49. 📖 Jesájá könyve

Isten szolgájának megdicsőülése

Isten szolgája más népek világítófáklyája lesz

1. Hallgassatok rám, szigetek és figyeljetek, nemzetek messziről: Az Örökkévaló az anyaméhtől fogva hívott engem, anyám testétől fogva emlegette nevemet. 2. Szájamat éles karddá tette, kezének árnyékában rejtegetett engem; simított nyíllá tett, tegzében elrejtett. 3. És mondta nekem: Szolgám vagy, Izrael te, akivel dicsőítem magamat. 4. Én pedig azt mondtam: Hiába fáradoztam, és semmiségért és hiábavalóságért fogyasztottam erőmet, ámde jogom az Örökkévalónál van és munkabérem Istenemnél. 5. És most mondta az Örökkévaló, ki anyaméhtől fogva alkotott engem a maga szolgájává, hogy Jákobot hozzá térítsem és hogy Izrael hozzá gyülekezzék – s én dicső vagyok az Örökkévaló szemében és az Istenem lett az erősségem – 6. azt mondta: csekély az, hogy nekem szolgám légy, hogy föltámaszd Jákob törzseit és hogy Izrael megőrzötteit visszatérítsed; tehát teszlek nemzetek világosságává, hogy segítségem a föld végéig érjen! 7. Így szól az Örökkévaló, Izrael megváltója, szentje, ahhoz, kit lélek megvet, nemzet megutál, az uralkodók szolgájához: Királyok látják és fölkelnek, fejedelmek és leborulnak az Örökkévaló kedvéért, aki hűséges, Izrael szentéért, aki téged kiválasztott. 8. Így szól az Örökkévaló: A kegy idejében meghallgatlak és az üdv napján megsegítlek, megóvlak és nép szövetségévé teszlek, hogy föltámassz országot és birtokba adj elpusztult birtokokat; 9. hogy mondjad foglyoknak: menjetek ki, a sötétségben levőknek: mutatkozzatok. Az utakon fognak legelni, minden hegycsúcson a legelőjük; 10. nem éheznek és nem szomjaznak, nem veri őket délibáb és nap, mert irgalmazójuk vezeti őket és vízforrások felé vezérli. 11. És mind a hegyeimet úttá teszem és országutaim emelkednek. 12. Íme, ezek messziről jönnek és íme azok északról és nyugatról és amazok a Színim országából. 13. Ujjongjatok egek és vigadj föld, és ujjongásra fakadjatok hegyek, mert megvigasztalta az Örökkévaló az ő népét és szegényeinek irgalmaz.

 

Ción csügged, de Isten bíztatja

14. De azt mondta Czión: Elhagyott az Örökkévaló engem és az Úr megfeledkezett rólam! 15. Vajon megfeledkezik-e az asszony a kisdedéről, hogy nem irgalmazna méhe fiának? Ezek is megfeledkeznek, de én nem feledkezem meg rólad. 16. Lám, tenyereimre véstelek, falaid mindig előttem vannak. 17. Idesiettek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled. 18. Emeld föl szemeidet köröskörül és nézd: mindnyájuk összegyűltek, hozzád jöttek el; ahogy élek, úgymond az Örökkévaló, mindnyájukat mint ékszert öltöd fel és felkötöd, mint a menyasszony. 19. Mert romjaid és pusztulásaid és rombolt országod – bizony most szűk lesz a lakónak és eltávolodnak megsemmisítőid. 20. Még fogják mondani füleid előtt gyermektelenséged fiai: szűk nekem a hely, menj odébb, hogy ülhessek. 21. Azt mondod majd szívedben: ki szülte nekem ezeket, hisz én gyermektelen és meddő voltam, számkivetett és bolyongó, és ezeket ki nevelte; lám én egyedül maradtam, ezek honnan valók? 22. Így szól az Úr az Örökkévaló: Íme fölemelem a nemzetek felé kezemet és a népek felé magasra tartom zászlómat; és elhozzák fiaidat ölben és leányaidat vállon viszik. 23. És királyok lesznek ápolóid és fejedelemnőik dajkáid, arcukkal földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló, én, ki által nem szégyenülnek meg, akik bennem reménykednek. 24. Vajon elveszik-e a hőstől a ragadmányt, avagy győztesnek a foglyai megmenekülnek-e? 25. Mert így szól az Örökkévaló: hősnek a foglyait is elveszik és zsarnoknak ragadmánya megmenekül; pörlőddel majd pörölök én és fiaidat én segítem meg. 26. Szorongatóiddal megetetem önnön húsukat, és mint musttól önnön vérüktől részegednek meg; és megtudja minden halandó, hogy én, az Örökkévaló, vagyok a segítőd és megváltód, Jákob hatalmasa.

  • Küldés emailben

Fejezetek