A zsido.com sorozatot indított, amelyben a magyarországi média befolyásos személyiségei fejtik ki az álláspontjukat arról, hogy milyen szerkesztési elveket tartanak követendőnek a szélsőjobboldallal kapcsolatban.
Sorozatunk negyedik részében Kolosi Péterrel a Saul című filmről beszélgettünk, amit az RTL Klub hamarosan műsorra tűz. A programigazgató elárulta, milyen megfontolás áll a mögött, hogy a filmet reklámblokkok nélkül vetítik le. A médiaszakembertől megkérdeztük, mi a véleménye arról a szakmai-erkölcsi dilemmáról, hogy amennyiben a társadalomban létező szélsőséges gondolatok a mainstream médiában nem jelennek meg, akkor azok olyan felületeket termelnek ki, mint a Kurucinfó. Ha viszont megjelenhetnek, akkor egyfajta reklámozási lehetőséghez jutnak. Kolosi Péter elmondja, miért tatja az előbbi megoldását a kisebbik rossznak.
- Úgy döntött az RTL Klub, hogy műsorára tűzi a Saul fiát. Mikor kerül képernyőre?
- Valószínűleg az ősszel, mert az Oscar-átadás után még indult egy moziblokk, most jön ki a film DVD-n, így mindezek után mutatjuk be a filmet.
- Üzleti megfontolásból döntöttek a műsortűzés mellett, hiszen a film Oscar-díjat nyert, és akkor biztosan sokan megnézik, vagy értékalapú döntés áll a háttérben, összefüggésben azzal, hogy a holokauszt alatt hatszázezer magyar zsidót gyilkoltak meg?
- Ez mindenképpen egy értékalapú döntés volt. Először a budapesti bemutatón láttam a filmet. Szinte azonnal megkerestük az alkotókat, azért, mert határozottan azt gondoljuk, hogy ennek a filmnek Magyarországon először az RTL Klub képernyőjén kell megjelennie, mert abba, amit az RTL Klub magáról gondol, ez a film abszolút beleillik.
- Milyen benyomása volt a filmről?
- Nagyon rossz estém volt aznap. De hát nem is azért készült ez a film, hogy könnyű szórakoztatás legyen. Sokan mondták, hogy elképesztően új az a formanyelv, ahogy a Saul fia készült, szerintem nagyon érdekes filmművészeti alkotás. Jó lenne, ha minél többekhez eljutna ez a film, és erre a legnagyobb esély az RTL Klubon van.
- Azt is bejelentette az RTL, hogy reklámblokkok nélkül adják le a filmet, ami szép gondolat. Ugyanígy tettek jó néhány éve a Schindler listájának sugárzásánál is. A téma nem tűri meg a reklámokat?
- A két film között látok különbséget. Egyébként egy kereskedelmi televíziótól nem lehet olyat kérni, hogy reklámok nélkül adjon filmet, hiszen ebből él. Ez olyan, mintha valakitől azt kérnénk, ne vegyen egy órán keresztül levegőt. Nyilván minden szabályt erősítenek kivételek. Ilyen érzésem a Schlindler listájánál nem volt, de ha a Saul fiát valaki megnézi, akkor azt gondolom, nem is tudná megmondani, hogy hol lehet reklámmal megszakítani. És azt hiszem, a hirdetők sem lennének túl boldogok attól, ha ebben a filmben jelenne meg a hirdetésük. A kettő együtt nem fér össze. Ez egy nagyon kivételes és egyszeri este. Csak a Saul fiára vonatkozik. Nagyon kevés olyan tartalmú film van, ahol ez megtörténhet.
- Az értékalapú döntést a téma indokolja vagy az, hogy egy magyar film futott be ilyen hatalmas sikert?
- Mindkettő fontos. Akkor döntöttem így, amikor még csak jelölt volt a film. Bár akkor is lehetett tudni, hogy ennek a filmnek jelentős nemzetközi karrierje lesz. Nyilván fontos nekünk, hogy az RTL Klubon jelenjen meg minden olyan magyar filmalkotás, ami nemzetközileg is elismert. Az természetesen új dimenzióba helyezte a Saul fiát, hogy még az Oscar díjat is megnyerte. De a tartalom miatt fontos, hogy ezt minél többen lássák.
- Az nem bizonytalanította el, hogy a film nemzetközi sikerét – éppen a témaválasztás miatt – botrányos kommentek, nyilatkozatok is kísérték idehaza? Igaz, hogy az ország többsége ünnepelt, de akik nem, azok elég hangosak voltak a közösségi médiában.
- Én ezzel soha nem foglalkozom. Sem ebben az esetben, sem máskor. Nemrégiben olvastam egy összeállítást, hogy egy amerikai egyetem felmérése szerint a kommentelők kilencven százaléka bizonyos szempontból pszichopata. Ha ezt elfogadom, és hajlok rá, hogy elfogadjam, akkor pszichopaták véleményének a hatására nem leszek rossz kedvű és nem gondolok rosszat a társadalomról. Minden országban vannak szélsőségesek, minden országban vannak buta emberek és ők általában hangosak is. De ebből nem következik az, hogy az ország teljes lakosság is így gondolkodik.
- Az ország nem, de egy része igen. És ez felvet egy részben szakmai, részben morális kérdést: hogyan kell a társadalomban létező szélsőséges beszédhez, nézetekhez viszonyulni egy olyan csatornán, ami nagyon sokak számára jelenti az alapvető információforrást? Ha bemutatják, akkor valamennyire reklámozzák is. Ha viszont elhallgatják, akkor a valóságot tagadják le. A legbefolyásosabb magyarországi média egyik vezetőjeként mi az álláspontja erről a dilemmáról?
- Ezen a dilemmán sokan gondolkodunk. Erre meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Nem szabad, hogy az ember elhallgasson valamit, ami a valóság része, ugyanakkor nem szabad úgy teret adni gondolatoknak, hogy annak uszító jellege legyen.
- Ha nem a hírműsorokra gondolunk, hanem a reality show-kra, aminek épp az a lényege, hogy abban a társadalom mindenféle tagjai is szerepelhetnek, akkor ott még élesebben merülhet fel a kérdés, hiszen a lakosság egy széles körében a cigányozás vagy a zsidózás a reality része. Gondolom a szerkesztetlen felvételeken ez meg is jelenik. Nem merül fel önökben, hogy ennek valamekkora részét adásba engedjék, amire aztán a műsorban reagálnak, megbeszélik, hogy miért helytelen?
- Ezekben az esetekben teljesen egyértelmű a helyzet. Semmilyen tartalomnak, ami bármilyen szempontból kirekesztő vagy uszító, nem engedünk teret a képernyőn. A szórakoztató műsorokban semmiképpen.
- Vannak vélemények, amelyek szerint éppen az okozza a bajt, ha a mainstream médiában nem jelennek meg az amúgy sokak által osztott nézetek. A kereslet megtalálja magának a kínálatot, ami az olyan oldalak virágzásához vezet, mint a kurucinfo.
- Akkor sem gondolom azt, hogy teret kéne ennek engedni. Inkább koncentrálódjon egy törpekisebbség által elért portálra ez a tartalom, minthogy egy milliós nézettségű tévéműsorba jelenjen meg.
- Médiaszakemberként mit tanácsolna a zsidó közösség tagjainak, hogyan reagáljanak a nyilvánosságban megjelenő gyűlöletbeszédre, például, ha már beszéltünk róla, a Saul fia kapcsán előkerülő holokauszttagadásra? A heves tiltakozás vagy pereskedés a többségnek hisztinek tűnhet, ami végül kontraproduktív, a válasz nélkül hagyott hazugság viszont bátorító lehet a szélsőségnek.
- Szerencsére elég nagy a médiatér, meg tud jelenni az a sokkal jelentősebb és többségi álláspont, ami a nyilvánvaló tényeket nemhogy letagadná, hanem a nyilvánvaló tényekkel való szembenézést szorgalmazza. Itt a holokausztról is beszélek. Nem szabad túl komolyan venni azokat a véleményeket, amelyek szélsőségesek. Persze értem, hogy a nagyszüleink generációjában, akiknek személyes tapasztalatuk volt, az érzékenység sokkal nagyobb. Nem éltem a harmincas években, de el tudom képzelni, hogy mennyire zavarja azokat, akik már éltek akkor, hogy ismerős mondatokat hallanak ettől a szélsőséges kisebbségtől. Ami akkor történt, borzalom. Ők annak idején azt élték meg, hogy a borzalom ilyen mondatokkal kezdődött. De én meg vagyok győződve, hogy ma más korban élünk.
- Még akkor is, ha egy holokamuzós portállal összejátszó párt ma a legerősebb ellenzéki párt?
- A két helyzet nem hasonlítható össze. Megértem a nagyszüleink generációjának ezzel kapcsolatos érzékenységét. De szerintem a mi generációnk meg jó, ha helyre tudja tenni ezeket a dolgokat, és tudja, mit kell komolyan venni és mi az, amit nem. Ebből nem az következik, hogy amit nem veszünk komolyan azt el is kell fogadni, nem erről beszélek. Csak arról, hogy mikor kell a vészharangot kongatni.
- Tervezik, hogy akár a Házon kívülben, akár a Magyarul Balóval című műsorban úgy dolgozzák fel a budapesti zsidó életet, hogy azt nem a holokauszt felöl nézik, hanem a zsidóságot a sóletfesztivál, a megújuló zsinagógák vagy a jelenkori kulturális hatások alapján mutatják be?
- Ezek sokféle feldolgozásban a különböző műsorainkban, a Fókusztól a Híradóig jellemzően megjelennek. Volt erre már több példa, így az ünnepek kapcsán is.
Ónody-Molnár Dóra
A sorozat korábbi interjúi:
A médiának felelősséget kell vállalnia ügyekért – interjú Németh Szilárddal, az ATV hírigazgatójával
Nem lehet elhazudni a valóságot – interjú Balogh Ákos Gergellyel, a Mandiner főszerkesztőjével