Nyilván csak a Liget utcában közlekedők tudják, hogy Pátyon a katolikuson és a reformátuson kívül egy zsidó temető is található. Inkább csak múltja van. Negyvenöt után talán itt nyugodna az a tizennyolc helybéli, akik nem jöttek vissza Auschwitzból, az egyetlen túlélő, Kerekes (Klein) Miklós máshol pihen. Kívülről gondozott, az utcafront fölötti üres teleknek látszik, amelynek hátsó részében áll az elhurcoltak neveit megörökítő márványoszlop, egy szinte ép, egy töredezett és egy földön fekvő sírkő. Egy jeles évforduló arra ösztönözte a Dobogóért Egyesület tagságát, hogy méltóbb arculatot adjon a helyszínnek.
Községünk egyik híres szülöttje, Eisler Mátyás 150 éve itt látta meg a napvilágot. Az évforduló adta az önkormányzattal egyeztetett ötletet, hogy a temetőt (ma már inkább emlékparkot) róla nevezzük el. A születésnapon, szeptember 2-án kis ünnepségen avatnánk fel az Eisler Mátyás Emlékparkot, és azt az információs táblát, amely tájékoztatna a névadó személyéről és a pátyi zsidóság történetéről. A későbbiekben az emlékpark utca felőli részére egy jelképes kerítést szeretnénk tenni, amit pályázati forrásból valósítanánk meg.
A MAZSIHISZ és a Pátyi Önkormányzat megállapodása alapvetően megoldja a zöldfelület rendben tartását, de léteznek olyan időszerű feladatok, amelyek – részben – anyagi forrásokat is igényelnek. Ezek előteremtéséhez várjuk az adakozók hozzájárulását. Ennek részleteiről az alábbi elérhetőségeken kapható információ:
Lukács Gábor, Liget köz 1.
e-mail: mr.lukacs@gmail.com
Tel: 06-30-39 49 514
Eisler Mátyás életútja
Eisler Mátyás (1865. szeptember 2. Páty-1930. december 13. Kolozsvár) a kolozsvári, sőt az erdélyi zsidóság egyik legismertebb és elismertebb tudós vallási vezetője volt. A budapesti egyetem nyelvész bölcsészdoktori címével és az Országos Rabbiképző Intézet friss diplomájával került 1891-ben a kolozsvári neológ hitközség élére. Itt már 1893-ban a sémi nyelvek és irodalmak magántanára az egyetemen. Miközben negyed századon át nyelvészeti előadásokat tartott, érdeklődési köre a zsidóság erdélyi történetére irányult, s erről forrásértékű tanulmányok sorát írta. Elnöke az Erdélyi és Bánáti Országos Rabbiegyesületnek és több jótékonysági intézménynek, közöttük a külföldön tanuló zsidó diákokat segélyző országos bizottságnak vezetője.
A közhatalom változás után (Erdély Romániához csatolása – Trianoni szerződés) ő lett az erdélyi zsidó neológ szervezkedések egyik vezéralakja.
Igen nagy szerepe volt abban, hogy a századforduló táján a kolozsvári magyar értelmiség, mintegy „más” felekezet tagjaiként tekintette és soraiba fogadta a neológ zsidókat. Eisler sírköve – méltó magyar és héber felirattal – ma is áll a Balassa utcai régi zsidó temetőben.
Legnevesebb művei: Az erdélyi zsidók múltjából (1901), A zsidók legrégibb erdélyi emlékei (1906); A tenger a biblia költészetében (Budapest 1914);
Az erdélyi országos főrabbik (Kolozsvár 1901); Maimuni és az Agáda (1905). Mintegy 200 cikke, tanulmánya jelent meg a Pester Lloydban, a Neues Pester Journalban, az Egyenlőségben, az Erdélyi Múzeumban, az Allgemeine Zeitung des Judentumsban, az Új Keletben és sok más újságban a sémi nyelvészet, a zsidó történelem és irodalomtörténet köréből. Feldolgozta Apáczai Csere János héber tanulmányait (1900), s a régi magyar hebraisztikát (1911). Az Erdélyre vonatkozó kitűnő ismertetéseket ő közölte a Jewish Encyklopediában.