5. Egység 63. – 2007. december

A Dob utcától a Károly körútig

A Dob utcától a Károly körútig
Levél egy hallgatótól egy leendő hallgatónak

Tisztelt leendő „padtársam”!

Az alábbi pár sorokban valójában azt olvashatod, hogyan jutottam el gyermekotthonomból, a Dob utcából, a szembe lévő Károly körútra. Valójában ennek az igen rövid távolságnak a megtételéhez közel hatvan évre volt szükség, de persze nem a fizikai distancia miatt, hanem mert tulajdonképpen nem egyszerűen a Károly körútra jutottam el – ott már sokszor jártam korábban is – hanem a Zsidó Tudományok Szabadegyetemére, amely a Károly körúton van.

Ébredés a Zsidó Sátornál
 

Egy pár szót mondanék magamról a jobb megértés céljából: Bodnár Péter vagyok, és 1946-ban születtem Budapesten a Dob utcában. A munkaszolgálatból illetve az Auschwitz-i haláltáborból hazakerült szüleimtől – számomra ma is magyarázható módon – zsidó nevelést nem kaptam. Azt hogy zsidó vagyok, jobbára a „jóindulatú” idegenektől tudtam meg, akik jellegzetes arcélemről megállapítva ezt rendszeresen közölték velem.

Ezek után az évi egy-egy Ros Hosáná ünnep a Dohány zsinagógában… Majd 2005 nyarán, aSziget Fesztiválon találkoztam a Chábád Lubavics által szervezett Zsidó Sátornál Köves Slomo rabbival.

Igazából innen indult el az a határozott igényem-vágyam, hogy többet tudjak meg a zsidóságról és magamról.

Nincs buta kérdés
 

Az idén nyáron elvégzett szemeszter után nagyon vártam az őszi Zs.T.Sz. kezdetét. Október 15-én a károly krt-i oktatási központban szép számmal gyűltünk össze a legkülönbféle korosztályból és lakhelyről. Közös bennünk „csak” a zsidó identitás és a tudásvágy volt!

A zsinagóga meghitt környezetében Köves Slomo rabbi a klasszikus tanokból tartotta előadásait. A tanulás megkönnyítésére kézhez kaptuk a Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjából című tankönyvet. Alkalmanként ennek egy-egy fejezete volt az oktatás tárgya. Számomra a legizgalmasabb a megértés felé vezető kérdez-felelek stílus volt. Ez a több ezer éves módszer adta meg a lehetőséget számomra – és vélhetőleg a többi hallgató számára is – hogy megértsem, és ne csak megtanuljam a Tóra szavait.

Bárki, akiben kétely merül fel, kérdez. „Buta kérdés” nincs! Slomó válaszol, és ha nem érthető, tovább érvel. Mindenki figyel és együttműködik.

Az óra után úgy éreztem, ismét egy kicsit közelebb kerültem a régvolt enyéimhez, akik öröme, bánata, szenvedése nélkül nem lennék itt.

Hanuka és Talmud
 

A Talmud előadásokat a tanteremben Oberlender Baruch rabbi tartja. Ebben a szemeszterben megismerkedünk a Chánuka csodájával és szabályaival. Van itt is kérdés bőven. Kérdez a Gömárá és kérdezünk mi is. Tanulunk még az áldásokról és a gyertyák állításának módjáról, valamint a „péá” (a szegényeknek szánt termés) adásának szabályairól is. Hallhattunk előadást még pl. a zsidó törvénykezésről, mint a hétköznapok probléméjáról és a végtelen dolgairól is.

Miért teremtette Isten a világot?
 

Számomra a mostani szemeszter legizgalmasabb témája azért mégis a „Teremtéstől a Messiásig” című kabbalával foglalkozó téma: „Miért teremtette Isten a világot?”; Az otthon: a teremtés oka; Isten viselkedése a spirituális világban; Mi az eszencia?

Hátborzongatóan izgalmas kérdések sora… Egymásra épülő kérdések, válaszok és az új tudás fényében még újabb kérdések…

Párban szebb az élet…
 

Ezt már az elmúlt hatvan évben is sejtettem, de most egy egészen új dimenzióban ismertem meg ezt az ősi igazságot. Szerdánként ugyanis a hagyományos jesiva-módszerrel párokba vagyunk osztva, és így tanulmányozzuk a Tóra aktuális heti szakaszát. Minden hallgató be van osztva egy nála jobban képzett másik tanulóhoz, a legjobbak pedig Oberlander rabbihoz. Az én párom egy kedves fiatalember, aki amúgy névrokonom is – ő is Bodnár –, és egy csinos fiatal lány. Így hármasban valami egészen különleges élmény a Biblia szövegét tanulmányozni. Ebben az órában nem tudunk passzívak maradni, mindenki bele adja a maximumot és a legjobb megoldást megtalálni a másik által felvetett kérdésekre, vagy éppen egy mégjobb kérdéssel válaszolni… A tanterem ilyenkor él! Zsivajgó párok vitatják, elemzik a heti szakasz tartalmát, keresik a magyarázatot a Rásiban. Fantasztikus élmény.

„E”, „Me”, „Re”…
 

Majdnem kifelejtettem a „Héber olvasást” ami szintén a zsinagógában van. Nem is lehetne máshol! Bizsergető érzés olyan hieroglifákat tanulni, egy-egy jelet kiejteni és úgy, ahogy azt ezer meg ezer évvel ezelőtt tették a jesivák fiatal nebulói, és teszik ma is az izraeli elsősök! Az egész csoport mondja: e, me, re,… és még házi feladatot is kapunk.

Végezetül, hadd mondjak köszönetet Oberlander Baruch és Köves Slomó rabbiknak, akik fáradoznak és munkálkodnak, hogy az itt hallottak eljuthassanak hozzánk mostani és jövőbeni hallgatókhoz.

Bodnár Péter
  • Küldés emailben

Fejezetek