Elkezdődött az egykori kaboldi zsinagóga felújítása

Kabold, vagy német nevén Kobersdorf, Burgenland egyik régi települése, a nevezetes „Hét község” egyike, ahol a 16. század elejétől éltek zsidók. Rájuk emlékezünk az egykori zsinagógájuk felújítása kapcsán.

A „Hét község” vagy héberül „Sevá kehilot”, az Esterházy család birtokán fennálló hét város (abc rendben): Boldogasszony (Frauenkirchen, Ausztria), Kabold (Kobersdorf, Ausztria), Kismarton (Eisenstadt, Ausztria), Köpcsény (Kittsee, Ausztria), Lakompak (Lackenbach, Ausztria), Nagymarton (Mattersburg, Ausztria), Németkeresztúr (Deutschkreutz, Ausztria) zsidó közösségeinek összefoglaló neve, melyek a különböző privilégiumoknak köszönhetően a 18. század elejére a legprosperálóbb hitközségek közé tartoztak.

Kaboldon 1840-ben 746 zsidó élt, és így az összlakosság gyakorlatilag felét(!), 49,1%-át alkották, azonban mint ahogy ez a régi hitközségeknél tapasztalható, a szabad költözést megengedő törvényt (1840) követően jelentős elvándorlás figyelhető meg. 1910-ben már csupán 256 főt számlált a közösség, mely egyébként az arányaiban még mindig jelentős volt, a kaboldiak 20,2%-át jelentette.

Richter Zsigmond (1860–1910) kőszegi rabbi 1890-ben egy ízesen megírt körképet készített a „Hét község” hitközségeiről, így a kaboldi zsidókról is, akiket ekkor így jellemzett:

„Lakompaktól egy órányi járásnyira fekszik Kabold (németül Kobersforf). Jóval kisebb és jelentéktelenebb község Lakompaknál, hitközségi tagjainak száma alig haladja meg a 100-at. Ezek kivétel nélkül mind, többé-kevésbé szegény emberek, kik Alsó-Ausztriában és Salzburgban házalással keresik meg kenyerüket és szűk keresményükből tartják el otthonmaradt nejeiket és családjaikat. Egytől-egyig jámbor, becsületes emberek, akik nem furfanggal, vagy holmi »szellemes ötletek« által, hanem igazán arcuk verejtékével szerzik meg napi kenyerüket. Vagyonosabb és tehetősebb ember nincs is köztük. Van ugyan egy-két »grossista«, kiket talán, mivel hogy házalni nem járnak, a középosztályba lehetne számítani, de gazdag ember egy sincs köztük s nem is volt soha. Azt tartja egy adoma, de azért igazat mond, hogy midőn az agg R. Ráven Hirschler, ki Lakompakon híres, gazdag ember volt, és ősz kora dacára nem elégelte meg az életet, sőt nagyon félt a haláltól, Lakompakról el akart költözni, – valamelyik tréfás barátja erre célozva, azt a tanácsot adta volna az öreg Hirschlernek: »Eredj Kaboldra, ott gazdag ember emberemlékezet óta sem halt meg.«”

A kaboldi zsinagóga frigyszekrénye 1938 előtt (MILEV)

A községben egy sor kiváló Talmud-tudós rabbi szolgált, mint Bodánszky Elijákim Götz (1781–1844/5605. tisri 10.) rabbi, aki innen Körmendre ment. A temetőben málladozik Dávid Móse Eibniz-Alt (1777–1850/5610. niszán 24.) rabbi sírja, akit Ávrahám Schag-Zwebner (1801–1876/5636. ádár 29.) követett, – ő az 1868/69-es zsidó kongresszuson az egység mellett próbált érvelni, ám miután látta, hogy szavai nem találnak meghallgatásra és hogyan marakodnak a neológ és orthodox közösségek, 1873-ban inkább a Szentföldre vándorolt ki, döntvényei Ohel Ávrahám (Jeruzsálem, 1881) címen már ott jelentek meg. Az ősi kaboldi temetőben fekszik Ráv Dávid Móse fia, Alt Ávrahám Eliezer Zeév (Lázár, 1822–1898/5658. niszán 15.) rabbi is, kinek halálhíréről a következőképp számolt be az Egyenlőség:

„Jellemző és úgy az elhunytnak, mint az illetőknek igaz becsületére való, hogy a katolikus plébános – Mátrai Lajosnak hívják a derék papot – a templomban hívta föl híveit, hogy a tudós és nagyjámbor rabbinak tömegesen adják meg az utolsó tiszteletet. Meg is tették papjuk vezetése mellett. A koporsóra az elhunytnak hátrahagyott munkáit tették (mind kéziratban) és azok többet nyomtak a halottnál, ki aszketikusan élt és kicsiny jövedelméből többet adott szegényeknek, mint amennyit magának megtartott.”

Ávrahám Schag-Zwebner rabbi

Az idillikus állapotokat itt is szétverte a 20. század antiszemitizmusa. 1938-ban Ausztria bekebelezése, az Anschluss után pár hónappal kiűzték a zsidókat Kaboldról is. A kristályéjszakán a magára maradt zsinagógát is megtámadták, az ablakokat betörték és a berendezést szétzúzták. A második világháború után a bécsi zsidó közösség kapta vissza az épületet, de hitéleti célokra nem volt ki használja, ugyanis a holokauszt után mindössze három zsidó tért vissza a mintegy fél évezredes zsidó múltra visszatekintő városba. Az épület 1994-ben egy non-profit szervezethez került, de ők sem tudták hasznosítani, tavaly a burgenlandi régió vásárolta meg, akik elhatározták az épület megmentését.

Az egykori, 1860-ban épült zsinagóga felújítása a napokban kezdődött el és várható befejezése 2021 végére várható. A felújítás magában foglalja a külső és belső homlokzat restaurálását, újraszínezését, a még fellelhető díszítések újrafestését, a tető megerősítését és az egykori kerítés visszaállítását. A felújított épületet kulturális célokra fogják használni.

Ávrahám Schag-Zwebner rabbi

 

Cseh Viktor

 

Források:

 

Kepecs József dr. (szerk.), A zsidó népesség száma településenként 1840–1941. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 1993. 451. o.

 

Richter Zsigmond, „A »hét község« – Kábold.”, Egyenlőség, 1890. 9. évf. 48. szám, 9–10. o.

 

Ujvári Péter (szerk.), Magyar Zsidó Lexikon. Budapest: Zsidó Lexikon, 1929. 444. o.

 

„Hirek – Két nagy tudós rabbiját…”, Egyenlőség, 1898. 17. évf. 15. szám, 9. o.

 

www.austriansynagogues.com

 

www.bh.org.il

 

www.jewish-heritage-europe.eu

 

 

  • Küldés emailben