Éhínség Írországban: a zsidók segítettek a legtöbbet

Amikor a világ elfordult Írországtól, a zsidók hatalmas gyűjtésbe kezdtek.

Manapság sokat olvasni arról, hogy Írország vált az Izrael-ellenes mozgalmak egyik bástyájává, és állami szinten támogatják a BDS-mozgalmat és különböző terrorszervezeteket. Dublin polgármestere élen jár ebben a tevékenységben, és ezért már nem is léphet a zsidó állam területére. A köztársaság és az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország egyesülésért küzdő IRA pedig évtizedek óta szoros kapcsolatokat ápol a palesztin terrorszervezetekkel.

A napokban az ír szenátus elfogadott egy törvényt, mely megtiltja, hogy a zsidó tulajdonban álló, a “zöld vonalon” túl működő vállalatok termékeit Írországban forgalmazzák. Indoklásuk szerint így tiltakoznak a “megszállás” ellen, és nem zavarja őket az sem, hogy a bojkott elsősorban a palesztin munkavállalókat sújtja. Az izraeli Külügyminisztérium azonnal berendelte az ír nagykövetet, Ávigdor Lieberman védelmi miniszter pedig a dublini nagykövetség bezárását javasolta.

Az alábbiak szerint azonban Írországnak több oka lenne barátsággal fordulni a zsidók felé, mint bojkottra való felhívásokkal.

Az éhezők emlékműve

1845 és 1849 között súlyos éhínség sújtotta Írországot, melyet a burgonyavész megjelenése okozott. A szigetországban szinte csak burgonyát termesztettek és a termés pusztulása az egyébként is sokat nélkülöző lakosság éhezéséhez vezetett, aminek következtében egymillió ember éhen halt és további kétmillió hagyta el az országot, elsősorban az Egyesült Államok felé. Manapság mintegy 35 millió amerikai rendelkezik ír felmenőkkel, ami a jelenlegi Ír Köztársaság lakosságának a hétszerese.

Az ír nemzeti emlékezetben kiemelt helyet foglalnak el a burgonyavész évei, és megemlékeznek mind az áldozatokról, mind azokról, akik megpróbáltak segítséget nyújtani a nélkülözőknek. Közülük pedig sokan zsidók voltak.

“A zsidó közösség segítségnyújtásáról valahogy megfeledkeztek a történetírók az évek során. Az utóbbi években fedezték fel az ír történészek, hogy a zsidók mekkora erőfeszítéseket tettek az éhezők megsegítésére” – mondta Niall Burgess, Írország korábbi általános konzulja New Yorkban.

Lionel de Rotschild

“Egy dolog köt össze minket a szenvedőkkel …. ez pedig, testvéreim, az emberiesség” – jelentette ki a manhattani Sheerith Israel zsinagóga kántora, Jaques Judah Lyons 1847. március 8-án, amikor a közösség gyűjtést rendezett Írország éhezői számára. Az összejövetelen több száz dollárt adakoztak a hívek, ami hatalmas összegnek számított abban az időben. A közelben álló, frissen alapított Shaarey Tefila zsinagóga, az új közösség első megmozdulásaként, szintén gyűjtést rendezett. Náluk 1000 dollár jött össze, ami mai árfolyamon 80 000 dollárt ér. A pénzt ők is az ír éhezőknek küldték el.

A zsidó közösségek adományai a legnagyobbak között voltak az íreknek juttatottak közül, mert az éhínség nem hatotta meg a világ közvéleményét. Sokan magukat az áldozatokat hibázatták, amiért elmaradott módszerekkel művelték a földjeiket és túl sok gyermekük született. A London Times napilap egyenesen arra szólította fel olvasóit, hogy ne adakozzanak, mert pénzük csak elmerülne az “ír mocsárban”.

Az Egyesült Államok elnöke, James Polk nevetségesen alacsony, mindössze 50 dolláros felajánlást tett. A brit Viktória királynő, aki Írország feje is volt, 2000 dollárnyi segélyt adott. A török uralkodó először 10 000 dollár adományt ígért, de amikor meghallotta, hogy a királynő mennyit adakozott, végül csak 1000 dollárt küldött.

A legnagyobb, az ír éhezőkről gondoskodó segélyszervezetet egy londoni zsidó, Lionel de Rotschild báró alapította. A zsidóságára büszke Rotschild báró fényes üzleti és politikai karriert futott be abban az időben, amikor a zsidók javarészt még ki voltak zárva a közéletből. Ő volt az első zsidó, aki parlamenti mandátumot kapott 1847-ben. Az eskütétel során nem vette le kalapját és nem volt hajlandó a keresztény hiten alapuló szöveget elmondani. (Az esküt végül csak negyedszeri újraválasztása után, 1858-ban mondta el, amikor már egy semleges tartalmú szöveget rendszeresítettek.)

A báró 1847. január elsején gyűlést hívott össze otthonában, hogy az írországi éhezés ügyében tanácskozzanak. A megjelentek között voltak a londoni zsidóság legbefolyásosabb személyiségei, köztük Mayer Rotschild és David Salomon, akit London első főpolgármesterévé választottak. A gyűlésen megalapították a Brit Egyesület a Vészhelyzet Megoldására Írországban és a Skót Felföldön nevű szervezetet, röviden a Brit Segélyszervezetet.

A szervezet az egész világra kiterjedő gyűjtésbe kezdett. 15 000 ember adakozott, és összesen 600 000 font gyűlt össze. Rotschild báró személyesen felügyelte az elosztó központok megnyitását és működtetését Írországban.

A zsidók részvételét sokáig nem méltatták a történelemkönyvek. A helyzet 2010-ben változott meg, amikor Mary McAleese, Írország elnöke New Yorkba látogatott és hivatalosan nyilvánított köszönetet a zsidó közösség részére az éhezők megsegítésére tett erőfeszítéseikért. Meglátogatta a Sheerith Israel és Shaarey Tefila zsinagógát is, és megköszönte a 163 évvel korábban tett felajánlásukat.

Ír falfestmény

“Sokan megtehették volna, hogy segítenek, de nem tették, vagy csak minimális segítséget nyújtottak. De voltak olyanok is, akik Írország megsegítésére siettek, mert az együttérzés és az emberiesség vezérelte őket” – mondta Mc Aleese a közösség elöljáróinak.

zsido.com

Forrás: Aish.com

 

  • Küldés emailben