Yair Hoffman, a The 5 Towns Jewish Times népszerű rabbija leírta véleményét a My Unorthodox Life (“Az én unortodox életem”) című sorozattal kapcsolatban.
Kétségtelen, hogy a My Unorthodox Life címet viselő új Netflix sorozat a gyűlöletkeltés egy igen gonosz formáját árasztja magából, melynek célja, hogy a vallásos zsidókat szörnyen negatív megvilágításba helyezze. – kezdi Hoffman rabbi a több ortodox hírportálon is közölt véleménycikkében, majd így folytatja:
Julia Haart, aki saját műsorának producere is, azt állítja, hogy a New York-i Monsey-ben valóságos börtönben érezte magát az elnyomó cháredi közösség szigora miatt. Továbbá azt állítja, hogy az ott élő nőknek nincs valódi identitásuk, csak az amit a férjük meghatároz nekik, illetve nincs is más szerepük, minthogy „babákat készítsenek”. Az ortodox zsidókat egyenesen „veszélyesnek” titulálja…
Ezek aljas hazugságok, amelyeknek a célja a vallásos zsidókat nem ismerő csoportok megrémítése. Mindössze annyit kellene tenni, hogy megnéznek egy másik, ugyanolyan vallásos közösséget, mint például a New Jerseyben lévő Lakewood negyedben lévőt, hogy lássák a narratíva teljes hamis voltát.
Lakewoodban több ezer vállalkozó nőt fognak találni, bizony, nőket, méghozzá olyan cháredi asszonyokat, akik a virágzó karrierjük mellett is képesek tiszteletben tartani a vallásuk alappilléreit. Monseyben is élnek ilyen nők, köztudott, hogy a közösségben, amelynek Julia is része volt, rengeteg pénzt költenek arra, hogy a nők felsőfokú oktatásban vegyenek részt, ezáltal az ottani közösségben számos tanár, logopédus, ápoló és más szakmájú nők is élnek.
Azonban Julia Haart úgy döntött, hogy ő nem folytat tanulmányokat, később pedig úgy határozott, hogy felhagy a zsidóság nemes eszméivel, a testvériség, béke és erkölcsi növekedés eszméivel, s azokat szélnek ereszti. Hogy nyugodt és biztonságos életét lecseréli egy milliárdos „pogány” életmódra, egy „elbűvölő” női karrierre á la Harvey Weinstein, hogy nézhessük a gyéren öltözött modelleket, ahogy a tervezők darabjaiban sétálnak és étvágyukat sertéssel és norvég homárral csillapítják.
Eddig ez még rendben is lenne, hiszen ez a szabadon választott élet gyakorlatába belefér. A judaizmus pedig hisz a választás szabadságában, a zsidó teológiában még külön szó is van erre: „bechirá”.
A híres olasz kabbalista filozófus rabbi, Mose Chájim Luzzatto (RáMCHáL, 1707–1746) a Derech HáSém című könyvének első fejezetében dióhéjban kifejti, hogy a végső „adó” az Örökkévaló. Azonban a jutalmat ki kell érdemelni, nem csak úgy szabadon jár. A jutalom pedig az életben meghozott döntéseink helyességén múlik, hogy hányszor választjuk a jót, a helyeset a rosszal szemben.
Na ez itt a probléma Julia Haarttal és a Netflix-szel is. Mindkettő a rossz utat választotta a jó helyet, és a nézőknek ezt mutatják be, s nem éppen elrettentő példaként, hanem mint egy beteljesült álomként…
Julia hangvétele valóságos támadás a vallásos zsidók ellen, ez klasszikus antiszemita hangnem. A nézők arról számolnak be, hogy állítólag a vallásos zsidó iskolákban használt leckékből idéz elrettentésképpen. Nézzenek körbe! Senki sem használ a cháredi világban olyan kifejezést, mint a „pokolban égés”, a szerénység megvitatásakor, helyesebben az annak elmulasztására kiszabott büntetésről… Fanatizmus és rasszizmus van itt egyben tálalva.
Miközben a negatív történetet kiemelik, a pozitív történeteket figyelmen kívül hagyják, és háttérbe szorítják. Ez pedig a rasszizmus egyik fajtája. Vegyük például Beatie Deutsch maratoni futónőt, egy ortodox ötgyermekes anyát – róla miért nem készül sorozat?
A közelmúltban a Times of Israel a következőket idézte Beatie Deutschtól: „Juliához hasonlóan én is egy melegszívű, szerető ortodox közösségből származom. Büszke ötgyermekes édesanya vagyok, aki képes volt egy kifizetődő és tartalmas karriert felépíteni.” – majd megjegyezte, hogy a Netflix elutasította a lehetőséget, hogy filmet forgasson az életéről. „A Netflix valószínűleg sohasem fogja megosztani a történetemet, mert nem vagyok kellőképp ellentmondásos vagy botrányos. Csak azért, mert boldog vagyok és büszke az életre, melyet élek.”
A futónő nyilatkozata jól megvilágítja a Netflixben rejlő rasszizmust. Hiszen mondhatnánk azt, hogy a szolgáltató, milyen haladó, hogy egy zsidó nő „sikertörténetét” mutatja be, azonban itt valójában már-már Isten-káromlás történik. Egy közösség „szigorú” karakterének kiemelésével démonizálják az egész vallásos zsidó társadalmat – ez bizony nagybetűs rasszizmus.
Malcom X (1925–1965) emberjogi aktivistát újrafogalmazva kimondhatjuk, hogy a Netflix a világ legerősebb entitásai közé tartozik. Hatalmuk van, hogy az ártatlanokat bűnössé, a bűnösöket pedig ártatlanná tegyék. Hatalmukban áll a tömegek elméjét, gondolkodását irányítani. Amit a Netflix ezzel az új sorozatával művel, az erkölcsi felháborodást hozott, gyűlöletet szít, a rasszizmust népszerűsíti.
Elképzelhető, hogy valamiféle bojkottot kellene szervezni, hogy kifejezzük undorunkat, és próbáljunk változtatni ezen az elfogadhatatlan narratíván. Egyébként is a Netflix az egyik legegészségtelenebb szórakozási, kikapcsolási módszer…
Egyesek, akik ezek után azt gondolják, hogy ez csak a cháredi zsidók dolga, az ő problémájuk, ők gondoljanak csak Martin Niemöller (1892–1984), német protestáns teológus híres mondására: „Először a szocialistákért jöttek el, én pedig nem szólaltam fel értük, mert nem voltam szocialista. Aztán a szakszervezeti tagokért jöttek el, de én csendben maradtam, hiszen nem voltam szakszervezeti tag. Aztán a zsidókért jöttek, és én csendben maradtam, hiszen nem voltam zsidó. Végül értem jöttek, és már senki sem maradt, aki kiállt volna mellettem.”
A cikk szerzője, Yair Hoffman rabbi a yairhoffman2@gmail.com e-mail címen keresztül érhető el.
Cseh Viktor
Forrás: www.vinnews.com