32. 📖 Krónikák II

És feküdt Jechizkijáhú az ősei mellé

 

1. E dolgok és igazság után eljött Szanchérib, Assúr királya, behatolt Jehúdába s táborozott az erősített városok ellen s azt mondta, hogy magának elfoglalja.

2. Midőn Jechizkijáhú látta, hogy eljött Szanchérib s arca a Jeruzsálem ellen való harcra irányul,

3. akkor tanácskozott nagyjaival s vitézeivel, hogy eltömik a források vizeit, amelyek a városon kívül voltak, s ők segítették őt.

4. És gyülekezett sok nép s eltömték mind a forrásokat s a patakot, amely az ország közepette folyik, mondván: miért jöjjenek Assúr királyai s találjanak sok vizet?

5. És erőlködött s megépítette az egész áttört falat s magasabbra építette a tornyokat a kinn egy másik falat, s megerősítette a Millót Dávid városában, s készített fegyvereket bőven és pajzsokat.

6. S helyezett hadi tiszteket a nép fölé, s összegyűjtötte őket magához a város kapujának terére a szívükre beszélt, mondván:

7. Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek s ne rettegjetek Assúr királya előtt s az egész vele levő tömeg előtt, mert velünk több van, mint ővele.

8. Vele van halandónak karja, de velünk van az Örökkévaló, a mi Istenünk hogy megsegítsen minket s hogy viselje harcainkat. S a nép támaszkodott Jechizkijáhúnak, Jehúda királyának szavaira.

9. Ezután küldötte Szanchéríb, Assúr királya az ő szolgáit Jeruzsálembe – ő pedig és egész hatalma ővele Lákhis előtt volt – Jechizkijáhúhoz, Jehúda királyához s egész Jehúdához, mely Jeruzsálemben volt, mondván:

10. Így szól Szanchérib, Assúr királya: miben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok az ostrom alatt?

11. Nemde Jechizkijáhú csábítgat titeket, adván benneteket a halálnak éhség s szomjúság által, mondván: az Örökkévaló a mi Istenünk, meg fog minket menteni Assúr királya kezéből?

12. Nemde ő, Jechizkijáhú, eltávolította az ő magaslatait s oltárait és szólt Jehúdának és Jeruzsálemnek, mondván: Egy oltár előtt boruljatok le s azon füstölögtessetek?

13. Vajon nem tudjátok-e, mit tettem én meg őseim mind az országok népeinek; vajon bírták-e az országok nemzeteinek istenei országukat megmenteni kezemből?

14. Ki az, mind eme nemzetek istenei közül, amelyeket az én őseim kiirtottak, aki bírta megmenteni népét az én kezemből, hogy a ti istentek bírna megmenteni titeket a kezemből?

15. S most ne ámítson titeket Chizkijáhú s ne csábítgasson titeket ilyeténképpen s ne higgyetek neki, mert semmiféle nemzetnek és királyságnak bármely istene nem bírta megmenteni népét kezemből és őseim kezéből; hát még hogy a ti istenetek nem fog titeket megmenteni kezemből.

16. És még beszéltek szolgái az Örökkévaló az Isten ellen és szolgája Jechizkijáhú ellen;

17. leveleket is írt, hogy káromolja az Örökkévalót, Izrael Istenét s hogy szóljon róla, mondván: amilyenek az országok nemzeteinek istenei, amelyek nem mentették meg népüket kezemből, úgy nem fogja megmenteni népét Jechizkijáhú istene a kezemből.

18. És kiáltottak fennhangon zsidóul Jeruzsálem népéhez, amely a falon volt, hogy őket megijesszék s megrémítsék, azért, hogy bevehessék a várost.

19. És beszéltek Jeruzsálem Istenéről mint az ország népeinek isteneiről, az ember kezeinek művéről.

20. És imádkozott Jechizkijáhú király és Jesajáhú, Ámóc fia, a próféta, e miatt, s kiáltottak az egek felé.

21. És küldött az Örökkévaló angyalt, és megsemmisített minden derék vitézt és tisztet s vezért Assúr királya táborában; s visszatért arca szégyenében országába, s midőn bement istenének házába, az ő istenének származottjai elejtették őt ott karddal.

22. Így megsegítette az Örökkévaló Jechizkijáhút meg Jeruzsálem lakóit Szancheribnak, Assúr királyának kezéből s mindenkinek kezéből s vezérelte őket a körüllevők ellenében.

23. És sokan hoztak ajándékot az Örökkévalónak Jeruzsálembe s drágaságokat Jechizkijáhúnak, Jehúda királyának, és felülemelkedett mind a nemzetek szemeiben ennek utána.

24. Ama napokban halálosan megbetegedett Jechizkijáhú s imádkozott az Örökkévalóhoz, s ez szólt hozzá s csodajelt adott neki.

25. De nem a vele történt jótétemény szerint viszonozott Jechizkijáhú, hanem fennhéjázott szíve és lett harag ellene és Jehúda meg Jeruzsálem ellen.

26. De megalázkodott Jechizkijáhú szíve fennhéjázásában, ő meg Jeruzsálem lakói, s nem jött rájuk az Örökkévaló haragja Jechizkijáhú napjaiban.

27. És volt Jechizkijáhúnak gazdagsága s tisztelete felette sok, s kincstárakat készített magának az ezüst, az arany, a drágakő, meg illatszerek és pajzsok s mindenféle drága edény számára;

28. s éléstárakat gabona meg must és olaj termése számára és jászlakat mindennemű állat számára és szállásokat a nyájak számára.

29. És városokat szerzett magának és juhokat és szarvasmarhát sokat, mert adott neki Isten felette nagy vagyont.

30. S ugyancsak Jechizkijáhú eltömte a Gíchón vize felső eredőjét és terelte lefelé Dávid városának nyugati részébe; és szerencsés volt Jechizkijáhú minden tettében.

31. Épp így Bábel nagyjainak követeivel, akik hozzáküldtek, hogy kérdezzék a csodajelet, mely az országban történt, elhagyta őt az Isten, csakhogy kipróbálja őt, hogy megtudja mindazt, ami szívében van.

32. És Jechizkijáhú egyéb dolgai s kegyes tettei, íme azok meg vannak írva Jesájáhú profétának, Amóc fiának látomásában, Jehúda s Izrael királyainak könyvében.

33. És feküdt Jechizkijáhú az ősei mellé s eltemették őt Dávid fiai sírjainak hágóján; s tisztességet tettek neki halálakor egész Jehúda s Jeruzsálem lakói. S király lett helyette fia Menasse.

  • Küldés emailben

Fejezetek