33. 📖 Jesájá könyve

Asszíria veszedelme

A rabló nép rablás áldozatává lesz

1. Oh pusztító, de téged nem pusztítottak, hűtlenkedő, de ellened nem hűtlenkedtek! Amint végeztél a pusztítással, téged fognak pusztítani; amint befejezted a hűtlenkedést, ellened fognak hűtlenkedni. 2. Örökkévaló, könyörülj rajtunk, hozzád reménykedtünk; légy a karjuk reggelenként, segítségünk is a szorongatás idejében. 3. A zajongás hangjától elbujdostak népek; felemelkedésedtől elszóródtak nemzetek. 4. És összeszedik zsákmányotokat, amint összeszedik a sáskát, amint futkos a szöcske, úgy futkosnak rajta. 5. Magasztos az Örökkévaló, mert magasban lakozik, megtöltötte Cziónt joggal és igazsággal. 6. És meglesz időd biztossága, üdvnek gazdagsága, bölcsesség és megismerés; az istenfélelem az az ő kincse. 7. Íme hőseik kiáltanak kinn, a béke követei keservesen sírnak. 8. Elpusztultak az országutak, megszűnt az útonjáró; fölbontott szövetséget, megvetett városokat, nem vett semmibe embert. 9. Gyászol, elhervadt a föld, megszégyenül a Libanon, elfonnyadt; olyan lett a Sárón mint a sivatag, lombját leveti Básán és Kármell. 10. Most felkelek, mondja az Örökkévaló, most fölmagasodom, most felemelkedem. 11. Fogantok pozdorját, szültök tarlót, leheletetek tűz, mely megemészt benneteket. 12. És lesznek a népek mészkemencék, levágott tövisek, tűzzel gyújtatnak meg. 13. Halljátok távollevők, mit cselekedtem és tudjátok meg közelvalók hatalmamat. 14. Remegtek Cziónban a vétkesek, reszketés fogta el az istenteleneket ki lakhatik közülünk emésztő tűznél, ki lakhatik az örök lángoknál? 15. Aki igazságban jár és egyenességet beszél, megveti a zsarolt nyereséget, megrázza kezét, hogy ne fogjon vesztegetést, betömi fülét, hogy ne halljon vérbűnt és behunyja szemeit, hogy ne lásson rosszat: 16. az magasban fog lakozni, sziklák várai az ő menedéke: kenyere megadatik, vize maradandó. 17. Királyt az ő szépségében nézik majd szemeid, látni fognak tágas országot. 18. Szíved félelemmel gondolja: hol az író, hol a mérlegelő, hol aki összeírja a tornyokat? 19. A durva népet nem látod, a homályos ajkú népet, mely meg nem érthető, a dadogó értelem nélküli nyelvűt. 20. Nézd Cziónt, gyülekezésünk városát, szemeid látni fogják Jeruzsálemet gondtalan hajléknak, sátornak, mely nem mozdul, melynek szögeit soha nem szakítják ki, melynek kötelei nem szakadnak szét, egy sem. 21. Hanem hatalmas ott számunkra az Örökkévaló, folyók, széles partú folyamok helyett, rajta nem jár evezős hajóraj, és hatalmas hajó nem kel át rajta. 22. Mert az Örökkévaló a bíránk, az Örökkévaló a törvényadónk, az Örökkévaló a királyunk, ő megsegít bennünket. 23. Meglazultak köteleid, nem tartják erősen árbócfájuk talapját, nem feszítik ki a vitorlát; akkor osztottak zsákmányos ragadmányt sokat, sánták prédáltak prédát, 24. és nem mondja lakos: beteg vagyok – a nép, mely benne lakik, ment a bűntől.

  • Küldés emailben

Fejezetek