1. A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól.

2. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!

3. Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:

4. az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.

5. Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;

6. félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.

7. Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;

8. íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.

9. Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.

10. Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:

11. Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.

12. Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.

13. Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;

14. hanem te magamféle ember, társam és meghittem,

15. a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.

16. Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben.

17. Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.

18. Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;

19. kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.

20. Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.

21. Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.

22. Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.

23. Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!

24. Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.

Megszakítás