4. 📖 Nechemja könyve

Eljönnek harcolni Jeruzsálem ellen

1. És volt, midőn hallotta Szanballát s Tóbija s az arabok s az ammóniak és az Asdódbeliek, hogy behe­gedt Jeruzsálem falainak sebe, hogy a rések kezdtek betömődni, ez nagyon bosszantotta őket. 2. És összees­küdtek mindnyájan egyaránt, hogy eljönnek harcolni Jeruzsálem ellen s hogy zavart okoznak neki. 3. És imádkoztunk a mi Istenünkhöz és őrséget állítot­tunk fel ellenük nappal és éjjel ő miattuk. 4. És mondta Jehúda: Meggyengült a teherhordónak ereje, a por pedig sok s mi nem bírunk építeni a falon. 5. És mondták szorongatóink: Nem tudják és nem látják, míg közibük nem rontunk s megöljük őket, hogy meg­szüntessük a munkát. 6. És volt, midőn jöttek a zsidók, a kik mellettük laktak és mondták nekünk tízszer is, minden helyről: hogy vissza kell térnetek hozzánk. 7. És fölállítottam a fal mögött való térnek alsó részei felől a kopár helyeken, fölállítottam a népet családok szerint kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal. 8. Megnéz­tem és fölkeltem és szóltam a nemeseknek és vezérek­nek és a többi népnek: Ne féljetek tőlük; a nagy és félelmetes Úrra gondoljatok és harcoljátok testvérei­tekért, fiaitok és leányaitokért, feleségeitek és házai­tokért. 9. És volt, midőn meghallották ellenségeink, hogy tudomásunkra jutott és hogy Isten meghiúsította tanácsukat, visszatértünk mindnyájunk a falhoz, kiki a munkájához. 10. És volt ama naptól fogva, legényeim fele dolgozott a munkán s felerészük tartotta a lánd­zsákat, a pajzsokat, az íjakat és a páncélokat; a na­gyok pedig mögötte voltak Jehúda egész házának. 11. A kik a falon építettek s a kik a terhet magukra rakva vitték – egyik kezével dolgozott a munkán, a másik pedig tartotta a fegyvert. 12. És a kik építettek, kinek-­kinek derekára volt kötve a kardja s így építettek, a harsona fúvója pedig mellettem volt. 13. És szóltam a nemesekhez és a vezérekhez s a többi néphez: A munka sok s terjedelmes; mi pedig szét vagyunk szórva a fa­lon, távol egyik a másikától. 14. Arra a helyre, a honnan halljátok a harsona hangját, oda gyülekezzetek mi hoz­zánk; Istenünk harcolni fog érettünk. 15. Mi tehát dol­goztunk a munkán, míg a felerészük tartotta a lánd­zsákat, hajnal feljöttétől a csillagok feltűnéséig. 16. Azt is mondtam abban az időben a népnek: Kiki és legénye háljanak Jeruzsálemben, hogy legyenek nekünk éjjel őrségre s nappal munkára. 17. De sem én meg testvé­reim és legényeim, sem az őrség emberei, kik mögöt­tem voltak, nem vetettük le ruháinkat; vízre kiki fegy­verével ment.

  • Küldés emailben

Fejezetek