A szerző lírai emlékképei, költeményei tökéletesen kiegészítik naplóbejegyzéseit. Írásai lélektől lélekhez szólnak.

Bauer Júlia nem csak túlélője és elszenvedője volt a holokausztnak, de krónikása is. Könyve olyan személyes vallomás, amelyen keresztül nem csak egy ember szenvedését ismerhetjük meg, hanem azt a korszakot és történelmi tragédiát is, amely rányomta bélyegét Júlia fiatalkorára, majd meghatározta élete egész alakulását.

A tizenkilenc éves, Somogysziliben született zsidó lány naplója a deportálással kezdődik, és az auschwitzi haláltáborból való hazatérésig tart. A fiatalon árván maradt lány életét nevelőanyja gondoskodása és öccse, Gyurika születése tette boldogabbá. Júlia gyermekkorától tanár szeretett volna lenni, de tizenkilenc éves korában minden családtagjával együtt Auschwitzba vitték. Innen Allendorfba és Melsungenbe került, naplóbejegyzéseiben mindhárom helyszínről olvashatunk feljegyzéseket. Írása azért nagyon fontos a holokausztot feldolgozó irodalomban, mert nem csak a személyes nézőpont jelenik meg benne, hanem a magyarországi zsidók ellen elkövetett népirtást mint nemzeti tragédiát írja le. Az És mégis egy olyan vidéki zsidó lány története, aki az őt ért borzalmak ellenére össze tudja egyeztetni zsidó identitását és az őt kitagadó szülőföldhöz való tartozást.

A holokausztról nem lehet érzelmek nélkül beszélni, Bauer Júlia lírai emlékképei, költeményei tökéletesen kiegészítik szenvedéséről és fájdalmáról tudósító naplóbejegyzéseit. A versekkel tűzdelt napló, novellisztikusan mesél az átélt borzalmakról. Írásai lélektől lélekhez szólnak.

Ezt a könyvet nem csak olvasmányossága miatt kötelező elolvasni, hanem azért is, mert megmutatja, hogy miért lehetetlen a magyar és a zsidó identitás önkényes kettéválasztása. Bauer Júlia lágernaplója 2012-ben jelent meg. Az emlékiratok kiadása Suchmann György és Tamás, Júlia két fiának érdeme. Alább  a napló néhány bejegyzése olvasható.

 

Ápr. 12. Csütörtök

Borús idő van, éjszaka esett az eső. Készenlétben vagyunk. Várjuk, hogy jöjjön az autó és vigyen bennünket. Úgy látszik, mi már olyanok vagyunk, mint a kóbor cigányok. Megszoktuk a vándorlást, és nincs türelmünk sokáig egy helyen lenni. Az időnk most elég lassan múlik, hiába, a két fiú kellemessé tette napjainkat. Zongorázni sincs kedve senkinek, inkább varrással töltjük időnket. Alakítunk régi ruhákból újat. Én is varrtam magamnak egy kötényt, nagyon helyes lett, nem is gondoltam volna magamról, hogy ilyen ügyes vagyok. Mindenesetre Németországban sok mindent megtanultunk, sok tehetséget fedeztünk fel saját magunkban, amire otthol soha nem jöttünk volna rá. Megtanultuk, hogy lehetetlen nincs. Olyan dolgokon mentünk keresztül, és annyi mindent kibírtunk, hogy egy férfinak is sok lett volna. Most délután 5 óra körül lehet az idő, és az autó még mindig nem jött meg. Úgy látszik, máma már nem is jön. Reméljük a kommandáns nem feledkezett meg rólunk. Délután egy kicsit lefeküdtem, nem a legjobban érzem magam. Most látom, hogy megint egy autó katona van itt az épület előtt. Olyan szomorú idő van, valahogy összhangban van a mi hangulatunkkal. Ólomlábakon megy az idő, ki tudja, még meddig rostokolunk itt, mikor mehetünk haza. Szörnyű érzés, olyan honvágyam van, álmomból felébredek éjjel-nappal, folyton egy gondolat van bennem, menni, menni haza. Istenem haza, imádott Szüleimhez és két drága Öcsémhez. Nincs egy nyugodt percem, félek, ha sokáig tart, belezavarodok.

Április 13. Péntek

Ma van a születésnapom. Nem tud róla senki, nem is fontos, úgy gratulálni úgysem tud senki, mint ahogy tavaly gratulált nekem kicsiny angyalkám, Gyurikám. Megcibálta a hajam és összevissza csókolt. Ezt visszahozni nekem úgyse tudja soha senki. Alig hogy felkeltünk és reggelihez készültünk, megérkezett az autó. Először elvitte a csomagokat és 5 személyt. Másodszor pedig 10-en beleültünk, és percek alatt Melsungenba értünk. Itt egy gyönyörű, modern lakás várt bennünket, van itt minden, mit elképzelni lehet, csak éppen, ami a legfontosabb, ennivaló nincsen. Olyan gyönyörű a vidék és minden, hogy festeni szebbet nem lehet. Jelenleg nagyban tart a takarítás, a kommandáns megígérte: hogy estére visszajön és megnézi, hogy a lakást szépen rendbe hoztuk-e. Péntek este van, és szeretnék gyertyát gyújtani, és egy igazi, szép péntek estét csinálni. Csengetnek az ajtón és két amerikai katona lép be hatalmas csomaggal. Ami jót elképzelni lehet, azt mindent találtunk a csomagban. Keksz, gyümölcs, cukor, konzervek, valódi kakaó, csokoládé, kockacukor stb, stb. A jó Isten mégiscsak küldött nekem születésnapi ajándékot, az amerikai katonák által. Ezt a sok jót nem is érdemlem meg a jó Istentől.

Bécsi Éva

Megszakítás