(23/a lap kezdődik)
A gyertyákra mondott áldások
אָמַר רַב חִיָּיא בַּר אַשִׁי אָמַר רַב: הַמַּדְלִיק נֵר שֶׁל חֲנוּכָּה צָרִיךְ לְבָרֵךְ.
Ráv Chijá bár Ási mondotta Ráv nevében: Annak, aki Chánuka-lángot gyújt, áldást kell mondania.
וְרַב יִרְמְיָה אָמַר: הָרוֹאֶה נֵר שֶׁל חֲנוּכָּה צָרִיךְ לְבָרֵךְ.
És Ráv Jirmöjá azt mondta: Aki Chánuka-lángot lát égni, ha otthon, a maga házában még nem gyújtott lángot, és aznap este már nem is fog, annak áldást kell mondania.
[A Gömárá kifejti:]
אָמַר רַב יְהוּדָה: יוֹם רִאשׁוֹן – הָרוֹאֶה מְבָרֵךְ שְׁתַּיִם, וּמַדְלִיק מְבָרֵךְ שָׁלֹש.
Ráv Jehudá azt mondta: Chánuka első napján az, aki csak látja, két áldást mond, és aki meggyújtja, az hármat.[1]Aki égő Chánuka-lángot lát, az első áldást nem mondja el, mivel a meggyújtás micváját nem ő hajtotta végre (Rási).
מִכָּאן וָאֵילָךְ – מַדְלִיק מְבָרֵךְ שְׁתַּיִם, וְרוֹאֶה מְבָרֵךְ אַחַת.
A továbbiakban, az összes többi este, aki lángot gyújt, az két áldást mond, és aki csak látja, az egyet.
[A Gömárá megkérdezi:]
מַאי מְמַעֵט?
Amikor a többi este Chánuka-lángot gyújtunk, a három áldás közül melyiket hagyjuk el?
[A Gömárá válaszol:]
מְמַעֵט זְמַן.
A harmadik áldást hagyjuk el, azt, amelyik köszönetet mond az Örökkévalónak, amiért megadta nekünk megérnünk ezt „a mai napott”.
[A Gömárá megkérdőjelezi ezt a választ:]
וְנִימְעוֹט נֵס!
De miért nem hagyjuk el inkább a második áldást, azt, amelyikben azért adunk hálát az Örökkévalónak, amiért csodákat művelt őseink idején?
[A kérdést elutasítják:]
– נֵס כָּל יוֹמֵי אִיתֵיהּ.
A nyolc nap mindegyikén csoda történt, hiszen az egyetlen palack olajat használták nyolc napig[2], ezért úgy helyes, hogy a Chánuka mind a nyolc napján elmondjuk a második áldást. Ami viszont a harmadik áldást illeti – csak az elsőnap mondhatjuk, hogy az Örökkévaló „engedte megérnünk” az ünnepet, hiszen a többi nap csupán folytatása az elsőnek.
[1] A három áldás a következő: 1. „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy gyújtsunk Chánukára lángot!”; 2. „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, ki csodákat művelt őseink idején, az akkori idők ezen napjaiban!”; 3. „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, aki életben tartott, megőrzött bennünket, s engedte megérnünk ezt a mai napot!”
[2] Mint feljebb (71. jegyzet) elmagyaráztuk, már az első esti lánggyújtás is csodaszerű volt.
