanem egy leírt igéhez, a Tórához kapcsolható. A zsidó nép 3317 évvel ezelőtt azzal kapta meg identitását, hogy a senki földjén, egy száraz sivatag kellős közepén, a Sinai hegy lábánál megkapta a Tíz parancsolatot, amely csak kezdete volt annak, a 613 isteni igét, számtalan történetet és tanítást magába foglaló könyvnek, melyet héberül Tórának (azaz Tanításnak) nevezzünk, és amely a Biblia néven lett a világ bestsellere. Ez az erkölcsi, etikai és rituális tanításokat magába foglaló könyv a zsidó nép legdrágábban őrzött kincse lett, – „Kedvesebb nekem a Te tanod ezernyi aranynál és ezüstnél… – ahogy Dávid király fogalmaz zsoltároskönyvében.

A zsidók a kezdetetektől fogva tanulmányozták és bújták a Tórát. A Tóra tanulásának kötelezettsége vagymicvája (jó cselekedet) nem csak azt a célt szolgálta és szolgálja napjainkban sem, hogy „meg tudja a tettet, amit tegyen”, hanem önmagában is egy rituális kötelesség, amiről Józsua próféta úgy fogalmaz: „s elmélkedjél róla nappal s éjjel”. A Tóra tanulásának kötelezettsége állandó, ahogyan ezt a Sulchán Áruch, a zsidó nép gyakorlati kódexe írja: „Minden férfi Izrael népéből köteles a Tóra tanulmányozására, legyen gazdag vagy szegény, egészséges vagy betegségben szenvedő, fiatal vagy öreg, még az alamizsna után járó szegényember is, legyen akár felesége és sok gyermeke, kötelezve van arra, hogy időt szakítson a tanulásra nappal és este”. A Bölcsek tanítása szerint, az, aki szabad idejét nem a Tóra tanulmányozására fordítja nagy bűnt követ el. Jól példázza ezt a következő talmudi anekdota is: „Megkérdezte egyszer Ben Dámá, rabbi Jismáél unaköccse, rabbi Jismáéltől: »Szabad-e olyan embernek, mint például én, aki egész Tórát megtanultam, görög tudományokkal foglalkoznia?« – a következő Írásverssel válaszolt erre neki – Ne mozduljon el szádból a tannak e könyve, s elmélkedjél róla nappal s éjjel, számold ki azt az órát, ami se nem a nappalból, se nem az éjszakából való és abban az órában foglalkozz a görög tudományokkal”.

A Tóra, az isteni tanulmány

A zsidóság természetesen a Tóra igéinek isteni eredet tulajdonít, és így azok tanulása egyben az Istennel való kapcsolat megerősítését is szolgálja. A zsidó misztika szerint a Tóra Isten bölcsesége „Ő és az Ő bölcsessége egy”. Éppen ezért a Tóra tanulása önmagában egy olyan micva, ami az Isteni Végtelennel való egyesülést eredményez. Ezt a következőképp jellemzi Snéur Zálmán rabbi (1745–1812), a chászid filozófia egyik meghatározó alakja a Tánjá című kabbalisztikus könyvében:

„Ha valaki belegondol egy dologba, azt felfogja és megérti, akkor a felfogóképesség „megragad­ja” a témát, míg az ész magáévá teszi azt. Ezáltal a megértett dolog mintegy „meg lesz fogva”, „körülvé­ve” és beolvad az értelembe, ami megértette és magáévá tette azt. Ugyanakkor a dolog logikája maga is beívódik és eggyé válik azzal, ami azt megértette és felfogta.

Például, ha az ember megért és felfog egy Háláchát (törvényt) a talmudi misnában, vagy a Talmudban, tökéletesen és egyértelműen, akkor esze „megfogta” és „körülvette” azt úgy, hogy saját maga is benne foglaltatik. Ez a Hálá­chá pedig nem egyéb, mint Isten bölcsessége és …

Innen ered a Tóra tanulásának és megértésének felsőbbsége…”

A tanulás ősi módszertana a Biblia jellegéből adódik

Ha komolyabban elmélyedünk a Tóra értelmezésének módszertanában és a zsidó tanulás ősi hagyományában, akkor kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy a tanulás és értelmezés kényszere, magából az Írott Tan, a Tóra megfogalmazásának jellegéből adódik.

Az, hogy a Tóra a különböző vallás- és polgárjogi meghatározásokban nem minden konkrét esetre tér ki magában hordozza azt, hogy a Tóra törvényeit követni kívánó földi halandó kénytelen legyen értelmezni a Tóra szövegét, és ezáltal maga is aktív részese váljon a Tórának. Ahogy ezt Rási (1040–1105), a híres francia Biblia és Talmud magyarázó a Talmudot idézve jellemzi: „Bármely bíró, amely igaz törvényt hozz, úgy tekint rá az Írás mintha az Örökkévaló társa lenne a teremtésben.”

Bölcseink szerint „ha a Tóra részletesen fogalmazva lett volna adva, nem tudtunk volna megállni a lábunkon”, vagyis „ha a Tóra a legapróbb részletekre minden eshetősége kitérne, úgy hogy minden leírt írásvers teljes értelmet nyert volna már az elsőolvasásra, akkor ha valamilyen kérdés merülne fel a későbbiekben valamilyen törvényt illetően, akkor nem tudnánk semelyik háláchának a végére járni, hiszen minden dologban újabb kérdések merülnek fel és több féle értelmezés lehetséges…”.

Tehát a Tóra igéje eleve úgy lett az embernek adva, hogy sokszor csupán általánosságban rendelkezik, csak az elvet meghatározva, ezáltal megadva a lehetőséget a benne rejlő alap elméletek megtalálására, illetve az arra való serkentésre, hogy az ember az első pillanattól fogva annak értelmezésével, és a mindennapi gyakorlatra való alkalmazásával foglalkozzon. Innen adódik a tórai irodalom kettősége. Az egyik oldalról a leírt is minden betűjében szentnek és abszolútnak vélt Torá söbichtáv, az Írott Tan, a másikról, pedig az ezt a tant folyamatosan értelmező, az aktuális problémára alkalmazó, előre meghatározott logikai értelmezési elveket felhasználó Torá söbáál pe, a Szóbeli Tan. A Szóbeli Tan magában foglalja a Biblia könyveit követő összes tórai tárgyú irodalmat a Talmud idejétől egészen napjainkig, és valóban évezredekig csak szóban maradt, egészen addig, amíg rabbi Jehudá, a fejedelem a polgári időszámítás második századában a Misna hat rendjében össze nem foglalta az addigi Szóbeli Tan lényegét.

Szombati munka tilalom – példa a Szóbeli Tan módszertanára

Egy jó szemléltető példa erre a szombati munka tilalom, amelyről a Tóra többször is említést tesz, de mindannyiszor elég szűkszavúan. A tíz parancsolatban csupán ennyit ír: „Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed. Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat. A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind, ami benne van és megpihent a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.”. Azt nagyon egyértelműen leírja a Biblia, hogy tilos a munka a hetedik napon, de arra sehol sem tér ki, hogy pontosan mit is jelent a munka. Bölcseink a Talmudban viszont arra a következtetésre jutnak, hogy mivel a Szombat és a sivatagi Szentély Sátor építése egymás mellett vannak említve, illetve a Tóra megtiltja szombaton a Szentély építését, mindebből az következik, hogy a Szentély építésénél felmerülő munkafajták mind a szombati munkatilalmak kategóriájába sorolhatók. A Bölcsek összesen 39 fajta ilyen alkotó munkát sorolnak fel, melyek közül az egyik az írás és bármiféle maradandó feljegyzés készítésének a tilalma, amely a Sátor gerendáinak az építéshez szükséges megjelöléséből következik.

3000 évvel később, megjelent a számítógép és felmerült annak a kérdése, hogy szabad e azt használni szombaton, hiszen nem az írás hagyományos papirusz-tollas változata, hanem valami egészen új.

A választ erre a kérdésre éppen a Tóra szűkszavúsága miatt mondhattuk ki. A Tóra nem explicit eseteket tilt, hanem általános elveket mond ki, amelyekből a mi feladatunk az aktuális választ megkapni. Mivel a feljegyzés esetén sem azt írja a Tóra, hogy tilos pergamenre tollal írni, hanem az írás (feljegyzés) tilalmát a Szentély építésénél felmerülő 39 munka egyikeként általánosságban, mint egy alkotó munka ismerjük meg, így mivel tudjuk azt hogy a számítógéppel is egy maradandó feljegyzés készül, így az is ugyan olyan szinten tilos.

Az ismeret elsajátításának alapja a kérdezés

Ez a fajta hozzáállás a Tóra szövegéhez és a Biblia tanához, adja az évezredes tanulási és oktatási módszert, amelynek ősi hagyománya van a Tóra iskoláiban a jesivákban, és amelyről eme tanulmányunkban részletesen fogunk írni.

A módszer lényege: a kérdezés és a vita. Míg a mai iskolarendszerben, ahhoz vagyunk szokva, hogy a jó diák ismérve aznn anyag alapos ismerete, a jesiva iskoláiban legalább ilyen fontos a jó kérdésfeltevés képessége. A jesiva iskolája, amely a tórai hagyománynak megfelelően egy adott szöveg, elv vagy történet logikájára és részleteinek alap forgató gondolatára kíván rájönni, arra ösztönzi a jó diákot, hogy ne csak megértsen és megjegyezzen, hanemgondolkodjon is. Hiszen valamit csak akkor lehet igazán elsajátítani, ha az ember valóban meggyőződik annak helytálló logikájáról. Jól jellemzi ezt az alábbi talmudi történet is, amely rabbi Jochanánról szól, aki hiányolta Rés Lákis tanítványát, aki mindig kérdéseivel faggatta: „A bölcsek elhatározták, hogy megvigasztalják, s Rés Lákist »helyettesítendő« elküldték hozzá Eleázár ben Pdátot, aki nagy tudású Talmud-bölcs hírében állott. Eleázár odaült rabbi Jochánán mellé, és minden állítására rábólintott: »Hozok bizonyítékot, hogy igazad van!«.

Jochánán sírva fakadt. »Téged küldtek Bár Lákis helyett?! Lákis fia, ha mondtam valamit, huszonnégy ellenérvet hozott föl, amelyeket megválaszoltam, s a téma egyre terebélyesedett… Te meg jössz, és azt mondod, bizonyítékot hozol? Hát én talán nem tudom, hogy igazam van?!«.”

Az oktatás kötelessége a bibliai idők óta

 Ennek fényében a bibliai utasítás kimondja: „.Vésd be azokat gyermekeidnek” , amit a Talmud úgy értelmez, hogy „amint a gyermek megtanul beszélni, apja elkezdi a Tórára és a Halljad Izrael imára tanítani”. Sőt a dolog nemességét kiemelve a Talmud ehhez azt is hozzáteszi, hogy „bárki, aki fiát Tórára tanítja olybá vétetik, mintha sajátmagát, fiát és fiának fiát a nemzedékek végéig tanította volna… Az, aki unokáját Tórára tanítja olybá étetik, mintha saját maga is a Szináj hegynél kapta volna azt meg …”. A chászid mondás pedig úgy tartja, hogy „ugyanúgy, ahogy bibliai kötelesség minden ember számára naponta felkötni az imaszíjat, hasonló módón kötelesség naponta legalább félórát fordítani arra, hogy gyermekei neveltetésén gondolkodjon, és hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy a gyerekek a jó úton haladjanak…”.

Formálisan az oktatás kötelessége a szülők oldaláról a gyermek három éves korában kezdődik, ami a fiuknál hagyományosan egybe esik az első ünnepélyes hajvágással, az úgy nevezet opsernis ünnepséggel. A gyermek harmadik születésnapján édesapja egy imasálba burkolva elviszi a chéderbe (elemi iskolába), ahol és ősrégi szokás, hogy egy mézzel bekent álef-bét (a héber ábécé) táblát nyalogat, ezzel jelképezve a Tóra és a tanulás édes mivoltát.

A Tóra és a tanulás légkörének fontosságát is illusztrálja az a talmudi történet, miszerint „Az volt a szokása [rabbi Jehosuá ben Lévi] anyjának, hogy bölcsőjét a tanházba vitte, hogy fülei a Tóra szavaihoz szokjanak”.

A helyes tanrend

 Miután a kisgyermek három éves korábban a héber ábécé betűit sajátítja el, öt-hat éves korában már Bibliát és más irodalmat tanul. A feljebb említett első zsidó kódex könyv a Misna megállapítása szerint, a tanrend a következő kell hogy legyen:

„Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani (bár micvá). Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik…”

Habár az ókori időkben szigorúan tartották magukat ehhez a rendhez, a későbbi korokban már valamennyire megváltozott ez és ma már a Misnát illetve Talmudot már hét-nyolc éves korban elkezdik oktatni. Ennek a magyarázatára Snéur Zálmán rabbi vílágít rá a Sulchán Áruchjában, miszerint „A mai időben, amikor az egész Szóbeli Tan le van írva, nem kell tanítót fogadni arra, hogy az egész Szóbeli Tant megtanítsa neki… ez az oka annak is, hogy ma már nem tanítják meg az egész Bibliát a gyermekeknek, hanem csak Mózes öt könyvét, mivel hagyatkoznak arra, hogy saját maga megtanulja majd később ha nagyobb lesz. Nem így volt abban az időben, amikor [még nem voltak nyomtatott könyvek, és] még a magánhangzók és kontellációs jelek sem voltak kipontozva, hanem kívülről kellett azokat megjegyezni…”.

A chávruta módszer

A zsidó nép ragaszkodása hagyományihoz és kultúrájához, nagyon nagy mértékben ebből a tanulásra való vágyból és késztetésből származik. A zsidók több mint háromezer éve tanulmányozzák a Tóra, és az idők folyamán ráépülő írások szövegét. A tanulás módszere, a lehetőségek szerinti párban vagy társaságban való szövegértelmezés. Ez az úgynevezett chávruta módszer az elmúlt pár ezer évben nem is változott. A párban való tanulás, a szöveg logikai értelmezése, az állandó kérdezés és továbbkérdezés vezet a leghatékonyabban a tanult anyag megértésére és ugyanakkor az emberi ész és logika fejlesztésére.

A jesivában folyó tanulási módszernek tehát több évezredes múltja van, és lényege az az interaktív tanulás, melyben a tanulók az előadás hallgatásán túl egymás között folyamatosan értelmezik a tanulás tárgyának szövegét, a szövegben felmerülő érveléseket megvitatják, kérdésekre igazságot keresnek és a szöveg témáját tovább fejlesztve magukévá teszik a szöveg tanítását és azt az értelmezési módszert, amely a kezdetektől fogva kiséri a zsidó bölcseletet.

Ez az állandó tanulás volt az, ami többek közt meg is tartotta a zsidó népet a történelem során.

A  jesiva

A zsidó tanrendszerben végül is a tanházból (Bét hámidrsás), jól szervezett jesivák (szószerint: ülés), talmudiskolák alakultak. Ezekben az iskolákban a főleg fiatal bócherek, tanulók százezrei mélyültek el a Talmud és más Tanok tanításaiban. Az iskolát elvégző diákok nem mind lettek rabbik, hisz a jesiva nem csupán rabbi iskola, hanem a zsidóságot mélyen megismertető intézmény. Hiszen a zsidóságban, nem csupán a rabbinak, hanem mindenkinek tanulni kell.

A zsidóság egyetemes történelmére visszatekintve távolról sem számít túlzásnak az a feltételezés, hogy a jesiva volt az egyik olyan kulcsintézmény, amely a zsidóságot és a zsidó hagyományokat évezredeken át életben tartotta. A Jesiva és a tanulás volt sok-sok évszázadon át a közösség kulturális és intellektuális központja. Nem hiába érdemelték ki a zsidók a „könyv népe” elnevezést.

Midrás elbeszélése szerint Noé fia Sém már a korai bibliai időkben alapított egy tanházat, amelyben nem más, mint Jákob pátriáka is tanult. Az ókori időkben a Jesiva volt zsidó jog és törvénykezés centruma. A Jeruzsálemi Szentélyben működött a zsidó törvénykezés legfelsőbb intézménye a Szánhedrin, a Legfelsőbb Bíróság, amely egyben tanulási központ is volt. ASzánhedrinen kívül az ókori Izraelben több tucatnyi tanház és Jesiva működött.

A Talmud kialakulása

A II. Szentély (i.e. 349–i.u. 70) idejében és később a diaszpóra kezdetén, Izraelben és Babilóniában egyaránt működtek nagyszerű Jesivák, amelyek immáron több mint 1300 éve folytatták és őrizték azt a szóbeli hagyományt, amely sok helyütt értelmet adott és a gyakorlati élet szintjére emelte az Írott tan szent szövegét. Ennek az óriási szóbeli hagyománynak egy nagy szűkszavú, de még így is 63 könyvből álló lényegi összefoglalóját állította össze a Misnában rabbi Jehudá, a fejedelem a II. században. A Misna volt egyben az első zsidó kódex könyv is, mely hat rendre osztva (Zráim – Mezőgazdaság, Moéd – Ünnepek,Násim – Nők, Nözikin – Károkozók, kodásim – Szentségek, Töhárot – Tisztaságok) az élet minden területére kitért. A Misnának hat rendje, 63 traktátusra és számtalan fejezete van, mely fejezeteken belül általában a rövid paragrafusok nem csak a kifejezett törvényt, hanem a valamikori ellen véleményeket is jelölik.

A következő négy-ötszáz évben a jesivákban a Biblia szövege mellett a misna szövegét értelmezték és vetették egybe, elsősorban két helyen Babilóniában és a Szentföldön. Így aztán az ezekben a tanházakban feljegyzettek alapján maradt ránk az ugyanarra a misnára alapuló Jeruzsálemi és Babilóniai Talmud. Az értelmezés láncolata nem állt meg, és ezek után a jesivákban az eddig leírt anyag a Biblia és a Misna után, most már a Talmud szövegét és döntvényeit is értelmezték az addigi módszerekhez hasonlóan a jesivák tanházaiban. Így folytatódik ez napjainkig is: mindig az előző nemzedék leírt fejtegetései tovább gyarapítják az elmélkedésre és értelmezésre termékeny talajt a jesiva hallgatói számára.

A középkorban a jesivák megmaradtak az intellektuális és közösségi élet központjaiként, hiszen nem csak a rabbinak készülők járnak a Jesivába hanem mindenki, aki a zsidó életet, szellemi örökséget és gondolkodást magáévá akarja tenni.

Eredetileg az európai jesivák afféle tanházként működtek a közösség zsinagógájában, tanterv, tanári kar és kollégiumi ellátás nélkül. A jesivák hallgatóit a helyi közösség rabbija tanította, éjszaka az imaház padjain aludtak és a falu családjainál ettek. 1802-ben a volozshini rabbi Chájim megalapította az első szervezett jesivát Litvániában. 1897-ban Sálom Dovber Schneerson rabbi, az ötödik lubavicsi rebbe pedig Oroszországban, Lubavics faluban alapított szerveztt iskola jellegű jesivát Tomchei Tmimim néven. A XX. század során Európában már több száz jesiva működött sokezer tanítvánnyal. Magyarországon például a II. Világháború idején is, egészen 1944-ig 60-70 jesiva működött. Mindezzel együtt Lengyelországban és Galiciában továbbra is, a legtöbb helyen, megmaradt a szervezetlen jesiva rendszer, egészen a II. Világháborúig.

Női jesiva

Az eddig részletezett kifejlett jesiva rendszer és tanmód elsősorban a fiúk és férfiak által volt művelve. A nők számára az elmúlt évszázadokban elsősorban a gyakorlati vallásos élethez szükséges ismeretszerzés alkotta a tanulást. Hosszú évezredeken át a mély elmélyülést kívánó filozófiai, talmudi vagy háláchikus tudást és okfejtést a férfiak művelték.

Ennek ellenére a Rebbecen (szószerint: rabbi feleség), a bölcs zsidó nő szerepe mindig is kiemelkedően fontos volt a hagyományőrző zsidó társadalomban. A zsidó nő, mint az etikai erkölcsi tanítás forrása, mindig is nagy hagyománnyal rendelkezett.

A nagy változások a lányok oktatásának terén a XX-ik században történtek, mikor is 1918-ban a híres Sárá Schnirer Lengyelországban megalapította az első női jesivát a Bét Jákovot, Krakkóbanban. Ez az iskola ma már egy a világ sok pontján működő több ezer diákot számoló iskola lánc, amihez a II. világháború óta az elsősorban Amerikába és Izraelbe költözött vallásos magyar és orosz zsidóság is csatlakozott saját hasonló szisztematikájú iskoláival.

Ezek után a világhírű Joseph B. Soloveitchik rabbi volt az első, aki 1972-ben az úgynevezett a Yeshiva Universityhez tartózó női Stern Collegeban, a történelemben először lányoknak is elkezdett szisztematikus tanrendben Talmudot is oktatni. Azóta több nagyon vallásos irányzat is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Ehhez hasonló például a néhai lubavicsi rebbe, Menachem M. Schneerson kezdeményezése 1990-ben, amely óta a lubavicsi chászidok Bét Rivka lányiskola láncában az eddiginél is több Talmudot és talmudista irodalmat tanulnak.

Jesivák magyar földön

Történelme során a magyar zsidóság mindig büszke volt híres, kiterjedt és rendkívül magas színvonalú Jesiva-rendszerére. Az első jesiva amiről tudomásunk van 1717 után nyitotta meg kapuit a híres Méir (Máhárám) Ás nevű rabbi által, Kismártonban. A későbbi időszakban több helyen is nyíltak jesivák Magyarország területén, ezek közül a nevesebbek: a pozsonyi, a hundsdorfi (Hunfalu), a balassagyarmati, a váci, a bonyhádi és a makói Jesivák. A szerteágazó jesiva rendszernek igazán nagy lökést és változást a – mára a magyar rabbik szimbólummá vált – pozsonyi Schreiber Mózes (Chátám Szofér – 1762-1839) megjelenése hozott. A változás elsősorban abban rejlett, hogy az ő idejéig általában a rabbik és a Ros Jesivák (a jesiva fejei), nem helyi magyar rabbik voltak. Az igen hamar óriási méreteket öltő pozsonyi jesiva megnyitása után azonban, a Chátám Szofér tanítványai közül tucat számra kerültek ki a magyar városok és falvak legkiválóbb rabbijai, és sok esetben jesiva alapítói.

Chátám Szofér megjelenése után, nagyon sok magyar zsidó közösségben az volt a trend, hogy a falu vagy város rabbija amellett hogy ellátta rabbi teendőit, iskolát is nyitott, amelynek az esetek nagy részében egyedüli tanára és előadója is volt. Az oktatásnak mondhatni egy egészen különleges, és egyben gazdaságos módszere alakult ki, amely lehetőséget nyitott egészen kis költségek mellett akár több száz jesiva hallgatót is ellátni. A rendszernek abban rejlett a titka, hogy a hosszabb ideje jesivában tanuló nagyobb tudású hallgatók, az ifjabb és tanulatlanabb hallgatókat oktatták. Így egy több szintű piramis alakult ki, melynek a legalján a legfiatalabb tanulók a legtetején, pedig a Ros Jesiva, a rabbi állt. Ebben a rendszerben a jesiva bócherek nem csak a tanulás, hanem az oktatás képességét is elnyerték mire a jesivából kikerültek.

A magyar jesivák tanrendje

A jesiva hallgatói három csoportra tagozódtak. A legalsó szinten az úgynevezettbócherlik foglaltak helyet, akik még nem ismerték ki magukat a Talmud tengerében, tanultabb társaik tanították őket. A bócherliket az úgynevezett „cházerbócherek” tanították, ezek általában az idősebb generációból kerültek ki. A legfiatalabb 18 éves volt, a legidősebb 28. A héber „cházer” szó ebben a jiddis összetételben azokat a fiatal, nőtlen férfiakat jelölte, akik az előírt talmudi anyagot átismételték fiatalabb tanítványaikkal. Valójában a fiatalabb nebulókkal csak ők foglalkoztak. A jesivát vezető rabbi a cházerbóchereknek előadta azt a részt, amit aztán azok később az egyszerű bócherlikkel vettek át. A rabbi előadási, melyek már bonyolultabb szövegértelmezéseket is tartalmaztak, tehát elsősorban a cházerbóreknek szóltak. Volt azonban egy harmadik réteg is. Ők voltak azok, akik valahol a cházerbócherekés az egyszerű bócherlik között helyezkedtek el. Ezt a réteget azok alkották, akiknek már nem volt szükségük a cházerbócherek oktatására a tanult talmudi szöveg megértéséhez, de azért annyira nem ismerték kimagukat a tananyagban hogy saját tanítványokat fogadjanak. Őket a „sir-géher” – azaz (a rabbi) előadására járók – kifejezéssel illeték.

Didaktikai szempontból a talmudi anyagot a magyarországi jesivákban elsősorban kétféle képpen dolgozták fel, helyesebben két különböző traktátust egyidejüleg két különböző szinten tanulmányoztak.

1. Az úgy neveztt siur pásut, a lecke egyszerű feldolgozása, szó szerinti értelemezése, melynek keretében hetenként 2-3 lapot dolgoztak fel a talmudi szövegből, ugyanabból a traktátusból, folytatólagosan, de Rási magyarázataival, valamint a Toszáfot magyarázataival, amelyek a Talmud és Rási szövegéből kiindulva az eredeti gondolatmenetet továbbszőtték, igen kifinomult magyarázatokkal; figyelembe vették továbbá a Máhársá és a Máhárám kommentárjait is.

2. A siur ijunban – a lecke elmélyült feldolgozása, elmélyedés (ijun) – a tanulmányozott talmudi tarktátust egybevetették a párhuzamos talmudi szövegekkel; ezt a diszciplínátszugjának is nevezik. Az összevetett szövegek eltéréseit, mély gondolkodást igénylő bravúros ötletességgel (néha habár ritkán szövegkritikai interpretációval) és további nagy Talmud-kommentárok magyarázatai alapján oldották meg. Ezt követően a kodifikátork művei és a responsum irodalom kerültek sorra, úgyhogy a Talmud akadémikus vitáit gyakorlati síkra vitték át és leszűrték belőlük a gyakorlati következtetéseket. Néha az odavágó szöveggel kezdték el, és nem hagyták ki a zsidó joggal foglalkozó midrásokat sem. Ezzel a módszerrel elérték azt, hogy a tanulmányozott talmudi részt minden oldalról megvílágitsák, s az abban megítélt esetnek a gyakorlati életben felemrülő változatait is könnyen a szöveghez tudták kapcsolni. A kodifikátorok irodalmából a legtöbb magyarországi jesivában különálló kurzusok is voltak (nem a Talmud kiegészítéseképpen).

A jesivai oktatás nem csupán rabbiképzést jelent

Fontos megjegyezni, hogy a jesivákban nem csak rabbikat neveltek, hanem talmid cháchámokat (bölcs tanítvány – a Tóra ismerője), akik majd zsidó szellemben családokat alapítanak és a következő nemzedékeket is így nevelik fel. Aki a jesivában magába szívta a tanulás tudományát és szellemét, ha azután rabbi akart lenni el kellett mennie bizonyos előkészületek után, három híres ortodox rabbihoz és ezek alaposan megvizsgálták életvitelét, és tudását, majd ha megfelelőnek találták, megadták neki a szemichát, a rabbi diplomát.

Ezekből a jesivákból növendékek százai kerültek ki minden évben, hogy 4-5 éves vallási tanulmányaik befejeztével polgári állásokban helyezkedjenek el, vagy rabbik, Tóra-másolók, sakterek legyenek. A jesivákból kikerülő bócherek, leendő családapák, biztosították a magyar zsidóság fennmaradását és virágzását. Sőt, ma is világhírű rabbinikus művek szerzői is voltak köztük. Ilyen például a Keren Lödávid (Grünwald Lázár r., Szatmárnémeti), a Lövusé Mordecháj (Winkler Márton r., Hegyalja-Mád), vagy a Máhárság (Grünfeld Simon r., Bűdszentmihály).

Ami a jesivák szellemét illeti a XVIII. század óta többnyire chászid légkör uralkodott bennük, de voltak úgynevezett askenázi tehát nem chászid irányzatú iskolák is.

Jesivák a holocaust után

Egészen a holocaustig a szerteágazó jesiva rendszer tanulói évről-évre gyarapodtak, és egyre másra nyíltak újabb meg újabb jesivák. Az utolsó jesiva Pápán még 1944-ben, a halál hajnalán is, több száz tanulóval működött. A II. Világháború után még működött Jesiva például Szombathelyen, Egerben, Pakson vagy Nyíregyházán, ahol még ekkor is sok száz diák tanult. Az utolsó magyarországi Jesiva Soltvadkerten (Jakobovics rabbi vezetésével) 1956-ban zárt be. Ekkor ott még 50 diák tanult, akik tanáraikkal együtt disszidáltak. Így hát a holocaust idejét követően az elmúlt 50 évben Magyarországon nagyon nagy hiánya volt az olyan intézményeknek, ahol autentikus zsidó tudományokkal lehet megismerkedni. Értjük ez alatt a Talmud, a zsidó filozófia, a Kabbala – zsidó misztika, és más eredeti források tanulmányozását. Ennek az űrnek a kitöltése volt hét évvel ezelőtt, amikor a magyarországi zsidóság szellemi életének felvirágoztatása és a magyarországi jesivák hagyományainak újjáélesztése céljából a Chábád Lubavics – Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület Budapesten „Pesti Jesiva” néven a zsidó tudományok oktatásának hagyományos elvein alapuló, felsőszintű oktatási intézményt alapított. Az intézmény abban a Vasvári Pál utcai Sász Chevrazsinagógában folytatja tevékenységét, amely százhúsz esztendővel ezelőtt éppen azzal a céllal épült, hogy benne Tanház működjék.

A Pesti Jesiva és a zsidó felnőttoktatás fejlődése az elmúlt években

 Pesti Jesiva módszere a kezdeti első pár évben az volt, hogy külföldi rabbinövendékek a tengerentúlról egy éves küldetésre a külföldi rabbiképző jesivákból Budapestre érkeztek. Ezek a huszonéves rabbinövendékek egyrészt saját tudásukat fejlesztették és készültek a rabbbi vizsgára, másrészt azoknak a fiataloknak segítettek, akik mint általában a mai magyar zsidó fiatalság nem rendelkeznek kellő ismeretekkel a zsidó tudományokból, de a nagyobb tudású rabbinövendékek segítségével előre tudtak jutni a zsidó tudományok és szokásjogok megismerésében.

Ezek a rabbinövendékek évről-évre váltogatták egymást és a Pesti Jesiva jó hírnévre tett szert, úgy hogy a világ különböző országaiból az Egyesült Államokból, Izraelből, Franciaországból, Svájcból érkeztek különböző jesivák és rabbiképző-egyetemek legkiválóbb növendékei egy-egy éves küldetésre hazánkba.

Pesti Jesivában a tanulás és az oktatás két részre tagozódott. Egyrészt a jesiva rabbijai és rabbinövendékei előadásai által, a jesiva úgymond nagykörökben ismeretterjesztő feladatokat és célokat ért el. Az előadások témái a legkülönbbféle témakörökből a zsidó jogból, kabbalából, és zsidó történelemből tevődnek össze. Az előadások teljességgel nyitottak és bárki látogathatja azokat. Az előadások hallgatói közül azok, akik a témával elmélyültebben szeretnének foglalkozni lehetőséget kapnak arra, hogy egy kiválasztott tudorral párban, különféle intenzitással, a hallgató szintjének megfelelően intenzívebben is előre haladhassanak. A jesiva szervezésében ezekből a tudorral,chávruta módszerrel tanulók közül szinte minden évben külföldi jesivákba is ki kerülnek a sikeresebb tanítványok. Az ösztöndíjat elnyerők közül többen igen magas célkitüzéseket értek el. Hárman közülük már az ortodox rabbi vizsgát is letették.

Másrészt a jesiva állandó és külsős növendékei, az évek során sok közösségi és karitatív programot is szerveztek, melyben elméleti és gyakorlati tudásukat is kifejezésre jutathatták. Ezek közül a programok közül egy jó pár már szinte a magyar zsidóság arculatát meghatározó hagyománnyá vált. Ilyen például a Nyugati téri Hanuka gyertyagyújtás és utcabál és a Zsidó Sátor a Szigetfesztiválon. Ezek a rendezvények lehetőséget adnak arra, hogy a szélesebb kör is megismerkedhessen az évezredes zsidó szokásokkal és hagyományokkal. A rendezvények során a jesiva gyarapodott is, hiszen ezeknek figyelemfelkeltő szerepük is van. Sok olyan fiatal, akinek ez volt első élménye családja feledésbe merült gyökereivel és hagyományaival kapcsolatban, lehetőséget kapott a közelkerülésre, és második lépésben jómaga is elmerült a zsidó hagyományok kutatásában, megismerésében, az intézmény falain belül.

A jesiva 1998-tól hosszabb-rövidebb intenzív tanulmányi szemináriumokat is szervezett, ezen belül kiemelkedő a nyaranként megrendezett JesiVAkáció nyári szabadegyetem, melynek keretein belül minden nyáron több tucat fiatal és középkorú, egyetemista és diplomás ismerkedett meg az autentikus zsidó tudományokkal. Ízelítőt kapva azoknak legeredetibb szegmenseiből. Hiszen a nyári szemináriumokra minden évben különleges tankönyvek is megjelennek, melyben a legkülönbözőbb eredeti források a Talmudból, Maimonidész munkáiból először kerültek magyarra forditásra. Másik ilyen kiemelkedő szeminárium sorozat az úgynevezett Pilisi hétvége a Pesti Jesivával,melynek keretein belül évi legalább két alkalommal gyönyörű pilisi környezetben egy hosszú hétvége során több száz hallgató ismerkedik meg a legkülönfélébb érdekes témakörökkel.

Újból ortodox rabbiképzés

Az elmúlt hat év eredménye képpen a New Jersey-i Rabbinical College of America-val való együttmüködésben lehetőség nyilt arra, hogy a 2004-2005 tanévtől kezdődően egy nappali tagozatot indítsunk magyar diákok számára. Itt a hallgatók napi nyolc órás tanulás mellett, elmélyült tudást szerezhetnek a zsidó hit, gondolkodás és kultúra legfontosabb kérdéseiről, megismerhetik a teológia és vallástudomány összefüggéseit, tudományrendszerét, jártasságra tesznek szert a zsidó jogban és filozófiában és annak eszmei, gyakorlati hagyományának történetének ismeretében. Ez a nappali szak egy előfutára és egy kezdeményezése az ortodox rabbiképzésnek Magyarországon. Ez már csak azért is igen hiánypotló, mert jelenleg nem működik hazánkban olyan rabbiképző és zsidó tudományokkal foglalkozó egyetem, mely ortodox rabbi diplomát adna ki. Melyet a világ minden pontján elismernének, többek között a hivatalos Izraeli Rabbinátuson is.

Az új tagozat céljai

A jesiva célja, hogy a képzésre jelentkezők három év intenzív tanulás után általános, teológiai-vallástudományi, tudományelméleti és tudománytörténeti ismereteket sajátítsanak el és megszerezzék a tudományokhoz kapcsolódó és hozzájuk köthető általános kulturális, társadalmi-társadalomtudomány és embertudományi tájékozottságot. A három év oktatás után, a megfelelően levizsgázott hallgatók a zsidó teológus diplomát szerzik meg, majd ha kívánják lehetőségük van további két év tanulmányra egy külföldi testvér szervezet intézményében, ahol nemzetközileg elismert ortodox rabbidiplomára tehetnek szert. Ezek a fiatalemberek Magyarországra visszatérve kitűnő szellemi vezetői lehetnek bármely zsidó közösségnek. Képesek lesznek nagyfokú tudásukat továbbadni a közösségen belül és a zsidóság üzenetét jelesen tudják képviselni az egész magyar társadalom felé.

Az előadások tapasztalt előadó stáb által vezetett színes és érdekes programot biztosítanak, s a tanulmányok kiterjednek zsidó tudományok szinte minden területére.

A programhoz tartozik az is, hogy a hallgatók mélyre ható intellektuális képzés mellett, elsajátítsák az alapvető gyakorlati tudnivalókat is, megtanulják az előimádkozást és a Tóraolvasást is.

A Jesiva programjának célja, hogy a hallgatók elsajátítsák az alapvető tanulási módszereket a Biblia-elemzés, Talmud, Chászid filozófia és a háláchá területein.

Általános ismereteket szerezzenek az autentikus zsidó irodalom egészéről.
Megismerjék a fontosabb zsidó vallási, történelmi és irodalmi kérdéseket.

Elsajátítsák az alapvető hitéleti gyakorlatokat, például a Tóraolvasást, az előimádkozást, stb.

A program tananyaga az első évben:

Chászid filozófia – Kuntresz Umáján – klasszikus filozófiai fejtegetés a lélek és a teremtés viszonyáról.

Likuté Torá – Válogatás az alapvető kabbalisztikus chászid Tóra­magya­rázatokból.

A Talmud egyik legismertebb fejezete a Máfkid, amely polgárjogi kérdéseket tárgyal – jellegzetes talmudi logikával.

Sulchán Áruch – a „Terített asztal”, a zsidó jog gyakorlati kódexe.

Mikráot Gödolot – Bibliaelemzés klasszikus kommentárokkal.

Talmud: Misna – Bráchot, az áldások traktátusa.

A kifejezett jesivai tanmódszer és a legalapvetőbb héber és arámi szövegek ismerete az eredeti források bemutatása a cél. A Pesti Jesiva oktatói többségükben többéves külföldi tanulmánnyal tettek szert magas fokú ismeretekre, és rabbivizsgájukat is a legkiválóbb rabbiknál tették le. Ez a nagy tudás, ezeknek a rabbiknak szerteágazó tudományos munkája, mind a nemzetközi héber nyelvű rabbinikus folyóiratokban, mind a magyar nyelvű zsidó könyvkiadásban jelentkezik.

 

Zsidó tudományok magyarul

 Egy másik fontos intézmény, amely ugyancsak a hagyományos zsidó tudományok oktatására koncentrálódik a Zsidó Tudományok Szabadegyeteme, amely 2003 januárjában nyitotta meg kapuit. Ez az intézmény azt az óriási réteget szolgálja, amely a zsidó tudományokat akarja első kézből megismerni.

Nagyon sok ma hazánkban az autentikus zsidó tudományok iránt érdeklődök száma mind a zsidó, mind pedig a nem zsidó közösségekből. De sajnos azok az emberek, akik nem akarják hivatásukká tenni ezt, azok számára kevés lehetőség van e tudományok megismerésére, hiszen nincs magyarnyelvű Talmud, hiteles magyarnyelvű kabbalisztikus irodalom. A zsidó filozófia alapműveinek magyar nyelvű kiadásai is hiányoznak a könyvespolcokról. Igy nem véletlen, hogy mind zsidó, mind nem zsidó körökben a zsidó hagyományok valóságát erős homály fedi. Kevesen tudják, hogy mi is valójában a zsidóság évezredes üzenete.

A zsidó tudományok megismerését, az ismeretterjesztést, felvilágosítást, az alapvető zsidó tudományágok megismertetését, történelmi jelentőségű Tóra tárgyú művek magyarra fordítását és megjelentetését tűzte ki a Zsidó Tudományok Szabadegyeteme, megalakulásával. A Zsidó Tudományok Szabadegyeteme az elmúlt nyolc szemeszterben több száz embernek adott mélyreható bepillantást a fent említett autentikus zsidó tudományokba.

Zsidó Tudományok Szabadegyetemének megalakulását a Pesti Jesiva rabbijainak több éves terep előkészítő munkája előzte meg. 1998. nyarán indult el az a folyamat, amely szisztematikus tanmenetű (feljebb is részletezett) tanfolyamok által előkészítette a Zsidó Tudományok Szabadegyetemének megalakulását 2003-ban, a Rabbinical College of America közreműködésével.

A Szabadegyetem tanmenete

 A szabadegyetem tanmenetének felépítése hat szemeszterből áll, melyben minden szemeszter egy-egy különmálló központi témát dolgoz fel a zsidó hagyományok és tudományok témakörén belül. Mindegyik szemeszterre külön tankönyvet kapnak a hallgatók, mely magába foglalja a tananyag legnagyobb részét. A könyvben válogatások találhatók a kiválasztott témakörök kapcsán, a Bibliából, Talmudból, középkori zsidó filozófusok műveiből, kabbalisztikus témájú írásokból és a dolog aktualitását feldolgozó tanulmányokból.

Az eddig kiadott tankönyvek önmagukban is nagy sikert arattak, és a Szabadegyetem hallgatóin kívül külső érdeklődőknek is fontos táranyagot kínált. Az elmúlt két évben napvilágot látott a Zsidó Tudományok sorozatának öt kötete, melyben egyedülálló és történelmi jelentőségű fordítások láttak napvilágot magyar nyelven. Például: a Talmud jellegzetes jog disputációs jellegét tükröző szugják talmudi részletek, csak ezekben a kötetekben találhatók. Kezdete ez egy nagyjelentőségű magyarnyelvű Talmud fordításnak, amelyre ma már ezekben a kötetekben több száz oldalas anyag gyűlt össze. Ezek a könyvek nemcsak a szabadegyetem tananyaga szempontjából lényegesek, hanem a klasszikus zsidó irodalom magyar nyelvű könyvei között is jelentősek. A Szabadegyetem célja ezekkel a könyvekkel is az, hogy megismertesse a zsidó tudományok évezredes hagyományait.

 A Zsidó tudományok című sorozatnak eddig megjelent példányai a következő témákat foglalják magukba:

I. kötet: Zsidó esküvő és házasélet, 270 l.

II. kötet: A szombat parancsa, 340 l.

III. kötet: Tóra és a kegytárgyak, 390 l.

IV. kötet: A kóser étkezés, 346 l.

V. kötet: A zsidó messiás és a szentföld, 323 l.

A szabadegyetem az állandó szemesztereken kívűl folyamatos közösségi programokat, szemináriumokat rendez. Ezeken a különbféle programokon ugyancsak kiválasztott témaköröket dolgoznak fel a három napos előadás sorozaton a szeminárium előadói, lehetőséget adva azoknak az érdeklődőknek is a tanulmányokba való bekapcsolódásra, akik nem állandó hallgatói a Szabadegyetemnek.

Zsidó Tudományok Főiskolája

Ez a két intézmény került egy fedél alá formálisan idén a Budapesti Jesiva – Zsidó Tudományok Főiskolájának megalakulásával, amely a két intézményt két különálló szakká változtatta egy intézményen belül. Az új intézmény működtetését a tavaly hivatalosan is újjá alakuló Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante) vállalta magára. Ez az újjá alakult történelmi zsidó irányzat az, amelyik a zsidóság egységére egyfelől a zsidó hagyományokhoz való ragaszkodásra, ugyanakkor a világ felé való nyitottságra törekszik.

Összefoglalva, az utóbbi évek fejleményeiből bátran remélhetjük, hogy az a több évezredes hagyomány, amelynek hazánkban is jeles történelme van, újból virágzásnak indul Európa annak a részében is, ahol a holocaust pusztítása után sokan már feladták a hagyományos zsidó közösségek újjáalakulására és virágzására a reményt. A jesivák ebből a szempontból fontos mozgató erők lehetnek, hiszen az ezekből az intézményekből kikerülő nagy tudású ortodox rabbik a jövő közösségeinek szellemi vezetői lehetnek majd.

Felhasznált és ajánlott irodalom

Rabbi Simcha Bunim Cohen: Children in Halachah, Mesorah Publications, New York, 1993

Yitzchok Yosef Cohen: Cháchmé Hungáriá vöHászifrut Hátoránitba, Jeruzsálem, 1997

Yitzchok Yosef Cohen: Cháchmé Transzilvánia, Jeruzsálem, 1989

John Cooper: The Child in Jewish History, Jason Aronson, New Jersey, 1996

Domán István: Ráv Élijáhu Domán élete, Múlt és Jövő, 2004

Domán István: A Talmudiskolák titkai, Ulpius Ház, 2001

Domán István: A Magyarországi Jesivák, in: A hagyomány kötelékében, Akadémiai kiadó, Budapest, 1990

Hayim Halevy Donin: To Raise a Jewish Child, BasicBooks, 1977

Yitzchák Simon Feder: Mispáchot Rábánim in Ungárn, I-III. köt., Bné Bráq, 1994-1996

Felkai László: Zsidó iskolázás Magyarországon (1780-1990), Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum

Fischer Fülöp: A hithű zsidó neveléskérdése, a jesivakérdés Magyarországon, Balassagyarmat, 1944

Abraham Fuchs: Jösivot Hungáriá – Bigdulátán Uböchurbánán (Hungarian Yeshivot – From Grandeur to Holocaust), I-II. kötet, Jeruzsalem 1979, 1987

Guttmann József: Hunfalva – Hunsdorf, A Mester és Tanitványa, 1981

Soshana Matzner-Bekerman: The Jewish Child, Ktav Publishing House, New York, 1984

Aron Moskovits: Jewish Education in Hungary (1848-1948), The Dropsie College for Hebrew and Cognate Learning, 1964

Cvi Moskovits: Jesivák Magyarországon, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1999

Patai József: A középső kapú, Múlt és Jövő, 1997

Rékai Miklós: Az emlékezés köve, in: … És hol a vidéki zsidósága?…, szerkesutette Deáky Zita – Csoma Zsigmond – Vörös Éva, Centrál-Európa Alapitványi Könyvek, Budapest 1994

Aryeh Solomon: The Educational Teachings of Rabbi Menachem M. Schneerson, Jason Aronson, New Jersey, 2000

Rabbi Adin Steinsaltz: The Talmud, A Reference Guide, Random House, New York, 1989

Smuél Hakohén Weingarten: HáJösivot BöHungáriá Divré Jöméhen Ubájotéhen, Kirját Sefer, Jeruzsalem 1977

 


2Mózes 19-20.

Ez az összefoglaló szám a Talmudból ered, lásd Mákot 23b: „613 parancsolat lett Mózesnek adva”. Hosszú fejtegetés övezi a középkori Talmud magyarázók és kommentárok körében, azt a kérdést hogy hogyan s jut a Talmud erre a számra, illetve hogy mely parancsolatok foglaltatnak benne ebben a számban. Lásd Maimonidesz: Széfer Hámicvot; Illetve a témáról hosszabban lásdSzéfer hámicvot leRábénu Száádjá Gáon, Jeruchám Fisel Perla rabbi magyarázataival, I. köt. Bevezetés, 1. fej.

119:72.
2Mózes 18:20.
1:8.
Jore Déá 246:1.
Mönáchot 99b.
Józsua uo.

Rabbi Snéur Zálmán Likuté Ámárim – Tánjá 2. fejezete, Maimonidész alapján, A Tóra alapjainak szabályai 2:10.

Sábát 10a.
2Mózes 18:13-hez írt kommentárjában.

Jeruzsalemi Talmud Szánhedrin 4:2., Ridbáz uo.

2Mózes 20:8-11.
Sábát 49b., Rási uo.
2Mózes 35:1.

Midrás Möchiltá és Rási uo. Lásd még 31:13., Rási uo.

Misna, Sábát 73a.

Bává Möciá 84a. Naftali Kraus: A Talmud bölcsei 250. l. fordításában.

5Mózes 6:7., 11:19.
Szukká 42a.
Kidusin 30a.

A bibliai elbeszélés szerint (2Mózes 19-20.; 5Mózes 5.) a zsidó nép a Tízparancsolatot, és ezáltal az egész Tórát a Szináj hegynél vette át.

Idézi rabbi Menáchem M. Schneerson, a lubavicsi rebbe: Hájom jom Tévét 22.

5Mózes 6:8., 11:19.

A forrásokat lásd rabbi Gávriél Zinner: Nité Gávriél – Tigláchát hájládim vöholáchátám láchéder22. fej. 1.

Jeruzsalemi Talmud, Jövámot 1:6.
Atyák 5:22.
Hilchot Tálmud Torá 1:6.

A Tóra szövegét egy hagyományos dallam kiséri, amelyet ma már a nyomtatott Bibliákban külön jelölnek a szöveg mellett.

Midrás: általában a Tóra jogi vagy aggádikus, homelitikai értelmezése és kiegészítése.

Midrás Brésit Rábá 63:10.
Ennek célját lásd Misna, Édijot 1:6.
Cvi Moskovits: Jesivák Magyarországon 20. l.

Mindezzel együtt óriási változások mutatkoztak Lengyelországban is. A kezdete volt ennek a folyamatnak, az amikor rabbi Méir Schapiro, 1925-ben megalapította híres jesiváját Lublinban, illetve több chászid irányzatnak is indult jesiva iskolalánca, például a bobovi rebbe jesivái Galiciában, vagy a radomszki rebbe Keter Tóra jesiva lánca.

Lásd J.B. Soleveitchik könyvét Community, Covenant and Commitment 81-83. l.; Cvi Shechter:Mipniné Háráv 167-168. l.

Lásd a lubavicsi rebbe beszéde Széfer Haszichot 5750 II. kötet 457. l.

Lásd Abraham Fuchs: Jesivot Hungáriá I. köt. 18. és 561-562. l.

Rabbi Slomó Jicháki, minden idők leghíresebb Biblia- és Talmud- kommentátora. Magyarázatai mindig a talmudi oldal belső hasábjain találhatók.

A francia, és németországi úgy nevezett toszafisták, „kiegészítő kommmentár”-szerzők, glosszátorok közül sokan Rási tanítványai voltak. Ezek a hosszabb lélegzettelű magyarázatok mindig a talmudi oldal külső hasábján találhatók.

Rabbi Smuél Eliezer Hálévi Edelis (1555–1631, Austroha, Lengyelország).

A lublini rabbi Méir (XVI. század vége). Ez is és a fent említett Máhársá magyarázatai is a Talmud kötetek hátulján találhatók.

A szerteágazó jesiva rendszerrel párhuzamosan a XIX. század közepétől, a magyarországi neológ ortodox szakadásnak az egyik sarkalatos pontja egy neológ rabbiképző létrehozatalának kérdése volt. Az ortodox hagyományhoz ragaszkodók elszántan kitartottak a jesiva módszer mellett ugyanis egyrészt kételkedtek abban, hogy a rabbiszeminárium tanterve a hithű zsidóság, vagyis a Talmudon és a bölcsek döntvényein alapul majd. A másik aggodalom az volt, hogy egy rabbiszeminárium létrejötte azzal az évezredes felfogással ellenkezne, miszerint tanulni nemcsak a rabbinak készülőknek, hanem mindenkinek elemi kötelessége. Jakov Katz, a Végzetes szakadás című könyvében részletesen foglalkozik a Szeminárium kérdésével, lásd pl. 172-174. l.

A Budapesti Talmud Egylet. Lásd Zsidó Lexikon 158. l.

Lásd: Ten years after the wall: Budapest yeshiva stands alone amid assimilation, Jewish Telegraphic Agency, 1999. November 26.

Lásd: Indul a Zsidó Tudományok SzabadegyetemeNépszabadság 2003. január 31.; Jews celebrate first university, The Budapest Sun, 2003. március 13.

A Szabadegyetemről bővebben lásd: www.zstsz.hu.

Lásd Szabad-e búzát vetni, Népszabadság 2003. július 22.; A zsidó tudományok, Élet és Tudomány, 2005. február 18.

  • Küldés emailben

Fejezetek