1. A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal.

2. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaikban, a hajdan napjaiban.

3. Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.

4. Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.

5. Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!

6. Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.

7. Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;

8. hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted. 

9. Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.

10. Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;

11. hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak. 

12. Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket. 

13. Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.

14. Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.

15. Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.

16. Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem, 

17. gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.

18. Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,

19. Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,

20. úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.

21. Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:

22. nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!

23. Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.

24. Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!

25. Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról. 

26. Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.

27. Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!

Megszakítás