1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!
3. Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.
4. Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Szelá.
5. Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.
6. Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Szelá.
7. Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!
8. Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.
9. Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Szelá.
10. Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!
11. Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!
12. A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.
13. Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.
14. Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.
