2. 📖 Mönáchot 4. fejezet: A Cicit Törvényei

A Cicit Törvényei II.

(42/b lap kezdődik)

[A Gömárá folytatja:]

תְּפִילִּין תְּיוּבְתֵּיהּ.

A tfilin esete viszont cáfolja Ráv Chiszdá alapelvét.

וַהֲרֵי תְּפִילִּין דִּפְסוּלות בְּגוֹי, דְּתָנֵי רַב חִינָנָא בְּרֵיהּ דְּרָבָא מִפַּשְׁרָנְיָא: סֵפֶר תּוֹרָה, תְּפִילִּין וּמְזוּזוֹת שֶׁכְּתָבָן מִין, כּוּתִי, גוֹי, עֶבֶד, אִשָּׁה, וְקָטָן מְשֻׁמָּד – פְּסוּלין, שֶׁנֶאֱמַר: “וּקְשַׁרְתָּם .. וּכְתַבְתָּם“, כָּל שֶׁיֶּשְׁנוֹ בִּקְשִׁירָה יֶשְׁנוֹ בִּכְתִיבָה, כָּל שֶׁאֵינוֹ בִּקְשִׁירָה אֵינוֹ בִּכְתִיבָה.

Vegyük fontolóra a tfilinek készítését, amelyek nem használhatóak, ha egy nemzsidó írja őket, ahogy Ráv Chináná, a pásránjái Rává fia, a következő Brájtát tanította: Az a tóra-tekercs, tfilin vagy mezuza, amelyet szadduceus, kutái, bálványimádó, nemzsidó rabszolga, nő, kiskorú vagy hitehagyott zsidó írt, nem használható, mert írva van1: „kösd őket jelképként kezedre (tfilin)írd fel őket házad ajtófélfáira (mezuza)…”, a két fogalom egymás után következéséből van levezetve: akire vonatkozik a micva, hogy kössön tfilint a karjára (azaz akit kötelez a tfilin micvája, és hisz benne)2, az megfelel arra, hogy Tóra-tekercset, tfilint és mezuzát írjon, és akire nem vonatkozik a micva, hogy kössön tfilint a karjára, az nem felel meg arra, hogy Tóra-tekercset, tfilint és mezuzát írjon3. Ha tehát a tfilint egy nemzsidó, vagy a fentebb felsoroltak bármelyike írja, akkor nem alkalmas használatra.

וּבְיִשְׂרָאֵל אֵין צָרִיךְ לְבָרֵךְ, דְּשָׁלַח רַב חִיָּיא בְּרֵיהּ דְּרַב הוּנָא מִשְּׁמֵיהּ דְּרַבִּי יוֹחָנָן: עַל תְּפִילִּין שֶׁל יָד, אוֹמֵר: “בָּרוּךְ .. אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָּנוּ לְהָנִיח תְּפִילִּין“, עַל תְּפִילִּין שֶׁל רֹאשׁ, אוֹמֵר: ” בָּרוּךְ .. אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָּנוּ עַל מִצְוַת תְּפִילִּין“.

Mégis, mikor egy zsidó tfilint ír, nem kell neki áldást mondania4. Hiszen Ráv Chijá, Ráv Huná fia, küldött egy tanítást Erec Jiszráélből rabbi Jochánán nevében, amely felsorolta a tfilinnel kapcsolatos összes áldást. A tfilin karra kötésére ezt mondja: „Áldott vagy Te… ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk a tfilin rakását”, a tfilin fejre helyezésére ezt mondja: „Áldott vagy Te… ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk a tfilin parancsát”5.

וְאִילּוּ לַעֲשׂוֹת תְּפִילִּין לֹא מְבָרֵךְ!

Ezek a tfilinekkel kapcsolatos áldások, de az „…ki… meghagyta nekünk, hogy készítsünk tfilint” áldást nem mondjuk el.

Mivel a tfilint nem írhatja ugyan nemzsidó, de ha egy zsidó írja, annak nem kell áldást mondania, ezért megcáfoltuk Ráv Chiszdának azt az alapelvét, hogy ha egy nemzsidó nem alkalmas egy micva végrehajtására, akkor a cselekedetet végrehajtó zsidónak áldást kell mondania és vice versa.

 

Az áldásmondás kritériuma

[A Gömárá elmagyarázza, mi a valódi kritériuma annak, hogy mondunk-e áldást egy micvára vagy sem:]

אֶלָּא לָאו הַיְינוּ טַעְמָא,

Nem egyértelmű viszont, hogy a következő az oka annak, hogy egyes micvákra kell áldást mondani, másokra pedig nem:

כָּל מִצְוָה דַּעֲשִׂיָּיתָהּ גְּמַר מִצְוָה, כְּגוֹן מִילָה, אַף עַל גַּב דִּכְשֵׁירָה בְּגוֹי – בְּיִשְׂרָאֵל צָרִיךְ לְבָרֵךְ,

Ha egy zsidó hajt végre olyan cselekedetet, amelynek teljesítése valamilyen micva befejezése – például körülmetélés –, akkor áldást kell mondania, attól függetlenül, hogy ez a cselekedet akkor is érvényes, ha egy nemzsidó hajtja végre.

וְכָל מִצְוָה דַּעֲשִׂיָּיתָהּ לָאו גְּמַר מִצְוָה, כְּגוֹן תְּפִילִּין, אַף עַל גַּב דִּפְסוּלוֹת בְּגוֹי – בְּיִשְׂרָאֵל אֵינוֹ צָרִיךְ לְבָרֵךְ.

És ha egy zsidó olyan cselekedetet hajt végre, amelynek teljesítése nem valamilyen micva befejezése – például tfilin írása (ami csupán előkészítése annak, hogy a karunkra illetve a fejünkre kötözzük a tfilineket, ami egy tevőleges micva befejezése) –, a zsidónak nem kell áldást mondania, attól függetlenül, hogy ez a cselekedet akkor is érvényes, ha egy nemzsidó hajtja végre.

 

Milyen ruhára kell cicit?

[Miután Ráv Joszéf Ráv Chiszdának tulajdonított alapelvét megcáfolta, a Gömárá egy új magyarázatot kínál Ráv Chiszdá nézetére, miszerint a cicit fölerősítése áldást kíván, és Ráv Náchmán nézetére, amely szerint nem kíván áldást.]

וּבְצִיצִית בְּהָא קָמִיפַּלְגִי,

És a cicit felerősítésére mondandó áldás dolgában a következőben nem értenek egyet:

מַר סָבַר: חוֹבַת טַלִּית הוּא,

Az egyik mester (Ráv Chiszdá) azt mondja, hogy a cicit öltözékkel kapcsolatos kötelezettség, ami azt jelenti, hogy minden négysarkú ruhadarabra kell cicit, akár viselik, akár nem. Amikor tehát cicitet erősítünk egy ruhadarabra, azzal teljesítünk (befejezünk) egy micvát, következésképp ez a cselekedet áldást kíván.

וּמַר סָבַר: חוֹבַת גַּבְרָא הוּא.

A másik mester azonban (Ráv Náchmán) úgy tartja, hogy a cicit személyes kötelezettség, ami csak akkor lép életbe, amikor felöltünk egy öltözéket. Tehát az, hogy cicitet erősítünk egy ruhadarabra, mielőtt még fölvennénk, nem teljesíti (nem fejezi be) a micvát, s ennek megfelelően nem kell rá áldást mondani.

 

Nemzsidó is készíthet cicitet

[Az előző vita Ráv szavainak idézésére épült, ami szerint Ráv azt tanította, hogy a nemzsidó által fölerősített cicit érvénytelen. A Gömárá egy másik változatot idéz:]

אָמַר לֵיהּ רַב מָרְדְּכַי לְרַב אַשִׁי: אַתּוּן הָכִי מַתְנִיתוּ לָהּ, אֲנַן הָכִי מַתְנִינַן לָהּ, אָמַר רַבִּי יְהוּדָה אָמַר רַב: מִנַּיִן לְצִיצִית בְּגוֹי שֶׁכְּשֵׁירָה? שֶׁנֶאֱמַר: “דַּבֵּר אֶל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל .. וְעָשׂוּ לָהֶם צִיצִית“, יַעֲשׂוּ לָהֶם אֲחֵרִים.

Ráv Mordecháj azt mondta Ráv Ásinak: Ti így tanítjátok Ráv szabályát. Mi viszont így tanítjuk: Ráv Jehudá azt mondta Ráv nevében: Honnan vezetjük le, hogy a nemzsidó által fölerősített cicit nem használható? Onnan, hogy meg van írva6: „Szólj Izrael fiaihoz… készítsenek nekik rojtokat ruhájuk sarkaira…”. „…Készítsenek nekik…”, tehát azt is jelentheti, hogy mások (azaz akár nemzsidók) is készíthetnek cicitet Izrael fiainak. E változat szerint nincs semmiféle ellentmondás Ráv Náchmán és Ráv Jehudá Ráv nevében elmondott két tanítása között7, miszerint a cicit odaerősítésére nem kell áldást mondani, megegyezik azzal a tanítással, hogy a nemzsidó által készített cicit érvényes.

 

A cicit és a tfilin alapanyagának kikészítése

[A Gömárá egy másik téma felé fordul:]

אָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר רַב: עֲשָׂאָן מִן הַקוֹצִים וּמִן הַנִּימִין וּמִן הַגְּרָדִין – פְּסוּלָה, מִן הַסִּיסִין – כְּשֵׁירָה.

Ráv Jehudá mondta Ráv nevében: Ha valaki olyan szálakból készít cicitet, amelyek korábban kerültek a ruhadarab sarkára, és nem azért rögzítették oda őket, hogy cicitként szolgáljanak, például „tüskefonalból”8, hímzőfonalból9 vagy rojtból10 készít cicitet, az érvénytelen, mert a cicitet önmaga – azaz a micva – kedvéért kell odaerősíteni11. De ha valaki közönséges szövőfonal-gombolyagból veszi a szálat, az érvényes, noha a fonalat, amit használt, nem a micva kedvéért fonták. Azért érvényes, mivel a micva kedvéért rögzítették a ruhadarabhoz. Annak, hogy nem a micva szándékával fonták, azért nincs jelentősége, mert a fonást nem tekintjük a megparancsolt cicitkészítés-hez tartozó folyamatnak.

[Ráv Jehudá folytatja:]

כִּי אָמְרִיתָהּ קַמֵּיהּ דִּשְׁמוּאֵל, אָמַר: אַף מִן הַסִּיסִין פְּסוּלָה, בְּעִינַן טְוִיָּיה לִשְׁמָהּ.

Mikor Smuél előtt megismételtem ezt a szabályt12, azt mondta: Még ha a cicit közönséges szövőfonal-gombolyagból készül is, akkor is érvénytelen, mert megkívánjuk, hogy a cicit fonalát a maga (azaz a micva) kedvéért fonják.

Ráv és Smuél egyetért abban, hogy a cicitet a micva kedvéért kell elkészíteni, de míg Ráv szerint az „elkészítés” csupán a fonálnak a ruhadarabhoz történő erősítéséből áll, Smuél szerint a fonás is beletartozik.

[A Gömárá bemutatja ennek a vitának az egyik tannaita precedensét:]

כְּתַנָּאֵי:

Ez a dolog Tannák vitájának tárgya, amint azt a következő Brájtá mutatja:

צִיפָּן זָהָב, אוֹ שֶׁטָּלָה עֲלֵיהֶן עוֹר בְּהֵמָה טְמֵאָה – פְּסוּלות.

Ha valaki arannyal borítja a tfilint, vagy egy nem-kóser állat bőrével borítja be, az a tfilin nem használható.

Az aranydobozkák érvénytelenek, mivel még a tfilin szíjainak is fekete bőrből kell lenniük, így nyilvánvaló, hogy a dobozoknak is.

Ami a nem-kóser állat bőrét illeti, az azért érvénytelen, mert a Tóra azt mondja13: „És legyen ez jelképként kezeden és emlékeztetőként szemeid között, hogy a Örökkévaló igéje legyen szádban…”. A Bölcsek értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy a tfilin dobozkáit valami olyasmiből kell készíteni, amit szabad a szájunkba venni, márpedig ez kizárja a nem-kóser állat bőrét (Rási).

עוֹר בְּהֵמָה טְהוֹרָה – כְּשֵׁירוֹת, וְאַף עַל פִּי שֶׁלֹּא עִיבְּדָן לִשְׁמָן.

Ha kóser állat bőrét használja, az esetben még akkor is használható, ha a bőr, amellyel a tfilint bevonja, nem annak kedvéért lett kikészítve, azaz nem azért, hogy a tfilin micvájához használják fel. Ez a Bölcsek véleménye.

רַבָּן שִׁמְעוֹן בֶּן גַּמְלִיאֵל אוֹמֵר: אַף עוֹר בְּהֵמָה טְהוֹרָה – פְּסוּלות, עַד שֶׁיְּעַבְּדָן לִשְׁמָן.

Rábán simon ben gámliél viszont azt mondta: még ha kóser állat bőrét használta is, nem használható – kivéve, ha eredetileg annak (a micvának) kedvéért készítette ki a tfilin bevonására használt bőrt.

A Bölcsek és Rábán Simon ben Gámliél tehát nem értenek egyet abban, hogy a tfilin dobozkájának készítéséhez felhasználandó bőrt már a kikészítés során a micva szándékával kell-e kikészíteni. Ebből következik, hogy a cicitet illetően hasonlóképpen nem értenek egyet abban, hogy a fonalat, amiből a cicitet készíteni akarják, eredendően a micva szándékával kell-e elkészíteni.

Ráv véleménye tehát párhuzamos a Bölcsekével, Smuél véleménye pedig Rábán Simon ben Gámliélével14.

A kékbíbor

[A Gömárá a töchélet (kékbíbor) festésének témaköre felé fordul:]

אָמַר לֵיהּ אַבַּיֵי לְרַב שְׁמוּאֵל בַּר רַב יְהוּדָה: הָא תְּכֶילְתָּא הֵיכִי צָבְעִיתוּ לָהּ?

Ábájé mondotta Ráv Smuél bár Ráv Jehudának: Hogyan fested ezt a kékbíbor szálat?

אָמַר לֵיהּ: מַיְיתִּינַן דַּם חִלָּזוֹן וְסַמָּנִין וְרָמִינַן לְהוּ בְּיוֹרָה [וּמַרְתְּחִינַן לֵיהּ],

Ráv Smuél bár Ráv Jehudá így válaszolt: Vesszük a chilázon15 nevezetű tengeri lény vérét meg bizonyos füveket, beletesszük őket egy fazékba, és felforraljuk őket. Ez a keverék a kékbíbor festék16.

וְשַׁקְלִינָא פּוּרְתָּא בְּבֵיעֲתָא וְטַעֲמִינַן לְהוּ בְּאוּדְרָא, וְשָׁדִינַן לֵיהּ לְהַהוּא בֵּיעֲתָא וְקָלִינַן לֵיהּ לְאוּדְרָא.

Utána kiveszünk egy kevés festéket egy tojáshéjba, és kipróbáljuk egy gyapjúpamaton: megvizsgáljuk, hogy jól fog-e a festék. Utána kiöntjük a tojáshéjban maradt festéket, és elégetjük a próbára használt gyapjúpamatot.

[A Gömárá elmondja, miért szükséges ez az eljárás:]

שְׁמַע מִינָּהּ תְּלָת:

Tudj meg ebből három dolgot:

שְׁמַע מִינָּהּ טְעִימָה פְּסוּלָה,

a) tudd meg belőle, hogy a próbaként megfestett gyapjú nem felel meg arra, hogy cicitfonal készüljön belőle. Ez abból van levezetve, hogy a próbához használt gyapjúpamatot elégetjük, ami nyilvánvalóan elővigyázatossági intézkedés annak érdekében, hogy ne lehessen felhasználni a cicit kékbíbor szálához. (Rási);

וּשְׁמַע מִינָּה – דִּבְעִינַן צְבִיעָה לִשְׁמָהּ,

b) tudd meg belőle, hogy a kékbíbor festését a maga kedvéért kívánjuk meg, azaz azért, hogy a micvához használható legyen. Ez is a gyapjúpamat elégetéséből van levezetve17: mivel nem a micva kedvéért festették meg, ezért nem felel meg18;

וּשְׁמַע מִינָּהּ טְעִימָה פַּסְלָה.

c) tudd meg belőle, hogy a próbához használt festék alkalmatlanná válik kékbíbor festésre.

Ennek a szabálynak két pontja van:

(1) Miután a festéket használták már valaminek a megfestésére (itt most a gyapjúpamatról van szó), alkalmatlanná válik a cicit kékbíbor szálainak készítésére;

(2) ha egy csekély mennyiségű ilyen használt festék (például egy tojáshéjnyi) belekeveredik a nagyobb mennyiségű, még fel nem használt festékbe (tehát abba, ami a festőfazékban maradt), akkor az előbbi az utóbbit alkalmatlanná teszi (Rási).

Az első pont abból vezethető le, hogy a próbát a tojáshéjban, és nem a fazékban végezzük el. A másodikat pedig abból kell levezetni, hogy a tojáshéjat eldobjuk.

[A Gömárá azt tudakolja, hogy ezek vajon ténylegesen három külön törvényt alkotnak-e:]

הַיְינוּ טְעִימָה פְּסוּלָה הַיְינוּ צְבִיעָה לִשְׁמָהּ!

Az a törvény, miszerint a próbaként megfestett gyapjú nem felel meg arra, hogy cicitszálat készítsünk belőle, ugyanaz a törvény, amelyik megkívánja, hogy a kékbíbor szálakat a maguk kedvéért fessük. – ? –

 

[A Gömárá válaszol:]

אָמַר רַב אַשִׁי: מַה טַעַם קָאָמַר, מַה טַעַם טְעִימָה פְּסוּלָה? מִשּׁוּם דִּבְעִינַן צְבִיעָה לִשְׁמָהּ.

Ráv Ási azt mondta: Az előzőt a „Mi az oka” stílusában mondották, és azt jelenti: Miért nem felel meg a próbaként megfestett gyapjú arra, hogy cicitszálakat készítsünk belőle? Azért, mert megkívánjuk, hogy a kékbíbor festés önmaga kedvéért történjen.

A fentebbi három szabály tehát lényegében véve két törvény, amelyekből az elsőhöz (az a. ponthoz) indoklás is tartozik (ez a b. pont).

[A Gömárá megjegyzi, hogy a fenti törvények közül az utolsót (a c. pontot) vitatják:]

כְּתַנָּאֵי:

Ez egy tannaita vita tárgya, ahogyan azt a következő Brájtá mutatja:

טְעִימָה פְּסוּלָה, מִשּׁוּם שֶׁנֶאֱמַר: “כְּלִיל תְּכֵלֶת“, דִּבְרֵי רַבִּי חֲנִינָא בֶּן גַּמְלִיאֵל.

A próbára használt festék nem felel meg arra, hogy a kékbíbor festésben tovább használják, mert írva van19: „teljesen kékbíborból”. Ezek rabbi chániná ben gámliél szavai.

Ezen vélemény szerint a „teljesen” szó azt jelenti, hogy a legerősebben ható színezőanyagot kell használni a kékbíbor szálak megfestéséhez. Nem szabad tehát olyan színezőanyagot használni, amivel előzőleg megfestettek már valamit, mert akkor a második festés gyengébb minőségű lesz.

E szerint a próbára használt festék esete az egyszer már használt festék alkalmatlanságának csak egyik példája. Lényegében azt mondja, hogy ha egy festéket egyszer már használtak valamilyen célra – ide értve a kékbíbor szálak festését is –, akkor többé nem alkalmas kékbíbor szálak festésére.

רַבִּי יוֹחָנָן בֶּן דַּהֲבַאי אוֹמֵר: אֲפִילּוּ מַרְאֶה שֵׁנִי שֶׁבָּהּ כָּשֵׁר, מִשּׁוּם שֶׁנֶאֱמַר: “וּשְׁנִי תוֹלַעַת“.

Rabbi jochánán ben dáháváj azt mondja: még a második árnyalatú kékre festett is megfelel kékbíbornak, mert írva van: „karmazsin színű fonalat”, ami értelmezhető úgy is, hogy második festésű vörös gyapjú20.

A שְׁנִי תוֹלַעַת (sni toláát) kifejezés, amit a Tóra használ a vörös gyapjúszálra, „második [festésű] vörös”-ként is értelmezhető. Rabbi Jochánán ben Dáháváj ebből vezeti le, hogy a kohének öltözékéhez készítéséhez szükséges fonal megfestésére használt vörös festéket szabad egynél többször felhasználni. És mivel a kohén öltözékkel kapcsolatosan kétszer is ugyanaz a vers21 említi a „kékbíbor”-t és a „vörös fonal”-at, ez azt tanítja, hogy ennek a törvénynek a tükrében a kékbíbor hasonló a vörös fonalhoz (Rási a Chidusé HáRásbá értelmezése szerint).

 

Kitől vásárolhatunk kegytárgyakat?

[Egy kékbíborral foglalkozó Brájtá:]

תָּנוּ רַבָּנַן: תְּכֵלֶת אֵין לָהּ בְּדִיקָה, וְאֵין נִקָּחֵית אֶלָּא מִן הַמּוּמְחֶה.

A Bölcsek azt tanították egy Brájtában: A kékbíbornak nincs semmiféle vizsgálata, vagyis nincs olyan módszer, amivel meg lehetne állapítani, hogy a kékbíbor szál kék fonala valódi-e, vagy indigóval festették22, és következésképp csak szakembertől, azaz megbízható személytől szabad vásárolni, aki tudja, hogy az indigó alkalmatlan erre a célra.

תְּפִילִּין יֵשׁ לָהֶם בְּדִיקָה, וְאֵין נִיקָּחִין אֶלָּא מִן הַמּוּמְחֶה.

Ezzel ellentétben a tfilin vizsgálatának vannak módszerei, azaz meg tudjuk vizsgálni a tekercset, hogy megfelelő-e, nincs e benne fölösleges betű, vagy nem hiányzik-e belőle, de ennek ellenére csak szakértőtől szabad vásárolni. Az eladónak tudnia kell, hogy a tfilin készítéséhez használandó bőrt (értve ezalatt a dobozkák és a tekercsek készítéséhez használt bőröket egyaránt) a micva kedvéért kell kikészíteni. Mivel utólag már képtelenség megállapítani, hogy megfelelő szándékkal készítették-e ki a bőrt, ezért a bizonyság egyetlen módja az, hogy ha megbízható személytől vásároljuk.

סְפָרִים וּמְזוּזוֹת יֵשׁ לָהֶן בְּדִיקָה, וְנִיקָּחִין מִכָּל אָדָם.

Végül a Tóra-tekercsek és a mezuzák vizsgálatának vannak módszerei, és bárkitől vásárolhatók, mivel a tfilinnel ellentétben a Tóra-tekercsekhez és a mezuzákhoz használatos pergameneknek nem kell a micva szándékával készülniük (Rási)23.

1 5Mózes 11:18., 20.

2 Nemzsidók és kiskorúak nem kötelesek tfilint viselni, mert rájuk nem vonatkoznak a Tóra micvái. E Bölcs szerint a kutáiak sem kötelesek, mert az a véleménye, hogy azok nem tekintendők zsidóknak [lásd 42a., a 603. jegyzetben]. Nők nem kötelesek tfilint ölteni, mert mivel szombaton és ünnepnapon nem öltünk tfilint, ezért ez egy micvát ászé söházmán görámá (bizonyos időhöz kötött tevőleges micva), és az nőkre nem vonatkozik. A nemzsidó rabszolgák csak azokat a micvákat kötelesek teljesíteni, ami a nőknek is kötelező.

3 A vers konkrétan a mezuzáról szól, de a Tóra-tekercsek és a tfilinek hasonlóak a mezuzához.

4 Noha a tfilin írása csak előkészítése a tfilinviselés tevőleges micvájának, erről a cselekedetről szó van a Tórában, amikor azt mondja: „Írd fel őket…” (lásd az előző jegyzetet). Tehát maga az írás beletartozik a micva kategóriájába, és így megkívánja az áldást. Továbbá: nemzsidó nem hajthatja végre ezt a micvát. Ennek ellenére nem mondunk rá áldást.

5 Lásd fentebb, 36a.

6 4Mózes 15:38. E változat szerint Ráv a ועשו להם ציצת („vöászu láhem cicit”) szavakat úgy értelmezi: készítsenek nekik (nem önmaguknak).

7 A háláchá Ráv Jehudá Rávnak tulajdonított tanításának első változatával van összhangban, miszerint a nemzsidó által készített cicit nem érvényes (Orách Chájim 14:1.). Rási szerint ez arra enged következtetni, hogy a cicit öltözékkel kapcsolatos kötelezettség. Azonban Rif és Ros másfelől közelít: szerintük a kötelezettség személyes jellegű.

8 Mikor a szövet hosszanti vázát adó láncfonal szövés közben elpattan, a takács egyszerűen összeköti az elszakadt végeket, és folytatja a szövést. A csomó tüskeszerűen kiáll a kész szövetből. Ráv olyan esetről beszél, amikor a csomóvégek a ruhadarab sarka közelében lógnak ki, és valaki cicitet fon belőlük (Rási második magyarázata).

9 Ez olyan esetre vonatkozik, amikor a ruhadarab szélét valamilyen hímzéssel díszítették, vagy a szövet szélét visszahajtották és beszegték. Néhány szál kilógott a hímzésből vagy a szegésből, és ezeket fonták össze cicitnek.

10 Ez azokra a láncfonalakra vonatkozik, amelyek az utolsó vetüléksor után még rojtként kilógnak a szövetből. Valaki ezeket cicitté fonta (Rási).

11 Az ilyen cicitek a „»készíts…«, és ne a már elkészítettet használd” rendelkezés miatt sem érvényesek [lásd 33a., fent a 565. oldal] (Rási).

Ha viszont ezeket a szálakat elvágják, és a micva kedvéért újra odaerősítik, akkor érvényesek (Rási, ahogyan a Bét Joszéf értelmezi, Orách Chájim 115:5., 14:2.).

Maimonidész (A cicit szabályai 1:11–12.) másképp magyarázza ezeket az eseteket. Nézete szerint nem szükséges, hogy a cicit a micva kedvéért legyen a ruhadarabhoz rögzítve (Bét Joszéf 11:1., 14:2.), és Ráv a cicithez használt szálak minőségéről beszél. A „tüskés” olyan kis gyapjúcsomókat jelent, amelyek a tüskés ágakon akadnak fenn az arra haladó juhokról; a „szőrszál” olyan gyapjúszálakra vonatkozik, amelyek még a nyírás előtt kihullanak a juh gyapjából; a „rojt” azokat a gyapjúszálakat jelöli, amelyek a megszőtt ruhadarab szélén kilógnak. Ezek a fonalak azért nem alkalmasak cicit készítésére, mert gyengébb minőségűek, és használatuk tiszteletlenség volna a micvával szemben. (Bét Joszéf uo.).

12 Ráv Jehudá eredetileg Ráv tanítványa volt. Ráv halála után Smuél keze alatt tanult, akinek Ráv sok tanítását továbbadta (Rási).

13 2Mózes 13:9.

14 A Toszáfot eltöpreng a tfilin és a cicit analógiáján. A cicitet illetően a Tóra azt mondja: „Rojtokat készíts magadnak” (5Mózes 22:12.). A Gömárá (Szukká 9a.) a „magadnak” szót úgy értelmezi: „a magad cicit-kötelezettsége kedvéért”. A tfilint illetve azonban nincs ennek megfelelő vers. Így, noha Smuél azt mondja, hogy a cicitet a micva kedvéért kell fonni, lehet, hogy egyetért a Bölcsekkel abban, hogy a tfilinhez használt bőrt nem szükséges a micva kedvéért kikészíteni.

Érdekes, hogy Maimonidész valóban különbséget tesz a cicit és a tfilin törvényei közt. Ő úgy rendelkezik, hogy a cicit fonalát a micva kedvéért kell fonni (A cicit szabályai 1:11.), ugyanakkor viszont szerinte a tfilin dobozaihoz használt bőrt egyáltalán nem kell a micva kedvéért kikészíteni (A tfilin szabályai 3:15.). Lásd még Sulchán Áruch, Orách Chájim 11:1., 32:37.

15 A Gömárá lentebb (44a. teteje) többet mond erről a lényről.

16 A Gömárá nem határozza meg ezeket a füveket. Maimonidész (A cicit szabályai 2:2.) sejteni engedi, hogy bármilyen fű használható, amelyik lehetővé teszi, hogy a festék jobban beszívódjon a gyapjúba.

Rási viszont (a Toszáfot olvasata szerint) mintha úgy mondaná, hogy a füveket nem keverik a chilázon vérével, hanem a gyapjút először füvek főzetébe áztatják, hogy fölvegye a festéket, és azután tiszta chilázonvérben megfestik. Lásd tovább Maimonidész, ugyanott.

17 A Gömárá később megjegyzi, hogy ez az előző rendelkezés megismétlése.

18 Még ha azzal a szándékkal hajtjuk is végre a próbát, hogy ha sikeres, akkor a megfestett gyapjút kékbíbor szálként használjuk majd, a gyapjúpamat akkor sem felel meg erre a célra, mivel a próba és a kékbíbor szál előállításának szándéka összemosódik, kettős szándékkal teljesítettük, azaz a micva kedvéért és a próba kedvéért, s ilyenformán érvénytelen (Toszáfot).

19 2Mózes 28:31. Az idézett vers nem a cicitre vonatkozik, hanem a kötényre (möil), amit a főpap viselt. Ezzel szemben a cicithez használt kékbíbor szálak törvényét a kohének öltözékének kékbíborából származtatja rabbi Chániná (Toszáfot; lásd lejjebb).

20 3Mózes 14:4.

21 Lásd 2Mózes 25:4., 39:29.

22A chilázon, kékbíbor festékhez nehéz volt hozzájutni (csak „hétévente egyszer” jelenik meg a parton – lejjebb 44a.), ezért a töchéletet drágán adták. Van egy olcsóbb festék, amit az indigó növényből nyernek, és amelynek színe hasonlít a töchéletére, de azzal nem teljesíthető a micva.

23 A Toszáfot ellenvetéssel él, a Gitin 54b-t idézi, ahol az áll, hogy a Tóra-tekercs pergamenjét a micva szándékával kell kikészíteni! A Toszáfot emiatt másképpen magyarázza a Gömárát, lásd uo.

  • Küldés emailben

Fejezetek