7. ? Zsidónak lenni

A családi élet: a boldogság kulcsa 2/2.

Férj és feleség

A békés otthon (sálom bájit), amelyben harmónia és megbecsülés uralkodik férj és feleség között, minden házaspár számára a legnagyobb érték és a legfontosabb cél. Minden, ami a sálom bájit létrehozását elősegíti, elismerésre méltó. A gyanúsítgatás, a düh, a sértő szavak és tettek lerombolják az otthon békéjét és harmóniáját, még ha a „megbecsülés”, „hűség”, „önzetlenség” álarca mögé bújnak is.

A Biblia előírása szerint a férj köteles gondoskodni felesége élelmezéséről, ruházatáról és házastársi jogainak érvényesüléséről (2Mózes 21:10.) Az előírás azt is tartalmazza, hogy a férj kötelessége a feleség testi szükségleteinek kielégítése.

A férfi nem erőszakoskodhat feleségével annak akarata ellenére. Ellenkezőleg, a házastársi érintkezés csak a feleség beleegyezésével történhet.

Ha a házastársak egyike gyűlöletet érez a másik iránt, kerülnie kell a nemi érintkezést, még ha kívánja is magát az aktust. Ha haragban vannak, tilos közösülniük, míg ki nem békülnek, és a durva szitkokat gyengéd szavak nem váltják fel.

Az asszonynak nem szabad halogatnia a mikvába menést, sem más módon késleltetnie megtisztulását csak azért, hogy ezzel bosszantsa vagy megbántsa férjét.

A nemi érintkezést fegyverként, büntetőeszközként vagy egyéb módon egymás ellen felhasználni a legnagyobb bűn a házastársi kapcsolatban.

A bölcsek arra is intenek, hogy a férfi óvakodjék feleségét megütni, vagy szavaival szenvedést okozni neki. Ez arra vonatkozik, ha maguk között vannak. Súlyosabb az inzultus, ha mások előtt történik, és súlyosabban is esik latba.

„A férfinak legalább úgy kell szeretnie feleségét, mint önmagát, de jobban kell tisztelnie saját magánál.„” (Jevámot 62b., Szánhedrin 76b.)

„A férfi egyék és igyék kevesebbet, mint amennyit megengedhet magának; öltözködjék úgy, ahogyan megengedheti magának; ámde becsülje meg (lássa el ruházattal és födéllel) feleségét és gyermekeit jobban, mint amennyire megengedheti magának.” (Chullin 84b.)

„Egyél és igyál kevesebbet, és amit megtakarítasz, költsd a lakásodra!” (Peszáchim 114a.)

„A háztartás és a gyermekek ellátásának dolgaiban a férfi kövesse felesége tanácsát, hogy béke és összhang uralkodjék otthonában.” (Bábá Meciá 59a.)

„Bölcseink azt mondták: A férfi hízelegjen feleségének, hogy megóvja a házi békét.” (Midrás Jelámdénu)

„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.” (Példabeszédek 31:10.) Egy zsidó bölcs így mondta egyszer: „Ez a zsoltár azt az asszonyt dicséri, aki elhagyja atyját, hogy férjét kövesse; aki akkor is mosolyog, ha férje haragszik; aki becsüli férjét, ha nyomorult, ha gazdag, ha öreg, ha fiatal. Habozik eljárni otthonról, de nem habozik kenyeret adni a szegénynek. Akkor sem tétlenkedik, ha sok szolgája van, hanem együtt dolgozik velük. Figyel arra, aki beszél hozzá, de nem válaszol meggondolatlanul. Osztozik férje örömében, és reményt nyújt neki a bajban. Útjai tiszták, és ruházata erkölcsös.”

„Ki a gazdag?” Rabbi Ákivá azt mondta: „Az, akinek derék felesége van.” (Sábát 25b.)

„A férfi legyen otthon kedves, és ne követelődzzék.” (Midrás Bármidbár Rábá 89.)

„Olyan a harag a házban, mint a féreg a szezámmagban.” (Szotá 3.) A szezámmagvak nagyon kicsik: ha féreg esik beléjük, az összeset ki kell dobni, mert nem lehet szétválogatni a jót és a férgest. „A harag ostobává teszi a bölcset.” (Peszáchim 66.) De a harag elmúltával jobb bocsánatot kérni és megbánást mutatni, mint bizonygatni, hogy nekünk volt igazunk.

A feleség és a gyerekek kívánságait, kéréseit, érveit türelmesen és figyelmesen végig kell hallgatni, hogy ne meggondolatlanul odavetett, hanem megfelelő választ tudjunk adni. 

 

A válás

Ha minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyul a házi béke, a házastársak közötti összhang megmentésére, és keserűség, állandó harc, viszálykodás jellemzi a házat, jobb, ha a házaspár elválik. Ilyen esetre a Tóra lehetővé teszi a házassági kötelék válás útján való felbontását.

A válásra vonatkozó törvény bibliai előíráson alapszik. A háláchá szigorúan szabályozza a követendő eljárást. A válás héberül gérusin; a válólevél neve get.

A vallás alapján megkötött házasságot, amelyet „Mózes és Izrael Törvénye szerint” szenteltek meg, nem bontja fel a polgári bíróság ítélete – amely az állami törvények értelmében rendelkezik –, csak a szintén „Mózes és Izrael Törvénye szerint” (1) lefolytatott eljárás. Get nélkül a férfi és a nő továbbra is házasok maradnak.

Ugyanezért minden házasság vagy kapcsolat, amelyet polgári válás után, rabbinikus válás nélkül kötöttek, a zsidó vallási törvények értelmében érvénytelen, és házasságtörő kapcsolatnak számít.

Akiknek útjai elváltak, és így nem tekintik többé férjnek és feleségnek egymást – vagy polgári válóper útján felbontatták házasságukat –, törvényszegést követnek el, ha nemtörődömségből vagy tájékozatlanság miatt elmulasztanak gondoskodni a getről. Isten előtt ilyenkor nemcsak a férfi és a nő a felelős, sőt nemcsak azok, akikkel ezután házasságtörő kapcsolatban élnek, hanem az új kapcsolatból születendő gyerekek is magukon viselik a törvénytelenség bélyegét.

Ha a kapcsolat annyira megromlott, hogy nincs más megoldás, mint a válás, akkor annak teljes, Isten előtt is érvényes válásnak kell lennie: a hit előírásai szerint megszentelt házasság előírások szerinti felbontásának. Vajon lehet-e erkölcsi értéke a válásnak, ha csak a polgári hatóságok intézkedése és a világi törvények hitelesítik?

Bár a Tóra megengedi a válást, és nem nehezíti meg túlságosan, nem szabad önkényesen vagy elhamarkodottan ezt a megoldást választani, csak ha a szakítás reménytelenül véglegessé vált, és a viszálykodás állandósult. „Ilyenkor a válás törvénye biztosítja az ember békéjét és a család egységét. Aki szükség esetén elválik, nem rosszat tesz magának, hanem jót.”

Az emberi tragédiát, amely minden válással együtt jár – különösen ha gyerekeket is számításba kell venni – mégsem lehet megrendítőbben leírni, mint a Talmud szavaival: ha valaki elválik, „még Isten oltára is megkönnyezi.”

A gettel kapcsolatos eljárás és a szabályok leírása a Válási eljárás című részben.

Lábjegyzet (1): A válás az állami igazságszolgáltatás jogkörébe tartozik, mert a klasszikus kereszténységben nincs helye a válás szabályozásának. A házasság örök, felbonthatatlan köteléke központi helyet foglal el a keresztény tanításban. „Míg a halál el nem választ…” – a házasságkötéskor tett kijelentés nem csupán a szeretők romantikus ideáljainak megfogalmazása, hanem azé az egyházi törvényé, amely nem ismeri el és nem teszi lehetővé a válást. 

 

A nemi élet szabályai

„Ne közeledj nőhöz havi tisztátalanságának idején, hogy fölfedd a szemérmét…”(3Mózes 18:19.) – ez a bibliai előírás az alapja a zsidó házasságban folytatott nemi élet szabályainak. Ezeket a törvényeket általában „a család tisztaságának” – táhárát hámispáchának – hívják.

A Tóra szerint a havi menstruációs szakasz kezdetétől számítva hét teljes napig tilos minden szexuális érintkezés férj és feleség között. Azt az állapotot, amelyben az asszony a menstruációs szakasz alatt van, niddának nevezik, ami szó szerint „eltávolított”, „elkülönített” állapotot jelent.

Rabbinikus határozat alapján a Talmud kiterjesztette az elkülönültség – niddá – állapotát a menstruációt követő „hét tiszta napra” is. Egy átlagos nő menstruációja általában öt napig tart, tehát az elkülönültség ideje havonta körülbelül tizenkét nap. (2)

Az elkülönültség ideje alatt a férj és a feleség nem alhatnak egy ágyban, nehogy megfeledkezzenek magukról. Ezért szokás a zsidó otthonokban dupla ágy helyett két ágyat használni.

Az asszony mindaddig elkülönített állapotban marad, míg el nem végzi a rituális vízbe merítkezést (mikvá). A megmerítkezés szertartása választja el a két időszakaszt egymástól: az elkülönítettség szakaszát, amikor tilos a házastársi érintkezés, és az egyesülés szakaszát, amikor az érintkezés nemcsak megengedett, hanem a testi és lelki egészség szempontjából pozitív tevékenység.

Az asszony kötelessége, hogy gondosan számon tartsa az időt az első vérfolt megpillantásától a hetedik „tiszta” nap végéig, hogy ne túl hamar, de ne is túl későn menjen a mikvába. A megmerítkezésre a legalkalmasabbak a hetedik nap esti, napnyugta utáni órái. Hacsak férje nincs távol a háztól, az asszony nem halogathatja a mikvába menést.

A mikvában, ahol felügyelő asszony teljesít szolgálatot, az asszony előkészül a szertartásos merítkezésre. Meleg vízben alaposan megtisztálkodik, és minden tárgyat eltávolít testéről – kötést, hajtűt, győrőt, még a körömlakkot is –, mert ezek válaszfalként állnának a víz és testének minden része közé. A haját is megmossa és megfésüli.

Miután a rabbinikus vélemények megoszlottak arról, vajon a kéz- és lábkörmök alatt lerakódott piszok „válaszfalat” képez-e, szokásba jött közvetlenül a vízbe merítkezés előtt levágni a körmöket, hogy eltávolítsanak minden lehetséges szennyet. Annak is érvényes a merítkezése, aki ezt nem tette meg, mert vannak, akik úgy vélik: „…a Misnából és sok poszkimból kiviláglik, hogy ha a köröm tiszta, ez [elvileg] nem képez válaszfalat.” (Joré Deá 198., Sách 25.)

Napjainkban divat a hosszú köröm, és a nők sok gondot fordítanak rendben tartására: reszelővel, kefével, egyébbel kezelik, amelyek az alatta összegyűlt piszok eltávolítására is alkalmasak. Ezért azt lehetne gondolni, hogy elég egy alapos körömtisztítás. De a merítkezés előtt akkor is rövidre kell vágni a körmöt, egyszerűen azért, mert túl hosszú. (Tsuvot HáBách 11.)

Miután az asszony egyenes tartásban teljesen megmerítkezett, a következő áldást mondja:

Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu b’micvotáv v’civánu ál hátvilá.

„Áldott vagy, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolatokkal, s meghagytad nekünk, hogy alámerítkezzünk.”

Az áldás után az asszony újra megmerítkezik.

Az asszonynak esküvője előtt kell először elmennie a mikvába, hogy ezzel kiléphessen a niddá állapotából. Ezért úgy kell az esküvő idejét kitűzni, hogy arra az időszakra essen, amikor az ifjú pár számára megengedett az érintkezés.

A bibliai törvény szerint az asszony szülés után is a tisztátalanság (tumá) állapotában van. Ha fiút szült, hét napig, ha lányt, tizennégy napig tart ez a periódus. Mindkét esetben ki kell várnia a „hét tiszta napot”, és utána meg kell merítkeznie. Sok közösségben fiú születése után negyven, lány születése után nyolcvan napot várnak a megmerítkezésig. Ezt azonban a bölcsek véleménye nem teszi indokolttá, ezért nem mindenütt kötelező.

A hagyományokhoz ragaszkodó zsidó közösségekben a mikvát fontosabbnak tartják a közösség fizikai és szellemi szükségleteinek kielégítésére, mint a zsinagógát, ezért előbb arról gondoskodnak.

Lábjegyzet (2): Érdemes megjegyezni, hogy az a – többnyire háromnapos – periódus, amely alatt az asszonyok leginkább képesek a megtermékenyülésre, általában ennek a tizenkét napos időszaknak a végére esik. 

 

A mértékletesség

A „mértékletes” minden családtag magatartásának állandó jelzője legyen. Jelölje a férj és feleség kapcsolatát, a szülők és gyermekek kapcsolatát, és a család minden tagjának külső kapcsolatait is.

A mértékletesség visszafogott beszédet, ízléses öltözködést, megfontolt evést és ivást, józan élvezetet és szórakozást jelent.

Nincs otrombább, mint a közönséges kifejezések vagy a közönséges mozdulatok. A káromló szavak és bárdolatlan kifejezések sértik a Tóra által felállított magatartási normákat.

Fontos a mértékletes öltözködés. Szemérmetlenül öltözködik a nő, ha szabadon hagyja testének azokat a részeit, amelyeket el kellene takarnia. Aki valamiféle hóbortos divatnak hódolva nem födi be magát rendesen, éppolyan ízléstelenül viselkedik, mintha nyilvánosan ingerelne minden arra járó férfit. A csinos öltözködés nem egyenlő a szemérmetlenséggel.

A mértéktartás a viselkedésben nem erőszakos és arcátlan – de nem is félénk és visszahúzódó – magatartást jelent. A mértékletességnek mindenben meg kell nyilvánulnia. Ez nem azt jelenti, hogy ne vegyünk részt egy kellemes összejövetelen, csak azt, hogy tudjunk ott mértéket tartani például az ivásban.

„Ne légy házasságtörő!” – mondja a bibliai parancsolat, amely tiltja a más ember feleségével való viszonyt. Ilyen esetben az asszony és a férfi egyaránt bűnös. Ez a törvényszegés a legnagyobb vétkek egyike. A bűnt nem annyira a gyanútlan férj ellen követik el, mint inkább mint Isten ellen, hiszen az Ő előírását és törvényét sértették meg.

A Tóra a házasságtörésen kívül is tiltja a szabad szerelmet, és z’nutnak, erkölcstelen magatartásnak nyilvánítja mint azoknak a népeknek a gyakorlatát, akik között az izraeliták éltek, és akiknek szokásait tilos volt követniük. Ez ellen és a szexuális perverzitás minden formája ellen szigorú az intelem: „Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek. Megutáltam őket, mert mindezeket cselekedték…” (3Mózes 20:23.)

A zsidó erkölcsi normák világosan kifejezik, hogy a nemi kapcsolat csak a házasság kötelékének szentségében kaphat helyet. „Legyetek nekem szentek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló…” (3Mózes 20:26.)

A közönségesség minden formája – jelentkezzék akár a képzőművészetben, az irodalomban, a színházban, a televízióban, az újságokban vagy a magazinokban – teljesen ellentétes a judaizmussal. A mezítelenség nyilvános mutogatásával, az érzéki vágy és a szexuális szabadosság reklámozásával a judaizmus kezdettől fogva szembehelyezkedett. A zsidóságnak ugyanez volt az erkölcsi alapállása a pogány istenségek, Baal és Asztarté kultusza idejében, a görög és római hedonizmus hejehujái idejében, és ugyanez ma is.

Tény, hogy a tömegek erkölcsi normái változnak: idővel elfogadják a korábban szabadosságnak ítélt megnyilvánulásokat is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az új normák elfogadhatók: ma keményebben kell harcolnunk a zsidóság szent hagyományainak megóvása érdekében, mint valaha. Nem szabad feladnunk az évszázadok óta folytatott szellemi küzdelmet.

 

A terhességmegszakítás és a születésszabályozás

A terhességmegszakítás

Bár a terhesség megszakításáról minden alkalommal külön döntést kell hozni, és minden egyes esetben mérvadó rabbinikus tekintélyhez kell fordulni, vannak bibliai és talmudi források, amelyek megadják az abortuszra vonatkozó vallási vezérfonalakat. Minden háláchikus tekintély egyetért abban, hogy az „egészségügyi” beavatkozás – vagyis amikor az anya életének megóvása érdekében kell megszakítani a terhességet – nemcsak megengedett, hanem kötelező is. A terhesség előrehaladottsága nem számít. Ha az a kérdés, hogy az anya vagy a születendő gyermek életét kell-e megmenteni, akkor a zsidó törvény szerint az anya életének megmentését kell előbbre helyezni. A magzat mint emberi lény helyzete nem egyenlő az anyáéval.

Abban is megegyeznek a szaktekintélyek, hogy a kényelmi, gazdasági és egyéb személyes okok miatt végzett magzatelhajtás egyértelműen tilos. Ez a fogamzás pillanatától kezdve érvényes. A magzat megszületéséig nem tekinthető élő léleknek, de potenciális élőlény, akinek elpusztítása súlyos bűn. Eltérőek a háláchikus álláspontok abban a kérdésben, mi a teendő, ha fennáll a lehetőség, hogy a gyerek vérfertőző kapcsolat következtében nyomorék lesz, vagy az anya komoly érzelmi és pszichológiai károsodást szenvedhet, még ha az élete nem kerül is veszélybe. Vannak, akik ilyen helyzetben a terhesség negyvenedik napjáig – egyes esetekben harmadik hónapjáig – megengedhetőnek tartják a terhességmegszakítást. A vélemények ebben a kérdésben a legkülönbözőbbek (l. Responsa. Szridé És 3. kötet 3:127. és Noám 6., 7., és 9. kötet).

 

A születésszabályozás

Ameddig a családok gyermekeket akarnak, és teljesítik a „Szaporodjatok és sokasodjatok!” micváját, a családtervezés vagy a szülések megtervezése nem jelent vallási problémát. A háláchá inkább a születésszabályozás megengedhető módszereit vizsgálja vallási szempontból.

A mai rabbinikus szakemberek nem emelnek kifogást a „tabletta” ellen, mert használatával nem sértik meg „a mag elpusztítását” tiltó szabályt.

Ennek ellenére tudnunk kell, hogy a rabbinikus hagyomány mindig sok gyerek szülésére ösztönzött. Maimonides így ír: „Még ha teljesítetted is a szaporodj és sokasodj parancsát, akkor sem kell tartózkodnod attól, hogy addig szaporodj és sokasodj, míg képes vagy rá, mert ha egy életet adsz Izraelnak, az olyan, mintha egy világot építettél volna.” (Isut 15:16.)

  • Küldés emailben

Fejezetek