4. 📖 XVIII. – Politika, demokrácia és közjog

A bírák könyve – A Szánhedrin és a büntetőjog szabályai

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Softim: A bírák könyve

Hilchot Szánhedrim: A Szánhedrin és a büntetőjog szabályai

1. fejezet

Bíróságok felállítása

 Hol és milyen bíróságokat kell felállítani

1. §. Tevőleges parancsolat az Írásokban, hogy bírákat és végrehajtókat [felügyelőket] rendeljünk minden városban és minden tartományban, ahogyan írva van:[1] „Bírákat és felügyelőket adj magadnak minden kapudban.”

A „bírák” olyan tisztségviselők, akik a bíróságon látják el feladataikat, előttük jelennek meg a peres felek. A „felügyelők” viszont olyan tisztségviselők, akik szolgálati jelvénnyel és korbáccsal vannak ellátva, ők állnak a bírák előtt, ellenőrzik a vásárokat, piacokat és az utcákat, felügyelik a boltokat, a megállapított árakat és mértékeket. A szabálysértőket testi fenyítéssel büntetik. Minden tevékenykedésük a bíró utasítása szerint történik.

Ha valakit törvényszegésen kapnak, a bíróság elé kell vinniük, hogy a bírák ítéljék meg őket gonoszságuk szerint.

2. §. Kötelességünk bíróságokat felállítani minden tartományban és minden városban, de ez a kötelesség csak az Erec Jiszraélre vonatkozik. A diaszpórában ezzel szemben nem kötelességünk minden tartományban bíróságot felállítani[2], mint ahogy írva van:[3] „…adj magadnak minden kapudban, amelyeket az Örökkévaló, a te Istened neked ad, törzseid szerint.”

3. §. Hány rendszeres[4] bíróságot kell felállítani a zsidó nép között, és hány bírának kell szolgálnia egyetlen bíróságon?

Először a legfelsőbb bíróságot állítják fel a Templomban. Ennek a neve Nagy Szánhedrin.[5] 71 bírából állott. Ahogy írva van:[6] „Gyűjts össze nekem hetven férfiút Izrael vénei közül.” És Mózes elnökölt körükben, ahogy írva van:[7] „hogy álljanak ott veled”. Így áll össze tehát a 71.

Az a feje a Nagytanácsnak, aki a legbölcsebb közülük. Ő a ros jesivá,[8] s az ő tisztségének neve nászi[9] minden bölcseink és forrásunk szerint. Ő foglalja el Mózesnek, a mi Tanítónknak helyét.

A [többi] 70 között a legnagyobb rangban a tanács fejének kijelölt helyettese. Ő ül a nászi jobbján, s a neve áv bét din.[10] A többi bíró előttük ül, koruk és [tudásbéli] rangjuk szerint.[11] Akinek nagyobb a bölcsessége a többinél, az ül közelebb a nászihoz, annak balján. [A Szánhedrin tagjai] félkörben ülnek, hogy a nászi és az áv bét din láthassa egyszerre mindnyájukat.

Ehhez járul még két, egyenként 23 bírából álló tanács. Az egyik a Templom udvarának bejáratánál[12] tartja üléseit, a másik pedig a Templom-hegyre vezető kapunál.[13]

[Ezen felül] nevezünk ki Izrael minden városában, melyben 120 vagy több [felnőtt férfi] lakik, [úgynevezett] „kis” szánhedrint. A város bejáratánál tartják üléseiket, ahogyan [az kiderül az Ámósz 5:15-ből kiderül]: „És állítsátok föl a kapuban a jogot.” Hány bíró legyen egy ilyen bíróságon? 23. Akinek a legnagyobb a bölcsessége, az legyen a főbíró, és a többi üljön félkörbe, hogy a főbíró láthassa mindannyiukat.

4. §. Az olyan városban, amelynek 120 [felnőtt férfinél] kevesebb lakója van, három bírából álló bíróságot rendelünk, mert ne álljon egy bíróság soha háromnál kevesebb főből. Így lehet kisebbségi és többségi vélemény, ha véleménykülönbség mutatkozik valamely ügy megítélése kapcsán.

5. §. Ha egy városban nincs két nagytudású bölcs – egy olyan, aki képes az egész Tórát tanítani és döntvényeket hozni; no meg egy olyan, aki [szorgalmatosan] tud hallgatni, tudja, hogyan kell kérdezni, és hogyan lehet megfelelő válaszokat nyerni –, akkor ne legyen ott bíróság, még ha ezerszámra élnek is ott zsidók.

6. §. Ha a bíróságnak van két ilyen [tudású bírája]: egy, aki hallgatni tud [az egész Tórára vonatkozó minden ügyben], és egy másik, aki ki tudja fejteni [a dolgokat], az érvényes bíróság. Ha három ilyen bírája van, akkor az már egy megbízható bíróság; ha pedig négy olyan bírája van, aki ki tudja fejteni a dolgokat [az egész Tórára vonatkozó összes ügyben], az már bölcs bíróság.

 

A tanítványok sorai

7. §. Minden kis szánhedrin előtt három sorban Tóra-tudósokat ültetünk. Minden sorban 23-an ülnek. Az első sor van a legközelebb a szánhedrinhez, a második sor mögötte, a harmadik sor amögött. A Tóra tudói minden sorban tudásuk szintje szerint ülnek.

8. §. Ha véleménykülönbség mutatkozik a bírák között, és szükségesnek látszik, hogy a Törvény tudói közül egynek szmichát adjanak, kiegészítendő [a bírák] számát, az első sorban ülök közül a legnagyobb tudásúnak adják a szmichát. A második sorból a legbölcsebb előre lép,[14] és az első sorba ülhet, hogy az üres helyet betöltse; és a harmadik sorban is a legbölcsebb előrelép, s a második sorba ülhet, hogy betöltse az üres helyet. A hallgatóságból választanak valakit, az ülhet a harmadik sorba. Hasonlóképpen, ha egy második vagy harmadik [pót]bírának kell szmichát adni, ugyanezt az eljárást követik.

 

A szánhedrin ülései

9. §. Amikor a szánhedrin ülésezik, két törvényszéki írnok álljon előttük: az egyik jobbfelől, a másik balfelől. Az egyik jegyezze azoknak az érveit, akik a vádlottat elmarasztalandónak tartják, a másik pedig azoknak az érveit, akik szerint föl kellene menteni.

10. §. Miért csak olyan városban lehet szánhedrint kijelölni, melynek lakossága több mint 120 fő? Mert így lesz a szánhedrin 23 bírája, három sorban a [Törvény] tanulói, egyenként 23-an, 10-en, akik a zsinagógában ülnek,[15] két [törvényszéki] írnok, két törvényszolga, a peres felek, két tanú; azután két olyan tanú, aki az előbbi kettő vallomásának ellentmond; azután megint két tanú, aki a második két tanú vallomásának ellentmond, és megvédi az első tanúk [vallomásának] hitelét;[16] két adománygyűjtő és egy harmadik, aki elosztja az adományokat; egy orvos, aki köpölyöz, egy írnok[17] és a kisgyermekek tanítója.[18] Így jön ki a 120.

 

2. fejezet

A bírák

A bíróság tagjai

1. §. Minden szánhedrinbe – a Nagytanácsba és a kisebbekbe is – csak bölcs és értelmes embereket jelölünk,[19] olyanokat, akik kivételes tudással bírnak a Tórát illetően, és akiknek az értelmi képességei is megfelelően gazdagok. Ezenfelültájékozottak kell legyenek más tudományos diszciplínák területén is,[20] például az orvoslásban, a matematikában, naptárkészítésben, csillagászatban, asztrológiában, és hogy gyakorlati tapasztalataik legyenek a jövendőmondás, mágia, varázslás és a bálványimádók üres tanításai terén, azért, hogy kellőképpen meg tudják ítélni az ilyesmit.[21]

A szánhedrinekbe csak papokat, levitákat és jó családból való izraelitákat nevezünk ki, olyanokat, akik papi családdal házasodhatnak.[22] [Ezt a kikötést az Írásból vesszük:[23]] „hogy álljanak ott veled” [– ebből következik, hogy] hasonlóak legyenek hozzád, [Mózeshez] bölcsességben, [isten]félelemben és a származás tekintetében.

2. §. Micvának számít, hogy papok és leviták legyenek a Nagytanácsban, ahogyan írva van:[24] „Menj oda a levita papokhoz és a bíróhoz” – de ha nem találnak megfelelőt, akkor még ha mindegyik is izraelita, az is megengedett.[25]

3. §. Ne jelöljünk olyan embert a Szánhedrinbe, aki nagyon hajlott korú, vagy aki kasztrált férfit, mert az ilyenek hajlamosak a kegyetlenségre, de olyan ember se legyen, akinek nincs gyermeke, mert [a bíráknak] könyörületeseknek kell lenniük.[26]

 

Királyok a bíróságban

4. §. Izrael királya[27] nem lehet része a Szánhedrinnek, mert tilos dolog ellenkeznünk vele, és kimondott szavainak ellene mondanunk. A főpap ezzel szemben tagja lehet a Szánhedrinnek, ha tudása képessé teszi őt erre.

5. §. A Dávid házából született királyok nem lehetnek a Szánhedrin tagjává, de ítéletet ülhetnek a nép fölött,[28] és megfordítva, őket is törvény elé lehet idézni,[29] amennyiben valakinek panasza van ellenük. Az Izrael királyai ezzel szemben[30] nem járhatnak el bíróként, és őket sem lehet törvénybe idézni. [Ennek az az oka,] hogy ők nem alázkodtak meg a Tóra szavai előtt, és így katasztrófa következhetnék belőle[, ha bíróként működhetnének, vagy ellenük lehetne ítéletet hozni].

 

A bírák szükséges erényei és tulajdonságai

6. §. Ahogyan a [bíráknak] mindenkor az igazságosság legmagasabb fokát kell tanúsítaniuk, ugyanúgy szükséges, hogy semmiféle fizikai fogyatkozás ne csúfítsa el őket.[31]

Gondot kell fordítani arra, hogy lehetőleg mind ősz hajúak[32] legyenek, ne rútul alacsonyak, méltóságteljes megjelenésűek, olyan emberek, akik értik a suttogva közölt dolgokat,[33] akik sokféle nyelvet ismernek, hogy a Szánhedrin ne szoruljon tolmács közvetítésére, mikor tanúkat hallgat meg.

7. §. Habár a háromtagú bíróságoknak nem kell rendelkezniük a fenti kvalitásokkal. De hét olyan tulajdonsága van, amely nélkülözhetetlen mindegyiküknél. Ezek a következők: bölcsesség, alázat, [isten]félelem, a pénz megvetése, az igazság szeretete; olyan ember legyen, akit a legtöbben kedvelnek, és legyen jó híre.

Ezek a kvalitások mind fel vannak sorolva a Tórában.[34] [Mózesnek a bírák kijelölésével kapcsolatos szavai] említik a „bölcs és értelmes férfiak”-at. Ez utal a bölcsesség [kritériumára].

[A vers folytatódik:] „akik ismertek törzsükben”. Ez utal arra [a kritériumra,] hogy olyan ember legyen, akit a legtöbben kedvelnek. Mitől lesz valaki kedveltté a nép körében? Attól, hogy szívesen kedvez másoknak, alázat van benne, jó a társaságában időzni, kedvesen beszél másokkal, kedvesen intézi ügyes-bajos dolgait.

[A Tóra][35] említ [Jitró Mózesnek szóló tanácsa kapcsán, hogy jelöljön ki bírákat] „derék férfiakat”. [Ezt úgy kell érteni, hogy] a parancsolatok megtartásában jeleskednek, hogy sokat követelnek maguktól, hogy a rosszra való hajlandóságon erővel felülkerekednek, míg csak már nem található bennük kellemetlen tulajdonság, és nem gondolkodnak róluk kedvezőtlenül mások. Már kora ifjúságukban jót mond felőlük a többi ember. A „derék férfiak” [szókapcsolat] azt is jelenti, hogy bátor a szívük, az elnyomottat nem félnek kimenteni elnyomói kezéből, ahogyan írva van:[36] „de Mózes felemelkedett, és segítségükre kelt…”.

Ahogyan láttuk, hogy Mózes alázatos ember volt, úgy kell minden bírónak alázatosnak lennie. [A vers így folytatódik:] „akik istenfélők” – ennek értelme nyilvánvaló. [Azután említi:] „a haszonlesés ellenségei”, azaz olyanok, akik a saját vagyonukat sem szeretik mértéken felül. Nem törekszenek nagy gazdagság halmozására, mert akiket igen rabul ejt a gazdagság, azokon [végül] a szükség kerekedik majd felül.

[A vers folytatódik:] „igazság emberei”, azaz olyanok, akik az igazságot követik, mégpedig saját hajlandóságukból: szeretik az igazságot, gyűlölik a bűnt, és a romlottság minden formájától visszariadnak.

 

A bírák kinevezése

8. §. Bölcseink hozzáteszik:[37] a Nagytanácstól [kiküldöttek] járják az Izrael egész földjét, hogy [bírákat] keressenek. Ha találnak bölcs embert, aki visszariad a bűntől, alázatos, szerény, jó a híre, és a nép körében közszeretetnek örvend, azt bírává teszik a saját városában. Onnan léptetik elő azután arra a bíróságra, amelyik a Templom-hegy bejáratánál [ülésezik]. Onnan léptetik elő arra a bíróságra, amelyik a Templom udvarának bejáratánál [ülésezik], és onnan a Nagytanácsba.

 

Különleges személyi feltételek

9. §. Ha egy háromtagú bíróság egyik tagja gér, betért zsidó, akkor az a bíróság nem működhet.[38] A bíró édesanyja zsidó nő kell legyen. Ha viszont a bírák közül valamelyik mámzer,[39] sőt ha akár mind a hárman mámzerek, alkalmasak az ítélethozatalra.

Hasonlóképpen, ha [a háromtagú bíróság] minden bírája vak volna a fél szemére, a bíróság elfogadható. Ez nem érvényes a szánhedrinekre.[40] És ha a bíró mindkét szemére vak, akkor az egyáltaléán nem alkalmas.[41]

 

Egy tagú bíráskodás

10. §. Noha nem szabad bíróságnak kevesebb mint három főből állnia, megengedhető, hogy akár egyetlen [bíró] bíráljon el valamely esetet az írott Törvénynek megfelelően, ahogyan írva van:[42] „Igazsággal ítéld meg[43] embertársadat!” A rabbinikus törvényértelmezés szerint azonban mindig három bíró szükséges.[44] Ha két [bíró] ítél meg [egy ügyet], a döntésük nem hatályos.

11. §. Ha a bíró tudós ember, és sokan tudják felőle [hogy nagytudású], vagy ha erre engedélyt kapott a bíróságtól, egyedül is megítélhet egy ügyet. Ugyanakkor nem számít bíróságnak [az egyszemélyi bíró].[45]

Ha megengedett is, hogy [az ilyen bíró egyedül bíráljon el valamely ügyet], a Bölcseink szerint micvának számít, ha maga mellé ültet másokat [az ítélethozatalra], mert [a Bölcseink] azt mondják: „Ne ítélj egyedül mint bíró, mert olyan, aki egyedül ítél, nincs más, csak Ő.”

12. §. Bárki foganatosíthat olyan ítéletet egyedül is, amelyre felhatalmazása van.[46] Ha a mi hitünk rendelkezései szerint és a Törvény szerint ítél, nem kell neki a bíróságot fölkeresnie. [Ez érvényes akkor is,] ha nem akarja, hogy anyagi kára származzék abból, ha késlekedik, és az ügyet a bíróság elé viszi.

Ennek megfelelően tehát, ha a másik peres fél panaszt nyújt be ellene, és bíróság elé idézi őt, és a bíróság megvizsgálja az ügyet, és úgy találja, hogy a törvénynek megfelelően járt el, azaz hogy az ítélet, amit hozott, igaz ítélet, nem tesszük semmissé a döntését.[47]

13. §. A háromtagú bíróság már teljes [jogú] testület, de igen dicséretes, ha több [bíró] van. Jobb 11 bíró jelenlétében hozni a döntést, mint 10 jelenlétében. A bíróságon eljáró bírák mindegyike Tóra-tudós legyen, és megfelelő [jellemmel bírjon].[48]

14. §. Tilalmas dolog a bölcsnek úgy ülnie le az ítélethozatalhoz, hogy nem tudja, kikkel együtt hoz majd ítéletet. [Ennek a megszorításnak az az értelme,] nehogy [az ítélethozatalra] méltatlanokkal társuljon, és így a „hűtlenek gyülekezetének”, nem pedig egy bíróságnak lenne tagjává.[49]

 

3. fejezet

A bíráskodás ideje

Az ülésezés időpontjai

1. . Mennyi ideig tart egy bírósági ülés? A kis szánhedrinek és a háromtagú bíróságok a reggeli istentisztelet[50] után a nap hatodik órájáig[51] ülésezzenek. A Nagytanács ezzel szemben a reggeli áldozat levágásától[52] a délutáni áldozat [bemutatásáig[53] ülésezett]. Sábeszkor és az ünnepnapokon [a Nagytanács] rendszerint a templomhegyi Tanházban tartotta üléseit.[54]

2. . A 71 bírából álló teljes főbíróságtól nem volt megkívánva, hogy szüntelenül mindannyian helyükön tartózkodjanak a Templomban.[55] Ha szükséges volt, hogy [teljes számban] összegyűljenek, összegyűltek.[56] Egyébkor, ha valami elintéznivalója volt kinek-kinek, az dolga után látott, azután visszatért. Mindezt azzal a feltétellel, ha nem kevesebb mint 23 bíró folyamatosan jelen volt az ülésezés idején. Ha valakinek [közülük] el kell mennie, meg kell számlálnia, hányan vannak a társai, akik ott maradnak. Ha [legalább] 23-an maradnak,[57] elmehet. Ha nem, meg kell várnia, amíg jön egy másik [bíró].

 

Éjszakai bíráskodás

3. §. Nem kezdik ügyek tárgyalását éjjel. A szóbeli Tan szerint [ez az elv a Tóráből származik, melyben írva van]:[58] „minden per és minden sérelem”, [ezek szerint egyenlőség tétetik] per és sérelem[59] megítélése [között]. Ahogyan a sérelmek csakis nappal ítélhetők meg, úgy a peres ügyeket is csak nappal szabad megítélni.

4. §. Éjszaka nem vesznek fel tanúvallomást, és nem vizsgálják hivatalos iratok érvényességét sem. A kereskedés törvényeivel kapcsolatos ügyekben,[60] ha [a bírák] napközben tárgyalták, megengedhető, hogy az ítéletet éjjel hozzák meg.[61]

5. §. Az örökségi ügyek ugyancsak hasonlítanak az ítélethozatalhoz, ezért mondja erről [a Tóra]:[62] „[és ezek] legyenek [nektek] jogi törvényül”. Ezért hát örökséget sem szabad éjjel elosztani.

6. §. Ha ketten mennek látogatóba ahhoz, aki [halálos] beteg, és ő nyilatkozik a jelenlétükben [vagyona elosztásáról], feljegyezhetik a szavait,[63] de ne hozzanak ítéletet [a vagyon felosztásáról].[64] Ha hárman voltak, és úgy látják jónak, feljegyezhetik a szavait, és meg is ítélhetik [a vagyon elosztását].

Mikor érvényes a fenti [rendelkezés]? Napközben. Éjszaka feljegyezhetik a [haldokló] szavait, de ne ítéljenek [a vagyon elosztásáról].[65]

 

Alkalmatlan személyek kinevezése

7. §. Ha valamelyik érvényes bíróság összeül a zsidó nép körében [ítélethozatalra], az isteni jelenlét ott van közöttük.[66] Ezért hát a bírák istenfélelemmel és tisztelettel üljenek [ott], [tálittal] elfedezve, és [viselkedjenek] illően. Nem szabad szemérmetlenül viselkedniük, rossz tréfát űzniük, üres fecsegéssel tölteniük az időt a bíróságon. Ha szólnak, szóljanak Tórával és bölcsességgel teljes szavakat.

8. §. Ha a [nagy] Szánhedrin, a király vagy az exilarcha[67] nem megfelelő vagy a Tóra bölcsességében járatlan bírát nevez ki, aki alkalmatlan arra, hogy ítéletet hozzon – még ha egyébként minden tekintetben szeretetreméltó volna is, telve jó tulajdonságokkal –, aki az ilyet kinevezi, megsért egy tiltó parancsolatot, ahogyan írva van:[68] „Ne ismerjetek személyt az ítéletben!” A szóbeli Tan alapján úgy értesültünk, hogy [ez a rendelkezés] azokhoz [is] szól, akik a bírákat kijelölik.

Bölcseink azt mondják: „Talán így beszél majd valaki: »ez és ez jeles ember, bíróvá teszem őt«, »ez és ez erős ember, bíróvá teszem őt«, »ez és ez a rokonom, bíróvá teszem őt«, »ez és ez ismeri az összes nyelvet, bíróvá teszem őt«.” [Ebből származik, hogy] a vétkeseket felmentik, s azokat, akiket föl kellene menteni, elítélik, még csak nem is azért, mert a [bíró] gonosz, hanem csak mert nem ismeri [a Tóra törvényeit]. Ezért mondja a Tóra: „Ne ismerjetek személyt az ítéletben!”

Bölcseink hasonlóképpen mondják: „Aki a zsidó népnek nem megfelelő bírát nevez ki, az olyan, mint aki oszlopot[69] állít, ahogy [írva van]:[70] »És ne állíts fel magadnak oszlopot, amit gyűlöl az Örökkévaló, a te Istened.« Ha egy Tóra-tudós helyére [nevezte ki], az olyan, mintha áserát[71] plántált volna, ahogyan írva van:[72] »Ne ültess magadnak szent ligetet, semmiféle fát az Örökkévaló, a te Istened oltára mellé.«”

Bölcseink szerint a „ne készítsetek mellettem ezüstisteneket, és aranyisteneket ne készítsetek”[73] jelentése: „ne tegyetek bírává senkit ezüstért és aranyért”. Ez az olyan bíróra utal, aki gazdagságáért nyerte kinevezését. [74]

9. §. Ha egy bíró pénzt fizet azért, hogy kinevezzék, tilos a jelenlétében megállni.[75] Bölcseink azt parancsolták, hogy az ilyet kicsire becsüljük, ügyet se vessünk rá. És azt is mondják Bölcseink: „Úgy kell tekinteni a tálitot, amivel befedi magát,[76] mint szamáron a nyeregtakarót!”

10. §. Ilyen volt a korábbi nemzetségek bölcseinek lelke… Visszariadtak attól,[77] ha [bíróságra] akarták kinevezni őket, és ellenálltak minden nyomásnak, és nem ültek le ítélethozatalra, csak ha meggyőződtek róla, hogy nincs más, [a feladatra] megfelelőbb személy, és hogy [az igazságszolgáltatás] sérelmet szenvedne, ha ők nem hajlandóak közreműködni a bíráskodásban. De még akkor sem ültek le az ítélethozatalra, míg a nép és a vének nem kényszerítették őket, könyörgésekkel [zaklatva], hogy úgy tegyenek.

 

4. fejezet

Szmichá: A bírává avatás

 A felavatás módja

1. §. A Nagy Szánhedrinnek, a kis szánhedrineknek és a háromtagú bíróságoknak legkevesebb egy tagja[78] kell, hogy rendelkezzék szmichával (felavatás) olyan tanítótól, aki maga is rendelkezik szmichával.

Tanítónk, Mózes úgy avatta fel Józsuát, hogy [a kezét] tette a fejére, ahogy [az Írás] mondja:[79] „És reá tette két kezét, és adott neki parancsokat…” Hasonlóképpen avatta fel Mózes a hetven bírát, és az isteni jelenlét megmaradt rajtuk.[80] Ezek a vének avattak fel másokat, és azok a mások megint másokat [ahogy az új és újabb generációk következtek]. [Ez a hagyomány folytatódott egészen a talmudi korig, s a bölcsek] egymástól kapták a felavatást egytől egyig, így kapcsolódva Józsua és Mózes bíróságához.

Akit a nászi[81] avat fel, és az, akit egy másik bíró avat fel [ugyanolyan státusszal bír], még ha a felavatott bíró nem szolgált is soha szánhedrinben.[82]

2. §. Hogyan is gyakorolták a szmichát az idők során?[83] [Az, aki a felavatást végzi,] nem teszi rá kezét a vén[84] fejére. Hanem „rabbi” néven szólítják, és ezt mondják neki: „Felavattatol, és mostantól jogod van ítéletet hozni, még a pénzbüntetéssel járó ügyekben is.”[85]

3. §. A véneket bíróvá tévő szmichát csakis hárman együtt szolgáltathatják ki. Az egyiküknek ugyancsak rendelkeznie kell a mástól kapott szemichával, ahogy [fentebb] kifejtettük.[86]

4. §. Az elohim terminussal[87] csak olyan bíróságot jelölhetünk, amely Erec Jiszraélben nyerte szmicháját.[88] Ők olyan bölcs férfiak, akik képesek az ítélethozatalra, akiket olyan bíróság vizsgált meg, mely Erec Jiszraélben működik, és az avatta fel őket, és attól kapták szmichájukat.[89]

5. §. Kezdetben bárki, aki maga kapott szmichát, átruházhatta azt tanítványaira. [Azután] az idősebb Hilél iránti tisztelet kifejezése céljából[90] a vének úgy határoztak, hogy a szmichát senki se kaphassa meg, csak ha előbb jóváhagyást nyert a nászitól.[91]

[Azt is eldöntötték, hogy] a nászi csak az áv bét din jelenlétében adjon szmichát, és hogy az áv bét din is csak a nászi jelenlétében adjon szmichát. Más vének a nászitól kapott jóváhagyás után adhatnak szmichát, de csak ha két másik [bíró] is jelen van [rajtuk kívül]. Mert a szmichát nem adhatja háromnál kevesebb [bíró].

 

Szmichá Izraelben és a diaszpórában

6. §. Ne kapjon szmichát olyan vén, aki a diaszpórában él, akkor sem, ha az avató bírák] Izraelben kapták a szmichát.[92] Akkor se kapjon szemichát diaszpórabeli vén, ha az avatók Izraelben vannak. Szükségtelen mondani, hogy ez [a tilalom] érvényes akkor is, ha az avató bírák diaszpórabeliek, és [a vén,] aki a szmichát kapja, él Izraelben.

Ha Izraelben élnek mindketten [az avató és a felavatandó is], meg lehet adni a szmichát, akkor is, ha nem ugyanazon a helyen vannak. Ilyenkor [a bírák, akik a szmichát adják] küldjenek hírvivőt vagy írjanak levelet annak, aki a szmichát kapja, hogy joga van ítélni a pénzbeli büntetéssel járó ügyekben is.

[Ez érvényes], mert mindketten Izraelben élnek. Izrael egész területén, amit az Egyiptomból kivonuló zsidók birtokba vettek, szabad szmichát adni [és kapni].

 

Egyszerre több avatás

7. §. Azok a bírák, akik szmichában részesültek, egyetlen alkalommal sokaknak is adhatnak szmichát – akár száz [jelöltnek] is egyszerre. Dávid király egy alkalommal harmincezer embert ruházott fel szmichával.[93]

 

Korlátozott felavatás

8. §. [Az ilyen bírák] kijelölhetnek bárkit, akit csak kívánnak, különféle ügyek elbírálására is, ha [a kijelölendő] alkalmas arra, hogy ítéletet hozzon mindenféle ügyben.[94]

Hogyan kell ezt érteni? A bíróságnak joga van, hogy szmichát adjon a figyelemre méltó bölcsességgel rendelkező bíráknak, akik az egész Tórával kapcsolatos ügyekben képesek ítélkezni, és egyszersmind korlátozni a jogkörüket a pénzügyekkel kapcsolatos esetek elbírálására, és nem [hatalmazni fel ítélethozatalra őket] rituális tilalmakkal és engedményekkel kapcsolatban. Megfordítva, adhatnak felhatalmazást [ítélni] azzal kapcsolatban, hogy mi szabad és mi nem, és ugyanakkor nem [adni felhatalmazást] a pénzügyekkel kapcsolatos ügyek elbírálására. Vagy adhatnak felhatalmazást arra is, hogy mindkétféle ügyekben ítélkezzen, de a pénzbüntetéssel járó ügyekben nem,[95] vagy hogy ítélkezzen a pénzbüntetésekkel kapcsolatban is, de arról ne, hogy valamely hiba méltatlanná tesz-e egy elsőszülött állatot.[96] Vagy adhatnak felhatalmazást csak a fogadalmak alóli mentesség elbírálására,[97] vagy a különféle szemérmességi vérfoltok elbírálására,[98] vagy [csak arra,] hogy már hasonló [korlátozott] területen ítélkezzenek.

9. §. Hasonlóképpen, a szmichát adó bíráknak joguk van határozott időre szóló szemichát adni, és így szólni a jelölthöz: „Felhatalmazásod van arra, hogy bíráskodj és megítéld az ügyeket, míg a nászi megérkezik ide…”, vagy: „…míg együtt laksz velünk ebben a városban”, vagy más hasonló megszorításokkal.[99]

 

Korlátozott képességű bíró

10. §. Ha egy figyelemre méltóan [bölcs] ember vak a fél szemére, annak nem adható szmichá a pénzügyi törvényekre vonatkozóan,[100] de elbírálhat ilyen ügyeket.[101] [Ennek az az értelme, hogy] az ilyen nem ítélhet minden ügyben.[102] Hasonló alapelvek érvényesek az ezzel párhuzamos helyzetekre.

 

Megújítható-e a Szánhedrin

11. §. Ha csak egyetlen bíró találtatik Izraelbenben, akinek szemichája van, hívjon maga mellé két másik [bírát], hogy vele üljenek,[103] és adjanak együtt szemichát 70 [bírának] egy időben, vagy egymás után. Azután ez a hetven üljön össze, és alakítson Nagytanácsot, és adjon szemichát [másoknak], hogy más bíróságok is felállhassanak.

Úgy tűnik előttem,[104] hogy ha minden bölcs ember[105] egyetért Erec Jiszraélben, és bírákat jelöl, és szemichát ad nekik, az a szemichá érvényes, és [ezek a bírák] elbírálhatnak pénzbüntetéssel járó eseteket is, és adhatnak szemichát másoknak.

Ha így van, vajon miért szenvedtek el annyi mindent bölcseink a szmicháért,[106] hogy a pénzbüntetéssel járó ügyek elbírálása ne legyen lehetetlenné a zsidó nép számára?[107] Mert a zsidó nép szétszóratott,[108] és lehetetlen volt, hogy mindenki egyetértsen.[109] Ha viszont akad olyan személy, aki a szmichát olyantól kapta, aki maga is rendelkezik szemichával, annak nincs szüksége mások egyetértésére, hanem elbírálhatja a pénzbüntetéssel járó ügyeket is bárki számára, hiszen bíróságtól kapta a szemicháját.

[Az a kérdés, hogy vajon a szmichá intézménye megújítható-e,] további tisztázást kíván.[110]

12. §. Ha egy bíróság [tagjai] Izraelben kapták szmichájukat, és aztán kivándoroltak a diaszpórába, megítélhetnek pénzbüntetéssel járó ügyeket is a diaszpórában, ahogyan [ilyen ügyeket] megítélhetnek Izraelben is. Mert a Szánhedrin gyakorolja joghatóságát Izraelben ugyanúgy, mint a diaszpórában, föltéve, hogy a bírák a szmichájukat Izraelben kapták.[111]

 

A babiloni exilarchák

13. §. A babiloni exilarchák a királyt helyettesítve látják el feladataikat. Megvan a joghatóságuk, hogy uralkodjanak a zsidó nép fölött minden helyen, és hogy ítéletet mondjanak fölötte, akár tetszik az érintetteknek, akár nem.[112] [Ez a koncepció az Tórából származik:][113] „Nem fog távozni a kormánypálca[114] Jehudától” – ez pedig a babiloni exilarchákra[115] is vonatkozik.

14. §. Minden bírónak, aki alkalmas arra, hogy megítélje [az ügyeket],[116] és engedélyt kapott az exilarchától, hogy bíróként működjön, joga van bíróként működni az egész világon, akár Izraelben, akár a diaszpórában.[117] Akkor is, ha a peres felek [közül egy vagy mindketten] nem kívánják [előtte tárgyalni az ügyet], [meg kell tenniük,] tekintet nélkül arra, hogy nincs felhatalmazása pénzbüntetéssel járó ügyeket ítélni.[118]

Minden olyan bírónak, aki alkalmas ítéletet mondani [peres ügyekben], és Erec Jiszraélben működő bíróságtól kapott engedély, hogy bíróként szolgáljon, joga van bíróként működni Erec Jiszraél egész területén, és az annak határain belülre eső városokban,[119] akkor is, ha a peres felek nem kívánják [előtte tárgyalni az ügyet]. A diaszpórában ellenben a [neki adott] felhatalmazás nem jogosítja fel arra, hogy kényszerítse a peres feleket [az előtte való megjelenésre]. Joga van megítélni pénzbüntetéssel járó ügyeket a diaszpórában,[120] csak akkor mondhat ítéletet ilyen ügyekben, ha a peres felek egyetértenek azzal, hogy ő bírálja el az ügyüket. Nincs joga kényszeríteni a peres feleket, hogy elfogadják az ítéletét, csak ha ilyen jogosítványt is kapott az exilarchától.[121]

15.§ . Aki nem alkalmas arra, hogy bíróként tevékenykedjen, mert nincsen hozzá tudása, vagy mert a jelleme nem megfelelő, s az exilarcha mégis – törvényt szegve[122] – kinevezte őt, vagy a bíróság tévedett,[123] és felhatalmazást adott az ilyennek, a neki adott felhatalmazás érvénytelen, mert nem alkalmas a feladatra. [Egy párhuzamos példa:] Ha valaki olyan állatot szentel oda, aminek fizikai fogyatkozása van, hogy az oltáron [megáldozzák], az nem lesz szentté.[124]

[1] 5Mózes 16:18.

[2] Ezt úgy kell értenünk, hogy bírákat viszont ki kell jelölni minden városban, de tartományi bíróságra nem vonatkozik ez a kötelezettség a diaszpórában. A 4Mózes 35:29 alapján – „És ezek legyenek nektek jogi törvényül nemzedékeiteken át minden lakhelyeteken” – a Talmud (Mákot 7a) úgy értelmezi a helyet, hogy a diaszpórában is kötelességünk bíróságokat üzemeltetni. A kommentátorok megjegyzik, hogy Rámbám fenti kijelentései nyílt ellentmondásban látszanak lenni a forrásával. A Mákot traktátus idézett helyén ugyanis az szerepel, hogy éppenséggel a diaszpórában is kötelesség minden régióban komplett bíróságokat állítani fel, de nem kell minden városban. A Hilchot möláchimban (9:14) Rámbám maga is azt mondja, hogy bíróságokat kell felállítani „minden tartományban”.

A probléma megoldására sokféle javaslat született, például hogy a Mákot idézett helyét úgy kellene értelmeznünk, mint ami a mimális föltételeket határozza meg, hogy legalább minden tartományban legyen bíróság (Lechem Misné). A Rádbáz szerint a Rámbám koncepciója a „minden kapudban” kifejezésen alapszik, azazhogy ahol van zsidó közösség, ott legyen zsidó bíróság. Így a Tóra kormányozza a közösségi és a magánügyeket is. Ha csak regionális bíróság van, a Tóra befolyása nem elegendő a helyi közösségre.

Megint más vélemény szerint (Rámbán, az 5Mózes idézett helyéhez fűzött kommentárjában) a diaszpórában egyáltalán nem szükséges bíróságokat felállítani, hanem minden ügyet az Erec Jiszraélben működő bíróságok elé kell vinni.

[3] 5Mózes 16:18.

[4] Ti. olyat, amely rendszeresen ülésezik, és amely a fenti háláchában megfogalmazott alapelvek szerint működik. Két peres fél bármikor létesíthet ad hoc, egyetlen ügyre szerveződött bíróságot is.

[5] A szánhedrin a görög szünhedrionból származik, jelentése: ülés, gyűlés, tanácskozás.

[6] 4Mózes 11:16.

[7] A vers folytatásában

[8] Itt: „a tanácskozás/ülés feje, vezetője”.

[9] Jelentése: „fejedelem, vezető”.

[10] Szó szerinti jelentése: „a bíróság atyja”.

[11] Felvetődik a kérdés: hogyan érvényesülhet egyszerre a kor szerinti és a tudás szerinti rangsor? A Keszef Misné szerint előbb a kor, azután a tudás szerint, a Ráv Káppách viszont szöveghibát vél felfedezni itt, szerinte a helyes olvasat: „kettejük előtt ülnek tudásuk szerint”, tehát csak a tudás számít.

[12] Tehát az asszonyok csarnokában, a Nikanor kapu előtt, mely a Templom udvarának bejárata.

[13] A Hulda kapunál, a legtöbben ugyanis ott léptek a Templom-hegy területére.

[14] „Azt mondjuk neki: jobb az oroszlánok farkának lenni, mint a rókák fejének” (Szánhedrin 37a).

[15] Ezek az aszará batlanim, a „10 dologtalan”, akiknek van ráérős idejük, hogy a közösségnek szenteljék. A Talmud szerint (Megilá 5a) az a város nevezheti magát gazdagnak, amelyik megteheti, hogy eltart tíz embert, aki állandóan a zsinagógában tartózkodik. A csoport természetesen több mint tíz emberből is állhatott, akik állandóan váltották egymást az ima, dicséret, az Írások tanulmányozása, esketés, temetés stb. szolgálatában.

[16] A Keszef Misné magyarázata szerint szükséges, hogy minden közösségben legyenek ilyen ellentanúk, mert különben a tanúságtevők nem riadnának vissza a hazugságtól. Ez utóbbiaknak azután megintcsak kell ellentanú, aki megvédi az első tanúk igazát, mert különben nem riadnának vissza a hazugságtól. Egy tanú pedig nem tanú.

[17] Ez nem a törvényszék írnoka, hanem a közösségé.

[18] Lásd Hilchot Talmud Torá (2:1): „Amely városban nem tanulják a gyermekek a Tórát, azt kiközösítéssel kell sújtani, amíg nem alkalmaznak tanítókat. Ha nem alkalmaznak tanítókat, a város megérdemli, hogy elpusztuljon.”

[19] A „bölcs és értelmes” ember olyan ember, aki képes új és eredeti gondolatokra jutni a régi tanítások alapján. (Szifré az 5Mózes 1:13-hoz)

[20] Bizonyos háláchikus döntvényekhez szükséges orvosi ismeret (például hogy a beteg kivételesen ehet-e jom kippurkor is), csillagászati ismeret a kalendáriumkészítéshez stb. (Keszef Misné)

[21] Például hogy valaki tiltott módon imádott bálványistent, vagy nem tiltott módon. (Rabbénu Nisszim)

[22] Azaz olyanok, akiknek a leszármazását négy generációra ellenőrizni tudjuk.

[23] 4Mózes 11:16.

[24] 5Mózes 17:9.

[25] A Szifré ezt a vers folytatásából magyarázza: „és a bíróhoz”, azazhogy ha nincs is pap és levita, aki megfelelő lenne, a bíróság azért elfogadható.

[26] Az előbbi két rendelkezés (aggkorúak és nemzőképelenek kizárása) a harmadik rendelkezésben nyeri magyarázatát, a gyermektelenek kizárásban: akinek nincs gyermeke, nem ismeri igazán a könyörületet. A vénség már nem emlékszik rá, milyen volt gyermeket nevelni, a nemzőképtelennek meg nem lehet gyermeke (Rási a Szánhedrin 36b-hez).

[27] Ez a halácha egyszerre érvényes a Dávid házából való királyokra és az északi törzsek királyaira is.

[28] Lásd például Bráchot 4a, amely szerint Dávid királyt dicséret illeti, amiért személyesen is részt vállalt a háláchikus döntéshozatalban népe üdvéért. Hasonlóképpen dicsérik Salamon királyt például híres ítéletéért, amit a két anya és a csecsemő ügyében hozott (1Királyok 3). A Szánhedrin 19a Jeremiás szavaira alapoz (21:12): „Dávid háza! Így szól az Örökkévaló: tartsa­tok reggelenként ítéletet!”

[29] Szánhedrin 19a. Bölcseinktől származtatják az elvet: „Igazítsd ki magadat, és azután igazíts ki másokat!” Ha a király maga nem elszámoltatható, nem vizsgálhatja meg ügyeit a Törvény fényében a bíróság, ő maga sem ítélhetne másokat.

[30] Ez a kitétel, „Izrael királyai” megintcsak a tíz törzs északi királyaira vonatkozik, nem a Dávid házára. A kapcsolatos talmudi vitát a tiltás okairól és hatóköréről lásd Szánhedrin 19a.

[31] A Szánhedrin 36b az Énekek énekét idézi: „Mindened szép, kedvesem, semmi hibád nincsen!”

[32] De nem elaggottak, lásd a 3. háláchát.

[33] Rámbám a Jesájá 3:3-ra utal itt: „tekintélyben állót, tanácsost, bölcs mestert és az igézéshez értőt” – a Chágigá 14a szerint olyan emberről van szó, aki érti a Tóra suttogva közölt szavait. A Chágigá 13a-ból úgy tűnik, olyan misztikus titkaira, tanításaira utal ez a Tórának, melyeket csak suttogva szabad közölni. Lásd még A tévelygők útmutatója 1:34.

[34] 5Mózes 1:13.

[35] 2Mózes 18:21.

[36] Uo. 2:17

[37] Szánhedrin 88b. Az ismertetett eljárásban az a figyelemreméltó, hogy a bírákat nem választás és nem a királyi kegy juttatja helyükre, hanem a bíróságok maguk egészítik ki soraikat.

[38] A kommentárok hosszasan taglalják a problémát, hiszen a Szánhedrin 36b éppenséggel azt mondja, hogy az betért igenis működhet bíraként. Azt is felhozzák, hogy a Nagytanácsnak olyan híres tagjai, mint Semájá és Ávtáljon, maguk is gérek voltak. Egy lehetséges megoldás szerint a rendelkezés úgy értendő, hogy ha van az illető helyre alkalmas nem gér jelölt, az megelőzi a betértet. Ha nincs, a betért éppúgy megfelelő jelölt, mint a született zsidó (lásd például Báálé Toszáfot a Mispátim hetiszakaszhoz, valamint a Chidá hasonló magyarázatát, Birkát Joszéf, Chósen mispát).

[39] Házasságtörésből született, törvénytelen gyermek, fattyú.

[40] Lásd a 6. háláchát.

[41] Mert tanúnak sem alkalmas, márpedig a Nidá 49b szerint aki nem alkalmas tanúnak, az bírának sem.

[42] 3Mózes 19:15.

[43] Márpedig a felszólítás egyes számban van.

[44] Lásd 1. fejezet, 4. hálácha.

[45] Például az előtte tett vallomás súlya nem azonos a bíróság előtt tett vallomás súlyával és érvényességével.

[46] Például ha saját jogos tulajdonát más kezében látja, elveheti még erőszakkal is, ezzel egyszersmind ítéletet hozott, és végre is hajtotta (Lechem Misné).

[47] Ha viszont tévedett, és nem a Törvény szerint ítélte meg a helyzetet, jóvá kell tennie (Lechem Misné).

[48] Lásd 7. hálácha.

[49] Szánhedrin 26a, Rámbám szövegezése talán a Jeremiás 9:1-re utal: „hűtlenkedők gyü­lekezete”.

[50] A reggeli istentisztelet napkeltekor kezdődik.

[51] Tehát délig.

[52] Tehát ugyancsak napkeltétől.

[53] A délutáni áldozat bemutatásának rendszeres ideje a nap kilencedik és tizedik órája között (délután három és négy óra), pontban fél órakor.

[54] Szombaton és ünnepnapokon nem szabad kereskedelmi ügyekben ítélkezni, ezért ülésezett azokon a napokon másutt a Szánhedrin, mint egyébkor szokott volt, hogy a különbség nyilvánvalóvá legyen. Szombaton és ünnepnapokon rendszerint a papsággal és más egyéb szent dolgokkal kapcsolatos ügyekről tárgyaltak. Táná devé Elijáhu

[55] A Tánná devé Elijáhu Rábbá azt mondja, hogy a Szánhedrin tagjai „vegyék nyakukba az egész Izraelt, járják be minden falvát, és tanítsák a zsidókat, hogy az egyedül Szent neve áldassék az egész világon, mindenütt”. Tehát messze nem csak a főbírósági ténykedés volt az egyetlen feladatuk.

[56] Azokkal az esetekkel, melyek megkívánják, hogy a Szánhedrin teljes számban összegyülekezzék, az 5. fejezet 1-es háláchája foglalkozik.

[57] Tehát annyian, amennyi kitesz egy kisebb szánhedrint, hogy azokkal az ügyekkel foglalkozhassanak, melyek nem kívánják meg a Nagytanács plenáris ülését.

[58] 5Mózes 21:5.

[59] A ’sérelem’ itt például a cáráát, a bőrbetegség egy fajtája, a fertőzöttség (és más efféle külső jelek ) megállapításához pedig nyilvánvalóan nappali világosság szükséges.

[60] Ezzel szemben főbenjáró ügyekben csak napközben lehet ítéletet hozni (lásd 11. fejezet, 1-es halácha).

[61] A problémát a Talmud a következőképpen világítja meg (Szánhedrin 34b). A 2Mózes 18:22 azt mondja: „És ők hozzanak ítéletet a népnek minden időben” – azaz ebből úgy tűnhetnék, hogy éjjel és nappal akár, válogatás nélkül. Ezzel szemben az 5Mózes 21:16 azt mondja: „Amely napon örökül adja azt fiainak…”, ebből pedig úgy tűnik, hogy az olyan ügyek, melyekhez bíróság szükségeltetik, csak nappal intézhetők. A megoldás az, hogy elkezdeni a tárgyalást csak nappal szabad, de befejezni éjszaka is, kivéve a főbenjáró ügyeket.

[62] 4Mózes 35:29.

[63] Hogy később tanúságul szolgálhasson a bíróság előtt.

[64] Mert két bíró ne döntsön el semmilyen ügyet (lásd 2. fejezet, 10. halácha).

[65] Mert éjjel nem szabad örökséget elosztani, lásd az előző háláchát.

[66] A Szánhedrin 7a a Zsoltárok könyvét idézi (82:1): „Isten ott áll isteni gyülekezetben, bírák közepette ítél.” Lásd egyébként Bráchot 6a és 23. fejezet, 9-es hálácha.

[67] A ros gálut (’a száműzetés feje’) a hazatérés után is Babilonban maradt zsidóság feje, vezetője, fejedelme.

[68] 5Mózes 1:17.

[69] Ti. bálványoszlopot. Azért ilyen súlyos a vétek, mert az ilyen bírát gyűlöli az Örökkévaló, hiszen személyválogatással lett bírává (Tárgum Jonátán).

[70] 5Mózes 16:22.

[71] Istenként imádott szent fa, liget.

[72] Uo. 16:21

[73] 2Mózes 20:23.

[74] Egyébként nagyon is kívánatos, hogy a bíró vagyonos ember legyen, mert így nem kívánja majd meg a más pénzét. De ez nem lehet az egyetlen vagy legfőbb erénye.

[75] Nem szabad a bíróságon megjelenni előtte, sem pedig állva üdvözölni őt.

[76] Mely a bírák rendes szokása, lásd 7-es hálácha.

[77] Lásd Horájot 10a, Szánhedrin 14a.

[78] Ez a némiképp furcsa olvasat található a Misné Torá sztenderd nyomtatott szövegében. Az autentikus kéziratok és más korai nyomtatott kiadások, illetve a Rámbám Misna-kommentárja (Szánhedrin 1:3) alapján viszont úgy tűnik, hogy a megfelelőbb olvasat a „minden tagja” volna. Más egyéb párhuzamos szövegekből is úgy tűnik, hogy bármely szánhedrin összes tagjának rendelkeznie kell a szemichával.

[79] 4Mózes 27:23.

[80] Uo. 11.

[81] A Nagytanács feje, lásd 1. fejezet, 3. halácha.

[82] Mert úgy tűnik, hogy a szemichá gyakorlata megmaradt azután is, hogy a Szánhedrinek nem ült össze többé.

[83] Azaz Mózes és Józsua esetétől eltekintve, akik kézrátétellel avatták fel bíráikat.

[84] Ti. annak a fejére, aki a szemichát kapja. Őt nevezi a szöveg zekénnek, „vénnek”, mert a héber szót úgy tekintették, mint ami a ze se káná chochmá mondatra alludál, melynek jelentése: „az, aki bölcsességet nyert”.

[85] Az ilyen ügyeket csak olyan bíró tárgyalhatja, akinek van szemichája (lásd 5. fejezet, 8. halácha).

[86] Ti. az 1. haláchában. A másik kettőnek tehát nem föltétlenül kell szemichával rendelkeznie. A Misnához írott kommentárjában a Rámbám azt mondja, hogy vita van afelől, vajon az avatást végző mindhárom bírának rendelkeznie kell-e szemichával, ő mindenesetre a fenti álláspontot képviseli.

[87] Mely az Örökkévalót, a legfőbb bírót jelenti, de amit a Tóra a bíróságra is alkalmaz (például a 2Mózes 22:8-ban).

[88] Tehát a diaszpórában működő bíróságokra nem alkalmazható a kitüntető cím.

[89] Lásd 5. fejezet, 8. halácha.

[90] A Misné Torá legtekintélyesebb jemeni kéziratai szerint e tisztesség a „Hillél házának” járt, tehát nem neki személyesen, hanem a családnak, mely a Dávid házából származik.

[91] A Jeruzsálemi talmudból (Szánhedrin 1:2) úgy tűnik, az olyan szemichá, amit a nászi jóváhagyása nélkül adtak, post factum sem érvényes – tehát hiába volt meg minden egyéb föltétel.

[92] Lásd Jesájá 2:3: „Mert Cionból ered a tanítás…” Ebből tudhatjuk, hogy a Tóra tudóival kapcsolatos alapvető döntéseknek ott kell megszületniük, ahol az Örökkévaló szent jelenléte nyugszik. Ezt határozottan kijelenti a Jerusalmi is (Bikurim 3:3). A Rámbám a Misnához írott kommentárjában (a Böchorot 4:3-hoz) úgy magyarázza, hogy a bírák kijelölésének joga az Erec Jiszraél lakóinak közösségéé, mert csak ők a káhál, a „közösség”.

[93] A Jerusálmi (Szánhedrin 10:2) ezt a megállapítását a 2Sámuel 6:1 értelmezése alapján teszi.

[94] Azaz lehet korlátozott, speciális „szakterületre” szóló felhatalmazást is adni egyedi bíráknak, de csak akkor lehet ezt a korlátozott felhatalmazást adni, ha egyébként az egész Tórára kiterjedő tudással rendelkeznek, tehát elvileg képesek volnának más ügyekben is ítélni, de gyakorlatilag a hatáskörük erre vagy arra korlátozódik.

A Minchát Chinuch (491-es micva) ezen a ponton ellentmond a Rámbámnak, és kimutatja, hogy ez ügyben véleménykülönbség látszik lenni a Bávli és a Jerusálmi között, mert az előbbi (Szánhedrin 5b) elbeszél egy föltételezést, ami szerint Chijjá rabbi azért nem adott Rávnak felhatalmazást az elsőszülöttek hibáinak elbírálására, mert az azon a területen nem volt járatos. Ezt a föltételezést aztán megcáfolják, de arra is következtethetnénk belőle, hogy ezek szerint bírónak lehet olyan felhatalmazása, ami csak konkrét esettípusokra érvényes, még akkor is, ha a Tóra-tudása nem teljes. A Minchát Chinuch hozzáteszi, hogy ez nem derül ki egyértelműen, mert a föltételezést a Rámbám által ismertetett alapelv szerint is vissza lehet utasítani, és minthogy a Ráv járatosnak bizonyult ezen a területen is, nem eldönthető, hogy valóban szükséges-e a teljes Tórára kiterjedő jártasság arra, hogy valaki egy speciális területen bíráskodjék.

[95] Lásd 11. jegyzet.

[96] Hilchot Böchorot 2:1.

[97] Hilchot Nödárim 4:5.

[98] Hilchot Iszuré Biá 9:36 és Chágigá 1:8 a Jerusálmiban.

[99] Szánhedrin 5b.

[100] Chágigá 1:8 a Jerusálmiban.

[101] Azaz ítélkezhet, ha kíván, de ha rosszul ítél, az anyagi felelősségre vonástól nem mentes, mint az, akinek szemichája van ilyen ügyekre. Ez a különbség. Lásd egyébként 2. fejezet, 9. halácha és 6. fejezet, 2. halácha.

[102] Mert amint 2. fejezet 9-es haláchája kijelenti, nem lehet például a Szánhedrin tagja.

[103] Mert hárman kellenek a szemichá átruházásához, lásd 3-as halácha.

[104] Ez a formula azt jelzi, hogy a Rámbám olyan fejtegetésbe kezd, aminek nincs explicit előzménye a korábbi rabbinikus irodalomban.

[105] Azaz olyan bölcsek, akiknek nincs szemichájuk.

[106] Azaz azért, hogy a szemichá átruházásának intézménye folyamatos maradhasson: már a keresztény időkben az állami hivatalok a Talmud elbeszélése szerint (Szánhedrin 14a) igyekeztek a szemichá adományozását megakadályozni, és ezzel a zsidó bíróságok rendszerét felszámolni. Jehudá ben Bává rabbi az életét áldozta azért, hogy a szemichá intézménye folyamatos maradhasson (lásd ugyanott elbeszélve).

[107] Azaz miért szenvedtek annyit, ha egyszer a szemichá intézménye ilyen könnyen megújítható?

[108] Földrajzi értelemben, és a kommunikáció igen nehézkes volt.

[109] A Rámbám szavai szó szerint azt jelentenék, hogy nagy nehézségek árán lehetett volna csak olyan összejövetelt szervezni, amin az összes bölcsek részt tudtak volna venni. Ugyanakkor azt is beleérthetjük, hogy a szétszóratás mintegy centrifugális erőhatásként a zsidó nép belső életére is hatással volt, s az egység hiánya folytán konszenzusra jutni bizony rendkívül nehéz lett volna.

[110] Azaz a Rámbám egyedi álláspontja további megerősítésre szorul (lásd Misna-kommentárját a Szánhedrin 1:3-hoz).

[111] A háaláchá utolsó mondata nem szerepel a sztenderd nyomtatott Misné Torá-kiadások szövegében, a legtekintélyesebb kéziratok alapján került bele.

[112] Azaz ha bíróságuk elé idézik a peres feleket, azoknak meg kell jelenniük, és az ítéletnek alá kell vetniük magukat.

[113] 1Mózes 49:10.

[114] Azaz az uralkodói hatalom, melynek része a jogszolgáltatás feletti őrködés.

[115] Az exilarchák, azaz a száműzöttek fejedelmei ugyanis Dávid király leszármazottai voltak, s a tisztség apáról fiúra öröklődött. Lásd a Rámbám Misna-kommentárját (a Böchorot 4:4-hez).

[116] A bírói alkalmasság és alkalmatlanság kritériumairól lásd a 2. fejezet első halácháit.

[117] Azaz az exilarcha joghatósága felülmúlja a násziét, mint az a következő bekezdésből is kiderül (Szánhedrin 5a).

[118] Mert szemichája nincs.

[119] Mert ezek az Izrael jogszolgáltatási rendszeréhez tartoznak.

[120] Ilyen joggal a diaszpórában kinevezett bírák nem rendelkeznek (mert nincs szemichájuk).

[121] Tehát noha a szemichával felruházott bíró szélesebb jogkörrel bír, az a jog nem foglaltatik benne, hogy a peres feleket a bíróság elé idézhesse kényszerítő erővel. A diaszpórában ilyen jogot csak az exilarcha adhat.

[122] Mert az ilyen bíró kinevezése ellentmond a szentírási parancsolatnak, ahogy azt a 3. fejezet 8-as haláchájában találjuk kifejtve. Az exilarchának ugyan van joga a nép fölött, a Tórának ellent akkor sem mondhat.

[123] Azaz rosszul ítélte meg az alkalmasságát, a tudását és a karakterét.

[124] Azaz az áldozati állatra vonatkozó tilalmak nem érvényesek rá, hiába áldozták fel. Lásd Hilchot Iszuré Mizbéách 1:10.

  • Küldés emailben

Fejezetek