4. 📖 Mönáchot 4. fejezet: A Cicit Törvényei

A Cicit Törvényei IV.

(44/a lap kezdődik)

A chilázon

[A Gömárá egy Brájtát idéz, amely a kékbíbor festék forrásával foglalkozik:

תָּנוּ רַבָּנַן: חִלָּזוֹן זֶהוּ – גּוּפוֹ דּוֹמֶה לְיָם, וּבְרִיָּיתוֹ דּוֹמָה לְדָג, וְעוֹלֶה אֶחָד לְשִׁבְעִים שָׁנָה, וּבְדָמוֹ צוֹבְעִין תְּכֵלֶת, לְפִיכָךְ דָּמָיו יְקָרִים.

A Bölcsek azt tanították egy Brájtában: A chilázon testének színe hasonló a tengeréhez, alkata hasonló1 a haléhoz2, hetven évente3 jön ki a vízből a földre, és a kékbíbor szálakat a vérével festik4. következésképp, mivel a chilázon ilyen ritka a szárazföldön, a kékbíbor szál drága.

 

 

A cicit micvájának jutalma

תַּנְיָא, אָמַר רַבִּי נָתָן: אֵין לְךָ כָּל מִצְוָה קַלָּה שֶׁכְּתוּבָּה בַּתּוֹרָה, שֶׁאֵין מַתַּן שְׂכָרָהּ בָּעוֹלָם הַזֶה, וְלָעוֹלָם הַבָּא אֵינִי יוֹדֵעַ כַּמָּה,

Egy Brájtá azt tanította: Rabbi nátán azt mondta: nincs még egy könnyű micva sem írva a tórában, amely, mint majd látni fogjuk, ne vezetne bőkezű jutalomhoz ezen a világon. és az eljövendő világban várható jutalomról nem is tudom, mennyire nagy lesz!

[Rabbi Nátán alátámasztja az állítását:]

צֵא וּלְמַד מִמִּצְוַת צִיצִית; מַעֲשֶׂה בְּאָדָם אֶחָד שֶׁהָיָה זָהִיר בְּמִצְוַת צִיצִית, שָׁמַע שֶׁיֵּשׁ זוֹנָה בִּכְרַכֵּי הַיָּם שֶׁנוֹטֶלֶת אַרְבַּע מֵאוֹת זְהוֹבִים בִּשְׂכָרָה, שִׁיגֵּר לָהּ אַרְבַּע מֵאוֹת זְהוּבִים וְקָבַע לָהּ זְמַן.

Menj, és lásd ezt a cicit micvájának e történetéből: Történt egyszer egy bizonyos zsidó emberrel, aki, bár más dolgokban felületes volt, a cicit micváját mindig aprólékos pontossággal betartotta, hogy fülébe jutott: van egy utcanő a tengerparti városokban, akinek a szolgálatait oly nagyra értékelik, hogy fizetségül négyszáz arany dinárt kér. Ez a bizonyos ember küldött neki négyszáz aranyat, és megüzente, mikor látogatja meg.

כְּשֶׁהִגִּיעַ זְמַנּוֹ, בָּא וְיָשַׁב עַל הַפֶּתַח. נִכְנְסָה שִׁפְחָתָהּ וְאָמְרָה לָהּ: אוֹתוֹ אָדָם שֶׁשִׁיגֵּר לִיךְ אַרְבַּע מֵאוֹת זְהוּבִים בָּא וְיֹשֵׁב עַל הַפֶּתַח, אָמְרָה הִיא: יִכָּנֵס, נִכְנַס.

amikor eljött az ideje, megérkezett a nő házához, és leült a kapuban. A szolgálólánya észrevette, bement, és szólt az úrnőjének. „megérkezett az az ember, aki négyszáz aranyat küldött neked, és itt ül a kapu előtt.” A nő azt mondta: „vezesd be!”.

הִצִּיעָה לוֹ שֶׁבַע מִטּוֹת, שֵׁשׁ שֶׁל כֶּסֶף וְאַחַת שֶׁל זָהָב, וּבֵין כָּל אַחַת וְאַחַת סוּלָּם שֶׁל כֶּסֶף וְעֶלְיוֹנָה שֶׁל זָהָב, עָלְתָה וְיָשְׁבָה עַל גַּבֵּי עֶלְיוֹנָה כְּשֶׁהִיא עֲרוּמָּה, וְאַף הוּא עָלָה לֵישֵׁב עָרוֹם כְּנֶגְדָּהּ.

Hét ágyat ágyazott meg a férfinak, egyiket a másik fölött, hat ezüstöt, meg egy aranyat5, és az ágyak között egy-egy ezüstlétra volt, csak a legfelső volt aranyból. a nő fölmászott a létrákon, és ruhátlanul leült a legfelső ágyra, és a férfi is nekifogott a mászásnak, hogy ruhátlanul leüljön vele szemben.

בָּאוּ אַרְבַּע צִיצִיּוֹתָיו וְטָפְחוּ לוֹ עַל פָּנָיו, נִשְׁמַט וְיָשַׁב לוֹ עַל גַּבֵּי קַרְקַע, וְאַף הִיא נִשְׁמְטָה וְיָשְׁבָה עַל גַּבֵּי קַרְקַע. אָמְרָה לוֹ: גַּפָּה שֶׁל רוֹמִי, שֶׁאֵינִי מַנִיחָתְךָ עַד שֶׁתּאֹמַר לִי מַה מוּם רָאִיתָ בִּי.

Eközben viszont négy cicitrojtja a szemébe hullt6. A férfi ekkor lesiklott a létrákon, leült a földre, és a nő is lesiklott a létrákon, és ő is leült a földre, és azt mondta a férfinak: „róma urára!7 Esküszöm, hogy nem szabadulsz tőlem, míg meg nem mondod, mi hibát leltél bennem”.

אָמַר לָהּ: הָעֲבוֹדָה, שֶׁלֹּא רָאִיתִי אִשָּׁה יָפָה כְּמוֹתֵך, אֶלָּא מִצְוָה אַחַת צִיוָּנוּ האֱלֹהֵינוּ וְצִיצִית שְׁמָהּ, וּכְתִיב בָהּ אֲנִי האֱלֹהֵיכֶםשְׁתֵּי פְּעָמִים, אֲנִי הוּא שֶׁעָתִיד לִיפָּרַע וַאֲנִי הוּא שֶׁעָתִיד לְשַׁלֵּם שָׂכָר, עַכְשָׁיו נִדְמוּ עָלַי כְּאַרְבָּעָה עֵדִים.

A férfi azt felelte: „az isteni szolgálatra!8 Esküszöm, hogy még sose láttam hozzád foghatóan gyönyörű nőt, viszont van egy micva, amit az örökkévaló, a mi istenünk parancsolt meg nekünk, és annak neve cicit, és ezzel a micvával kapcsolatban kétszer van írva a Tórában9: én vagyok örök istenetek10. Az egyik azt tudatja velünk: »én vagyok, aki által a romlott végül elnyeri büntetését«, a másik pedig azt, hogy »én vagyok az, aki által ez erényes végül elnyeri a jutalmát.« ebben a pillanatban ez a négy cicit rojt úgy tűnt föl előttem, mint négy tanú, aki tanúja lesz a bűnnek, amit el akarok követni.”

אָמְרָה לוֹ: אֵינִי מַנִּיחֲךָ עַד שֶׁתּאֹמַר לִי מַה שִׁמְךָ וּמַה שֵׁם עִירְךָ וּמַה שֵׁם רַבְּךָ וּמַה שֵׁם מִדְרָשְׁךָ שֶׁאַתָּה לָמֵד בּוֹ תּוֹרָה, כָּתַב וְנָתַן בְּיָדָהּ.

Azt mondta a nő neki (a férfinak): „nem hagylak elmenni, míg meg nem mondod, mi a neved, mi a neve a városodnak, mi a neve a tanítódnak, és mi a neve az tanházadnak, ahol a tórát tanulod.” A férfi leírta mindezt, és a kezébe adta.

עָמְדָה וְחִילְּקָה כָּל נְכָסֶיהָ, שְׁלִישׁ לְמַלְכוּת וּשְׁלִישׁ לַעֲנִיִּים וּשְׁלִישׁ נָטְלָה בְּיָדָהּ, חוּץ מֵאוֹתָן מַצָּעוֹת, וּבָאָת לְבֵית מִדְרָשׁוֹ שֶׁל רַבִּי חִיָּיא.

Miután elment, a nő fölkelt, és három részre osztotta minden vagyonát: egyharmadát az állam tisztségviselőinek adta, megvesztegetésként, hogy engedjék áttérni a judaizmusra. egyharmadát a szegényeknek adta, egyharmadát pedig magához vette. Így osztotta el minden vagyonát, kivéve az ágyneműket, amiket magával vitt11. És eljött rabbi chijá tanházába.

אָמְרָה לוֹ: רַבִּי, צַוֵּה עָלַי וְיַעֲשׂוּנִי גִּיּוֹרֶת, אָמַר לָהּ: בִּתִּי, שֶׁמָא עֵינַיִךְ נָתַתְּ בְּאֶחָד מִן הַתַּלְמִידִים? הוֹצִיאָה כְּתָב מִיָּדָהּ וְנָתְנָה לוֹ,

Azt mondta neki: „rabbi, adj utasítást rólam, hogy térítsenek engem be.” A rabbi azt mondta neki: „lányom, igazán az Ég kedvéért kívánsz betérni? talán az egyik tanulóra vetettél szemet, hogy feleségül menj hozzá? És olyan nemzsidót, akit a betérésben alsóbbrendű ok motivál, például házasság, nem lehet befogadni.12 A erre elővette a magával hozott írást, odaadta neki, és elmesélte az egész történetet, azt hogy milyen mély benyomást tett rá a tanítvány arcába hulló négy cicit csodája, amely megmutatta neki a micvák komolyságát, és meggyőzte a rabbit, hogy valóban az Ég kedvéért kíván betérni.

אָמַר לָהּ: לְכִי זְכִי בְּמִקָּחֵךְ, אוֹתָן מַצָּעוֹת שֶׁהִצִּיעָה לוֹ בְּאִיסּוּר הִצִּיעָה לוֹ בְּהֶיתֵּר.

Miután betért, rabbi Chijá azt mondta neki: „eredj, és gyűjtsd be vagyonodat, azaz menj feleségül ahhoz a tanulóhoz, akivel a házadban találkoztál”. A nő megtette, és ugyanazzal az ágyneművel, amivel először tiltottan ágyazott meg neki, most megengedetten tette.

[Rabbi Nátán így fejezi be:]

זֶה מַתַּן שְׂכָרוֹ בָּעוֹלָם הַזֶּה, וְלָעוֹלָם הַבָּא אֵינִי יוֹדֵעַ כַּמָּה.

Ez a jutalma ezen a világon annak, aki lelkiismeretesen betartja a cicit micváját; és az eljövendő világban várható jutalomról nem is tudom, mennyire nagy lesz!

Mennyi idő után kötelező a cicit és a mezuza?

[A Gömárá még egy szabályt idéz a cicittel kapcsolatban:]

אָמַר רַב יְהוּדָה: טַלִּית שְׁאוּלָה – כָּל שְׁלֹשִׁים יוֹם פְּטוּרָה מִן הַצִיצִית, מִיכָּן וְאֵילָךְ חַיֶיבֶת.

Ráv Jehudá azt mondta: A kölcsön kért négysarkú ruhadarabra, amíg kölcsönben van, teljes harminc napig nem kell a kölcsönkérőnek cicitet fölerősíteni13. A harminc nap letelte után, azonban a Bölcsek rendelete alapján már kötelező.

[A Gömárá alátámasztja ezt a szabályt:]

תַּנְיָא נַמִּי הָכִי: הַדָּר בְּפוּנְדָּקִי בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, וְהַשּׂוֹכֵר בַּיִת בְּחוּצָה לָאָרֶץ – כָּל שְׁלֹשִׁים יוֹם פָּטוּר מִן הַמְזוּזָה, מִיכָּן וְאֵילָךְ חַיָיב;

Hasonlóképpen tanította egy Brájtá: Aki egy fogadóban lakik izraelben, vagy aki házat bérel izraelen kívül, annak harminc napig nem kell mezuzát erősítenie az ajtófélfájára, mert még nem rendezkedett be (Rási). A harminc nap letelte után azonban köteles.

אֲבָל הַשּׂוֹכֵר בַּיִת בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – עוֹשֶׂה מְזוּזָה לְאַלְתַּר, מִשּׁוּם יִישּׁוּב דְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל.

Aki viszont izraelben bérel házat, annak az izraelben történő letelepedés érdekében azonnal fel kell tennie a mezuzát. A Bölcsek ugyanis elrendelték, hogy Izrael területén még a bérlőnek is haladéktalanul föl kell szerelnie a mezuzát, hiszen ez elveheti az illető kedvét az esetleges elköltözési szándékától, mivel a törvény úgy szól14, hogy ha valaki egyszer fölszerelte a mezuzákat az ajtófélfákra, akkor már akkor sem távolíthatja el őket, ha elköltözik. Ha pedig mégis elköltözik, az ajtófélfákon maradt mezuzák arra fognak ösztönözni más zsidókat, hogy költözzenek be.

 

 

Akinek csak egy tfilinje van

[A Misnában az áll:]

תְּפִלָּה שֶׁל יָד אֵינָהּ מְעַכֶּבֶת“.

A KÉZRE VALÓ TFILIN hiánya NEM ÉRVÉNYTELENÍTI A FEJRE VALÓT ÉS A FEJRE VALÓ hiánya NEM ÉRVÉNYTELENÍTI A KÉZRE VALÓT, s mivel mindkettőre külön-külön előírás vonatkozik, aki a tfilinnek csak az egyik részét tette föl, az is részben teljesítette a parancsolatot.

[A Gömárá pontosítja e szabályt:]

אָמַר רַב חִסְדָּא: לֹא שָׁנוּ אֶלָּא שֶׁיֵּשׁ לוֹ, אֲבָל אֵין לוֹ – מְעַכֶּבֶת.

Ráv Chiszdá azt mondta: Ezt csak azzal az esettel kapcsolatban tanították, amikor valakinek megvan mindkét tfilinje, de csak az egyiket viseli, ebben az esetben legalább azt a micvát teljesíti, de ha nincs meg neki mindkettő, akkor mindkét tfilin elengedhetetlen a másik érvényességéhez, és egyik sem viselhető a másik nélkül.

[Ráv Chiszdá rendelkezését kétségbe vonják:]

אָמְרוּ לוֹ: אָמְרַתְּ?

Azt mondották Ráv Chiszdának: Ezt komolyan mondod? Nem kéne legalább egy tfilint viselnie annak, akinek csak egy tfilinje van?

[Ráv Chiszdá visszavonja a szabályát:]

אָמַר לְהוּ: לֹא, אֶלָּא מַאן דְּלֵית לֵיהּ תְּרֵי מִצְוֹת, חַד מִצְוָה נַמִּי לֹא לֶיעֱבִיד?

Azt mondta nekik: Nem! Én nem ezt mondom, mert ha feltételezzük, hogy nincs lehetősége két micva15 teljesítésére, de megvan a lehetősége egyre, akkor hát nem természetes, hogy azt az egy micvát legalább teljesítenie kell? Nyilvánvaló, hogy az embernek minden micvát teljesítenie kell, amire képes. Tehát még ha csak egy tfilinje is van akkor is legalább tegye azt fel.

[A Gömárá megkérdezi:]

וּמֵעִיקָּרָא מַאי סָבַר?

És eredetileg, amikor Ráv Chiszdá kijelentette, hogy az az ember, akinek csak egy tfilinje van, az nem viselheti azt az egyet, akkor mit akart ezzel mondani?

[A Gömárá válaszol:]

גְּזֵירָה שֶׁמָּא יִפְשַׁע.

Úgy gondolta, ajánlatos elrendelni az egy tfilin viselésének tilalmát, nehogy az illető szándékos hanyagságból ne vegye meg a másikat, mivel egy tfilinnel is teljesítheti a tfilin micváját.

A tfilin, a cicit és a mezuza elhanyagolásának vétke

אָמַר רַב שֵׁשֶׁת: כָּל שֶׁאֵינוֹ מֵנִיחַ תְּפִילִּין – עוֹבֵר בִּשְׁמוֹנָה עֲשֵׂה. וְכֹל שֶׁאֵין לוֹ צִיצִית בְּבִגְדוֹ – עוֹבֵר בַּחֲמִשָׁה עֲשֵׂה. וְכָל כֹּהֵן שֶׁאֵינוֹ עוֹלֶה לַדּוּכָן – עוֹבֵר בִּשְׁלֹשָׁה עֲשֵׂה. כֹּל שֶׁאֵין לוֹ מְזוּזָה בְּפִתְחוֹ – עוֹבֵר בִּשְׁנֵי עֲשֵׂה וּכְתַבְתָּם” “וּכְתַבְתָּם“.

Ráv Séset azt mondta: Aki nem ölt tfilint, nyolc tevőleges parancsolatot hág át16; akinek nincs cicitje a négysarkú ruhadarabján, az öt tevőleges parancsolat ellen vét17; minden kohén, aki nem megy föl az emelvényre, hogy a papi áldásokat elmondja, három tevőleges parancsolatot szeg meg18; és mindenki, akinek nincs mezuza az ajtaján, két tevőleges parancsolat ellen vét, mert írva van19: „És írd fel azokat házad ajtófélfáira”, és az is: „És írd őket házad ajtófélfáira 20.

 

(44/b lap kezdődik)

A hosszú élet titka

[A Gömárá egy megállapítással zárja, amely arra vonatkozik, hogy milyen nagy érdem a tfilin micvájának megtartása:]

וְאָמַר רֵישׁ לָקִישׁ: כָּל הַמֵנִיחַ תְּפִילִּין מַאֲרִיךְ יָמִים, שֶׁנֶאֱמַר: “העֲלֵיהֶם יִחְיוּ וּלְכָל בָּהֶן חַיֵּי רוּחִי וְתַחֲלִימֵנִי וְהַחֲיֵּינִי“.

És Rés Lákis azt mondta: Aki tfilint visel, meghosszabbítja a napjait, mert írva van21: „Uram, ez által élünk, és egészen benne van lelkem élete; így erősíts és gyógyíts föl engem.” A vers arra tanít, hogy akik a tfilin viselése által magukon hordozzák az Örökkévaló nevét, életet érdemelnek.

1 Miért mondja a brájtá azt, hogy csupán hasonló egy tengeri lényhez? Ennek egyik lehetséges oka, hogy a chilázon nem kizárólag a vízben él, hanem időnként kijön a szárazföldre is.

2 A dág általában azt jelenti: „hal”. A Bölcsek azonban egy más helyen (Sir Hásirim Rábá 4:11.) azt mondják nekünk, hogy a chilázonnak héja (háza) van, amely vele együtt növekszik, Rási pedig a Szánhedrin-ben (91a.) „féreg”-nek nevezi. E források alapján úgy tetszik, hogy a chilázon valamilyen tengeri puhatestű. Ugyanő az Ávodá Zárá-hoz (82b.) írt kommentárjának kéziratos változatában az ófrancia limace (csiga) szóval nevezi meg (lásd még Rásinak a Sir Hásirim Rábá parafrázisát 5Mózes 8:4. kommentárjában). Elképzelhető, hogy a dág itt csak „tengeri lény”-t jelent.

3 Ez nem azt jelenti, hogy chilázonra csupán hetven évente egyszer lehet szert tenni. A Gömárá (Sábát 26a., 74b.) hálóval dolgozó halászokról beszél, akik a Földközi-tenger Haifa és Tir közötti részén chilázon halászatával foglalkoznak. Ezen túlmenően a Zohár (3:175b.) azt mondja, hogy a chilázon a Galileai-tengerben található. Mindebből úgy tűnik, hogy bizonyos vizekben, ha némi nehézség árán is, de bármikor szert lehetett tenni chilázonra, de néhány tíz évente a vízből tömegesen a partra sereglettek, és olyankor bőség volt belőlük. A chilázon kérdéséről általában Lásd a radzyni (Lengyelország) rebbe, Gerson Chánoch Leiner rabbi (1839–1891) Szfuné Tömuné Chol című könyvében.

4 Ez a „vér” valójában nem a chilázon életet adó vére, hanem egy festékszerű váladék, amelyet a teremtmény teste egyik üregében halmoz fel (Rábénu Tám, idézi a Toszáfot a Sábát 75a-hoz).

Számos olyan tengeri lény létezik, amely sötét, festékszerű folyadékot tárol a testüregeiben, és nem tudni bizonyosan, hogy ezek közül melyik a chilázon. 1888-ban Lengyelországban a radzyni rebbe olyan kék festékkel festette meg a cicitet, amelyet egy szépia (Sepia officinalis) tinta-tasakjából nyert. Isaac Herzog rabbi, Izrael Állam későbbi első főrabbija ezt nem helyeselte, mondván, hogy a kékbíbor csigának (Janthina janthina) chilázonnak kell lennie. Mások szerint az egyetlen megfelelő forrás erre a célra a csíkos bíborcsiga (Trunculariopsis (Murex) trunculus).

5 Lásd lentebb, Error! Bookmark not defined.. jegyzet.

6 A Tóra jelzi, hogy a cicit megvédi viselőjét az erkölcstelenségtől, mondván: „…s mikor látjátok, eszetekbe jusson… ahelyett hogy szívetek és szemetek után járnátok, ami erkölcstelenségre vinne benneteket!” (4Mózes 15:39.)

7 Azaz a császár életére (Rási első magyarázata). Az is lehet, hogy a nő a rómaiak által imádott istenségre utal (Rási második magyarázata).

8 Ez a zsidó eskütétel formája: a szentség valamelyik tárgyára esküszünk.

9 4Mózes 15:41. Ez a vers zárja a cicittel kapcsolatos passzust: „Én vagyok Örök Istenetek, aki kiszabadított benneteket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyen. Én vagyok Örök Istenetek”.

10 Az Én vagyok Örök Istenetek kifejezést általában úgy értelmezik, hogy az a büntetésre és a jutalomra vonatkozik (lásd Bává Möciá 61b.). Itt az ismétlés mindkettőre utal.

11 Amikor a brájtá arról szól, hogy hat ágy ezüst volt, egy pedig arany, lehet, hogy az ágyneműről beszél, konkrétan ezüstfehér vászonlepedőkről, és egy vöröses selyemről.

12 Lásd Jövámot 24b.

13 Forrása: a „Rojtokat készíts magadnak ruhádnak négy szögletére” vers (5Mózes 22:12.), ami arra utal, hogy „de ne a felebarátod ruhájára”. (Gömárá, Chulin 136a.)

14 Bává Möciá 102a.

15 Lásd fentebb, 38a.

16 A tfilinre két tevőleges parancsolat vonatkozik: „Kösd őket jelképként kezedre” (5Mózes 6:8., 11:18.), illetve „Legyenek homlokdíszek szemeitek között” (uo.). Ez a két tevőleges parancsolat a tfilinekben lévő négy-négy Tóra-idézetre vonatkozik, ami összesen nyolc tevőleges parancsolat (Rási első magyarázata).

17 Ezek: 1. „aggassatok rojtokat ruhátok sarkaira” (4Mózes 15:38.); 2. „és a sarok rojtjaira tegyetek égszínkék fonalat” (uo.); 3. „hogy szemlélőrojtként szolgáljanak nektek” (4Mózes 15:39.); 4. „lássátok” (uo.); 5. „Rojtokat készíts magadnak ruhád négy szögletére” (5Mózes 22:12.).

18 A papi áldások passzusa (4Mózes 6:22–27.) három áldás kiszolgáltatását parancsolja meg a papoknak, rendre: 1. „Így áldjátok meg Izrael fiait”; 2. „mondván nekik…”; 3. „És helyezzék nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket.” (Szotá 38b.)

19 5Mózes 6:9., 11:20.

20 Ezek a kijelentések nem jelentik szó szerint azt, hogy aki nem visel tfilint, az a Tóra 613 parancsolatából nyolcat szeg meg, sem azt, hogy aki cicit nélkül visel négysarkú ruhadarabot, az további ötöt, stb. Az, ha a Tóra ismétel egy parancsolatot, nem számít külön micvának, mivel a Tóra csak azért ismétli ezeket a parancsokat, hogy ezzel is hangsúlyozza a fontosságukat, és mivel ismételten említi őket, ezért az az embert, aki elhanyagolja őket, úgy tekintik, mint aki számos parancsolatot szegett meg (Maimonidész, A micvák gyűjteménye, sores 9., A kohénok áldásának szabályai 15:12.).

21 Jesájá 38:16.

  • Küldés emailben

Fejezetek