10. 📖 XVIII. – Politika, demokrácia és közjog

Chászid filozófia – Lág báOmer: Ákivá rabbi és Simon rabbi öröksége

Chászid filozófia

a lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel
Schneerson rabbi írásai alapján

 Lág báOmer: Ákivá rabbi és Simon rabbi öröksége

 

Likuté Szichot, XXII., 138. oldaltól

Az egyén értéke

Miért nem követték a tanítványok a mesterüket?

Az omer számlálás 33-dik napján, Lág báOmer-kor azt ünnepeljük, hogy ekkor szűnt meg az a járvány, amely Ákivá Talmud kori rabbi huszonnégyezer tanítványát pusztította el[1]. Bölcseink elmondják[2], hogy a járvány büntetés volt azért, mert ezek a tanítványok nem tanúsítottak kellő tiszteletet egymás iránt. Ez roppant meglepő. Végtére is Ákivá rabbi mondotta[3], hogy a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” parancsolat „a Tóra alapelve?”[4]. Miképpen távolodhattak el a tanítványai olyan nagymértékben mesterük tanaitól, hogy egymáshoz való viszonyuk miatt Isten járványt hozott rájuk?

 

Eltérő utak

A chászid filozófia elmagyarázza, hogy mivel természetét és gondolkodását illetően minden ember egyedi, ezért ki-ki egyedi úton jár az Örökkévaló szolgálatában, a Tóra-tanulásban és a micvák teljesítésében. Lehet, hogy valakit az Örökkévaló szeretete ösztönöz, míg egy másik embert az Iránta érzett félelemmel vegyes tisztelet sarkall. Hasonlóképpen Ákivá rabbi tanítványai is a maguk egyéni módján közelítettek az isteni szolgálathoz. Mivel nagyon különleges személyiségek voltak, mindegyikük annyira egyénivé alakította a maga hozzáállását, hogy az már személyisége minden aspektusára kihatott. Ráadásul, becsületes emberek lévén, kétségkívül őszintén ki is fejtették a nézeteiket.

A maga szemszögéből szemlélve a dolgokat mindegyikük tökéletlennek, nem megfelelőnek és alsóbbrendűnek tekintette a többiek alapállását, és mivel Ákivá rabbi annyira hangsúlyozta a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” parancsolat fontosságát, ezért mindegyik tanítvány igyekezett meggyőzni társait a maga igazáról. Mivel azonban egyiküket sem lehetett letéríteni a maga választotta ösvényről, ezért egyikük sem változtatott. Nőttön nőtt közöttük a feszültség, mert a mélységes meggyőződés, amellyel ragaszkodtak a maguk szemléletéhez, megakadályozta őket abban, hogy tisztelettel forduljanak a társaik által járt, másmilyen út felé.

 

Túllátni önmagunkon

Ákivá rabbi tanítványainak történetéből számos tanulságot vonhatunk le. Először is: noha hibát követtek el azzal, hogy nem tanúsítottak kellő tiszteletet egymás iránt, istenszolgálatuk mélységes meggyőződése figyelemre méltó. Egy olyan ember, aki félvállról veszi az Örökkévaló szolgálatát, nem így viselkedett volna. Életvitelük mutatja, milyen fokú elsőbbséget kell élveznie életünkben az Örökkévalóhoz való viszonyunknak.

Ugyanakkor azonban a súlyos büntetés által hangsúlyozott hibájukat is fel kell ismernünk. Nem számít, milyen mélyen merülünk is a magunk választotta Isten-szolgálatba, eközben is eléggé széles látókörűeknek kell maradnunk, hogy értékelni tudjuk felebarátunk másfajta alapállását. Lehet ugyan, hogy a mi szemszögünkből szemlélve nem a legmegfelelőbb ösvényen jár, de az is lehetséges, hogy ezt csak a magunk korlátai mutatják így, és nem az övéi.

Továbbá: még ha valaki valóban kevésbé tökéletes is, akkor sem szabad, hogy a fogyatékosságai meggátoljanak minket abban, hogy kedvező megvilágításban szemléljük az illetőt. Ugyanis mindenkiben megvan a fejlődés képessége. Inkább arra összpontosítsuk erőfeszítéseinket, hogy segítsünk neki felismerni ezt a képességet, mintsem arra, hogy csupán a felismerés hiányát hangsúlyozzuk.

 

Mindannyiunk gazdagsága

Ákivá rabbi élete példázza, hogy a származására és a jelenlegi teljesítőképességére való tekintet nélkül, bárkiből lehet nagy ember. Ákivá rabbi betért szülők gyermeke volt[5], és csak negyvenéves korában kezdett tanulni[6]. Ennek ellenére a tudás olyan magaslataira jutott, hogy a Szóbeli Tannal kapcsolatos ismereteink teljes egészében az ő tanításain nyugszanak[7]. Prófétáink elmondják[8], hogy az Örökkévaló így szólt népéhez: „Mert kedvelt föld lesztek ti…” A Báál Sém Tov a következőképp magyarázza ezt a metaforát: Ahogyan a föld rejt kincseket – aranyat, ezüstöt, drágaköveket –, úgy vannak mindenkiben értékes spirituális források. Ez a lehetőség egyeseknél felszínre bukkan, másoknál rejtve marad, de mindenkiben megtalálható. A teendőnk mindössze annyi, hogy munkálkodjunk a feltárása érdekében. Mindenki képes radikális előrelépésre, ha rászánja magát.

 

Víz csiszolta kő

Továbbá: nem kell csodákra várnunk, hogy azokból merítsünk ihletet. Bölcseink elmondják[9], hogy Ákivá rabbit egy egyszerű fizikai megfigyelés indította a Tóra-tanulás elkezdésére. Észrevéve, hogy egy kődarabot lekoptatott a szüntelenül csepegő víz, felismerte, hogy a Tóra (amelyet a vízhez szokás hasonlítani)[10] képes az ő kődarabhoz hasonlóan nyers tulajdonságait lecsiszolni.

Mint Ákivá rabbi esete is tanúsítja, nincs olyan akadálya a fejlődésnek, amit ne lehetne leküzdeni. Bölcseink tanítása szerint[11] mindenkiben megvan a képesség, hogy föltegye a kérdést: Mikor közelítik meg tetteim ősatyáink, Ábrahám, Izsák és Jákob tetteit?Adja az Örökkévaló, hogy önmagunk jobbítására és fejlesztésére irányuló erőfeszítéseink, és társaink fejlődésének elismerése siettesse annak a kornak az elérkezését, amikor majd a Messiás „tökéletesíti a világot, és a Megváltás eljövetelével [mindenkit] az Örökkévaló szolgálatára [sarkall]”[12]. Következzék ez be még a mi időnkben.

[1] Möiri a Jövámot 62b-ről; Sulchán Áruch Háráv 493:5.

[2] Jövámot 62b.

[3] 3Mózes 19:18.; lásd Szifrá és Rási kommentárjait e verssel kapcsolatban.

[4] Szánhedrin 38a.; Midrás Tánchumá, Pársát Pinchász, 10. rész.

[5] Maimonidész bevezetése a Misne Torához.

[6] Ávot Dörábi Nátán 6:2.

[7] Szánhedrin 86a.

[8] Máláchi 3:12.

[9] Ávot DöRábi Nátán 6:2.

[10] Lásd a Jesájá 55:1-hez fűzött kommentárokat; Bává kámá 17a.

[11] Táná Dövé Élijáhu Rábá, 25. fej.

[12] Misne Torá, A király és a háborúk szabályai 11:4.

  • Küldés emailben

Fejezetek