A 45 éve üzemelő, az Egyesült Államok első, kizárólag kóser élelmiszereket árusító üzlete, a Hungarian Kosher Foods gazdát cserélt, s ezentúl már nem az alapító család viszi tovább a boltot.
Az üzletet Chicagóban alapította Kirsche Sándor 1973-ban. A 2300 m2-es, a városi rabbinátus által felügyelt üzlet úttörő vállalkozás volt a maga idejében, és átformálta az amerikai kóser élelmiszerkereskedelmet.
„Az apám mindig is haladó szellemiségű volt. Mindig új dolgok bevezetéséről beszélgettünk” – mondta Sándor fia és utódja, Ira.
A hetvenes évek elején még senki sem hallott olyan élelmiszerboltról, mely kizárólag kóser termékeket forgalmaz és a teljes üzlet rabbinikus felügyelet alatt áll. Chicagóban korábban mindössze két üzletben működött kóser részleg.
„Más világ volt akkoriban. Nehéz volt ellenőrzött kóser termékeket találni, és sok ember megelégedett azzal, hogy végigböngészte az adott termék összetevőinek listáját, s ha nem talált tiltott alapanyagot, akkor megvásárolta. Aki komolyan vette a kóserságot, annak vándorolnia kellett a különböző üzletek között. A kóser pékségtől a kóser hentesig, onnan pedig a kóser vegyesboltig. A mi ötletünk az volt, hogy mindent egy fedél alá szervezünk” – magyarázta Lynn Kirsche-Shapiro, Sándor lánya.
Az alapító házaspár számára fontos volt a zsidó étkezési törvények betartása, mert az a vallásos parancsolat mellett a háborúban odaveszett családjaikkal való kapcsolatukat is szimbolizálta. Sándor és Margit haszid otthonokban nőttek fel. Sándor az akkori Csehszlovákiában, felesége pedig Magyarországon született. Mindkét család konyhájában a tradicionális magyar-zsidó ételek készültek, mint a csirkeleves, a kreplách, a csirkepaprikás nokedlivel és a flódni. Peszách előtt Sándorék otthonában gyűlt össze az egész közösség, hogy megsüssék a maceszt. Utoljára 1944-ben rendeztek maceszsütést, akkor már titokban. Az ünnep utolsó napján az egész közösséget az Ungvár melletti gettóba hurcolták. Egy hónappal később, sávuot beköszöntekor deportálták a családot Auschwitzba. Kisöccsét, Chájimot, szüleit, szülei testvéreit, nagyszüleit és unokatestvéreit mind meggyilkolták. Ő volt az egyetlen túlélő. A felszabaduláskor mindössze 32 kg-ot nyomott.
Margit családját is megtizedelte a holokauszt. Őket egy nappal később deportálták Auschwitzba, ahonnan Margitot a németországi Torgauba vitték kényszermunkára. A felszabadulás után számára az ételek jelentették a családi emlékek megőrzésének egyik módját. Kedvenc süteménye a diós kifli, jiddisül a kipilách volt, ami 12 éves unokaöccsére, Jicchákra emlékeztette. Egy vagonban szállították őket a haláltábor felé. A fiú nagyon szenvedett az éhségtől, ezért Margit adott neki a diós kifliből, amit a nagymamája sütött neki, még indulás előtt. Jicchákot azonnal megölték Auschwitzban. Amikor Margit diós kiflit sütött, mindig megemlékeztek a fiúról, akinek ez volt az utolsó étele a kivégzése előtt.
„Tudtam, hogy én nem halok meg” – mondta Margit, aki rabszolgamunkát végzett Auschwitzban, Buchenwaldban, majd Tirgauban. „Erről szóltak az esti mesék nálunk.”- emlékezett vissza Lynn.
Sándor és Margit Németországban találkoztak, majd 1947-ben összeházasodtak, és egy évvel később Amerikában telepedtek le. Két gyermeket neveltek fel. Rajtuk kívül nem voltak hozzátartozóik, de az ételek és az azokhoz kapcsolódó történetek a rokonok emlékével töltötték meg otthonukat.
Chicagóba érkezésük után Margit varrónőként dolgozott, férje pedig minden munkát elvállat, hogy azután az összespórolt pénzükből megvásárolhassák az első üzlethelyiségüket.
1986-ban Skokie-ba költözött az üzlet és jelentősen kibővült. A pékség, hentes-, tejtermék- és párve részleg mellett náluk volt az ország legnagyobb kóser borválasztéka is. A korszellem jegyében később bioélelmiszer-részleget nyitottak és felvettek két szusi-séfet is.
Margit ma már 95 éves. Bár látását húsz évvel ezelőtt elvesztette, a munkát sohasem hagyta abba. Peszách előtt például több mint 50 kg chároszetet, a szédertálra való édességet készített az üzlet vásárlóinak.
A házaspárnak fontos volt, hogy az üzlet mellett a közösség igényeivel is foglalkozzanak. Számos szegény ember számára szállítottak titokban élelmiszert és ők biztosították az egykori Szovjetunióból bevándorolt zsidók zsinagógájának kidusait is. Sándor és Margit idejük legnagyobb részét az üzletben töltötték. Lányuk matematika professzor lett, de az ünnepek előtt ő is besegített a kiszolgálásban.
A legendás üzlet azonban nem képes a jövőben is a megszokott módon működni. Sándor 2007-ben meghalt, fia megözvegyült és nincs senki, aki tovább vinné a boltot a családból. Ráadásul a verseny is felerősödött, mert az elmúlt években két hasonló kóser bolt is nyílt a közelben. Az új tulajdonos, Orian Azulay azt ígéri, hogy megóvja az üzlet hagyományait, és jelentős fejlesztéseket is tervez, például egy neves izraeli séf tart majd főzőkurzusokat az üzlethelyiségben kialakított konyhában.
„Izgalmas változásokat tervezek, de a jó hírnév fenntartása mindig fontosabb lesz a nagyobb profitnál. Adni is szeretnénk a közösségnek” – mondta Azulay.
zsido.com
Forrás: JTA