12. 📖 Misna: Kidusin traktátusa

A helyes mesterség

14. misna

A helyes mesterség

יד,   רַבִּי יְהוּדָה אוֹמֵר: לֹא יִרְעֶה רַוָּק בְּהֵמָה, וְלֹא יִישְׁנוּ שְׁנֵי רַוָּקִים בְּטַלִית אַחַת; וַחֲכָמִים מַתִּירִין

  1. §. Rabbi Jehudá azt mondja: Legényember nem pásztorkodhat, nehogy állatokkal való fajtalankodás bűnébe essen, és két legényember nem alhat egy köpeny alatt, nem takarózhat közös takaróval, nehogy a tiltott nemi kapcsolat bűnébe essenek; a Bölcsek viszont mindkettőt megengedik, mivel szerintük nem áll fenn annak veszélye, hogy egy férfi állatokkal vagy egy másik férfival fajtalankodjon.

כָּל שֶׁעִסְקוֹ עִם הַנָשִׁים לֹא יִתְיַחֵד עִם הַנָשִׁים

  1. §. Aki a munkája során nőkkel foglalkozik, például egy női szabó, vagy egy ékszerész, nem maradhat egyedül nőkkel, még a munkája ellátása közben sem, még több nővel sem, mivel túlzottan bizalmas viszonyba kerül velük, azok pedig mind szeretnék, ha kedvezne nekik.

וְלֹא יְלַמֵּד אָדָם אֶת בְּנוֹ אֻמָּנוּת בֵּין הַנָשִׁים

  1. §. És a férfi ne tanítsa nők közti mesterségre a fiát – olyan mesterségre, amelynek gyakorlása nők jelenlétével vagy velük való foglalkozással jár együtt.

רַבִּי מֵאִיר אוֹמֵר: לְעוֹלָם יְלַמֵּד אָדָם אֶת בְּנוֹ אֻמָּנוּת נְקִיָּה וְקַלָּה, וְיִתְפַּלֵּל לְמִי שֶׁהָעֹשֶׁר וְהַנְכָסִים שֶׁלּוֹ; שֶׁאֵין אֻמָּנוּת שֶׁאֵין בָּהּ עֲנִיוּת וַעֲשִׁירוּת, שֶׁלֹּא עֲנִיוּת מִן הָאֻמָּנוּת, וְלֹא עֲשִׁירוּת מִן הָאֻמָּנוּת, אֶלָּא הַכֹּל לְפִי זְכוּתוֹ

  1. §. Rabbi Méir azt mondja: A férfi mindig tanítsa tiszta és könnyű mesterségre a fiát, ilyen például a szabászat vagy a hímzés (Möiri); Az Áruch szerint a „tiszta” azt jelenti: tolvajlástól mentes, a „könnyű” pedig azt, hogy szegénységtől mentes, és ne mondja, hogy ezek a mesterségek nem gazdagítják a művelőiket, hanem imádkozzon ahhoz, akié a gazdagság és a vagyon, a Mindenség Urához, hogy áldja meg sikerrel a tevékenységét; mert nincsen olyan mesterség, amelyben ne lenne szegénység és gazdagság, mert nem a mesterség a valódi forrása se a gazdagságnak se a szegénységnek, hanem ki-ki a maga érdeme szerint (lásd Toszáfot Jom Tov, Tiferet Jiszráél).

רַבִּי שִׁמְעוֹן בֶּן אֶלְעָזָר אוֹמֵר: רָאִיתָ מִיָּמֶיךָ חַיָּה וָעוֹף שֶׁיֵּשׁ לָהֶם אֻמָּנוּת? וְהֵן מִתְפַּרְנְסִין שֶׁלֹּא בְצַעַר; וַהֲלֹא לֹא נִבְרְאוּ אֶלָּא לְשַׁמְּשֵׁנִי, וַאֲנִי נִבְרֵאתִי לְשַׁמֵּשׁ אֶת קוֹנִי – אֵינוֹ דִּין שֶׁאֶתְפַּרְנֵס שֶׁלֹּא בְצַעַר? אֶלָּא שֶׁהֲרֵעוֹתִי מַעֲשַׂי וְקִפַּחְתִּי אֶת פַּרְנָסָתִי

Rabbi Simon ben Elázár azt mondja: Láttál-e már mesterséget folytató vadat vagy madarat? És mégis gond nélkül eltartják magukat. A Gömárá egy brájtát idéz: „Sose láttam, hogy szarvas fügét gyűjtene, hogy oroszlán teherhordó lenne, vagy hogy róka boltos, és mégis gond nélkül fenntartják magukat”, és nem arra lettek-e teremtve, hogy engem szolgáljanak? Az állatok csak azért teremtettek, hogy szolgálják az embert, én pedig arra lettem teremtve, hogy szolgáljam a Teremtőmet. Nem az következik-e ebből, hogy erőfeszítés nélkül kellene fenntartsam magamat? De rosszul viselkedtem, elveszítettem a megélhetésemet, azaz én magam vagyok az oka mindennek.

אַבָּא גֻּרְיָן אִישׁ צַדְיָן אוֹמֵר מִשּׁוּם אַבָּא גֻרְיָא: לֹא יְלַמֵּד אָדָם אֶת בְּנוֹ חַמָּר, גַּמָל, סַפָּר, [קַדָּר,] סַפָּן, רוֹעֶה, וְחֶנְוָנִי, שֶׁאֻמָּנוּתָן אֻמָּנוּת לִסְטִים

  1. §. A cádjon-i Ábá Gurion mondotta Ábá Gurjá nevében: Az ember ne taníttassa a fiát se szamárhajcsárnak, se tevehajcsárnak, se fodrásznak – a misnának a Gömárában olvasható változata nem szápárt (azaz fodrászt), hanem kádárt (azaz fazekast) említ, aki egyik helyről a másikra hordja az áruját, de valószínűbb, hogy kárárról, azaz kocsihajtóról van szó –, se tengerésznek, se pásztornak vagy boltosnak, mert az mindezek a mesterségek rablók mestersége, mivel a szamárhajcsárok, a tevehajcsárok, és akik úton vannak, sokszor fákat és terményeket vesznek el mások mezejéről és kertjéből, a pásztor időnként más mezején legelteti a nyáját, a boltos csal, például vizezi a bort, vagy köveket csempész a gabona közé, és gyanítható, hogy mérlege súlyai sem pontosak.

רַבִּי יְהוּדָה אוֹמֵר מִשְּׁמוֹ: הַחַמָּרִין רֻבָּן רְשָׁעִים, וְהַגַּמָּלִין רֻבָּן כְּשֵׁרִין, הַסַּפָּנִין רֻבָּן חֲסִידִים; טוֹב שֶׁבָּרוֹפְאִים לַגֵּיהִנָּם, וְהַכָּשֵׁר שֶׁבַּטַּבָּחִים שׁוּתָּפוֹ שֶׁל עֲמָלֵק

  1. §. Rabbi Jehudá mondotta az ő (Ábá Gurjá) nevében: A legtöbb szamárhajcsár rossz ember, mivel útjukat járva elveszik mások tulajdonát, és a tevehajcsárokkal ellentétben nem hosszú utakon járnak, és nincs okuk félni és javítani a magatartásukon; viszont a legtöbb tevehajcsár tisztességes ember, mivel ők sivatagokon keresztül járnak, vadállatok és rablóbandák között, veszélyes közegben élnek, imádkozó és bűnbánó szívük kitárul az Örökkévaló felé (Rási); sőt a legtöbb tengerész istenfélő ember, mert a tengeren hajóznak, amely számos veszély forrása, ezért állandó félelemben vannak, még a tevehajcsároknál is jobban félnek, s ezért szívüket alávetik az Örökkévalónak. A legjobb orvos is pokolra való, mivel orvosként nem tesz meg minden tőle telhetőt, néha a betegségnek meg az okát sem tudja, sem azt, hogy miként kezelje, de úgy tesz, mintha értene hozzá, és a beteg halálát okozza (Möiri); és a mészárosok legkülönbje szintúgy – az állatok legbecsületesebb lemészárlóinak is vannak gonosz hajlamaik, és Ámálék társa – kegyetlen, mint Ámálék (lásd Toszáfot Jom Tov).

רַבִּי נְהוֹרַאי אוֹמֵר: מַנִּיחַ אֲנִי כָּל אֻמָּנֻיוֹת שֶׁבָּעוֹלָם וְאֵינִי מְלַמֵּד אֶת בְּנִי אֶלָּא תּוֹרָה, שֶׁאָדָם אוֹכֵל מִשְּׂכָרָהּ בָּעוֹלָם הַזֶהּ, וְהַקֶּרֶן קַיֶּמֶת לָעוֹלָם הַבָּא. וּשְׁאָר כָּל אֻמָּנֻיוֹת אֵינָן כֵּן. כְּשֶׁאָדָם בָּא לִידֵי חֹלִי, אוֹ לִידֵי זִקְנָה, אוֹ לִידֵי יִסּוּרִין, וְאֵינוֹ יָכוֹל לַעֲסוֹק בִּמְלַאכְתּוֹ, הֲרֵי הוּא מֵת בָּרָעָב, אֲבָל הַתּוֹרָה אֵינָהּ כֵּן, אֶלָּא מְשַׁמַרְתּוֹ מִכָּל רַע בְּנַעֲרוּתוֹ, וְנוֹתֶנֶת לוֹ אַחֲרִית וְתִקְוָה בְּזִקְנוּתוֹ

  1. §. Rabbi Nehoráj azt mondja: Félreteszem a világ összes mesterségét, és a Tórára tanítom fiamat, mert az ember e világi jutalmából eszik, és a legfontosabb az Eljövendő Világ. De az összes többi mesterség nem ilyen, mert jutalmuk csak átmeneti. Mikor egy ember megbetegszik, megöregszik vagy bajba kerül – olyasfajta lelki bajokba, mint az aggodalom vagy a harag –, és nem bír a mesterségével foglalkozni, akkor éhen hal. A Tóra esetében azonban ez nem így van, mert a Tóra megóvja az ifjú embert minden rossz cselekedettől; jövőt és reményt ad neki öreg napjaira – a fiatal korában a Tórába merülő ember e tevékenysége jutalmaként még akkor is megmarad, ha idős kora vagy problémái folytán nem képes a Tórával foglalkozni.

בְּנַעֲרוּתוֹ מַהוּ אוֹמֵר? “וְקֹוֵי ה’ יַחֲלִיפוּ כֹחַ”. בְּזִקְנוּתוֹ מַהוּ אוֹמֵר? “עוֹד יְנוּבוּן בְּשֵׂיבָה”

Az ember ifjúságáról mit mond az Írás? „De akik várják az Örökkévalót, azok megújhodnak erejükben”[1]. Hát az öregkoráról mit mond? „Öreg korukban hoznak gyümölcsöt, életerősek és gazdagok lesznek.”[2] Rási így kommentálja: „Termést hoznak: Jutalmuk megmarad öregkorukra, telve lesznek nedvekkel és frissességgel.”

וְכֵן הוּא אוֹמֵר בְּאַבְרָהָם אָבִינוּ עָלָיו הַשָּׁלוֹם: “וְאַבְרָהָם זָקֵן.. וַה’ בֵּרַךְ אֶת אַבְרָהָם בַּכֹּל”. מָצִינוּ שֶׁעָשָׂה אַבְרָהָם אָבִינוּ אֶת כָּל הַתּוֹרָה כֻּלָהּ עַד שֶׁלֹּא נִתְּנָה, שֶׁנֶאֱמַר: “עֵקֶב אֲשֶׁר שָׁמַע אַבְרָהָם בְּקֹלִי וַיִּשְׁמֹר מִשְׁמַרְתִּי מִצְוֹתַי חֻקּוֹתַי וְתֹרֹתָי”

És hasonlóképpen szól atyánkról, az áldott emlékű Ábrahámról[3]: „És Ábrahám öreg volt…, és az Örökkévaló megáldotta őt mindenben”, szerzett érdemei miatt az Örökkévaló még idős korában is megáldotta, mivel látjuk, hogy Ábrahám még az előtt, hogy a Tóra odaadatott Izraelnek beteljesítette az egész Tórát, miként írva van[4]: „…mert Ábrahám hallgatott szavamra, és követte figyelmeztetéseimet, parancsolataimat, törvényeimet, tanaimat”, és ezért az Örökkévaló megáldotta őt öreg napjaira.

[1] Jesájá 40:31.

[2] Zsoltárok 92:15.

[3] 1Mózes 24:1.

[4] Uo. 26:5.

  • Küldés emailben

Fejezetek