5. 📖 Nechemja könyve

Ez na­gyon bosszantott engem

1. És nagy volt a népnek s nejeiknek kiáltása zsidó testvéreik ellen. 2. Voltak ugyanis, kik mondták: A mi fiaink és leányaink sokan vannak és vennünk kell ga­bonát, hogy együnk és éljünk. 3. És voltak, a kik mond­ták: mezőinket, szőlőinket és házainkat el kell zálogo­sítanunk, hogy vegyünk gabonát az éhségben. 4. És vol­tak, a kik mondták: Pénzt vettünk kölcsön a király adójához mezőinkre és szőlőinkre. 5. És most, a milyen testvéreink húsa, olyan a mi húsunk, a milyenek az ő fiaik, olyanok a mi fiaink, s íme kényszerítenünk kell fiainkat a leányainkat szolgákká, és vannak leányaink közül, kik már kényszerítve vannak, nincsen mód a kezünkben, hisz mezőink és szőlőink másokéi. 6. Ez na­gyon bosszantott engem, midőn hallottam kiáltásukat és eme beszédeket. 7. És tanácskozott szívem én bennem, és pöröltem a nemesekkel és a vezérekkel és mondtam nekik: Mint hitelezők bántok ti kiki testvérével! És rendeztem ellenük nagy gyülekezetet. 8. És mondtam nekik: Mi megvettük zsidó testvéreinket, a kik eladva voltak a nemzeteknek, a mennyire tőlünk tellett; és ti még el is adnátok testvéreiteket, hogy minekünk eladassanak. Erre hallgattak s nem találtak választ. 9. És mondtam: Nem jó a dolog, a mit ti cselekszetek. Nemde a mi Istenünk félelmében kellene járnotok, a nemzeteknek, ellenségeinknek gyalázása miatt! 10. Én is, meg testvéreim és legényeim az ő hitelezőik vagyunk pénzzel és gabonával, hadd engedjük csak el ezt az adós­ságot. 11. Adjátok csak vissza nekik e napon mezői­ket, szőlőiket, olajfáikat, házaikat és századát a pénz­nek és a gabonának, mustnak s olajnak, a mivel hite­lezőik vagytok. 12. Erre mondták: Visszaadjuk s tőlük mit sem követelünk; úgy cselekszünk, a mint te mon­dod. És elhívtam a papokat s megeskettem őket, hogy ekképp fognak cselekedni. 13. Ki is ráztam ölemet és mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert, a ki ezt a dolgot nem teljesíti, házából és szerzeményé­ből s így legyen kirázott és üres. Erre mondta az egész gyülekezet: Ámen! És dicsérték az Örökkévalót, és cselekedett a nép ezenképpen. 14. Attól a naptól fogva is, a melyen kirendeltek engem, hogy helytartójuk le­gyek Jehúda országában, huszadik évétől harminckettedik évéig Artachsaszt királynak, tizenkét éven át, én a testvéreimmel a helytartó kenyerét nem ettem. 15. Az előbbi helytartók pedig, a kik előttem voltak, megter­helték a népet és vettek tőlük kenyér és bor fejében több mint negyven sékel ezüstöt, a legényeik is hatal­maskodtak a nép fölött; de én nem cselekedtem így, istenfélelemből. 16. És e fal munkájában is erősködtem s mezőt nem vettünk, mind a legényeim pedig egybe­gyűlve voltak ott a munkánál. 17. A zsidók pedig, mind a vezérek, százötven ember, s azok, a kik hozzánk jöttek a körülöttünk levő nemzetek közül, asztalomnál voltak. 18. A mi pedig elkészíttetett egy napra: egy ökör, hat válogatott juh, és szárnyasok készíttettek el nekem és tíz napon belül jó sok mindenféle borból; mindamellett a helytartó kenyerét nem követeltem, mert terhes volt a szolgálat ezen a népen. 19. Emlékezzél meg, Istenem, javamra mindarról, a mit ezért a népért cse­lekedtem.

 

  • Küldés emailben

Fejezetek