165. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A gyermekek nevelésének szabálya és néhány szabály a tanítóról

A gyermekek nevelésének szabálya és néhány szabály a tanítóról (16 pontban)
1. Minden apa köteles a micvakötelességek teljesítésére nevelni, szoktatni a kis gyermekeit, úgy a tóra parancsainak, mint a bölcsek rendelkezéseinek a teljesítésére, minden egyes parancsot a kis fiú vagy kis leány értelmességéhez képest. Ugyanígy arra is, hogy távoltartsanak minden tiltott dologtól, miként az Írás mondja (Példab. 22. 6.): vezesd a fiút útja kezdetén . . . stb. Ha szóbeli feddés nem használ, fenyítse meg vesszővel és hasonlóval, de ne verje kegyetlenül, ahogy a balgák szokták, (Példab. 13. 16.):az okos belátással cselekszik. Különösen kell ügyelni rájuk, hogy ne hazudozzanak, igaz beszédre szokjanak és az esküdözéstől tartózkodjanak (1. fentebb 67. fej. 9. pontját). Ez úgy a szülőnek, mint a tanítónak a kötelessége.
2. A parancsok teljesítésére való nevelés megkezdésének az ideje minden gyermeknél okosságától és értelmességétől függ, például, amelyik tud már valamit a sabboszról, az hallgassa meg a kiddust és a nabdalát és így minden más parancsnál. A tilalmakra nevelése akkor kezdődjék, mikor a gyermek már oly értelmes, hogy megérti, ha azt mondják neki: ezt tilos megtenni, ezt tilos megenni. Rá kell szoktatni a kis fiúkat arra, hogy a zsinagógában a közösséggel együtt feleljék az ámen-t és egyéb mondásokat. Attól az órától kezdve, hogy a fiú ámennel felel, már van része a’ jövendő világban. Nevelni kell őket arra, hogy a zsinagógában áhítattal és félelemmel álljanak, de olyan gyermekeket, kik csak ide-oda szaladgálnak és zavarnak, jobb el sem vinni oda.
3. Annak is, aki nem atyja a gyermeknek, tilos, hogy tiltott dolgot adjon néki enni, vagy hogy valamily tiltott dolgot végeztessen vele. A legtöbb törvényhozó szerint még a bölcseink által tiltott dolgot sem szabad néki enni adni, vagy vele végeztetni. Ha a gyermek beteges és (gyógyulásához) szükséges, hogy tiltott dolgot egyék, szabad néki nemzsidóval olyan dolgot adatni, amit csak bölcseink tiltottak meg. (A chaméc peszach ünnepen való evésére vonatkozólag l. a pészach szabályoknál 117. fej.).
4. Olyan dologra, mely magában véve nem tilos, a tilalom ugyanis csak a nap, ill. időkörülmények folytán állott be, nem vonatkozik a szoktató nevelés parancsa. Ezért szabad a gyermeknek enni adni sabbosz vagy ünnep, kiddus-megszentelése előtt, ámbár magára a kiddusra köteles őt rászoktatni. Tilos azonban a szukkán (sátron) kívül neki enni adni, mert azzal, hogy a »nem szabad kiddus előtt enni« ellen vét, tilalmat szeg meg, amit a gyermeknél lehet könnyebben vennie, de tilos neki enni adnia (pl. a sátron kívül), mikor ezzel egy cselekvésre felszólító tóra-parancsot szeg meg.
5. Tilos a gyermeknek, ha még nincs is kilenc éves, odaadni valamilyen tárgyat, hogy azt sabbosz napján vigye, akár valamely micvakötelessén teljesítésére szolgálna is, pl., hogy az imakönyvet vagy a chamest (Mózes öt könyvét) vigye a zsinagógába és más hasonlót, (pl. rabbi Akiba Eger 15. sz. döntvényét).
6. Ha a gyermek lopott valamit, ha még meg van, amit lopott, kötelesek visszaadni, ha nincsen már meg, emberi megítélés szerint nem büntethető ezért akkor sem, ha már felnőtt, de hogy eleget tegyen Istennel szemben is a kötelességének, köteles azt mihelyst felnőtt visszafizetni. Ugyanígy, ha más egyéb bűnt követett el az ifjúságában, ajánlatos, hogy mihelyst értelmes emberré lett, bűne megbánásaképpen, valamily jótettet vállaljon magára. Erne mondja a bölcs (Pldb. 19. 2.): Lelkiismeret nélkül cselekedni (élni) sem jó.
7. Ne fenyegesse a gyermeket azzal, hogy később majd megveri, hanem amikor látja, hogy valamit elkövet, akkor verje meg mindjárt, vagy hallgasson teljesen róla. Megtörtént, hogy egy gyermek megszökött az iskolából, az apja megfenyegette, hogy megveri, mire a gyermek ment és megölte magát (Szemachot traktatusa 2. fej.). Mestereink, – áldássá legyen az emlékük! – azt mondották: a rossz ösztönt, a gyermeket és az asszonyt taszítsa el a bal, de hozza megint közelebb a jobb. Ne ijessze a gyermeket tisztátalan dologgal, mint föntebb a 33. fejezet 14. pontban írtam.
8. Törvény szerint megengedhető, hogy zsidó gyermeket nemzsidó nő szoptasson (lejjebb, 167. fej. 16. p.), mindamellett, ha kapható rá zsidó asszony ne szoptassák nemzsidó asszonnyal, mert eltompíthatja, szívét, befolyással lehet a természetére. Valamint, ha a szoptató zsidó asszonynak orvosságképen tiltott eledelt kell ennie, ha csak lehet, ne szoptassa ezeken a napokon a gyermeket.
9. Minden apa köteles tórára tanítani a fiát, mert az vagyon mondva (M. V. II. 19.): tanítsátok meg azokra a gyermekeiteket, beszélvén azokról… stb. S amiképpen parancskötelesség tórára tanítani a fiát, éppenúgy parancskötelesség tórára tanítani az unokáját, mert mondva vagyon: tudasd azokat gyermekeiddel és gyermekeid gyermekeivel.
10. Mihelyst a gyermek beszélni kezd, tanítsa meg erre az írásversre héberül (M. V. 33. 4.): Tórát rendelt nékünk Mózes . . . stb. továbbá erre a mondatra (M. V. 6. 4.): Halljad Izrael stb. (De ügyeljen arra, hogy a gyermek tiszta legyen akkor, amikor ezt tanulja vele) (1. fentebb 5. fej. 3. p.). Így tanítsa lassan-lassan több írásversre is, míg annyira fejlett lesz, hogy iskolába mehet, akkor vegyen hozzá tanítót, de törekedjék olyan tanítót választani, aki istenfélő, hogy a gyermeket már gyermekkorában istenfélemre szoktassa. Amikor a gyermek már annyira jut, hogy a szentírást tanulja, a = = = (Mózes III. könyvének I.), szakaszát szokták vele kezdeni, mert ez az áldozatok tanának első szakasza és azt mondották mestereink, – áldássá legyen az emlékük! -: jöjjenek a tiszták (ezek az iskolás gyermekek) és foglalkozzanak a tisztákkal.
11. A tanító üljön ott és tanuljon a gyermekekkel egész nap és az este nagy részében is, azért, hogy hozzászokjanak és tanuljanak nappal és éjjel. A gyermekek egyáltalában ne szüneteljenek, kivéve sabbosz és ünnepnap előtt délután a nap vége felé. Ne zavarják a gyermeket a tanulásban még szentély, templom építésének céljából sem.
12. Az a gyermektanító, aki ott hagyja a gyermekeket és kimegy, vagy más munkát végeztet velük, vagy hanyag az oktatásban, arra vonatkozhatik az Írás szava (Jer. 48. 10.): átkozott, ki csalfán végzi az Örökkévaló munkáját. Azért csak olyan tanítót alkalmazzanak, aki istenfélő, kinek az előadása. szabatos és pontosságot kíván. A tanító ne maradjon fenn sokáig az éjjel, hogy nappal azután ne legyen rest és álmos a tanításban. Szintúgy ne böjtöljön, ne vonjon el magától ételt és italt és ne is egyék kelleténél többet, mert mindezek a dolgok okai lehetnek annak, hogy azután nem tud jól tanítani. És aki mindezen változtat, oly hibát követ el, hogy elmozdítandó.
13. Ne verje őket, mintha ellenségük ütné őket, kegyetlen fenyítéssel, se ostorral, se bottal, legfeljebb kis vékony szíjjal.
14. Sabbosz napján nem tanítják a gyermekeket új anyagra, amit addig még nem tanultak, mert fáradozás volna sabbosz napján. De amit egyszer már tanultak, azt ismételhetik sabbosz napján is ,(l. Jóré dea 245. fej. és lásd fentebb I52. fej. 7. p.).
15. Ha kiskorú gyermek talált olyasmit ,amit nem kötelesség visszaadni, még inkább ha valaki ajándékba ad neki valamit, tilos tőle azt elrabolni.
16. Ne adjanak zsidó gyermeket pogánynak kezére, hogy tudásra vagy mesterségre oktassa, még inkább tilos őt törvényeinket megtagadó zsidónak a kezére bízni, mert ez még rosszabb, még inkább tartani lehet attól, hogy őt követni fogja.

  • Küldés emailben

Fejezetek