7. A zsidó őszi Nagyünnepek

5. fejezet

Az újhold meghatározása és a ma használt naptár

 

A Szánhedrin, és az utána következő korszak

1. §. Minden, amit eddig a Ros Chodesnek a Hold megpillantásával összefüggő megszenteléséről, illetve a tavasz beállta, vagyis a naptár szükség szerinti módosítása érdekében beiktatandó szökőév megállapításáról leírtunk, csakis az Izraelben székelő Szánhedrin hatásköre, vagy egy olyan, izraeli fennhatósággal rendelkező bírákból álló bíróságé, amelynek a Szánhedrin erre engedélyt adott.

Ennek az elvnek a gyökere a Mózesnek és Áronnak adott parancs[1]: „Ez a hó­nap… első legyen nektek az év hónapjai között.” A tanítóról tanítványra, a Mó­zes­től, tanítónktól nemzedékek során át ránk szállt Szóbeli Hagyomány pedig így értelmezni ezt: Ez a tanúságtétel rád és azokra [a bölcsekre] bízatott, akik utánad támadnak, és a te hivatalodban működnek.

Mikor azonban nincs Szánhedrin Izrael földjén, olyankor a hónapok napjait és a szökőéveket kizárólag a most használatos rögzített naptárból állapítjuk meg.

2. §. Ez pedig Mózestől fönt marad törvény: Amikor áll a Szánhedrin akkor a Hold megpillantására hagyatkozva; amikor pedig nem áll a Szánhedrin, akkor az általunk most is használt számítások alapján állapítják meg Ros Chodes napját, és ilyenkor nem szükséges a Holdat ténylegesen látni. E számítás használatakor lehet, hogy a Ros Chodesként megállapított nap egybeesik a Hold megpillantásának napjával, de lehetnek olyan esetek is, amikor a Ros Chodes napja megelőzi vagy követi a megpillantás napját. Habár az, hogy Ros Chodes napja a Hold megpillantása utáni nap legyen, ez igen különleges eset, és csak az Izraeltől nyugatra eső területeken lehetséges.
3. §. Mikor kezdte az egész zsidóság használni ezt a naptárt? A talmudi korszak végén, amikor Izrael földje romokban hevert, és nem maradt ott hivatalos bíróság. Azonban a Misna bölcseinek korában és a Gömárá bölcseinek korában, egészen Ábájé és Rává idejéig, az Izraelben jóváhagyottra hagyatkoztak.

 

Hol egy- és hol kétnapos az ünnep?

4. §. Mikor a Szánhedrin működött, és a naptárt a Hold megpillantására alapozták, akkor Izraelben és hasonlóképpen az összes olyan helyen, ahová eljutottak a Tisré hírnökei, csak egynapos ünnepeket tartottak.

A távoli helyek lakói, akikhez nem jutottak el a Tisré hírnökei, a kétség mi­att kétnapos ünnepeket tartottak, mivel nem tudták, hogy Izrael lakói melyik napot nyilvánították az új hónap kezdetének.

5. §. Korunkban, amikor már nem létezik Szánhedrin, és Izrael bírósága a rögzített naptár szerint állapítja meg a hónapokat, eredetileg a törvény szerint úgy lenne helyes, hogy világszerte csak egynapos ünnepeket tartsanak, még a diaszpóra távoli régióiban élők is az Izraelben élőkhöz hasonlóan, mivel mindnyájan ugyanarra a rögzített naptárra hagyatkoznak, és annak megfelelően tartják meg az ünnepeket. A Bölcsek mindazonáltal úgy rendelkeztek, hogy a diaszpórában élők tartsák meg őseik szokásait.
6. §. Azon települések lakosainak tehát, ahová Tisré hírnökei nem jutottak el abban a korban, amikor még a hírvivők küldése szokásban volt, ma ugyanúgy kétnapos ünnepeket kell tartaniuk, mint akkor, amikor még Izrael lakosai a Hold megpillantása alapján állapították meg a naptárt.

Izrael lakói pedig manapság is szokásukat megőrizve egy napig ünnepelnek, mivel sosem ünnepeltek két napig. Ilyenformán tehát az a szokás, miszerint a di­aszpórában jelenleg megünnepeljük az ünnepek második napját, rabbinikus rendelet.

7. §. Még akkor is, amikor a naptár érvényesítése a Hold megpillantása alapján történt, a dolog kétségessége miatt Izrael lakóinak többsége is két napig ünnepelte a Ros Hásánát. Ugyanis nem tudták, melyik napot nyilvánította a bíróság a hónap első napjává, mert az ünnepen nem indultak hírnökök.
8. §. Mi több, még Jeruzsálemben, a bíróság székhelyén is sokszor előfordult, hogy két napig ünnepelték a Ros Hásánát. Ha ugyanis a harmincadik napon nem jelentkeztek tanúk, akkor azt a napot, amelyre az érkezésüket várták, ünnepként tartották, és a rá következő napot szintén.

Mivel tehát voltak esetek, amikor még akkor is két napig ünnepelték a Ros Hásánát, amikor a Hold megpillantása alapján szentelték meg a hónapot, bölcseink elrendelték, hogy ma, mikor az ünnepek napját a rögzített naptár határozza meg, még Izrael lakói is mindig két napon ünnepeljék.

9. §. Az, hogy az ünnepek egy- vagy kétnaposak, nem kizárólag a földrajzi távolságtól függ. Miről van szó?

Ha egy település például ötnapi vagy rövidebb útra volt Jeruzsálemtől, és ilyenformán biztosra lehet venni, hogy a hírvivők odaértek, nem követeljük meg, hogy az ott lakók csak egy napig ünnepeljenek, mert nem tudhatjuk biztosan, hogy a Legfőbb Bíróság hírnökei eljutottak oda vagy sem. Lehet, hogy nem is jártak futárok arra a helyre, mert akkoriban nem laktak ott zsidók. Ha viszont később, miután szokássá vált az ünnepeket a rögzített naptár szerint megtartani, zsidók telepedtek oda, akkor ott két napig kell ünnepelni.

De az is előfordulhatott, hogy nem értek oda a hírvivők, mert ostromzár volt az úton, mint a Misna idejében Jeruzsálem és Galilea között, vagy esetleg a szamaritánusok nem engedték átutazni a területükön a hírnököket.

10. §. Ha a dolog kizárólag a földrajzi távolságtól függne, akkor Egyiptom összes lakója csak egynapos ünnepeket tartana, mert lehetséges, hogy a Tisré hírnökei elérték őket. Ugyanis Askelonon át legfeljebb nyolc nap alatt megjárható a Jeruzsálem és Egyiptom közötti távolság. Szíria legnagyobb részét illetően hasonló lenne a helyzet. Ezekből tehát levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a dolog nem csak a földrajzi távolságtól függ.
11. §. Az ezzel a dologgal kapcsolatos elvek tehát a következőképpen összegezhetők: Ha Jeruzsálem és egy adott település tíznapi útnál távolabb fekszik egymástól, az utóbbi helyen lakóknak mindenképp két napig kell ünnepelni az ünnepeket, ahogy az régen is szokásuk volt, mivel biztos, hogy a Tisrére kiküldött hírnökök a Jeruzsálemtől csak tíznapi, vagy annál is kevesebb, járóföldnyi helyekre jutottak el.

Ezzel ellentétben a következő szabály érvényes azokra a helyekre, amelyek tíz vagy kevesebb napi útnál közelebb vannak Jeruzsálemhez, és így lehetséges, hogy a hírvivők elérték őket: megvizsgáljuk, hogy az ország másodszori meghódítása idején, azaz abban az időben, amikor a naptár megállapítása még a Hold megpillantásához igazodott, laktak-e zsidók az adott helyen – ilyen például Usá, Sefárám, Luz, Jávne, Nov, Tiberiás, stb. Az ilyen települések lakóinak csak egy napig kell ünnepelniük.

Ha a település pedig Szíria területéhez tartozik – ilyen például Tir, Damaszkusz, Áskelon stb., vagy más Izraelen kívüli terület, mint például Egyiptom, Ámon vagy Moáv –, akkor az ottaniaknak őseik szokásához kell tartaniuk magukat. Ha azok egy napig ünnepeltek, akkor nekik is egy napig kell. Ha két nap volt szokásban, akkor két napig kell ünnepelniük.

12. §. Ha egy település tíz vagy kevesebb napi útra fekszik Jeruzsálemtől, és Szíriához vagy a diaszpórához tartozik, és lakóinak nincs az előző nemzedéktől átvett szokásuk, akkor, ahogy általában szokás a világban, két napig kell ünnepelniük. Ugyanez a szabály érvényes az Izrael sivatagában újonnan épített városokra is, vagy ha a városnak csak korunkban vannak zsidó lakói[2].

Manapság egy ünnep második napjának megtartása mindig rabbinikus rendelkezés függvénye. Ez még az újév második napjának megünneplésére is érvényes, amelyet korunkban minden zsidó megtart.

13. §. Azok a számítások, amelyekhez manapság igazodunk – ki-ki a maga közösségében – annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk, melyik nap a Ros Chodes és melyik nap az újév, nem a naptárt határozzák meg, és nem is hagyatkozunk ezekre a számításokra: Izrael lakóinak számításaihoz, és az ő naptárjukhoz igazodunk. Mivel nem határozhatók meg az évek és a hónapok Izrael területén kívül, s mi is csupán az izraeli számításokra hagyatkozunk.

Ezeket a számításokat pusztán az információ kedvéért végezzük el, mivel tudjuk, hogy Izrael lakói ugyanarra a naptárra hagyatkoznak. Számításaink célja tehát annak a napnak a meghatározása, amely napot Izrael lakói határoznak meg. Ugyanis az Erec Izrael lakói által meghatározott naptár határozza meg a Ros Chodes, vagy valamilyen ünnep napját, és nem a mi naptárszámításaink.

[1] 2Mózes 12:2.

[2] Maimonidész szerint e halacha alapján az Erec Izraelben élő zsidók legtöbbjének kétnapos ünnepeket kell tartaniuk. Az Erec Cvi című könyvben, amely azokat a szokásokat tartalmazza, amelyek az európai bevándorlás hullámai előtt uralkodtak Izraelben, azt írja, hogy az olyan városokban, mint például Rámlá, amelyeknek nincs a talmudi korra visszatekintő szokásuk, az ünnepeket két napig kell megülni.

Az ilyen városok csak Izrael ismételt, újkori benépesítése után kezdték egyetlen napra lerövidíteni az ünnepeket. Ennek a gyakorlatnak a forrása a Ritvá (Ros Hásáná 16b.) kommentárja, aki azt állítja, hogy korunkban Izrael és a diaszpóra földrajzi meghatározása dönti el, hogy egy vagy két napig kell-e ünnepelni.

Hangsúlyozni kell, hogy még a Ritvá szerint is kétségbe vonható, hogy a Negev sivatag Beér Sevá alatti területeinek lakói csak egy napig ünnepeljenek-e, mivel azok a részek szintén kívül estek a talmudi kori Izrael határain.