1. Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
2. A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3. Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4. A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5. Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak itéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6. Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7. Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8. Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9. Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10. Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11. Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
12. Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13. Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14. Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15. Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16. Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17. Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18. hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
