1. Felélt Jób és mondta:
2. Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!
3. Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?
4. Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!
5. A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.
6. Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.
7. Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;
8. vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.
9. Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;
10. kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.
11. Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?
12. Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.
13. Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!
14. Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.
15. Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.
16. Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.
17. Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;
18. a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;
19. járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;
20. megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;
21. csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.
22. Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.
23. Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.
24. Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;
25. tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.
