43. 📖 Jesájá könyve

Isten naggyá teszi Izráelt

A megváltás újra való hirdetése

1. Most pedig így szól az Örökkévaló, teremtőd, oh Jákob és alkotód, oh Izrael; ne félj, mert megváltalak, neveden szólítalak, enyém vagy. 2. Ha átkelsz vízen, veled vagyok, és ha folyókon nem sodornak el; ha tűzbe mész nem perzselődsz meg és láng meg nem gyújt. 3. Mert én az Örökkévaló, a te Istened, Izrael szentje, a te segítőd, Egyiptomot adom váltságodul, Kúst és Szebát helyetted. 4. Minthogy drága vagy szemeimben, becses vagy és én szeretlek, embert adok helyetted és népeket lelked helyett. 5. Ne félj, mert veled vagyok; keletről hozom magzatodat és nyugatról gyűjtlek össze. 6. Mondom az északnak: add és a délnek: ne tartsd vissza, hozd el fiaimat távolról és leányaimat a föld végéről; 7. mindenkit, ki nevemről neveztetik s akit dicsőségemre teremtettem, alkottam és készítettem.

 

Tanúságtétel Isten egyedüli uralma mellett

8. Hozzák ki a népet, mely vak, bár szemei vannak és a süketeket, kiknek füleik vannak. 9. Mind a nemzetek gyűljenek össze egyaránt és gyülekezzenek a népek! ki közülük jelenti ezt meg, és az előbbieket hallassák velünk; adják tanúikat, hogy igazaknak bizonyuljanak, vagy hallják ők és mondják: igazság! 10. Ti vagytok tanúim, úgymond az Örökkévaló, és szolgám, akit választottam; azért hogy tudjátok és nekem higgyetek és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem nem alkottatott Isten és utánam nem lesz. 11. Én, én vagyok az Örökkévaló és nincs rajtam kívül segítő. 12. Én jelentettem és segítettem és hirdettem és idegen nem volt köztetek: hisz ti vagytok a tanúim, úgymond az Örökkévaló és én vagyok Isten. 13. Mától fogva is én vagyok az és nincs kezemből megmentő cselekszem és ki gátolja meg? 14. Így szól az Örökkévaló, megváltótok, Izrael szentje: Kedvetekért küldöttem Bábelbe és leszállítom szökevényekként mindnyájukat és a kaldeusokat vigalmas hajóikon. 15. Én az Örökkévaló vagyok a ti szentetek, Izrael teremtője, a ti királyotok.

 

Izráel bűnnel terhelten nyeri el Isten kegyét

16. Így szól az Örökkévaló, ki utat adott a tengerben és hatalmas vizekben ösvényt: 17. aki kivonultatott szekeret meg lovat, hadat és hatalmast, egyaránt feküsznek, nem kelnek föl, elpislogtak, mint a kanóc kialudtak. 18. Ne emlékezzetek meg az előbbiekről és a régiekre ne ügyeljetek! 19. Íme újat alkotok, most fog sarjadzani, hisz meg fogjátok tudni; utat is szerzek a pusztában, sivatagban folyókat. 20. Tisztelni fog engem a mező vadja, sakálok és struccmadarak; mert vizet adtam a pusztában, folyókat a sivatagban, hogy megitassam népemet, választottamat, 21. a népet, melyet alkottam magamnak, hogy dicséretemet elbeszéljék. 22. De engem nem szólítottál, Jákob, hogy fáradtál volna velem, Izrael. 23. Nem hoztad nekem égőáldozataid bárányát és vágóáldozataiddal nem tiszteltél engem, nem terheltelek lisztáldozattal és nem fárasztottalak tömjénnel. 24. Nem vettél nekem pénzen fűszernádat és áldozataid zsiradékával nem tartottál jól; de bizony terheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel. 25. Én, én vagyok az, ki eltörli bűneidet a magam kedvéért és vétkeidről nem emlékszem meg. 26. Emlékeztess, szálljunk ítéletbe együttesen, beszéld el te, hogy igaznak bizonyulj. 27. Első atyád vétkezett és szószólóid elpártoltak tőlem; 28. úgy, hogy megszentségtelenítettem szent vezéreket és átokra kellett adnom Jákobot és meggyalázásra Izraelt.

  • Küldés emailben

Fejezetek