7. 📖 – VI. kötet Biblia, Talmud, Chaszid filozófia

Kabbala – Zsidó misztika – A világ célja, a messiási kor

Kabbala – Zsidó misztika

TÁNJÁ: A KÖZEPESEK KÖNYVE

Írta a ljadi Snéur Zálmán rabbi

 

A Tánjá vagy „A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, „bibliája”. A benne foglalt alapfogalmakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója.

Négy részből áll: Likuté Ámárim (Mondások gyűjteménye, vagy más néven „A közepesek könyve”), Sáár Hájichud vö­há­emu­ná (A hit és az egyistenhit kapuja), Igeret Hátsuvá (A megtérés dekrétuma) és Igeret Hákodes (A szent dekrétum). Sok nyelvre lefordították, és világszerte több ezer kiadásban jelent meg. Az alábbiakban egy olyan fejezet részt idézünk, mely a Messiás eljövetelére és a világ teremtésének céljára, kabbalisztikus fogalmak felhasználásával világit rá. Az itt megjelent rész, csupán egy nyersfordítás.

 

37. fejezet

A világ célja, a messiási kor

RSZ az előző fejezetben kifejtette, hogy Bölcseinknek az a megállapítása, miszerint „az Örökkévaló azt kívánta, hogy legyen egy hajléka az alsó régiókban”, a mi anyagi világunkra utal. Az isteni teremtő erő feltárulkozásának foka szerinti mércével mérve ez a világok legalsóbbika. Az Örökkévaló mégis kifejezetten ezt a „kettőzött és újra kettőzött sötétséggel” áthatott világot választotta „hajlékául”, ahol jelenléte végül majd sokkal nagyobb mértékben nyilvánul meg, mint a magasabb világokban, s nem leplezi majd semmiféle „öltözék”.

Ez majd a messiási korban következik be, abban az időszakban, amiért a világ eredetileg teremtetett, mikor majd az egész világon manifesztálódik az istenesség, hogy a világ összes népe átélje az isteni megváltást.

A messiási kornak ez a mindenek fölötti tökéletessége és a holtak feltámadásának ideje – értve ez alatt az Éjn Szof-fényének anyagi világunkban történő feltárulkozását –, a száműzetés egész ideje alatti cselekedeteink és isteni szolgálataink függvénye.

Mivel a micva jutalmát maga a micva teremti meg. A micva teljesítése révén az ember fentről lefelé húzza az áldott Éjn Szof-fényt, hogy felöltöztesse e világ anyagiságába, azaz egy olyan dologba, amely hajdan a klipát nogá uralma alatt állt, és életerejét ettől a klipától kapta; nevezetesen mindazoktól a tiszta és engedélyezett tárgyaktól, amelyekkel a micvát végrehajtják. A micva teljesítésével az ember az Éjn Szof-fényét deríti arra a tárgyra, amellyel a micvát végrehajtották.

RSZ ennek a „tiszta és engedélyezett tárgyaktól, amelyekkel a micvát végrehajtják” mondatnak a megvilágítására mindhárom kategóriából – állati, növényi és lélektelen élet – idéz egy-egy példát.

A töfilinnek, a mezuzának és a Tórá tekercsnek például engedélyezett, kóser állatok bőréből kell készülnie.

Ahogy Bölcseink mondották:[1] „Az ég művéhez – azaz a micvatárgyhoz – csak az használható, ami tiszta és megevése engedélyezett.”

Az ilyen állatból készített pergamen [vagy bőr] azonban mindaddig a klipát nogá domíniumába tartozik, míg valaki például tefilint nem készít belőle, akkor ugyanis a micva az Éjn Szof fényét vonja le rá.

Ugyanez érvényes az etrogra, amely nem orlá (a fa első három termésének tiltott gyümölcse)*, a nem tolvajlásból származó pénzből adott alamizsnára és hasonlókra, azaz a micva teljesítése közben használt más tárgyakra, mindarra, ami addig a klipát nogá régiójába tartozott, és (mint az RSZ mindjárt kimutatja) csak a micva célját szolgálva bukkant fel az Isteni Akaratra.

 

Megjegyzés

Hivatkozva arra a korábbi álláspontjára, miszerint az orlá nem használható etrogként, az alamizsnának pedig becsületesen szerzett pénzből kell származnia, RSZ megjegyzi:

Mivel az orlá a három teljességgel tisztátalan klipá közé tartozik, amelyek – miként az az Éc Chájim-ban írva van – sosem emelkedhetnek a szentség régióiba, ezért azt a gyümölcsöt, amely orlá, s ekképpen életerejét a kelipákból meríti, nem lehet fölemelni azáltal, hogy micvát hajtunk végre vele.

Ugyanez érvényes minden olyan micvára, amelynek végrehajtása során – mentsen tőle az Örökkévaló! – bűnt követnek el. Mivel a bűnös cselekedet a három teljességgel tisztátalan kelipából meríti az életerejét, ezért az általa végrehajtott micva az ilyen cselekedetet nem emelheti föl.

Megjegyzés vége

Ha azonban tiszta és megengedett tárgyakkal hajtják végre, a micva a teljesítéséhez használt tárgyakat a klipát nogából a szentségbe emeli, hogy egyesüljenek az Éjn Szoft fényével. RSZ így folytatja:

Annak a tárgynak viszont, amely teljesíti az Örökkévaló parancsolatát és Akaratát, az életereje fölemelkedik, feloldódik és beleépül az áldott Éjn Szof-fénybe, ami az Ő micvába öltöztetett Akarata, azaz az Isteni Akarat, amit minden micva képvisel.

A micvában ugyanis nincsen „semmiféle leplezés”, ami elrejtené az Ő fényét, és ami megakadályoz egy tárgyat abban, hogy feloldódjon ebben a fényben. Mint fentebb már említettük, valahányszor az Éjn Szof sugarai feltárulnak, nincs többé semmiféle elkülönülés az Örökkévalótól: minden az Ő fényében egyesül – ez esetben a tárgy, amellyel az Akarat és az Éjn Szof fénye feltárulkozását képviselő micvát végrehajtják.

* * *

RSZ ez idáig arról a hatásról beszélt, amelyet a micva fejt ki a végrehajtásához használt tárgyakra (például az etrogra, a töfilin elkészítéséhez használt bőrre, stb.). Most áttér arra, hogy milyen hatást gyakorol a micva végrehajtásában résztvevő zsidó állati ösztön-lelkére. Ez a lélek, miként a fentebb említett tárgyak, a klipá nogából meríti életerejét, és valahányszor micvához használják, hozzájuk hasonló módon a szentség birodalmába emelkedik, s feloldódik a micva által képviselt Isteni Akaratban.

RSZ így beszél erről:

Ugyanez érvényes a micvát végrehajtó ember testében lakozó éltető állati lélek erejére, és magára az öltözékre, amelyben a micva cselekedetét végrehajtották. Ekkor az fölemelkedik a kelipából, feloldódik a micva szentségében, azaz az Ő Akaratában, és megsemmisül az áldott Éjn Szof-fényben.

RSZ ezek után elmondja, hogy azok a micvák, amelyek végrehajtásához csupán szavakra van szükség, hasonló hatást gyakorolnak az állati ösztön-lélekre, jóllehet az állati ösztön-lélek ereje itt semmiféle micva teljesítésében nem játszik szerepet.

Az állati ösztön-lélek ereje még olyan micvák teljesítése esetén a szentség magaslatába emelkedik, mint a Tóra-tanulás, a Sömá recitálása, az imádkozás és hasonlók, noha ezek nem foglalnak magukban semmiféle fizikai cselekedetet, amelyek a klipát nogá domíniumába tartoznak. Mégis elfogadott elv, hogy „a gondolat nem beszéd” (nem helyettesíti a beszédet); és nem tejesíti Tóra-tanulási, imádkozási, stb. kötelezettségét az, aki nem mondja ki ténylegesen a szavakat.

Ugyancsak elfogadott dolog, hogy „az ajkak mozgatása cselekedet”, és az ilyen „cselekedet”, ugyancsak a klipát nogában gyökerezik, amelyet ugyanúgy az állati lélek táplál, mint a korábban tárgyalt tényleges fizikai cselekedeteket.

Az isteni lélek nem tud kifejeződni az ajkak, a száj, a nyelv és a fogak – a beszéd szervei – által, illetve erre csak a test szerveinek öltözékébe öltöztetett éltető állati lélek útján képes.

Az isteni lélek teljes egészében spirituális, a test pedig anyagi. Következésképp az isteni lélek csak valamilyen közvetítőn keresztül képes aktivizálni a testet valamilyen micva végrehajtására. Ez a közvetítő közeg az állati lélek, amely egyfelől lélek, spirituális lélekerő, másfelől hús-vér formába van öltöztetve.

Erre a közvetítő közegre ugyanúgy szükség van a beszéd által végrehajtott micváknál, mint a cselekedet által végrehajtottaknál. A micva által megkívánt szavak kimondásához ugyanis „cselekvésre” is szükség van, ennélfogva tehát az isteni lélek csak az állati lélek erején keresztül képes azt végrehajtani.

Ennélfogva tehát minél erőteljesebben mondja ki valaki a Tóra vagy az imádság szavait, annál több állatlelki-energiát fektet és burkol be ezekbe a szavakba. Következésképp több kelipa-energiát alakít át a szentség állapotába.

Ez a jelentése a „Minden porcikám ezt mondja… [Ki volna hozzád fogható, Istenem?][2] versnek is, ami azt jelenti, hogy a Tóra és az imádság szavait az embernek „minden csontjából” kell mondania, hogy a micva teljesítése során a lehető legtöbb testi energiát vegyék igénybe.

Ezért mondják Bölcseink[3]: „Ha a Tóra mind a 248 tagotokban benne lakozik, megőrződik emlékezetetekben, különben nem őrződik meg.”

Mivel a Tórával kapcsolatos dolgokban a feledékenység az időnként szentségben feloldódó klipát nogából származó testi klipából és az éltető állati erőből táplálkozik, ezért ha az feloldódik a szentségben, a feledékenységnek többé semmi alapja.

Ez úgy érhető el, ha az ember minden energiáját a Tóra és az imádság szentségére összpontosítva, meggyöngíti az állati lélek és a test erejét.

Ez tehát a jelentése a fentebb említett idézetnek: mikor valaki mind a 248 tagjával (annak energiájával) merül a Tóra-tanulásba, akkor azt megőrzi az emlékezet, mert meggyöngül a feledékenységet előidéző kelipa.

* * *

RSZ eddig arról beszélt, milyen hatást gyakorol a micva a teljesítéséhez igénybe vett állati lélekre. Most azt állítja, hogy a micva teljesítésével nemcsak az állati lélek emelkedik a klipát nogából a szentségbe, hanem ugyanígy fölemelkedik a klipát nogá régióiból mindaz az étel-ital is, amely életben tartotta, és erőt adott neki a micva teljesítéséhez.

Erre alapozva RSZ elmagyarázza, hogyan emelkedik majd a szentség régióiba a világ összes tárgya, amely jelenleg a klipát nogából meríti életerejét.

Egy további előnye a cselekvést igénylő micváknak (mármint azon kívül, hogy – mint azt fentebb említettük – fölemelik az ember állati lelkét), hogy a Tóra-tanulás, ima és hasonlók betűinek kimondásába öltöztetett éltető lélekerő, vagy a cselekvést igénylő micvák végrehajtásába öltöztetett energia a teljes növekedését és életerejét a vérből meríti, ami maga klipát nogá, és mindazt az ételt és italt jelenti, amit valaki megevett és megivott, és azok vérré váltak benne. Ezek a klipát nogá régiójába tartoztak, és abból merítették életerejüket.

Mikor valaki az ebből az ételből és italból merített energia által hajt végre egy micvát, ez a klipá rosszból jóvá alakul, és beleépül a szentségbe, mégpedig a benne gyökerező állati lélek energiája által (tehát azzal az energiával, amelyet olyan tárgyak táplálnak, amelyek ebből a kelipából merítik életerejüket), amely ezúttal a Tóra és az imádságok betűibe vagy a micva teljesítésébe öltözött, ami valójában nem más, mint az Isteni Akarat belső aspektusának leplezetlen megnyilvánulása.

Életerejük ugyanis (a micvák teljesítésére fordított energia) szintén beépül (miként maga a micva is) az áldott Éjn Szof-fénybe, amely az Ő micvák formájában kifejeződő Akarata, és életerejük által az állati lélek energiája hasonlóképpen fölemelkedik és beépül az Éjn Szof-fénybe; és mivel a micva teljesítéséhez szükséges energia ételből és italból származott, ezért az étel és ital életereje a micvával együtt, amelynek teljesítését lehetővé tette, szintén beleépül az Éjn Szof-fénybe.

Ily módon minden klipá nogá, amely hozzájárul az anyagi és testi világ egészének életerejéhez, szintén fölemelkedik. Mikor következik ez be?

Mikor egész Izraelben az összes nsámá, az isteni lélek, amely hatszázezer egyedi hajtásra ágazik[4], és az ebből leágazó egyéni lelkek teljesítik a Tóra 613 parancsolatát; amikor megtartóztatják magukat a 365 tilalom áthágásától, hogy helyes mederben tartsák a testben lakozó állati lélek 365 véredényét, s ilyenformán nem táplálkoznak és nem nyernek életerőt ilyen vétkek elkövetéséből, a három teljességgel tisztátalan klipá valamelyikéből, melyek a 365 bibliai tilalomból és leágazásaikból, a rabbinikus tilalmakból vannak levezetve.

Mivel mindaz, ami a három teljességgel tisztátalan kelipából nyeri vitalitását, nem emelkedhet szentségre, ezért ha netán egy zsidó áthágja valamelyik tilalmat, és ezáltal előidézi, hogy az adott tilalomhoz kapcsolódó véredény ezekből a kelipákból merítse energiáját, az éltető lélek többé nem emelkedhet az Örökkévalóhoz, mivel beszennyezte a három tisztátalan klipá tisztátalansága.

Ezek a kelipák sosem emelkedhetnek föl, és meg kell semmisíteni és teljesen el kell pusztítani őket, miként írva van: „A tisztátalanság szellemét elmozdítom az országból.”[5]

Hasonlóképpen mindazon dolgok, amelyek ezekből merítik az életerejüket, sosem emelkedhetnek szentségre. Következésképp csak a 365 parancsolat mindegyikének betartása teszi lehetővé, hogy az egész éltető lélek fölemelkedjék, s egyetlen részét se tartsa vissza ezeknek a kelipáknak a tisztátalansága.

Továbbmenve: mikor minden egyedi lélek beteljesíti a 248 pozitív parancsolatot is, s ezáltal lehúzza az áldott Éjn Szof-fényt, hogy fölemelje, Hozzá kösse és tökéletes egységben egyesítse Vele az egész éltető lelket, amely nem más, mint a test 248 tagja (ez a hatása az olyan micvának, amely egyesíti az éltető állati lelket az Örökkévalóval), hogy azok az Ő Akaratának megfelelően, miszerint egy hajlékot óhajt az alsó régiókban, ténylegesen egyek legyenek Vele, és oly erős ez az egység, hogy a test tagjai és az állati lélek bennük lakozó életereje az Örökkévaló „szekere” legyen, amiképpen a Pátriárkák azok voltak, akiknek minden egyes testrészük tökéletesen alávetette magát az Isteni Akaratnak, ezért őket az Örökkévaló „szekereinek” nevezik: hasonlóképpen a micvák teljesítésével minden zsidó is „szekér” lesz.

Amikor majd egyszer Izrael közösségének éltető ereje az Örökkévaló szent szekere lesz, akkor e világ jelenleg klipát nogából álló általános életereje szintén kiemelkedik tisztátalanságából és „betegségéből”, és a szentségbe emelkedik, hogy az Ő dicsőségének feltárulkozásában (az „eljövendő világban”) az Örökkévaló szekere legyen.

Akkor minden test együtt tartalmazza majd az isteniséget, Ő pedig a Maga ereje fenséges szépségében megjelenik fölöttük, és „az Örökkévaló dicsősége betölti az egész világot.”

Izráel „szemtől-szembe” látja majd – az emberi szem ugyanúgy fogja látni az istenesség igazságát, ahogy a Természetfölötti „szem” látja –, amiképpen látta a Tóra-adáskor, amiről írva van[6]: „Teneked megmutattatott, hogy megtudjad, hogy ő az Örökkévaló, az Isten; nincs kívüle más.”

Szemben a csak rövid ideig tartó Szináj-hegyi revelációval, a jövőbeli reveláció állandó lesz.

A klipát nogának e szentségbe történő fölemelkedése által a három tisztátalan klipá teljesen megsemmisül és semmivé válik, mivel a táplálék és az életerő, amit most a szentségből nyernek, csak a klipát nogán, a kettejük közötti közvetítő közegen keresztül jut el hozzájuk.

A jót is, rosszat is tartalmazó klipát nogá az a közvetítő közeg, amelynek révén ezek a kelipák, amelyek teljességgel rosszak, teljes mértékben az isteniségből nyerik életenergiájukat, mely utóbbi viszont teljességgel jó. Mikor a klipát nogá az isteniségbe emelkedik, a tisztátalan kelipáknak már nincs szükségük rá, hogy külön is hozzájussanak az isteni életerőhöz, ezért megszűnnek.

Ebből következik tehát, hogy a messiási kor és a feltámadás célja – nevezetesen az Örökkévaló dicsőségének és Isteniségének feltárulkozása –, és a tisztátalanság szellemének száműzése a földről teljes egészében attól függ, hogy mind a 248 pozitív micva teljesítésével lehozzuk az Ő Isteniségét és az áldott Éjn Szof-fényt egész Izráel éltető lelkének mind a 248 tagjára (mivel az éltető lélek által az egész világot elárasztja majd az isteniség); és ez a cél függ attól is, hogy egész Izráel éltető lelkéből száműzzük a tisztátalanság szellemét, azaz a három tisztátalan kelipát, mivel azáltal, hogy száműzzük az éltető lélekből, a tisztátalanság szelleme az egész földről száműzetik, s tesszük ezt az által, hogy az éltető lélek megtartja a 365 micvát, s ezzel elejét veszi annak, hogy a 365 véredény a tisztátalanság szelleméből táplálkozzon.

[1] Sábát 108a.

[2] Zsoltárok 35:10.

[3] Éruvin 54a.

[4] A hatszázezer a zsidó nemzet tagjainak hagyományosan elfogadott száma. Minden egyedi lélek e hatszázezer „általános” léleknek a további leágazása.

[5] Zchárjá 13:2.

[6] 5Mózes 4:35.

  • Küldés emailben

Fejezetek