52. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A Boré pri háéc, a Boré pri hádámá és a Sehákol bráchák szabályai

A Boré pri háéc, a Boré pri hádámá és a Sehákol bráchák szabályai (18 pontban)
1. Fán termett gyümölcsre a Boré pri háéc bráchát, a földből nőtt termésekre a Boré pri háádámá bráchát mondják, utóbbiak közé tartozik minden fajta répa, gyökér, hüvelyes vetemény, tengeri, fű és zöldség, stb. Fának csak az mondható, melynek ágai télen is megmaradnak és ez ágakból levelek nőnek, akkor is, ha ezek az ágak olyan vékonyak, mint a lennek a szára, de ha a szárak télre teljesen eltűnnek és nem marad meg más, mint csak a gyökér, nem nevezhető fának, és termésére a Boré pri háádámá áldás jár.
2. Minden olyan dologra, mely nem a földből nő, mint pl. hús, halak, tej és sajt, továbbá a boron és olajon kívül minden italra a Sehákol áldást kell mondani. A nihjá szóban a jud hangzót á-val kámáccal ejtik.
3. A különböző gombafajtákra, bár a föld nedvességében nőnek, de nem a földből, hanem a légből szívják táplálékukat, nem mondhatók tehát a föld terméseinek, miért is élvezésük előtt csak a Sehákol bráchát kell mondani.
4. Boré pri háádámá és a Boré pri háéc bráchát csak oly dologra szabad mondani, melyet nyersen is jó enni és nyersen is szoktak enni, de olyan dologra, melyet nem szoktak nyersen enni, bár nyersen is jól ehető, de nem annyira elismert, csak akkor mondják rá a megfelelő brácháját, ha főve eszik, de ha nyersen eszik, csak a Sehákol bráchát mondják rájuk. Némelyeknek áztatása – a főzése, ezért pl. a káposztára, kelre Boré pri háádámá bráchát mondják, másoknál a besózás számít e tekintetben ugyanígy főzésnek.
5. A retekre Boré pri háádámá áldás, éppenúgy a fok- és vöröshagymára, amíg fiatalok, gyengék és nyersen szokták enni, bár a legtöbb esetben csak kenyérrel eszik őket, mindamellett, ha kenyér nélkül is eszik Boré pri háádámá a bráchájuk. A már nagyokat, öregeket és nagyon erőseket nem szokták nyersen enni, aki mégis nyersen eszi, a Sehákol áldást mondja rájuk.
6. Olyan dolgokra, melyek jobbak nyersen, mint főve, mert a főzés csak ront rajtuk, főtt állapotukban csak a Sehákol bráchát mondják, még akkor is, ha hússal együtt is főttek és a hús által meg is javult az ízük, mert mellettük a hús lényeges, csak a sehákol bráchá illeti meg őket. Ám, ha oly módon főzik azokat, hogy azok alkotják az étel lényegét és mégis megjavultak, pl. ha zsírban, mézben, vagy hasonlóban sütötték ki, a nekik megfelelő bráchát kell rájuk mondani, mert az áldásmondás tekintetében egyremegy, akár vízben, akár zsírban vagy mézben főzték.
7. Értéktelen gyümölcsökre, melyek tüskés bokrokon, cserjéken és más fákon nőnek, maguktól termettek, nem ember ültette őket, mint pl. a vadalmára és a hozzá hasonlókra, melyek nyersen eledelre nem valók, habár ha mézben és cukorban főzik, vagy sütik ki őket, már ehetőkké válnak, mégis csak a Sehákol áldást kell mondani rájuk. A mogyoró azonban, bár az erdőben nő, már becsesebb gyümölcs, ezért a Boré pri háéc áldás illeti meg.
8. A nem ültetett, vagy vetett, hanem maguktól termett növények, bár nyersen is ehetők, és habár, ha megfőzik őket, becsült eledelt képeznek, mégis mivel nem vetemények, nem tekinthetők gyümölcsnek, termésnek és a Sehákol áldást kell mondani rájuk. De salátára és a hasonlókra, miket ültetnek, a Boré pri háádámá áldás jár. A vadon növő füvekre, cserjékre, melyeknek kedvelt gyümölcseik vannak, mint az áfonya, málna stb. szintén a Boré pri háádámá bráchát mondják.
9. Olyan dologra, melynek nem a termés a lényege, nem vehető olybá, mint maga a gyümölcs, bráchája tekintetében tehát alább száll egy fokkal. Ha fáról való, akkor erre a mellékesre a Boré pri háádámá bráchát, ha földből nőtt növényből való, mellékesére a Sehákol bráchát kell mondani. Azért a kápornafánál, melynek levelei ehetők, és levelein olyan bogyó alakú kidomborodások vannak, mint a fűzfának a levelein, míg a kaporna a tulajdonképpeni termése; a burka, mely a termését körülveszi, mint a diót a zöld burka, szintén eheti, a kapornára, a tulajdonképpeni termésére a Boré pri háéc bráchát, a leveleire, a bogyóira és burkára pedig a Boré pri háádámá bráchát kell mondani. Ugyanígy a rózsalevelekre, melyeket mézbe és cukorba szoktak befőzni, Boré pri háádámá bráchá jár, habár fán nőttek, de nem annak tulajdonképpeni termései. A narancshéjra, melyet szintén mézbe és cukorba főznek , ugyancsak a Boré pri háádámá bráchá jár. A tökök héjára, melyet mézben és cukorban sütnek a Sehákol bráchát mondjuk, hüvelyes veteményeknek, melyeket a mezőkön magról ültetnek – a hüvelyére, habár édesek, ha a benne levő szemek nélkül eszik szintén a Sehákol bráchát kell mondani. De ha a veteményeket a kertekben ültetik azzal a szándékkal, hogy azokat a hüvelyükkel együtt nyersen eszik, akkor is, ha a hüvelyeket külön esszük is, már a Boré pri háádámá áldást mondjuk.
10. A gyümölcsök magvaira, ha édesek a Boré pri háádámá bráchát mondjuk, de ki a keserű magvakat megeszi, mivel általában semmi értékük, ne mondjon semmiféle áldást, ha tűzön pörkölve, vagy másképpen ízét megjavították, a Sehákol bráchát kell előtte mondani.
11. Keserű mandulára, amíg kicsinyek, amikor tulajdonképpen csak a burkát eszik, mely nem keserű és ha ezért ültették, a Boré pri háéc áldást kell mondani, de ha már nagyok, amikor tulajdonképpen csak a belsejét eszik, ami keserű, ha így eszik, egyáltalában ne mondjanak rájuk áldást. De ha tűzön vagy más módon megjavították, mert gyümölcs és ebből a célból is ültették, a Boré pri háéc bráchát kell rájuk mondani. A cukorral bevont mandulára, bár a cukor több, mint maga a mandula, mégis a Boré pri háéc áldást mondják. A kalmuszra, melyet cukorral vonnak be, csak a Sehákol bráchát mondják, mert a kalmusz nem gyümölcs.
12. Oly gyümölcsre, mely nem érett meg a fán, ha azután meg is főzték, vagy be is főzték mézben, vagy hasonlóban, amint az éretlen gyümölcsöt cukorban, mézben befőzik, a Sehákol bráchát mondják. De a mézben vagy cukorban befőzött eszrogra továbbra is a Boré pri háéc bráchát kell mondani.
13. A lehullott gyümölcsre, mely a napsütéstől elfonnyadtan, éretlenül esett le a fáról, mert romlott, csak a Sehákol bráchát mondják rá. Ugyanígy a penészes kenyérre, vagy a kissé megromlott ételre is a Sehákol áldást kell mondani. Ha már teljesen megromlottak, hogy evésre sem valók, egyáltalán nem kell bráchá, ha mégis eszik. Miként a teljes ecetre, (mely bugyborékol, ha a földre kiöntik), nem kell semmiféle bráchá, de ha ezt vízzel vegyítették, annyira, hogy iható, Sehákol bráchát mondanak rája.
14. Vannak gyümölcsök, melyeknek az a természetük, hogy a fán sohasem érnek meg teljesen, hanem mikor leszedik a fáról, szalmába, vagy szénába stb. teszik őket és ott érnek meg, mint bizonyos almafajta, apró körték, naspolyák, mert ez a természetük, Boré pri háéc bráchát kell mondani rájuk.
15. Van oly gyümölcsfajta, melyben csak egyszerű lé van a magvaiban összegyűlve, vörös bogyófajta, evésre nem alkalmas, a levét kiszívják, a héját pedig eldobják, erre a kiszívott lére a Sehákol bráchát mondják, (mert tulajdonképpen ital, nem nevezhető gyümölcsnek), ha héjával és magostul nyelik is le, csak a Sehákol bráchá jár rá.
16. A Boré pri háéc vagy a Boré pri háádámá bráchát csak akkor mondják, ha legalább még részben felismerhető, hogy gyümölcs, ha azonban annyira össze van nyomva, hogy egyáltalában fel sem ismerhető már, hogy micsoda, pl. a gyümölcsíz, melyet szilvából, (barackból stb.) főznek, vagy a hüvelyes növényekre, melyeket teljesen összenyomják és hasonlókra a Sehákol bráchát kell mondani, ha adott esetben a nekik megfelelő bráchát mondotta rájuk az ember, – utólag azzal is eleget tett. Ha azonban nagyobbrészt csak így teljesen összepréselve szokták enni, már eleve mondhatják rájuk a nekik rendelt bráchát.
17. Kölesre és rizsre, melyet megfőztek, de nem nyomtak össze, a Boré pri háádámá bráchát mondják, ha összenyomták, vagy megőrölték és kenyeret készítettek belőlük, van különbség a kettő bráchája között, mert a rizskenyérre szabály szerint a Boré miné mezonot, a kölesből készültre a Sehákol bráchá jár, de mivel nem tudjuk biztosan, hogy az oréz köles-e és a dochán rizs-e, vagy megfordítva, ezért az Istenfélő ember ne egyék őrölt rizst és kölest, csak ebéd közben. Szükség esetén, ha kenyere nincsen, mondhatja akár a rizsára, akár a kölesre a Sehákol bráchát, élvezésük után a Boré nefásot »utóbráchát«. A hüvelyes veteményekből, vagy tengeriből és más terményekből készült kenyérre, bár ez annak a vidéknek a rendes kenyere, a Sehákol bráchát mondják.
18. Aki cukrot eszik, édes nádat szív, a Sehákol bráchát mondja, valamint az is, aki édes gyökeret rág, melynek csak az ízét élvezi, bár kiszívás után a kiszívott anyagokat kiköpi, a Sehákol bráchát mondja.

  • Küldés emailben

Fejezetek