145. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A házasságkötés szabályai

A házasságkötés szabályai (26 pontban)
1. §. Minden férfi köteles feleséget venni, hogy teljesítse a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsolatát. Ennek a micva kötelességnek a teljesítése esedékes, mihelyst a férfiú a tizennyolcadik életévébe lép, de semmi esetre se haladja túl a húsz esztendőt, hogy meg ne házasodnék. Csak annak, ki állandóan Tórával foglalkozik és fél megnősülni, mert megzavartatnék azáltal a tanulásában, szabad azt elhalasztani, de csak akkor, ha rossz ösztöne nem kerekedik felül rajta.
2. §. Ha nemzett már egy fiút meg egy leányt, teljesítette a sokasodás és szaporodás parancskötelességét, kivéve ha a fia nem nemzőképes, vagy a leány terméketlen. Ha született fia és leánya, de elhunytak és hagytak maguk után gyermeket, akkor teljesítette nemzési kötelességét. Mily esetben igaz ez? Ha az unokagyermekek: fiú és leány és a fiától és a leányától születtek, habár a fia leányt nemzett és a leányának született fia, mert a fiától és a leányától származnak, ebben az esetben ő már teljesítette nemzési kötelességét.
Ámha ezek közül az egyik nem hagyott utódot, bár a másik gyermeke több fiút és leányt hagyott is hátra, nem teljesítette a kötelességét.
3. §. Bárha teljesítette már a szaporodás és sokasodás kötelességét, mégis tilos asszony nélkül maradnia és olyan asszonyt kell elvennie, ha teheti, kinek gyermeke még lehet. De ha tudja magáról, hogy már nem nemzőképes, sokkal jobb, ha olyan asszonyt vesz el, akinek szintén nem lehetnek gyermekei.
Ugyanígy, ha több gyermeke van már és félő, ha olyan asszonyt vesz feleségül, akinek már vannak gyermekei, civakodás és perlekedés származhatnék a gyermekei meg a felesége között, szabad olyan asszonyt nőül vennie, akinek nincsenek gyermekei. De ez aggodalom miatt asszony nélkül élnie nem szabad.
4. §. Aki megnősült és tíz évig élt ezzel a nejével anélkül, hogy néki gyermeket szült volna, váljon el tőle. E tekintetben azonban eltérő törvények vannak különböző esetekre.
5. §. Az asszonyt nem kötelezi a sokasodás és szaporodás parancsa, de gyanúsítások elkerülése végett ő se maradjon férj nélkül.
6. §. Törekedjék mindenki méltó családból magához méltó feleséget venni. Három ismertető jele van a zsidó népnek: szemérmetesek, irgalmasok és jótevők. Akiben ezek a jellemvonások nincsenek meg, nem méltó arra, hogy vele összekössük magunkat.
7. §. Alkalmas, méltó nőt szabad elvenni akkor is, ha a vagyona miatt veszi el. De csak ha jóakarattal, önként adják neki a hozományt. Ha azonaban emiatt nőtlen marad és vár, míg olyan jómódu nőt talál, amilyenre vágyik, vagy ha eljegyezte már magát és nagy hozományt igértek neki, de az ígéretet visszavonták, ő pedig emiatt elhagyja menyasszonyát, vagy civakodik vele, minden ilyen emberről aki így cselekszik, mondták Bölcseink: aki a vagyonért nősül, annak nem lesznek jó jellemű gyermekei, maga sem boldogul és házassága sem lesz sikeres, mert az a vagyon, amit az ember a feleségével kap, nem magától értendő járandóság. Az ember fogadja köszönettel, és legyen megelégedve azzal amit apósa vagy anyósa ad és akkor sikeresen boldogulni fog.
8. §. A Tórában tudatlan ember ne vegye el kohénnak a leányát, mert házasságuk nem visz jóra. Az pedig ki igazán elővigyázatos ügyeljen arra még arra is, nehogy feleségül vegyen egy olyan nőt, akinek a (héber) neve azonos az ő (a férfi) anyjának (héber) nevével.
9. §. Micva – érdem elvenni a nővérének vagy fivérének a leányát, de más rokonnőt, – akár a maga, akár elhunyt vagy elvált feleségének a rokonát, vagy annak a nőnek a rokonát, aki rajta chálicá szertartást végzett (ez fivérérének gyermektelenül maradt özvegye) ne vegye el anélkül, hogy a törvénytudóját megkérdezné.
10. §. Igyekezzék az ember mindig tisztelettel bánni a feleségével, mert nem jőn áldás az ember házába csak a felesége révén. Így tanították a bölcsek koruk fiaihoz: tiszteljétek feleségeteket, hogy meggazdagodjatok! (lásd még fentebb 63:1.)
11. §. Tilos együttélni a feleségével akár egy óráig is a kötubá (házassági szerződés) nélkül. Ha pedig elveszett a kötubá, ügyeljen nagyon arra, hogy azonnal a bét din-hez (a rabbisághoz) menjen, másik kötubá levelet íratni.
12. §. A kohénnak tilos elvenni feleségül olyan nőt, aki elvált, parázna lett, chálálá, vagy aki sógorán a chálicá szertartást végezte. Parázna e tekintetben az is, akin tiltott közösüléssel erőszakot vettek, ezáltal parázna lett és tilos a kohénnak. A chálálá az, ki egy kohénnak tiltott házasságából született.
13. §. Özveggyé lett, vagy elvált asszony nem mehet addig újból férjhez, míg a válás napját vagy a férje halála napját és újabb házassága napját bele nem számítva, – kilencven napot nem várt. Még ha olyan meddő asszony is, Még akkor is ha első férje hosszú ideig a tengeren túl volt vagy fogházba volt zárva. Sőt ha közben gyermeket vetélt el, az sem számít. Még jegyességet kötni is tilos, kivéve ha az, aki elakarja venni, megesküszik arra, hogy ez idő alatt a házába sem lép. De ha elvált férje akarja visszavenni volt feleségét, nem kell várnia.
14. §. Az áldott állapotban levő vagy gyermekét szoptató anya, nem mehet addig más férfiúhoz férjhez, míg gyermeke huszonnégy hónapos nem lesz. Várnia kell addig még akkor is, ha a gyermek csak azután született, hogy ő elvált vagy özveggyé lett és a gyermeket nem is kezdette szoptatni. De ha nagyon fontos dolog forog szóban, ami az újabb házasságkötést sürgeti, akkor forduljon törvénytudóhoz.
15. §. Olyan asszony, kinek két férje már elhalt, ne menjen a törvénytudóval való tanácskozás nélkül férjhez egy harmadikhoz.
16. §. Olyan asszony, aki csak hallotta, hogy férje másutt meghalt, akárhány megbízható embertől hallotta is, ne menjen máshoz férjhez a törvénytudó megkérdezése nélkül.
17. §. Tilos ahhoz a férfihez nőül mennie – férje halála vagy a válás után –, akit vele, mint férjes asszonnyal meggyanúsítottak. Mert miként tiltott lett a férjének, tiltott lett a házassága megtörője részére is. Még ha a férj csak azért válott is el tőle, mert valami csúnya dolgot hallott róla a gyanúsítottal kapcsolatban (és nem a házasságtörés bizonyossága miatt), tilos a gyanúsítottnak, hogy őt elvegye.
18. §. Ha valakit egy nem zsidónővel kapcsolatban gyanúsítottak, ki azután zsidóvá lett, tilos azt elvennie.
19. §. Az a nemzsidó, aki zsidó leánnyal közösült és azután zsidóvá lett, nem veheti el a leányzót.
20. §. Ha válólevelet ad a feleségének azért, hogy azt a felebarátja elvehesse, ha nem is kötötte ki határozottan, de nyilvánvaló, hogy azért válott el tőle, tilos hogy az az asszonyt nőül vegye.
21. §. Azokban az esetekben, melyeknél Bölcseink azt mondották, hogy ne vegye el őket, ne lakjék a nő még abban az utcában sem, amelyben a férfi lakik.
22. §. Ki azt hallotta a feleségéről, hogy hűtlenné lett, ha nem is bizonyos benne, meg kell kérdeznie a törvénytudótól, hogy szabad-e vele tovább együtt laknia.
23. §. Olyan asszony, akitől kicsapongása miatt válottak el, nem méltó arra, hogy tisztességes, jámbor ember elvegye.
24. §. Rossz jellemű asszonytól, aki perlekedő természetű és nem olyan szemérmes, mint a tisztességes, jámbor zsidó asszonyok, kötelesség elválni, ha a férjnek első felesége is.
25. §. Bölcseink parancsa, hogy az ember házasítsa meg a fiait és leányait már rövid idővel azelőtt, hogy érettekké lesznek, mert ha nőtlen vagy hajadon hagyja őket, erkölcstelenségbe juthatnak, vagy erkölcstelen gondolataik támadhatnak, erre mondja az Írás (Jób 5:24.): “vigyázz a házadra és ne vétkezzél”.
Így szól Bölcseink parancsa is minden zsidó férfiúhoz: aki látja, hogy a felesége nem jár a helyes úton és bármi közlekedése van idegen férfiakkal, intse meg négyszem között és figyelmeztesse őt szelíden és tisztességes módon, hogy a botlástól távoltartsa és a helyes útra vezesse. De ne mondja neki kifejezetten: „ne légy egyedül azzal az emberrel”, még négyszem között sem, (mivel ma már nem létezik szotávíz fogalma – 4Mózes 5:11. –, egy ilyen figyelmeztetés nagy bonyodalmakat okozna).
S aki nem ügyel a feleségére, gyermekeire és háza népére, hogy intse őket és állandóan figyelemmel kísérje útjaikat, míg meg nem győződik arról, hogy azok teljesen mentesek minden bűntől és vétektől, az vétkezik, mert mondva vagyon (Jób 5:24.): “Tudd meg, béke van-e sátorodban, vigyázz a házadra és ne vétkezzél!”
26. §. Tilos két fivérnek vagy két nővérnek házassági lakodalmát egy napon megtartani, mert az egyik örömöt nem bolygatják meg másik örömmel. S vannak, kik azt tartják, hogy még egy héten se tartsák, bizonyítják ezt Jákob ősapánkkal, akinél azt mondja az Írás (1Mózes 29:27.): “töltsd ki ennek (Leának) a hetét…” (lásd Turé Záháv és Böér Hétév Orách Chájim 546:1. és Even Háezer 62:2.).
  • Küldés emailben

Fejezetek