2. 📖 Nechemja könyve

Miért arcod oly szomorú

1. És volt Niszán havában Artachsaszt király huszadik évében, bor volt előtte s én vittem a bort s átadtam a királynak; s én nem voltam visszatetsző előtte. 2. És mondta nekem a király: miért arcod oly szomorú, holott nem vagy beteg? Ez nem egyéb, mint szívnek szomorúsága. S én igen nagyon féltem. 3. És mondtam a királynak: A király örökké éljen! Miért ne legyen szomorú az arcom, mikor a város, őseim sírjainak helye romban van és kapui tűzben emésztettek föl? 4. Erre mondta nekem a király: Mi felől van neked ké­résed? Én imádkoztam az Ég Istenéhez. 5. És mondtam a királynak: Ha a királynak jónak tetszik s ha szolgád jónak tetszik előtted – hogy küldj engem Jehúdába, atyáim sírjainak városába, hogy felépítsem. 6. És mondta nekem a király – a felesége pedig mellette ült: Med­dig lesz az utazásod és mikor térsz vissza? S jónak tetszett a király előtt s elküldött engem s én megjelöl­tem neki az időt. 7. És mondtam a királynak: Ha a ki­rály előtt jónak tetszik, adjanak nekem leveleket a Folyamontúlnak helytartóihoz, hogy átutaztassanak, míg el nem jutok Jehúdába; 8. és levelet Ászáfhoz, a király parkja őréhez, hogy adjon nekem fákat, hogy geren­dázzák a házhoz tartozó várnak kapuit, s a város fala számára, és a ház számára, a melybe én magam me­gyek. És megadta nekem a király, Istenem keze szerint, mely jóságos volt rajtam. 9. És eljöttem a Folyamontúl­nak helytartóihoz s átadtam nekik a király leveleit; s küldött velem a király hadi tiszteket és lovasokat. 10. S meghallotta a chóróni Szanballát és Tóbija, az am­móni szolga s rosszul esett nekik, nagyon rosszul, hogy jött egy ember Izraél fiainak javát keresni. 11. És elér­keztem Jeruzsálembe és ott voltam három napig. 12. És felkeltem éjjel és néhány ember én velem, de nem ad­tam tudtára senkinek, hogy mit ad Istenem az én szívembe, hogy megtegyem Jeruzsálemért; állat sem volt velem, csakis azon állat, a melyen nyargaltam. 13. És én kimentem éjjel a Völgy kapuján s a sárkányforrás irányába és a szemét kapuja felé; és megszemléltem Jeruzsálem falait, a melyek át voltak törve, kapui pe­dig tűzben voltak fölemésztve. 14. És tova mentem a for­rás kapujához s a király tavához s nem volt helye az állatnak, hogy alattam tova menjen. 15. Fölmentem tehát éjjel a Völgyben és megszemléltem a falat, erre fordul­tam és bementem a Völgy kapuján és visszatértem. 16. A vezérek pedig nem tudták, hová mentem s mit cselekszem; a zsidóknak ugyanis, a papoknak, a neme­seknek és a vezéreknek és a többi munkavégzőknek mindeddig nem adtam tudtukra. 17. És szóltam hozzá­juk: Ti látjátok a bajt, a melyben vagyunk, hogy Je­ruzsálem romban van, kapui pedig tűzben el vannak égetve; jöjjetek, hadd építsük föl Jeruzsálem falát, hogy ne legyünk továbbá gyalázattá. 18. És tudtul adtam ne­kik Istenemnek kezét, a mint az jóságos rajtam, meg a királynak szavait is, melyeket mondott nekem. Erre mondták: Fölkelünk és építünk. És megerősítették ke­zeiket a jóra. 19. Midőn a chóróni Szanballát s Tóbija, az ammóni szolga és az arábi Gésem ezt hallották, csúfoltak bennünket és gúnyolódtak rajtunk és mond­ták: Micsoda dolog ez, a mit ti műveltek; vajon a ki­rály ellen akartok-e föllázadni? 20. S én adtam nekik választ s mondtam nekik: Az Ég Istene, ő ad nekünk szerencsét, mi pedig, az ő szolgái, fölkelünk s építünk; de nektek nincs osztályrészetek, sem jogotok, sem em­léktek Jeruzsálemben.

 

  • Küldés emailben

Fejezetek