23. 📖 Királyok könyve II.

A Tóra felolvasása

A Tóra felolvasása

1. Erre küldött a király és összegyűjtötték hozzá Jehúda és Jeruzsálem véneit mind. 2. Fölment a király az Örökkévaló házába és mind a Jehúda emberei és mind a Jeruzsálem lakói ővele meg a papok, a próféták és az egész nép aprajától nagyjáig; és felolvasta füleik hallatára minden szavait a szövetség könyvének, mely találtatott az Örökkévaló házában. 3. Erre felállt a király az emelvényre és megkötötte a szövetséget az Örökkévaló színe előtt, hogy járjanak az Örökkévaló útján és hogy megőrizzék parancsolatait, bizonyságait és törvényeit egész szívvel és egész lélekkel, fönntartva e szövetségnek szavait, melyek írva vannak ebben a könyvben. És belépett az egész nép a szövetségbe. 4. És megparancsolta a király Chilkíjáhú főpapnak, a másodrangú papoknak és a küszöb őreinek, hogy vigyék ki az Örökkévaló házából mind az edényeket, melyek készültek a Báal, az Aséra és az ég egész serege számára; elégette azokat Jeruzsálemen kívül a Kidrón mezőségein és elvitték porukat Bét-Élbe. 5. Beszüntette a bálványpapokat, kiket tartottak Jehúda királyai s akik füstölögtettek a magaslatokon Jehúda városaiban és Jeruzsálem környékein, meg azokat, akik füstölögtettek a Báalnak, a napnak, a holdnak, a csillagzatoknak, az ég egész seregének. 6. Kivitte az asérát az Örökkévaló házából Jeruzsálemen kívül a Kidrón patakhoz és elégette azt a Kidrón patak mellett, porrá törte, és vetette a porát a köznép sírjaira. 7. Ég lerombolta a szentelt férfiak házait, melyek az Örökkékévaló házában voltak, melyekben az asszonyok sátrakat szőttek az aséra számára. 8. Elhozta mind a papokat Jehúda városaiból és a magaslatokat, ahol füstölögtettek volt a papok, Gébától Beér-Sébáig és lerombolta a kapuk magaslatait, amelyek Józsuának, a város nagyjának kapuja bejáratán voltak, amely az embernek baljáról volt a város kapujánál. 9. Csakhogy nem mehettek föl a magaslatok papjai az Örökkévaló oltárára Jeruzsálemben, hanem kovásztalan kenyeret ehettek testvéreik között. 10. Megtisztátalanította a Ben-Hinnóm völgyében levő Tófetet, hogy senki ne vezethesse át fiát és leányát a tűzön a Molokhnak. 11. És beszüntette a lovakat, melyeket oda helyeztek Jehúda királyai a napistennek, az Örökkévaló házának bejáratán Netán-Mélekh udvari tisztnek a Parvárímban lévő csarnokába, a napisten szekereit pedig elégette tűzben. 12. Az oltárokat is, melyek Ácház felső termének tetején voltak, a melyeket készítettek Jehúda királyai, meg az oltárokat, melyeket készített Menasse az Örökkévaló házának mindkét udvarában, lerombolta a király; összezúzta ott és vetette porukat a Kidrón patakba. 13. A magaslatokat is, melyek Jeruzsálem előtt a romlás hegyétől jobbra voltak, melyeket épített volt Salamon, Izraél királya az Astóretnek, a Cídónbeliek undokságának, a Kemósnak, Móáb undokságának és Milkómnak, Ammón fiai utálatának, megtisztátalanította a király; 14. széttörte az oszlopokat, kivágta az asérákat és megtöltötte helyüket embercsontokkal. 15. A Bét-Élben levő oltárt is, a magaslatot, melyet készített Járobeám, Nebát fia, aki vétkezésre indította Izraélt, azt az oltárt is és a magaslatot lerombolta; elégette a magaslatot, porrá törte és elégette az asérát. 16. Akkor fordult Jósíjáhú, meglátta a sírokat, melyek ott a hegyen voltak, küldött és kivette a csontokat a sírokból, elégette az oltáron és megtisztátalanította azt az Örökkévaló szavai szerint, melyet hirdetett Istennek embere, aki hirdette ezeket a dolgokat. 17. És mondta: Micsoda emlékjel az ott, melyet látok? Szóltak hozzá a város emberei: Az Isten emberének sírja az, aki Jehúdából jött és hirdette e dolgokat, melyeket tettél, Bét-Él oltára felől. 18. Ekkor mondta: Hagyjátok őt, senki ne bolygassa csontjait! Így megmentették azon prófétának csontjait, ki Sómrónból jött. 19. A Sómrónban lévő magaslatok házait is, melyeket bosszantásra készítettek Izraél királyai, eltávolította Jósíjáhú és tett velük mindazon tettek szerint, melyeket Bét-Élben tett. 20. Levágta az ott lévő magaslatok papjait mind az oltárokon és embercsontokat égetett el rajtuk. Erre visszatért Jeruzsálembe. 21. És parancsolta a király az egész népnek, mondván: Tartsatok pészachot az Örökkévalónak, Istenteknek, a mint írva van a szövetség e könyvében. 22. Mert nem tartatott ilyen pészach, a bírák napjai óta, kik bírái voltak Izraélnak, sem Izraél királyainak és Jehúda királyainak minden napjaiban; 23. hanem csak Jósíjáhú királynak tizennyolcadik évében tartatott e pészach az Örökkévalónak Jeruzsálemben. 24. A szellemidézőket is és a halottjósokat, meg a teráfimképeket és a bálványokat és mind az undokságokat, melyek láthatók voltak Jehúda országában és Jeruzsálemben, kitakarította Jósíjáhú, azért hogy fenntartsa a tan szavait, melyek írva vannak azon könyvben, melyet talált Chilkijáhú pap az Örökkévaló házában. 25. Olyan mint ő, nem volt előtte király, aki megtért volna az Örökkévalóhoz egész szívével, egész lelkével és egész erejével Mózes egész tana szerint, sem utána nem támadt olyan, mint ő. 26. Csakhogy az Örökkévaló nem tért meg nagy haragjának fellobbanásától, mivel fellobbant haragja Jehúda ellen mindazon bosszúságok miatt, melyekkel őt bosszantotta Menasse. 27. Mondta tehát az Örökkévaló: Jehúdát is eltávolítom színem elől, valamint eltávolítottam Izraélt; és megvetem e várost, melyet kiválasztottam, Jeruzsálemet és a házat, melyről mondtam: ott lesz az én nevem! 28. Jósíjáhúnak egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében. 29. Az ő napjaiban vonult fel Fáraó Nekhó Egyiptom királya Assúr királya ellen az Eufrátes folyamhoz; és ellenébe ment Jósíjáhú király, de megölte őt Megiddóban, a mint meglátta őt. 30. Elszállították őt szolgái holtan Megiddóból, Jeruzsálembe vitték és eltemették sírjában. Erre vette az ország népe Jehóácházt, Jósíjáhú fiát, fölmenték és királlyá tették őt atyja helyébe. 31. Huszonhárom éves volt Jehóácház, mikor király lett és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Chamútál, Jirmejáhú leánya Libnából. 32. És tette azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, egészen, ahogy tették ősei. 33. És elfogta őt Fáraó Nekhó Riblában, Chamát országban, hogy ne uralkodjék Jeruzsálemben, és kivetett sarcot az országra: száz kikkár ezüstöt és egy kikkár aranyat. 34. És királlyá. tette Fáráó Nekhó Eljákímot, Jósíjáhú fiát, atyja Jósíjáhú helyébe és átváltoztatta nevét Jehójákímra. Jehóácházt pedig elfogta; Egyiptomba jutott és meghalt ott. 35. Az ezüstöt és az aranyat megadta Jehójákím Fáraónak, csakhogy felbecsültette az országot, hogy adhassa a pénzt Fáraó parancsa eszerint, kinek-kinek becsléséhez képest hajtotta be az ezüstöt és az aranyat az ország népétől, hogy Fáraó Nekhónak adja. 36. Huszonöt éves volt Jehójákím, mikor király lett és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Zebudda, Pedája leánya Rúmából. 37. És tette azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, egészen ahogy tették ősei.

  • Küldés emailben

Fejezetek