1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

2. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

3. Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

4. akik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe.szítotték nyilukat, a keserű szót,

5. hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

6. Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

7. Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

8. Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

9. Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, akik nézik.

10. S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

11. Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Megszakítás