1. ? A cservenkai tömeggyilkosság

A megérkezés

A BORI MUNKASZOLGÁLAT

 

A második világháború alatt hatezer magyar munkaszolgálatost vittek kényszermunkára a németek által megszállt Szerbiába. A munkaszolgálatosok kilencvennyolc százalékát zsidó származásuk, míg két százalékát vallási meggyőződésük miatt vitték büntetésből Borba. A zsidók és a kisegyházak tagjai (Jehova Tanúi, reformadventisták, nazarénusok) egyaránt a magyar Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében és magyar katonai felügyelet alatt éltek a táborokban. A bori bányákban és a bor környéki hegyi vasútépítésen a német katonai szervezet, az Organisation Todt (OT) irányítása alatt dolgoztak. A németek Jugoszlávia lerohanása, 1941. április 6. után, hosszú távra rendezkedtek be a délkelet-szerbiai Borban is. A hadi helyzet azonban megváltozott és Románia 1944. augusztus 23-i kiugrása után – a több tízezer kényszermunkást és hadifoglyot alkalmazó – Bor környéki munkákat a németek felfüggesztették. A Honvédelmi Minisztérium kiadta a magyar munkaszolgálatosokat Magyarországra visszarendelő parancsot. A bori magyar őrszemélyzet, a magyar katonai keret mintegy 400 menetképtelen személyt hátrahagyva, két lépcsőben indította el a munkaszolgálatosokat. Az első lépcső 1944. szeptember 17-én, míg a második 12 nappal később indult el gyalogmenetben. A második lépcsőben elindítottakat szeptember 30-án a partizánok felszabadították a szerb hegyek között. Az első lépcsőben elindított kb. 3.400 munkaszolgálatos sorsa azonban teljesen másként alakult. A Bortól Belgrádon át Titelig (Titel, Theisshügel) és Újvidékig (Novi Sad, Neusatz), majd Zomboron (Sombor) át Szentkirályszabadjáig vezető út legvégső állomásai német koncentrációs táborok voltak. Közben azonban a munkaszolgálatosok többségét meggyilkolták, míg kisebbik részük megszökött. Az út során a legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosságra a bánáti Torontálalmáson (Jabuka, Apfeldorf), a bácskai Cservenkán (Crvenka, Rotweil, Tscherwenka), valamint Cservenka és Zombor közötti útszakaszon és a dunántúli Abdánál került sor. Ezen helyszínek közül a legtöbb bori zsidó munkaszolgálatost Cservenkán (kb. 1.000 fő) október 7-én éjszaka, valamint a Cservenka és Zombor közötti útszakaszon (kb. 400 fő) október 7-én és október 8-án a gyilkoltak meg.

 

A BÁNÁTI MEGÉRKEZÉS

A Borból 1944. szeptember 17-én elindított bori munkaszolgálatosok mintegy 280 kilométeres gyaloglás után, szeptember 30-án érkeztek meg Bácskába. A Bánát felől érkező menet 16 óra körül Titelnél lépte át a Tiszát (Tisa, Theiss) és egyben a korabeli Magyarország határát és érkezett meg az 1941-ben – németek támogatásával visszafoglalt (annektált) – Bácska területére. (Magyarország 1944. március 19-i megszállása óta Bácska egyben német megszállás alatt is állt.) A menet Titelen töltötte az első bácskai éjszakát. Innen nyugat felé haladtak tovább és 28 kilométeres gyalogút megtétele után Tiszakálmánfalván (Budisava, Waldneudorf) éjszakáztak (október 1.). A következő nap, mintegy 15 kilométer megtétele után érkeztek meg Újvidék belvárosába. Itt két éjszakát töltöttek (október 2–3.). Innen október 4-én reggel észak felé indultak el és 32 kilométer gyaloglás után értek Szenttamásra (Srbobran, St. Tomas). Szenttamásról ismét nyugat felé indultak tovább és Verbászon (Vrbas. Werbass) valamint Kúlán (Kula, Wolfsburg) keresztül érkeztek meg Cservenkára. Az aznapi 31 kilométer megtétele után a menet október 5-én a késő délutáni, a kora esti órákban érte el Cservenkát. A bori menet tehát Bácskában négynapi gyaloglása alatt kb. 110 kilométert (átlagosan 28 km/nap) tett meg és egy napot (két éjszakát) pihent Újvidéken. Bortól számítva pedig a munkaszolgálatosok az indulás utáni 18. napon, kb. 360 kilométer megtétele után érkeztek meg a nyugat-bácskai községbe.

            Mégsem a megtett gyalogút hossza és a napi kilométerek száma, de még csak nem is a megfelelő számú pihenőnapok és a fedett szállások továbbá az élelmezés teljes hiánya okozta a legnagyobb problémákat. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy Bánátban, majd pedig a Bácskában a gyalogmenet mellett megjelentek a helyi németekből létrehozott, felfegyverzett katonai alakulatok, amelyek folyamatosan gyilkolták a bori zsidó munkaszolgálatosokat.            A Bácskát elérő bori munkaszolgálatosok a német katonai mozgások és a katonai alakulatok átszervezése valamint elhelyezkedése szempontjából egy nagyon bonyolult és utólag nehezen rekonstruálható helyzetbe kerültek. A bori csoport megérkezése továbbá egybeesett a szovjet csapatok előretörésének és az ezzel összefüggő, a helyi lakosság azonnali és szinte teljes kitelepítésének időpontjával. Súlyos problémát jelentett az is, hogy a helyi, többségében német lakosság jelentős része támogatta a közülük toborzott fegyveres alakulatokat és más német katonai csapatokat. A civil német lakosság apraja-nagyja fizikailag is kivette részét a bácska útjain és a falvakon átvonuló bori zsidó munkaszolgálatosok megalázásából és meggyilkolásából. Ennek hátterében pedig a sok éven keresztül történő, tudatos és szervezett, német és magyar antiszemita propaganda állt. Ebben az egyértelműen zsidógyűlölő, magyar- és szerb-ellenes közegben a bori munkaszolgálatosokat kísérő magyar keret végképp elveszítette kontrollját az események irányítása és a parancsnokága alatt menetelő magyar katonai munkaszolgálatos századok felett, továbbá maga is tevékenyen részt vállalt a Cservenkáig tartó és részben a cservenkai gyilkosságokban. A bori munkaszolgálatosok cservenkai tömeges meggyilkolása ezért egyáltalán nem volt véletlen.

 

A MEGÉRKEZÉS IDŐPONTJA ÉS KÖRÜLMÉNYEI

A Cservenkára való megérkezés napját a források egymástól eltérően, míg a tömeggyilkosság megkezdésének napját és napszakát általában egységesen nevezik meg. Az előzőt a források október 5-e (csütörtök) és október 7-e (szombat) közé teszik, míg az utóbbit október 7-e éjszakára. A megérkezés vonatkozásában rendelkezésre áll két, egymással szinkronban lévő, eredeti – a bejegyzés napján kelt – notesz bejegyzés. Az Újvidéken megszökött Spiró György[1] és a Mohácson kórházba került Battyány György[2] bori munkaszolgálatosok noteszbejegyzése szerint a bori menet október 4-én (szerda) reggel indult el Újvidékről Szenttamás felé. Spiró György noteszébe később a szökés utáni napokra vonatkozó bejegyzések kerültek, míg Battyány György notesze alapján továbbra is pontosan lehet nyomon követni a gyalogmenet útvonalát. Mindez szinkronban áll a bori menetparancsnok helyettesének, Juhász Pál főhadnagynak az ellene indított nyomozás során általa mondottakkal. Juhász Pál a menetoszlopra vonatkozóan azt mondta, hogy „…október első hetében, csütörtöki napon, este érkeztünk meg Cservenkára. […] A németek vasárnap virradóra sok munkaszolgálatost kivégeztek.”[3] Nem fér kétség tehát ahhoz, hogy a gyalogmenet október 5-én érte el Cservenkát és munkaszolgálatosok a helyi téglagyárba kerültek. A tömeggyilkosság a megérkezést követő második nap, október 7-én éjszaka kezdődött és 8-ára virradó éjszaka, még virradat előtt fejeződött be.

[1] Spira György 1944. évi notesze. A notesz egy 122×82 mm méretű, barna műanyag borítású szabvány notesz. Ebbe ceruzával, máig jól olvashatóan beleírta egy-egy szóval vagy mondattal az adott naphoz az aznapi történéseket. Az utolsó tizenöt lapon szintén korabeli, szintén kézírásos, de hosszabb bejegyzései találhatók. A noteszt megtekintetten. A notesz magántulajdonban van.

[2] Battyán György 1944. évi notesze. A notesz felirata: „Napló 1944: Magyar Leszámítoló-és Pénzváltó-Bank. Berlin téri fiók, Budapest V. kerület, Dorottya u. 6.” A noteszon: magyar címer. A notesz színe barna, mérete 80×60 mm. A noteszt megtekintettem. A notesz magántulajdonban van.

[3] Jegyzőkönyv. Juhász Pál kihallgatási jegyzőkönyve. Budapest, 1946. 10. 19.  BFL XXV.1.a 4948/1946. Nb. Juhász Pál és társa (Asztalos Ferenc). 75. o.

A noteszon: magyar címer. A notesz színe barna, mérete 80×60 mm. A noteszt megtekintettem. A notesz magántulajdonban van.

  • Küldés emailben

Fejezetek