9. 📖 Nechemja könyve

Ekülönödtek az Izraél magzatjából valók

1. És e hónap huszonnegyedik napján egybegyűltek Izraél fiai böjt mellett és zsákokban és földdel fejükön. 2. És elkülönödtek az Izraél magzatjából valók mind az idegenektől és felálltak és bevallották vétkeiket és őseik bűneit. 3. És megmaradtak álltukban, és felolvastak az Örökkévalónak, Istenüknek tana könyvéből a napnak egy negyedén át, és egy negyeden át vallomást tettek és leborultak az Örökkévaló, az ő Istenük előtt. 4. És álltak a levitáknak emelt helyén Jésua és Báni, Kadmíél, Sebanja, Bunní, Sérébja, Báni, Kenání; és kiáltottak fennhangon az Örökkévalóhoz, az ő Istenükhöz. 5. És mondták a leviták, Jésúa és Kadmiél, Báni, Chasab­neja, Sérébja, Hódija, Sebanja, Petachja: Keljetek fel, áldjátok az Örökkévalót, a ti Istenteket, öröktől fogva örökké! És áldják a te dicsőséges nevedet, a mely ma­gasztos minden áldás és dicséret fölött! 6. Te vagy, oh Örökkévaló, egyedül, te alkottad az egeket, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket és mindent, a mi bennük van, és te életben tartod mindnyájukat; s az egek serege le­borul előtted. 7. Te vagy, oh Örökkévaló, az Isten, a ki kiválasztottad Ábrámot és kivezetted őt Úr-Kaszdimból és megtetted nevét Ábrahámnak; 8. és szívét hűséges­nek találtad előtted, és megkötötted vele a szövetséget, hogy adjad a kánaáni, a chitti, az emóri, a perizzi, a jebúszi és a girgási országát, hogy adjad az ő magzat­jának; és fenntartottad szavaidat, mert te igazságos vagy. 9. És láttad őseink nyomorát Egyiptomban, és jajkiáltá­sukat hallottad a nádastengernél. 10. Akkor adtál jeleket és csodákat Fáraó ellen s mind a szolgái ellen és or­szágának egész népe ellen, mert tudtad, hogy kevély­kedtek rajtuk, és szereztél magadnak nevet, a mint van e mai napon. 11. És a tengert meghasítottad előttük és átvonultak a tenger közepén szárazon; üldözőiket pedig bedobtad a hullámokba, mint követ hatalmas vi­zekbe. 12. És felhőoszlopban vezetted őket nappal s tűz­oszlopban éjjel megvilágítva nekik az utat, a melyen járjanak. 13. És a Színaj hegyére szálltál le és beszéltél velük az égből, és adtál nekik egyenes rendeleteket és igaz tanokat és jó törvényeket és parancsolatokat. 14. És a te szent szombatodat tudattad vélük és parancsolato­kat, törvényeket és tant parancsoltál nekik szolgád Mózes által. 15. És kenyeret az égből adtál nekik éhsé­gükre és vizet a sziklából hoztál elő nekik szomjassá­gukra, és mondtad nekik, hogy menjenek be elfoglalni az országot, a melyről fölemelted kezedet hogy nekik adod. 16. De ők és őseink kevélykedtek és megkeményí­tették nyakukat, és nem hallgattak a te parancsola­taidra; 17. és vonakodtak ráhallgatni és meg nem emlé­keztek csodatetteidről, melyeket velük cselekedtél, ha­nem megkeményítették nyakukat és vezért választottak, hogy engedetlenségükben visszatérjenek szolgaságukba, de te a bűnbocsánatnak Istene vagy, kegyelmes és irgal­mas, hosszantűrő és bőséges a szeretetben és el nem hagytad őket. 18. Sőt midőn öntött borjút készítettek maguknak és mondták: ez a te istened, ki fölhozott téged Egyiptomból, és nagy káromlásokat követtek el, 19. akkor te nagy irgalmadban el nem hagytad őket a pusztában; a felhőoszlop nem távozott tőlük nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy megvilágítsa nekik az utat, melyen járjanak. 20. És jó szellemedet adtad, oktatva őket, a te mannádat nem vontad meg szájuktól és vizet adtál nekik szom­jasságukra. 21. És negyven éven át eltartottad őket a pusztá­ban, nem volt hiányuk; ruháik le nem koptak és lábaik meg nem dagadtak. 22. És adtál nekik királyságokat s népeket és elosztottad azokat határ szerint; és elfog­lalták Szíchón országát – Chesbón királyának orszá­gát – és Ógnak, Básán királyának országát. 23. És fiai­kat megsokasítottad, mint az égnek csillagait; és be­vitted őket abba az országba, melyről mondtad őseiknek, hogy bemenjenek azt elfoglalni. 24. És eljöttek a fiak és elfoglalták az országot és te megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat és adtad őket kezükbe: kirá­lyaikat és az ország népeit, hogy tegyenek velük aka­ratjuk szerint. 25. És bevettek erősített városokat és kö­vér földet és elfoglaltak házakat, telve minden jóval, kivájt kutakat, szőllőket és olajfákat és gyümölcsfát, számosat; és ettek és jóllaktak és meghíztak és gyö­nyörködtek a te nagy jóságodban. 26. De engedetlenked­tek és föllázadtak ellened és hátuk mögé dobták tano­dat, prófétáidat pedig megölték, a kik megintették őket, hogy visszatérítsék hozzád; de ők nagy káromlásokat követtek el. 27. Ekkor szorongatóik kezébe adtad őket, a kik őket szorongatták; és szorultságuk idején kiáltanak hozzád, és te az égből meghallod és nagy irgalmadban adsz nekik segítőket, hogy megsegítsék szorongatóik kezéből. 28. És a mint nyugtuk lett, újra rosszat tesznek előtted, és te átengeded őket ellenségeik kezébe, hogy uralkodjanak rajtuk, és újra kiáltanak téged; és te az égből meghallod s megmented őket irgalmadban sok ízben. 29. És megintetted őket, hogy visszatérítsd ta­nodhoz, de ők kevélykedtek s nem hallgattak parancso­lataidra és rendeleteid ellen vétkeztek, melyeket meg­tesz az ember és él általuk, és makacs vállat mutattak és nyakukat megkeményítették és nem hallgattak rád. 30. És elmúlni engedtél rajtuk sok esztendőt és megin­tetted őket szellemeddel prófétáid által, de nem figyel­tek, és adtad őket az országok népeinek kezébe. 31. De nagy irgalmadban nem tettél velük végpusztítást és el nem hagytad őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy. 32. Most tehát, oh Istenünk, a nagy, hatalmas és félelmetes Isten, a ki megőrzi a szövetséget és a sze­retetet, ne legyen csekély előtted mind az a fáradalom, a mely ért minket, királyainkat, nagyjainkat, papjain­kat, prófétáinkat és atyáinkat, és egész népedet Assúr királyainak napjaitól fogva egészen a mai napig. 33. De te igazságos vagy mind a mellett, a mi reánk jött, mert igazat cselekedtél, mi pedig gonoszok voltunk. 34. És a mi királyaink, nagyjaink, papjaink és atyáink nem tették meg tanodat s nem figyeltek parancsola­taidra és bizonyságaidra, melyekkel megintetted őket. 35. Hisz ők az ő királyságukban és a bőséges javad mel­lett, a melyet adtál nekik s abban a tágas és kövér országban, a melyet eléjük adtál, nem szolgáltak téged s nem tértek meg rossz cselekedeteiktől. 36. Ime mi ma szolgák vagyunk, az ország pedig, melyet őseinknek adtál, hogy egyék gyümölcsét s javát, íme mi szolgák vagyunk rajta; 37. és termését szaporítja a királyok számára, a kiket fölénk tettél vétkeink miatt; s a testeink fölött uralkodnak és barmunk fölött tetszésük szerint és nagy szorultságban vagyunk mi

  • Küldés emailben

Fejezetek